Határtalan művészet

Még egy hónapig tekinthető meg A Nő kendőzetlenül című tárlat a budapesti Mabelle Caféban: a kiállító alkotók egyikével, az installációs művész Ács Kinga-Noémivel néhány héttel ezelőtt készítettünk interjút, ezúttal pedig Liz Miller Kovacs amerikai interdiszciplináris művészt kérdeztük Supernatural című projektjéről, a női test kizsákmányolásának kérdésköréről, valamint magyar gyökereiről.

Hogyan ismerte meg Bérczi Lindát, a The Space Contemporary Art Gallery vezetőjét, A Nő kendőzetlenül című kiállítás kurátorát? Találkozott korábban a másik kiállító művész, Ács Kinga-Noémi munkáival?

Poroszlai Eszter képzőművész 2024 júliusában látogatta meg a GH36-ban rendezett kiállításomat Berlinben, és az ő javaslatára vettem fel a kapcsolatot Lindával, végül 2024 októberében Budapesten találkoztunk először. Kiválónak tartom a kurátori munkáját, és örömömre szolgál, hogy Kinga installációs alkotásaival együtt állíthatok ki, bár korábban nem ismertem az alkotásait. 

Bérczi Linda és Ács Kinga-Noémi A Nő kendőzetlenül című kiállítás megnyitóján, a háttérben a két művész alkotásai (fotó: Török Dániel)

Meséljen a kiállított művekről! Hol készültek a fotók, és milyen koncepció szerint válogatta azokat?

A darabokat a színek és kompozíciók sokszínűsége, valamint az egymás közötti összhangjuk miatt választottam ki. A művek mindegyike ipari tevékenység formálta tájakon készült. Rengeteg időt töltök a helyszínek felkutatásával, a világ különböző pontjain készülnek a fotóim. Emellett a jelmezeket is én tervezem: az anyagok színeit úgy választom meg, hogy harmonizáljanak a táj tónusaival.

A Supernatural-projekt első helyszíne a Mojave-sivatag volt. Mesélne az első fotózásról és a projekt koncepciójáról?

2020 nyara volt. A világjárvány idején csak a szabadban végzett munka közben éreztem magam biztonságban, ezért érdekes és autóval is elérhető tájakat kerestem a közelben. Találtam egy fotót a sivatag közepén húzódó csatornáról, amely tele volt irizáló, türkizkék vízzel. Felkerestem ezt a különleges helyszínt, majd lefotóztam magam egy élénk rózsaszín jelmezben – kontrasztot teremtve a testem és a táj között.

Hazaérve utánanéztem, és láttam, hogy a helyszín a National Chloride Company of America lepárlómedencéje volt. Elhatároztam, hogy több ilyen jellegű munkát készítek, ezért elkezdtem feltérképezni a különböző kitermelési helyszíneket. Megdöbbentett, mennyit találtam. Digitális világtérképet készítettem, és minden alkalommal, amikor újabb fotózásra érdemes tájra bukkanok, megjelölöm rajta a pontos lokációt.

Liz Miller Kovacs: Bauxite Siren, 2025, 50 x 75 cm

Tavaly jelent meg a Lapsus Imperium című fotókönyve. Mit gondol: az emberiség, mint kizsákmányoló hatalom elbukott? Vagy valahogyan helyrehozhatók még a Föld ellen elkövetett károk?

A Lapsus Imperium 2025 júniusában került nyomdába, addigra harmincegy helyszínt kerestem fel. Ez a könyv a Supernatural első öt évének áttekintése, azóta már számos további helyszínen is jártam.

Ha valahol bányászati tevékenység kezdődik – a helyreállítási törekvések és a mögöttük álló jó szándék ellenére is –, az érintett táj visszafordíthatatlanul átalakul. Ugyanakkor nem minden bányaterület válik környezeti katasztrófává: olykor új ökoszisztémák alakulnak ki, más esetekben pedig közösségi terekké formálódnak.

Liz Miller Kovacs: Caspian Siren, 2022, 50 x 75 cm

Melyik volt az eddigi legkülönlegesebb helyszín, ahol fotózott?

A türkmenisztáni Karakum-sivatagban található darvazai gázkráter, ismertebb nevén a Pokol kapuja. A civilizációtól több száz kilométerre, nehéz körülmények között, négykerék-meghajtású terepjáróval tudtuk csak megközelíteni a helyet, amely már több mint ötven éve folyamatosan ég és szén-dioxidot bocsát ki.

A kráter 1971-ben keletkezett, amikor szovjet mérnökök földgázkút fúrása közben a talaj beomlott. A mérgező gázok kiszabadulásának megakadályozására meggyújtották a feltörő gázt, amely azóta is ég – a tudósok szerint még évtizedekig. Az ott készült fotóm archív minőségű nyomata jelenleg a The Space galériában érhető el.

Liz Miller Kovacs: Darvaza Madonna, 2024, 110 x 160 cm

Ha jól tudom, Magyarországon is készített fotókat. Hol dolgozott?

Magyarországon egy Heves vármegyei külszíni lignitbányát fotóztam, amely a magyar állam tulajdonában álló MVM kezelésében van. Ez egyike annak a három térségbeli külszíni fejtésnek, amelyek az ország második legnagyobb erőművét, a Mátrai Erőművet látják el üzemanyaggal. A bányászati tevékenység folyamatosan bővül, és egyre mélyebben hatol be a környező mezőgazdasági területekre. Az ott készült fotómat rézlemezre nyomtattam – a mű ma már egy magyar gyűjtő tulajdonában van.

Munkáiban a kietlen tájban, vékony lepelbe burkolva jeleníti meg a női testet – saját testét. Meséljen a bolygó kizsákmányolásának és a női test kihasználásának párhuzamáról, illetve a lepel szimbolikájáról!

A testet a tájhoz való kapcsolódási pontként látom. Nem eltávolodva nézem a világot, hanem a testemen keresztül kapcsolódom hozzá, és a saját jelenlétem alakítja, hogy milyennek látom a környezetemet. A lepelbe öltöztetett alak az emberi test lágysága és sérülékenysége, valamint az emberi beavatkozással formált környezet közötti éles ellentétre hívja fel a figyelmet.

Sokan a nőiséget és gyakran a Földet is magától értetődőnek tekintik – miközben a valóságban mindkettő véges és az élethez nélkülözhetetlen. Különösen a természetre vagyunk hajlamosak úgy tekinteni, mint amiből anyagi haszon vagy hatalom reményében bármit ki lehet nyerni, miközben alig fordítunk figyelmet az ökoszisztémára, az emberiség hosszú távú túlélésének zálogára.

Liz Miller Kovacs: Evia Odalisque, 2025, 50 x 75 cm

Édesanyja az USA-ban született, emigrált magyar szülők gyermekeként. Nagyszülei milyen emlékeket őriztek Magyarországról?

A nagyszüleim felnőttként vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, ezért ők – és az édesanyám is – mindig magyarnak vallották magukat. Édesanyám anyanyelve a magyar volt. Rengeteg időt töltöttem velük a konyhában, miközben magyar ételeket készítettünk együtt. Gyermekkoromban már korán megtanítottak sakkozni és hímezni. Tőlük hozott szokásom, hogy amint hazaérek, mindig azonnal átöltözöm otthoni ruhába és lecserélem az utcai cipőmet. De a leginkább magyaros vonásom valószínűleg a meleg vizes fürdők iránti rajongásom.

Liz Miller Kovács (fotó: Tbisili)

Mesélne az amerikai és a berlini, európai művészeti élet különbözőségeiről?

Európában nagyobb visszhangot kapnak a környezetvédelmi kérdések, és általában több támogatás jut a művészetnek is. Az Egyesült Államok túlságosan a belpolitikai ügyekre koncentrál, miközben az én munkásságom globális kérdésekkel foglalkozik. Azt szeretném, ha a művészetem határokon átívelne, és túllépne a személyes identitáspolitikán.

A terveim szerint Európában maradok, de továbbra is utazni fogok a Supernatural kapcsán. Imádom Budapestet, és a jövőben szeretnék ott hosszabb időt eltölteni.

----------

A Nő kendőzetlenül című kiállítás 2026. május 12-ig tekinthető meg a Mabelle Caféban. Április 29-én különleges tárlatvezetésre kerül sor. A kiállítás alkotója, Liz Miller Gyárfás Dorka újságíróval beszélget Berlinről, nőiségről, a nemzetközi művészlétről és természetesen a kiállított képek történeteiről. Az alkalom angol nyelven zajlik (esetenként magyar fordítással). A tárlatvezetés ingyenes, de mivel a tér befogadóképessége limitált, ezért érdemes regisztrálni rá. Jelentkezni ITT lehet.

A tárlatvezetés időpontja: 2026. április 29., 18:00
A kiállítás megtekinthető: 2026. május 12-ig
Helyszín: Mabelle Café, 1065 Budapest, Nagymező utca 9.

Nyitókép: Liz Miller Kovacs

Lásd még:

A Nő kendőzetlenül – Ács Kinga-Noémi és Liz Miller Kovacs közös kiállítása a Mabelle Caféban

Párhuzamos világok a Mabelle-ben – Interjú Didier Lambrechttel, a Three Corners Hotels & Resorts szállodalánc vezérigazgatójával

Dialógus vonal és tér között – Majoros Áron Zsolt és Fürjesi Csaba közös kiállítása a Mabelle Caféban

Kortársak párbeszéde a Mabelle-ben – Interjú Bérczi Lindával, a Párhuzamos Nézőpontok című kiállítás kurátorával

„A tabukat szeretném ledönteni” – Interjú Ács Kinga-Noémi képzőművésszel