A kulturális örökség és a közösségi tudatformálás kapcsolata

A Paradigma Ariadné építészeti stúdió Modernizmus darabokban című projektjével nyerte el az Art is Business ArkForum kategória díját. A kiállítás a WING Zrt. és az Art is Business felkérésére készült, és a Liget Center Classic és Auditorium –  az egykori MÉMOSZ-székház – épületegyüttesének felújításához kapcsolódott. A tárlat célja az volt, hogy új nézőpontból mutassa be a modern magyar építészet egyik legfontosabb alkotását, miközben párbeszédet teremt múlt és jelen, építészet és művészet között. A díj kapcsán az iroda ügyvezetője, Smiló Dávid mesélt a koncepcióról, az építészeti gondolat mögötti szemléletről és arról, mit jelent számukra ez az elismerés.

Hogyan indult az együttműködésük a WING Zrt.-vel és az Art is Business-szel? 

Az Art is Business csapatával régóta jó kapcsolatot ápolunk. Bár más területen működünk, mégis sok a közös pont: hasonló kihívásokat élünk meg, és egyaránt arra törekszünk, hogy újítsunk, friss szemlélettel alakítsuk a saját szakmai közegünket. Számunkra nem elég pusztán minőségi szolgáltatást nyújtani; felelősséget érzünk a teljes magyar építészetért, az építészeti közeg fejlesztéséért, és vannak ötleteink arra, hogyan lehetne ezt előmozdítani.

A WING Zrt.-vel is az Art is Business révén kerültünk kapcsolatba, és a közös munka során hamar kiderült, hogy ők is nyitottak azokra az együttműködésekre, ahol a kulturális és művészeti terület képviselői valódi innovációt hoznak. Nagyra értékeljük, hogy egy ilyen jelentős hazai fejlesztő bátran adott szabad kezet két kreatív csapatnak. Számunkra ez nemcsak megtiszteltetés, hanem inspiráló bizalom is volt. Külön örültünk annak, hogy a WING ennyire komolyan vette egy modern épület megújítását. Ez a minőségi szemlélet hívta életre magát a kiállítást is, amely egyszerűen és közérthetően mutatta be mindazokat az értékeket, amelyekkel az épület eredetileg is bír.

Részlet a Modernizmus darabokban című kiállításból (fotó: Pixolar Photography)

Miként fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a modernizmust „darabokban” mutassák be? Milyen tartalmi és vizuális megfontolások vezettek ehhez a megközelítéshez?

A modernizmus legtöbbször kissé misztikus építészeti irányzatként jelenik meg a közönség előtt. Számos kiállítás és kiadvány hangsúlyozta már forradalmi jellegét, és azt, hogyan alakította át az életünket, valamint a városi térhez való viszonyunkat. Azt viszont ritkán emeljük ki, hogy a modernizmus valójában egy hosszú építészeti evolúció eredménye.

Úgy gondoltuk, hogy ha lebontjuk a MÉMOSZ-székházat azokra az építészeti elemekre, amelyek évezredek óta részei az építészetnek – oszlop, tető, homlokzat és díszítések –, akkor ezeken keresztül könnyebben bemutatható, mennyire egyértelmű a kapcsolat a történelmi és a modern építészet között.

Ugyanakkor mindez komoly kurátori kihívást is jelentett: hogyan lehet például az oszlopok történetét az ókori Egyiptomtól a MÉMOSZ-ig úgy elmesélni, hogy az szakmailag hiteles, de a laikus látogatók számára is érthető és élményszerű maradjon?

Ez a szétbontás végül arra is alkalmasnak bizonyult, hogy megmutassuk a MÉMOSZ felújítása során megőrzött építészeti elemek kivételes minőségét és esztétikai értékét. Úgy gondoljuk, aki látta a kiállítást, már nem tekint a MÉMOSZ-ra unalmas, egyhangú épületként.

Smiló Dávid a Modernizmus darabokban című tárlat megnyitóján (fotó: Pixolar Photography)

Pályázatukban többször utaltak arra, hogy a modern építészet megítélése máig ellentmondásos. Mi okozza ezt az ellentmondást, és hogyan lehet egy kiállítással árnyaltabb, új nézőpontot kínálni a korszak megértéséhez?

Miközben ez az építészeti stílus képes volt lírai szépségű házakat létrehozni, a legelterjedtebb formája – a panel lakótelep – sokak szemében nem vonzó, inkább sivár, rideg és személytelen. Ugyanakkor lakóhelyként a panelnegyedek ma már szeretett és megbecsült részei a városoknak, amit az ott élők kötődése és az ingatlanpiaci adatok is jól mutatnak. 

Ezek természetesen sokrétegű történetek, amelyeket a kiállítás a méretéből és céljaiból fakadóan nem tudott részletesen bemutatni, de fontosnak tartottuk, hogy ez az ellentmondás megjelenjen a tárlat felütéseként.

Milyen művészeti, filozófiai, esztétikai szemléletmód formálta leginkább a projekt koncepcióját?

Inkább úgy fogalmaznánk, hogy leginkább az a korszellem hatott ránk, amely a modern építészetben nem a fejlődés végpontját látja. Sokáig dogmaként élt a szakmában az a gondolat, hogy a modernizmus az építészet csúcsa. Mi már kellő távolságból szemléljük ezt az időszakot: képesek vagyunk stiláris jegyeit kiemelve elhelyezni egy építészettörténeti skálán – amelyen csak egy állomás.

Smiló Dávid a Modernizmus darabokban című tárlat megnyitóján (fotó: Pixolar Photography)

Gyakran foglalkoznak építészeti örökségek újraértelmezésével. Miben különbözött ez a projekt más hasonló munkáiktól?

Készítettünk például olvasókönyvet a veszprémi Haszkovó lakótelepről, és Kovács Dániel művészettörténésszel közösen kurátorai voltunk a 2021-es Velencei Építészeti Biennálénak is. Ezek a munkák tágabb összefüggésben, nagyobb léptékben vizsgálták a modern építészetet, és átfogóbb történeteket meséltek el. A Velencei Építészeti Biennálé volt az első olyan projekt, ahol egyetlen házra koncentrálhattunk, és ezt a fókuszált figyelmet, a részletekben rejlő történetek kibontását kifejezetten élveztük.

A pályázat hangsúlyozta a kulturális örökség és a közösségi tudatformálás kapcsolatát. Milyen hatást reméltek ettől a kiállítástól a szakmán belül és azon kívül?

Ez egy pop-up kiállítás volt, vagyis rövid ideig volt látogatható, és szűkebb közönségréteget is célzott meg. Egy ingatlanfejlesztő, mint a WING Zrt., természetesen nem kulturális intézmény, így nem is feladata, hogy a társadalom minél szélesebb rétegeit közvetlenül elérje. Éppen ezért ez a pop-up forma teljesen helyénvaló volt. A projekt utókommunikációjára azonban tudatosan nagy energiát fordítunk, így nagyon sokakhoz jutott és jut el a híre. Egy projekt számunkra nem ér véget az átadás pillanatában, különösen, ha társadalmi jelentősége is van. Láttatni kell ezeket a kezdeményezéseket, mert sok esetben önmagában már az is fontos üzenet, hogy kiállítás készült egy házról. Ez pedig azt közvetíti a közönség számára, hogy ez az épület olyan érték, amelynek bemutatására a tulajdonosa is hajlandó volt áldozni.

Smiló Dávid a 2025-ös Art is Business díjátadón (fotó: Mohai Balázs)

Hosszú távon értéket látnak abban, ha egy ingatlanfejlesztő művészeti, kulturális tartalmakhoz nyúl? Lehet-e ez példa más vállalatok számára is?

Irodánk tíz éve van jelen az építészeti tervezés és a kultúramenedzsment piacán. Ez idő alatt sok tapasztalatot szereztünk, de egy dolog különösen szembetűnő: az iparág szereplői ritkán beszélgetnek egymással a saját motivációikról és céljaikról. Pedig az ingatlanfejlesztő és az építész is szakmai szereplő, akiknek a céljai sokkal több ponton találkoznak, mint ahogy azt általában gondolnánk.

Azonban ahhoz, hogy ezek a közös pontok felszínre kerüljenek, több olyan fórumra és együttműködésre lenne szükség, ahol az iparág kulturális és társadalmi hatásairól is szó eshet. Már egy-egy közös projekt is alkalmas arra, hogy ne kizárólag Excel-táblák árnyékában folytasson párbeszédet tervező és fejlesztő.

Mi ezért is nagyon élveztük a munkát a WING képviselőivel, és bízunk benne, hogy más vállalatok is felismerik az értéket abban, ha ilyen szempontból is tudatosan foglalkoznak az épületeikkel és környezetükkel.

Mit jelent önöknek az Art is Business Díj elnyerése? 

Nagyon örülünk annak, hogy létezik egy olyan díj Magyarországon, amely értékeli ezt a – talán speciálisabb – tevékenységet, amellyel az épületek tervezése mellett foglalkozunk. Még soha nem kaptunk díjat építészeti kiállítás létrehozásáért, ezért  különösen fontos számunkra ez az elismerés. Úgy gondoljuk, ez a díj sokakat inspirálhat hasonló projektek megvalósítására. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy így legyen.

Mit üzenhet egy ilyen díj a szakmai közegnek és azoknak, akik hasonló módon gondolkodnak az építészetről?

Úgy gondoljuk, ennek a díjnak nagy edukációs szerepe van. Egy díj bizonyos szempontból egy általános teljesítmény mérése. Amit mérünk, arról tudható, hogy létezik. Az Art is Business egyik legnagyobb értéke, hogy elkezdett mérni olyan területeket, amelyekről korábban sokan nem is tudták, hogy léteznek, illetve nem tartották eléggé fontosak. És láss csodát: fontosak lettek!

A cikk a 2025 decemberében kiadott, nyomtatott Art is Business magazinban jelent meg.

Nyitókép: Smiló Dávid a Modernizmus darabokban című tárlat megnyitóján (fotó: Pixolar Photography)

Lásd még:

Mecénások, vállalati támogatók és kulturális finanszírozás 2025-ben is – Hetedik alkalommal adtuk át az Art is Business Díjakat

Modernizmus darabokban – Építészettörténeti pop-up tárlatot hozott létre az Art is Business a WING ingatlanfejlesztő vállalattal és Paradigma Ariadné építészirodával együtt

A WING Zrt. és a felelős építészet – Interjú Noah Steinberggel

„A művészet nem a gazdaság peremén, hanem a szívében él” – Interjú Blaskó Nikolett-tel, az ACG Reklámügynökség vezetőjével

„Szeretek magam körül értéket látni” – Interjú Heimann Zoltánnal

„A sokféleség az egyik legnagyobb erősségünk” – Interjú Oszkó-Jakab Natáliával, a díjnyertes Művészetek Völgye fesztiváligazgatójával