A művészet felugrik hozzánk – Pop-up Múzeum TLV
Tel-Avivban egy bontásra ítélt házba fiatal alkotók költöztek, hogy a helyiségeket műtárgyakká alakítsák.
A pop-art eredetileg az ötvenes évek Amerikájában született, és ironikus reakció volt a fogyasztói társadalomra. Egy kicsit mosolyogtunk, a konzumálás pedig azóta is köszöni, jól van. Sosem volt még ilyen pompásan – írja Silló Sándor az izraelinfo.com-on
A pop művészet mai változata agresszívebben lép elénk, de az irónia maradt.
A múzeumépületek csendje helyett az utca zajában tenyészik.
Graffitik ordítanak ránk a falakról, és most – pop up! – felugranak a lakásainkba is, átrendezik, átfestik, szétdúlják, lázálmokkal, torz tréfákkal, tarka víziókkal, dekoratív szeméttel zsúfolják tele.
Pedig lakhelyünk szentsége felértékelődött a Covid-járvány alatt.
Szakrálisak lettek a járvány tárgyai, maszkokkal, tisztítószerekkel, játékokkal, a csomagküldők göngyölegeivel, szobanövényekkel zsúfolódtunk össze, és a monitorainkba költözött a külvilág. Ugyanúgy konzumáltunk, kommunikáltunk, mint előtte, de most ha akartunk volna sem tehettük volna máshogy.
Soha nem éreztük még a lakótereinket ennyire szűknek. A fantáziának pompás terep volt ez a ránk zárt néhány köbméter, néhány hónap. Abszurd lett a magától értetődő, vízió lett a valóság. A Pop-up Múzeum TLV 3 koncepciója éppen erre épült.
Adott egy tipikus izraeli, városi épület, Tel-Avivban: két lépcsőház, négy emelet, 24 lakás, és adott a projektre jelentkező 150 művész. Elosztották a kiürített épület helyiségeit, és innentől beköltözött a lakásokba a popművészet gesztusvilága, amit most a Covid-korszak ihletett, indukált.
Maguk a szobák, a konyhák, a folyosók, a mellékhelyiségek váltak műalkotássá.
A kiállítást több ezer ember tekintette meg.
Bent sétáltunk az installációkká változott betonkockákban, amelyek nemrég még családok otthonai voltak. Ismerős tárgyak és meglepőek köszöntek ránk. Étkészleteink a plafonon sorakoztak, halak úsztak keresztül a falakon, fák ága törte át a szekrényeket, LSD-trip lett a gyermekszoba, a wécétartály egy meztelen szív és zoom meeting az Utolsó Vacsora.
Harsány monokróm és rikító tarkaság, mosolygós derű és riasztó vigyor, pátosz és blaszfémia, személyes tereink rendje és káosza.
Butáskodás és filozófia.
Az épületet a Rothstein Group – Tel-Aviv egyik vezető városmegújításra szakosodott cége – ajánlotta fel a 10 napig nyitva tartó kiállítás céljaira. Az épületet ezek után szerkezetig szétverik majd, hogy a város újjáépítési támogatásával, lakói egy korszerűbb épületbe térhessenek vissza. A művek pedig eltűnnek majd a semmibe, a felugró szorongással és iróniával együtt, ami létrehozta azokat.
A fotók forrása: izraelinfo.com
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
