A művészet kreativitást és empátiát hoz az ügyvédek életébe

Miért van szüksége egy ügyvédnek kreativitásra? Hogyan befolyásolja az ügyvéd és ügyfele kapcsolatát a környezet, ahol találkoznak? Milyen módon támogatja a kultúrát az Oppenheim Iroda? Oppenheim Klárával és Ulrike Reinnel, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnereivel többek közt erről beszélgettünk.

Az Oppenheim Ügyvédi Iroda nemcsak innovatív szemléletéről ismert, hanem arról is, hogy valószínűleg önöknél a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó művészetkedvelő és művészetművelő ügyvédek száma. Miért fontos a kulturális érdeklődés?

Oppenheim Klára: Egy ügyvédnek szüksége van a kreativitásra. Ha egy ügy kapcsán stratégiát és ahhoz tartozó érvrendszert dolgoz ki, vagy amikor a bíróságon egy ügyfelet képvisel, az empátia éppúgy fontos, mint a szakmai tudás. Az érzelmi intelligencia, a kreativitás pedig összefügg a kulturális érdeklődéssel és ezen keresztül a művészettel. Hisz' a művészet maga a szabályokon túli kreativitás. Az irodában minden ügyvédről elmondható: amellett, hogy a napi rutin feladatát elvégzi, ösztönösen vagy tudatosan próbálja magát „érzékenyíteni” – ahogy ezt mostanában nevezik. 

Ulrike Rein:Valóban sok kultúrafogyasztó ember dolgozik az irodában, akik rendszeresen járnak kiállításra, színházba, koncertre. De vannak alkotó ügyvédeink is: neves borászok, van, aki kórusban énekel, más irodalmi műveket ír, van előadóművészünk, én pedig festek.

Sokak szerint Klára személyisége is hozzájárult ahhoz, hogy a kultúrát szerető és támogató emberek dolgoznak együtt az irodájukban. Honnan indult a művészetek iránti érdeklődése, és milyen hatással volt ez a rajongás az irodában dolgozó munkatársaira?

O.K.: Olyan közegben nőttem fel, ahol természetes volt, hogy szeretjük a jó könyveket, a mozit, a színházat. Hogy volt-e katalizátorszerepem abban, hogy sok művészetet kedvelő, intelligens ember jött össze az irodában? Annyiban talán igen, hogy a hasonló hasonlót vonz, ezért már eleve olyan ügyvédek kerültek hozzánk, akiknél ez a fajta kulturális érdeklődés hozott igény volt.

A kultúrafogyasztás könnyebben összekapcsolható az ügyvédek életével, de az aktív alkotói tevékenység már nem ennyire magától értetődő. Ulrike, mikor és miért kezdett el festeni?

U.R.:Amikor végeztem a gimnáziumban, két utat láttam magam előtt: az egyik a jogi egyetem volt, a másik a művészeti akadémia. Végül a jog mellett döntöttem. Már az egyetemen is folyamatosan rajzoltam, festettem, szobrászkodtam, és azóta is próbálom ezeket a területeket egyensúlyban tartani. Fontos különbség viszont, hogy nekem nem kell képeket eladnom azért, hogy megéljek. Sokszor gondolok erre, amikor látom a kortárs művészeket, akik bár nagyszerű dolgokat hoznak létre, és tehetségesek, mégis sok küzdelemmel és szenvedéssel jár a pályájuk.

„Kreatív ember ügyvédként és művészként is” – egy korábbi kiállításának megnyitóján Klára így mutatta be Ulrikét. Miért fontos az ön számára az alkotás?

U. R.: Számomra az ügyvédi lét egy kommunikációs műfaj. A bíróságon ez magától értetődő, de amikor az ügyfelemmel találkozom, akkor is el kell magyaráznom, hogy milyen lehetőségeket látok, milyen nehézségekkel találkozhatunk, és hogyan lehet ezeket kiküszöbölni, mi várja majd az út végén. Sokszor használunk prezentációkat ezekhez a magyarázatokhoz, és van, hogy nem elég, ha csak kulcsszavakat írok fel egy slide-ra – ilyenkor kis rajzokkal szoktam segíteni a megértést, ami gyakran többet mond, mint egy-egy szó.

A kommunikációs helyzeteken túl a művészet megjelenik az Oppenheim Ügyvédi Iroda tereiben is?

O.K.: Az iroda berendezése, dizájnja maga a bemutatkozás, hiszen az ügyvéd ezekben a terekben és terekkel teremti meg az első kapcsolatot az ügyféllel. Amikor egy ügyfél először jön az irodába, akkor még nem kapott semmilyen jogi szolgáltatást, de szeretné tudni, hogy olyan ügyvéddel kerül-e kapcsolatba, aki hasonló stílusú, képes vele együtt gondolkozni. Az első benyomást pedig úgy szerzi, hogy körülnéz. Nálunk számos kortárs festő (többek közt Nádler István, Esterházy Marcell) képe látható az irodában, de sok a XX. századi alkotás is.

U.R.: Ha online rendelek egy cipőt, és mégsem tetszik, amikor megérkezik, vissza tudom küldeni. A szolgáltatás viszont nagyon kényes dolog, hiszen nem lehet visszaküldeni. Az elején egy érzést, egy stílust, egy hozzáállást tudunk mutatni. Nálunk a modernitás, az előre mutató gondolkodás, az innováció, a kreativitás a fontos – ez sugárzik a falakon levő képekből, a tárgyalók berendezéséből, a sok üvegfelületből. Ha úgy érzi az ügyfél, hogy neki ez szimpatikus, vagy az ügyéhez ezekre van szükség, akkor nálunk fogja jól érezni magát, velünk akar majd együtt dolgozni. 

O.K.: Az ügyfélkapcsolati szemponton kívül nagyon fontos, hogy a munkatársaink is jól érezzék magukat az irodában, élvezzék ezt a környezetet.

Festmények vásárlása és irodai terekben történő elhelyezése mellett milyen módszerekkel támogatják a hazai kulturális életet?

O.K.: Sokan veszünk részt olyan aukciókon, ahol nem az adott műtárgyak birtoklása az elsődleges szempont, hanem az árverés mögött álló szervezetek (például az Autistic Art, a Bátor Tábor) támogatása. A karácsonyi ajándékozásnál is szempont, hogy a kollégáknak adott műtárgyakat olyan alapítványoktól vegyük, ahol a kultúrán keresztül jó ügyeket is segíthetünk. Támogattuk már jogi szakkönyv kiadását és film készítését is, de örömmel vettünk részt az Art is Business magazin megjelenésének támogatásában is.

Az Alapítvány a Magyar Színházakért kezdeményezés révén a képzőművészet mellett a színházak támogatásában is aktív szerepet vállaltak.

O.K.: 2016-ban jött létre az Alapítvány a Magyar Színházakért az iroda egyik alapító partnere, a már többkötetes író, Légrádi Gergely kezdeményezésére, aki azóta is rengeteg munkát fektet a szervezet működtetésébe. Az ő érdeme az is, hogy létrejött és működik az eSzínház. De az irodából sokan segítjük az alapítványt anyagilag és a saját munkánkkal is. Az eSzínház platform fejlesztése már a koronavírus-járvány megjelenése előtti időkben is nagy erőkkel zajlott, az oldal jelentősége pedig idén – érthető módon – felértékelődött.

Ebben az évben miért fontos kiemelten a színházak, iletve az eSzínház közvetítéseinek támogatása?

O.K.: Az iroda, amíg lehetett, élt a kulturális taotámogatás lehetőségével, ilyen módon támogatott színházakat. Most azonban a színház fennmaradása, túlélése a tét. Az online színházi közvetítések azért fontosak, hogy ne felejtsük el az élő színházat, és legyenek majd előadások akkor is, amikor újra személyesen juthatunk el egy darabra. Emellett a színészeknek is fontos, hogy ha csak online is, de kapcsolatot létesítsenek a nézőkkel, és megpróbáljanak a pályán maradni – ne kelljen elmenniük például pizzafutárnak.

Így, hogy az élő előadó-művészet háttérbe szorult, hogyan elégítették ki a kultúra iránti igényüket idén?

U.R.: Nagyon rákaptam a netflixes sorozatokra – főleg a politikai témák érdekelnek. Virtuális kiállításokon is „jártam”, emellett sok podcastot hallgattam, sőt elkezdtem egy sajátot is. És persze rengeteget festettem: a kiállításomon látható anyagokat mind az idén készítettem.

O.K.: Ebből a szempontból nagyon nehéz volt ez az év. Egyetlen színházi darabot láttam élőben: a Katona József Színházban A császárt, még februárban. Azóta felvételről nézek előadásokat. Viszont nagy élmény, hogy több időm marad az olvasásra. Sokszor olyan érzésem van, hogy a világ körülöttünk szinte fikció lett, ezért szívesebben olvasok most tényfeltáró irodalmat.

Fotó: Esterházy Marcell