A múzeum, ahol minden tárgy mögött egy-egy történet rejlik

A Néprajzi Múzeum 150 év után lelt otthonra a Városligetben egy nemzetközileg elismert ikonikus épületben, és vált a világ egyik legkorszerűbb etnográfiai intézményévé. 2024. október 11-én új fejezet kezdődött a múzeum életében: megnyílt a minden eddiginél nagyobb és átfogóbb állandó kiállítása. A főigazgató, dr. Kemecsi Lajos a megújulás, az építészeti koncepció és a látogatókat váró egyedülálló élmények részleteiről mesélt.

Végre egy olyan csodálatos, nemzetközileg elismert épülete lett a Néprajzi Múzeumnak, amely minden szempontból új fejezetet nyitott az intézmény életében. Igazgatóként mennyire és milyen mélységben tudott részt venni a tervezési folyamatokban? Sikerült megvalósítani az elképzeléseit az új épület kialakításában?

A Néprajzi Múzeum (fotó: Incze László / Néprajzi Múzeum)

Amikor felmerült, hogy a Néprajzi Múzeum egy teljesen új épületet kap, egyértelmű volt, hogy nemzetközi tervpályázatot kell kiírnunk, amelyhez először is egy részletes építészeti programot fogalmaztunk meg. Ennek kidolgozásában vezetőként vállaltam főszerepet. Részletes nemzetközi kutatást végeztünk, hogy megértsük, más múzeumok milyen jó megoldásokat alkalmaztak, vagy milyen hibákat vétettek, ahogyan a régi Kossuth téri épület működéséből is levontuk a tanulságokat. Így egy rendkívül részletes építészeti tervet állíthattunk össze, amely minden szempontot, még a legapróbb részleteket is pontosan rögzítette. Az elvárások között szerepelt például, hogy az állandó kiállítás számára minimum 3000 négyzetméter álljon rendelkezésre, míg az időszaki kiállítások hasonló méretű, de rugalmasan alakítható helyiségeket kapjanak. A kiállítóterek nagy részét a föld alatt helyeztük el, ami ideális a műtárgyak védelme és a gépészeti rendszerek szempontjából is. Emellett külön útvonalakat biztosítottunk a műtárgyak szállítására, hogy azok soha ne érintkezzenek a látogatói térrel. A múzeumpedagógiai részeket közvetlen teraszkapcsolattal álmodtuk meg, hogy a gyerekek számára szabadabb, természetközelibb programokat biztosíthassunk. Volt olyan tervezőcsapat, amelyik úgy érezte, hogy túlságosan is részletesek az elvárásaink, hiszen még a takarítószekrények méreteit is meghatároztuk, de úgy gondolom, megérte minden apróságra figyelni, mert így váltak a vágyaink valósággá.

Az épület elkészült, a terek adottak – de mitől telik meg élettel, mitől válik igazán élővé egy múzeum 2024-ben?

Ma egy múzeumnak már nem csupán az a szerepe, hogy megőrizze és bemutassa a gyűjteményét. Sokkal inkább olyan kulturális központként kell működnie, amely változatos programokkal és projektekkel kínál új kapcsolódási pontokat a látogatók számára. A Néprajzi Múzeum esetében ez különösen izgalmas, mert sokak fejében még mindig az a régi, statikus kép él, amely a népművészetre korlátozza az intézmény küldetését. Pedig a gyűjteményünk ennél sokkal gazdagabb! Évtizedek óta dolgozunk azon, hogy ezeket a falakat áttörjük, és élményalapú találkozásokat kínáljunk. Az interaktív tárlatvezetések, a tematikus éjszakai látogatások, az alkotóműhelyek mind azt szolgálják, hogy a látogatók a kiállításokon túl is mély kapcsolatba kerülhessenek a múzeum világával. Az új épületben mozival, coworking irodával, étteremmel, kávézóval és több bolttal is várjuk az érdeklődőket, sőt, a közösségi tereken a múzeum egyik végéből a másikba bárki végigsétálhat belépőjegy nélkül is. Az élményen kívül a történet a másik hívószó, ugyanis minden tárgy mögött ott rejlik egy-egy sztori, amit ha át tudunk adni, a gyűjtemény valóban életre kel.

A Néprajzi Múzeum madártávlatból (fotó: Incze László / Néprajzi Múzeum)

A Néprajzi Múzeum gyűjteményében magas művészi értékű alkotások és hétköznapi tárgyak egyaránt megtalálhatók. Hogyan válnak a hétköznapi tárgyak izgalmassá egy kiállításon?

Természetesen mindenkit lenyűgöz egy szépen megmunkált objektum vagy egy világhírű művész alkotása – ez rendben is van. De a hétköznapi eszközök különleges kapcsolatot teremtenek a látogatókkal, mert közös élményeket idéznek fel. Ez lehet egy olyan bútor, amit a nagyi szobájában láttunk, vagy akár egy gördeszka is – igen, még gördeszka is van a gyűjteményünkben!

Az ilyen tárgyak váratlanul közelebb hozzák a múzeum világát. Kiállításaink gyakran éppen az ilyen „ráismerésre” épülnek – az ahaélményre, amikor valaki azt mondja: „Nekem is volt ilyen!”, „Ezt már láttam egy családi fotón!” A hétköznapi kellékek így képeznek hidat múlt és jelen között. A történetük kiegészül a látogatók személyes történeteivel, és együtt mesélnek arról, miként változik a világ, és hogyan változunk mi is vele.

A Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Állandó kiállítása (fotó: Mohai Balázs / Liget Budapest)

Az állandó kiállítás különösen fontos egy múzeum életében. Hogyan alakult ki a tárlat koncepciója?

A tárlat hosszú előkészítő munka eredménye: közel kilenc éven át készült, az új épület adottságaihoz és a múzeum több mint 150 éves gyűjteményének sokszínűségéhez igazodva. Már 2013-14-ben elkezdtük a tervezést, amelynek során a munkatársi közösséggel együtt ötleteket gyűjtöttünk, koncepciókat dolgoztunk ki, és szakmai fórumokon vitattuk meg a célkitűzéseket. Ennek eredményeként alakult ki az a forgatókönyv, amely végül a látványtervekben is visszaköszön. A kiállítás olyan kérdéseket is feszeget, mint hogy mi egy múzeum feladata, hogyan formálódik egy gyűjtemény? Ez a kiállítás a múzeum történetének egyik legnagyobb vállalása: közel 3000 négyzetméteren, nyolc tematikus egységben mutat be 3600 eredeti műtárgyat, 1600 fotót és számos multimédiás elemet. A kiállításnak nincs külön címe, csupán „gyűjteményi állandó kiállítás” – ez tudatos döntés volt. Célunk, hogy a tárgyak maguk meséljenek a kollekció történetéről és alakulásáról.

Milyen szempontok alapján épül fel a nyolc tematikus egység?

Mindegyik egy-egy jelentős aspektusát emeli ki a múzeum gyűjteményének és történetének. A Népművészet például a magyar kultúra egyik legértékesebb kollekcióját foglalja magában, az Örökség pedig a hagyományok változásaira és folytonosságára fókuszál. Az Őstörténet részleg a magyar nép eredetére irányuló expedíciók anyagát vonultatja fel, olyan ritka tárgyakkal, amelyek Szibériától Japánig gyűjtött emlékeket őriznek. Az etnológiai dimenziókat felvonultató szekciók a nemzetközi kulturális összefüggések világát tárják fel, bemutatva, hogyan találkoznak és hatnak egymásra a különböző hagyományok és társadalmi értékek. Minden kontinensről nagyon gazdag, minden túlzás nélkül, világszínvonalú kollekcióval rendelkezünk.

Óceániai maszk a Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Kiállításában (fotó: Mohai Balázs / Liget Budapest)

Mitől világszínvonalú ez a kollekció?

Attól, hogy elődeink az 1870-es évektől kezdve olyan típusú tárgyakat gyűjtöttek és vásároltak, amelyek megegyeztek a kor színvonalán működő német, angol, francia, olasz, holland és belga múzeumok gyűjteményeivel. Országunk nem volt gyarmatosító hatalom, ezért a magyar gyűjtők a forrásközösségekkel kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot alakítottak ki. Gyakran előfordult, hogy a gyarmati területeken a helyiek inkább elrejtették vagy megsemmisítették kulturális tárgyaikat, semhogy átadják azokat a gyarmatosítóknak. Az olyan látogatóknak viszont, akik nem képviseltek hatalmi érdekeket, szívesebben mutatták meg és adták át ezeket a tárgyakat. Ennek eredményeként a nemzetközi gyűjteményünk igazán különleges: például vannak pápua új-guineai tárgyaink, amelyeket máshol alig lehet látni, emellett afrikai maszkok, óceániai szobrok és délkelet-ázsiai textilek színesítik a kollekciónkat.

A Néprajzi Múzeum A SZÉKELYEK – Örökség-mintázatok kiállítása (fotó: Incze László / Néprajzi Múzeum)

Az időszaki kiállítások is különleges utakat nyitnak a világ kultúráiba Székelyföldtől egészen Kínáig. Milyen aspektusok mentén épültek ezek a tárlatok?

A SZÉKELYEK – Örökség-mintázatok kiállítás a maga nemében egyedülálló, hiszen először mutatja be a Székelyföld különböző múzeumainak gyűjteményeit egyetlen térben. A látogatók kétszintes bejárási útvonalon fedezhetik fel a székely kultúra tárgyi világát. A Fine Dining – Az ősi Kína gasztrotörténetei kiállítás az étkezés kultúráján keresztül ad bepillantást abba, hogyan formálta a főzés és az étkezés Kína mindennapjait, befolyásolva a szokásokat, a gondolkodást, sőt még a politikai struktúrákat is. A november 15-én nyíló Korgó valóság pedig az éhség kérdéskörét járja körül, helyi és globális példákkal illusztrálva, milyen hatással van az élelmezési válság a különböző közösségekre – legyen szó háborúról, természeti katasztrófákról vagy a COVID-19-ről.

A Néprajzi Múzeum Fine Dining – Az ősi Kína gasztrotörténetei című kiállítása (fotó: Incze László / Néprajzi Múzeum)

Egy új múzeumi épület megnyitása gazdasági szempontból is újratervezést igényel?

Igen, az új épület gazdasági szempontból is teljes újratervezést igényelt – ugyanolyan részletesen dolgoztuk ki az üzleti tervet, mint magát az épületet. A bevételeink több forrásból érkeznek: az állami támogatás és a jegybevételek mellett most már az új helyiségek – a boltok, valamint a rendezvény- és coworking terek – kihasználása is hozzájárul a fenntartáshoz. Emellett a kutatási projektek és a különféle szolgáltatások is plusz bevételt hoznak. Mindezek ellenére a gazdasági szempontok és a profit nem írhatják felül a szakmai és kulturális céljainkat; a múzeum elsődleges feladata továbbra is a közösségi és kulturális értékteremtés.

Felmerülhet olyan eshetőség, hogy gazdasági okokból megváljanak egy-egy műtárgytól?

Nem, a gyűjteményünk minden darabja a magyar állam tulajdonában van, és ennek megfelelően nem eladó. Régebben voltak műtárgycserék más múzeumokkal vagy állami intézményekkel, főleg nemzetközi együttműködések során, de ma már ez is igen ritka. Azonban készítünk műtárgymásolatokat, így aki szeretne magával vinni egy kis darabot ebből világából, az ellátogathat a múzeumi shopba, ahol ezek elérhetők.

Dr. Kemecsi Lajos (fotó: Garai Edit / Néprajzi Múzeum)

Mi az, ami nélkül nem telhet el egy igazgató napja?

Az adminisztráció. Sok időmet elveszi, de  kikerülhetetlen ebben a feladatkörben. Ugyanakkor  nem telhet el úgy nap, hogy ne menjek le a kiállítótérbe. Egyszerűen szükségem van rá – így érzem igazán a munkám lényegét. Az adminisztratív ügyek, gazdasági és jogi kérdések mellett fontos, hogy közel maradjak ahhoz a szakmai szívhez, amiért ezt a hivatást választottam: a gyűjteményekhez, a kiállításokhoz és magához a történetmeséléshez.

Nyitókép: Dr. Kemecsi Lajos (fotó: Garai Edit / Néprajzi Múzeum)

Lásd még:

Ahol összeér a múlt a mával: Néprajzi Múzeum – A múzeum fontos célja, hogy látogatóival megismertesse, más emberek, más korokban, más vidékeken hogyan éltek

Fine Dining: az ősi Kína gasztrotörténetei – Évezredeken átívelő kulináris szokásokat mutat be a Néprajzi Múzeum tárlata