A Puccini-örökség nyomában

Szenvedélyes, autentikus olasz hangulat, egyszerre könnyed és drámai árnyalatok a Steinbruchi Operafesztiválon: a Puccini-specialistaként ismert toszkán karmester, Valerio Galli irányításával, Giuseppe Palella látványos jelmezeivel és a nemzetközi alkotócsapat közreműködésével emlékezetes Tosca-előadás várja a közönséget 2026 nyarán a Szentmargitbányai Kőfejtőben. Az együttműködés 2027-ben a Rigolettóval folytatódik.

A negyvenhat esztendős Valerio Gallit generációja legelismertebb karmesterei között tartják számon. 2007-ben debütált a Tosca vezénylésével a Puccini Fesztiválon, és vált azonnal a késő romantikus és a verista repertoár mesterévé. Zongora és zeneszerzés szakon végzett a Luccai Egyetemen, az intézményből már Puccini-díjjal távozott. A zeneszerző szakértőjeként tartják számon, hiszen a Lidércek, a Manon Lescaut, a Bohémélet, a Tosca, a Pillangókisasszony, a Nyugat lánya, a Turandot, a Triptichon (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi) is szerepel a repertoárján. Visszatérő vendég a világ vezető operaszínpadain, többek között Nápolyban, Firenzében, valamint Genovában, Parmában, Bolognában, Triesztben, Palermóban és Cataniában. Külföldi fellépései a detroiti Operaháztól a berlini Staatsoperen át az amszterdami Concertgebouwig, hamarosan pedig a Koreai Nemzeti Operáig, Szöulba repítik. Közelgő elfoglaltságai közül említést érdemel Puccini első operája, a Lidércek a Nizzai Operaházban, egy új Turandot-produkció Stuttgartban, Nino Rota Az olasz szalmakalap című vígoperája Cagliariban – ez utóbbi előadást A sevillai borbélynál is szórakoztatóbbnak nevezi. Torre del Lagóban értük utol a dirigenst, aki a karmesteri pálcát olykor rendezői instrukciókra váltja.

Valerio Galli (forrás: Valerio Galli)

Puccini zenéje, személye, öröksége behálózza az életét, a művészi választásait. Honnan ered ez a nagy szenvedély?

A nagyapámtól örököltem a zene imádatát, különösen az operáét, amiért már kiskoromban lelkesedtem. Nagyapám a gyerekkorában találkozott is Puccinival. A zeneszerző az utcán megkérdezte tőle, tudja-e, hol találhat egy autószerelőt a környéken.

Egy házban laktunk a nagyszüleimmel, nagyapámmal együtt hallgattunk zenét, a kezdetektől fogva Puccini volt a kedvencem. Nyilvánvalóan mindent megkönnyített az, hogy a művész szülőföldjén éltem: élesen él az emlékeimben, ahogyan gyerekkoromban először látogattam el a Puccini villa-múzemba, Torre del Lagóban. A mester jelenléte és a zenéje áthatotta a szobákat.

A zenei pályafutást is egyszerűbb volt elkezdeni ily módon?

Kilencéves koromban kezdtem zongorázni tanulni, majd zongora- és zeneszerzés szakon szereztem diplomát. A tanáraim segítették megvalósítani az álmomat, például azzal, hogy még iskolásként operaműhelyekben vehettem részt. Lucca – Puccini szülővárosa – és a település zeneművészeti intézménye nyitotta meg számomra a lehetőségeket a későbbi hivatásom felé.

Valerio Galli (forrás: Valerio Galli)

Igaz a hír, miszerint Puccinihez tartozó tárgyakat gyűjt?

Tanulmányoztam a levelezését, hogy még közelebb érezzem magamhoz, sőt el is kezdtem gyűjteni az írásait, a leveleit. Elég drágán jutottam hozzájuk, ezért aztán abba is hagytam. Az egyik levélben például arról írt, hogy milyen számokat szokott megjátszani a lottón. Vicces dolog így bekukkantani egy csodált zseni hétköznapjaiba. Egy másik levél köszönetet mond egy azóta elfeledett zeneszerzőnek, aki kottát küldött neki. Egy harmadik pedig a Manon Lescaut hamburgi bemutatójának a próbáiról szól, amelyen a mester is részt vett.

Hogyan került kapcsolatba Puccini tágabb örökségével?

Az élet úgy hozta, hogy a Puccini Alapítvány alelnöke lehetek. A szervezetet még a zeneszerző unokája, Simonetta alapította Torre del Lagóban, az ottani Puccini villa-múzeumban. A szenvedélyem révén sokszor megfordultam a villában, jó kapcsolatot ápoltam az unokájával, a haláláig ő koordinálta a múzeumot, elnökölte az alapítványt. Van még egy „megdönthetetlen érvem”, sorsbeli vonzalmam Puccinihez: halálának a napján, november 29-én születtem. Simonetta kérésére koncerteztem is a zeneszerző zongoráján, később megkérdezte, szeretnék-e az alapítvány tagja lenni. Simonetta halála után kineveztek alelnöknek. Ez számomra plusz felelősséget jelent a Maestro hagyatékának ápolásában. Ez a legszorosabb kötelék, amit egy magamfajta muzsikus–karmester kialakíthat az általa csodált zeneszerzővel.

A Puccini-villa Torre del Lagóban (forrás: Wikimedia Commons)

Az alapítvány céljai közé tartozik a fiatal zenei tehetségek felkarolása és támogatása, valamint a számukra létrehozott programok szervezése is?

A múzeumot javarészt iskolai csoportok, zeneszerető fiatalok látogatják. Az emlékezet megőrzése az elsődleges cél, valamint a mi feladatunk a folyamatos karbantartás, felújítás is – a padlózattól a berendezési tárgyakig. Nyaranta Viareggióból, a szomszédos tengerparti üdülőhelyekről számos külföldi vendég keresi fel a villát, arról nem beszélve, hogy Torre del Lago az évente megrendezett Puccini Fesztivál helyszíne. Két éve, Puccini halálának századik évfordulójára a híres-neves olasz képregényújság, a Topolino teljes különszámot szentelt a Maestrónak. Ennek azért volt különleges jelentősége, mert kedvet adott a fiataloknak ahhoz, hogy rajzokon keresztül is elmerüljenek Puccini világában.

Hivatalos debütálására is a Puccini Fesztiválon került sor: a Tosca dirigenseként elnyerte az Aranymaszk díjat. Hogyan emlékszik vissza erre a jeles eseményre?

Huszonhét éves voltam, életem egyik legemlékezetesebb élménye volt. Iszonyatos izgalom, félelem lett úrrá rajtam. Kétszer vezényeltem egymás után, mindkét előadásról DVD-felvétel is készült. Attól is volt szép, hogy hajdanán még statisztaként kezdtem a Puccini Fesztivál színpadán a Turandot-ban és a Pillangókisasszonyban. Voltam zongorista és súgó is, mielőtt elérkeztem a karmesterségig. Ennek az útnak az első megkoronázását jelentette számomra a Tosca.

Ma is úgy tekint magára, mint több művészeti ágban is elboldoguló, zenés színházi emberre?

Ezt nem állítanám, de az elsajátított színházi alapok nagy segítségemre vannak, hogy megállapítsam egy rendezőről – vagy tervezőről –, hogy milyen hozzáértéssel, intencióval „szólaltat meg” egy művet, hogyan helyezi kontextusba. Gyakori eset, hogy a díszlet, a színpadkép uralja a rendezést, és kevesebb figyelem jut a szereplők közötti kontrasztok bemutatására, azok árnyalására. Azt szeretem, ha az előadás az ellentmondásokat hozza felszínre – akár egy-egy szereplőt illetően is –, mert akkor adódik lehetőség arra, hogy a zenét megtöltsük élettel, feszültséggel. A saját rendezéseim tapasztalatával mondom, hogy minél közelebb áll a rendezői elképzelés az eredeti műhöz, a szerző szándékához, annál igazabb a végeredmény. Minél inkább a saját egóját teszi a színpadra a rendező, annál inkább róla szól az előadás.

Komoly visszhangja volt az Ettore Scola rendezte Bohéméletnek, amit szintén ön dirigált Torre del Lagóban. Milyen volt együtt dolgozni a már idős rendezővel?

Mindannyian, akik részt vettük az előadásban, a szívünkben őrizzük Ettore Scolát. Mágikus légkört varázsolt maga köré, különleges hangulat alakult ki az egész szereplőgárdával. Ma is visszanézhető a bejátszás, ahogyan a színfalak mögül bekísértem a színpadra. Akkor már nagybeteg volt, a kedvessége, a nyugalma emlékeztetett a nagyapámra. A Scola-féle klasszikus Bohémélet rendezés a fesztivál egyik zászlóshajója lett, azóta több évadban is felújították. A fantasztikus Daniela Dessí tíz év után visszatért, hogy elénekelje Mimit, sajnos már ő sincs köztünk.

Milyen arányban oszlik meg a karmesteri tevékenysége Olaszország operaházai és külföld között?

Viszonylag sűrűn megfordulok Németországban,kiválóak a német zenekarok, sok tehetséges zenész fordul meg náluk. Az Olaszországban megszokott rendszerhez képest furcsaság, hogy ott sűrűn váltakoznak a zenekari tagok. Más a szisztéma, jóval kevesebb zenekari próbát tartanak. Hamburgban például nemrég minimális próbával adtuk elő a Falstaffot, ennek ellenére élvezetes előadás született.

A Tosca színpadterve Thaddeus Strassberger tervei alapján (forrás: Thaddeus Strassberger)

A Tosca végighúzódik a karmesteri útján. Idén nyáron az eddigi leggrandiózusabb térben, a Szentmargitbányai Kőfejtő szabadtéri közegében vezényli majd. Hogyan készül a kihívásra?

Ismerem a helyszínt, hiszen három évvel ezelőtt ott vezényeltem a Carment, nagyjából ugyanezzel az alkotói csapattal. A hely, a kőfejtő különleges akusztikával bír. A kihívás – vagy feladat – inkább technikai, mintsem művészi, de szerencsére működik. Arról van szó, hogy vizuális kontaktus híján a színpaddal, a zenészekkel más érzékszerveinkre kell hagyatkozni. A zenekar nem árokban ül, hanem a színpadon kívül, monitoron keresztül kontaktálunk egymással. A Carmen próbáinál meglepődtem, hogy mennyi tehetséges fiatal énekes van, remélem, hogy a Tosca esetében is gazdag, értékes szereposztásokra számíthatunk.

Nyitókép: Valerio Galli (forrás: Valerio Galli)

Lásd még:

Puccini remekműve új fényben: Tosca a Szentmargitbányai Kőfejtőben – A barokk Róma esztétikáját és Puccini realizmusát idézi meg a látványos 2026-os operaelőadás Thaddeus Strassberger és Giuseppe Palella közös alkotásában.

Giuseppe Palella: „A színházat emberek csinálják, nem gépek!”

Bolyongás a megváltásért: A bolygó hollandi a Szentmargitbányai Kőfejtőben – Interjú Philipp M. Krenn rendezővel