Giuseppe Palella: „A színházat emberek csinálják, nem gépek!”

Lenyűgöző részletgazdagság, káprázatos látványvilág jellemzi hímzésekkel, gyöngyökkel, ékszerekkel teli kreációit, amelyek mindig harmonizálnak a színpadképpel. Jól bevált párost alkot Thaddeus Strassberger amerikai rendezővel, díszlettervezővel. A 2021-es Turandot után minden idők egyik leglátványosabb Aida produkciójára készül idén nyáron az Oper im Steinbruch nyári operafesztiválon a Szentmargitbányai Kőfejtőben. 

Zenei és képzőművészeti tanulmányok után hogyan lett az opera és a balett műfajra szakosodott  jelmeztervező?



Fiatalon, szegényen, vesztenivaló nélkül bátran kipróbálhattam magam, kísérletezhettem különböző művészi utakon. Zongora- és énektanulmányokat folytattam, szobrászkodtam, mielőtt értékes ajándékként megérkezett az életembe a színház. Szerelem volt első látásra. Bolognai szobrászati tanulmányaim alatt naponta a zenei konzervatórium ablakai alatt mentem el, elbűvöltek a zongorákból, hegedűkből, trombitákból, az éneklésből álló sokszínű hangok. Félénkségem és zenei tudatlanságom miatt hónapokig csak arról álmodoztam, hogy bárcsak ehhez a világhoz tartoznék. Egy napon, amint éppen a padon ülve rajzoltam, egy zongoratanár csodával határos módon felfigyelt rám, felhívott, hogy ismerkedjek meg a zenei világgal. Egészen odáig mentem, hogy az énekmeghallgatás alapján felvételt nyertem, aztán elkezdődött az új életem operaénekléssel, zongoraórákkal. Eszembe nem jutott, hogy valaha is szabászműhelyek, kelmék háza táján kötök majd  ki.



Giuseppe Palella (forrás: Giuseppe Palella)

A színház a Római Operaházzal lépett az életébe, ahol eleinte tervezőasszisztenskedett olyan rendezőnagyságok oldalán, mint Franco Zeffirelli, Luca Ronconi. Ezek az élmények hogyan  formálták a  látásmódját?



Az első fizetős munkám egy római szabászműhelyben töltött több hónapos gyakorlat után egy Oscar-díjas jelmeztervező jelmeztervének megrajzolása volt, nem árulom el az illető nevét. Sok híres jelmeztervező nem saját kezűleg rajzol, hanem az asszisztensével végezteti el ezt a feladatot, többnyire számítógépes grafikával. A Cinecittá filmstúdióban Julia Robertsnek és George Clooney-nak „terveztem” ruhákat. Leírhatatlan volt a szüleim öröme, akik egy kis tengerparti faluban éltek, amikor a Warner Brostól megérkeztek a csekkek, és azt hallhatták rólam, hogy nagy hollywoodi sztároknak dolgozom. Valódi intim pillanatok, amikor egy rendező ötletét egy üres papírlapon átfordítjuk: a szikrából lángot gyújtani esete. Mivel soha nem tanultam a jelmeztervezést, kezdetben jelmezdíszítő munkát vállaltam a Római Operaházban. Hat évig napi huszonnégy órában ez maga volt a Paradicsom. Havi három produkcióban dolgoztam, végigkövethettem a színpadi és a zenekari próbákat. Nincs jobb iskola egy zenés színház kulisszáinál. A balettdíva Carla Fracci a munkáimat látva felkért, hogy tervezzem meg  neki egy Chopin-balett jelmezeit. És onnantól nincs megállás. A művészet legkülönfélébb ágait ötvöző művészi megnyilvánulásnak, egyben szolgálatnak tartom a tervezést. A színpad esztétikájából táplálkozó „zenésznek” tartom magam, aki a zene, a kotta, a libretto felől közelíti meg az adott előadást. Minden szereplőhöz megkomponálom a jelmez, a dizájn irányát, mindent szabad kézzel rajzolok, festek. Nem használok számítógépet, grafikusprogramot, sem photoshopot. Olaszországban már nagyon kevesen vagyunk, akik még ragaszkodnak a manuális tervezéshez.



Aida, jelmezterv (forrás: Giuseppe Palella)

Kik azok az elődök, mesterek, akik a munkáik vagy a személyiségük révén inspirálták? 



Csodálatos tanításokat kaptam Anna Annitól, Zeffirelli jelmeztervezőjétől, csodáltam a könnyedségét.  Danilo Donatit, Pasolini jelmeztervezőjét is zseniálisnak tartom, nem spórolt az anyagokkal, szinte jelmezszobrászatot művelt. A rendezők közül rajongásom tárgya volt Patrice Chéreau, a milánói Scalában dolgoztunk együtt, röviddel a halála előtt, az Elektrában. Sokszor nem is a név számít, fiatal, ismeretlen rendezők és tervezők között éppúgy találni friss, energetikus, megszállott alkotókat. Érdemes figyelni az új generációkra, merni velük kockáztatni, kockázat nélkül ugyanis nincs művészet.



Jelmezterv Vivaldi Orlando Finto Pazzo című operájához (forrás: Giuseppe Palella)

Pazar, túldimenzionált jelmezeiről éppúgy ismert a Veronai Aréna, az Oper im Steinbruch méretű terekben, mint a mítoszok, a mesék világához fűződő vonzalmáról… 



Gyakran bizony olcsó anyagokból készülnek ezek a pazar jelmezek. Megadom a tiszteletet a közönségnek azzal, hogy ha éppen szegény öltözékeket, katonai egyenruhákat, kortárs ruhákat kell készítenem, akkor is megadom a szereplők méltóságát a részletekben, a kidolgozottságban. Nézőként  mindig arra várok, hogy az előadások beborítsák az érzékeimet, szeretem látni a színházi szabász nagyszerű munkáját a parókától az ékszereken át a patinás kiegészítőkig. Nagyon nincs ínyemre az a gyakorlat, ami sajnos egyre gyakoribb kortárs daraboknál: a jelmeztervező munkája kimerül abban, hogy a fashionüzletekben mai viseleteket vásárol. A szépség megszállottja vagyok, van érzékem hozzá, hogy felismerjem. Talán ezért is vonzódom a mítoszokhoz, mesékhez, amelyek hozzásegítenek az emberiség szépségének, a reménynek a felismeréséhez. Azért foglalkozom  színházzal, operával, hogy amikor felmegy a bársonyfüggöny, a nézők lássák, hogy a szépség még mindig létezik. Akkor is, ha hihetetlen, mert a háborúk, a halál, az erőszak, a kétségbeesés egyre közelebb férkőzött hozzánk. Nekem az élet gyönyörűségéről kell beszélnem.

Cristina Giannelli operaénekes a Giuseppe Palella által tervezett ruhában (fotó: Youness Taouil)



Egyediség, felismerhetőség szempontjából mely munkáira a legbüszkébb?



Húsz év alatt több mint negyven operához terveztem jelmezeket. A szívemhez közel álló megbízások sorában az elsők között szerepel Vivaldi Orlando Furiosója a Teatro alla Fenicében, amiért a legjobb jelmeztervezőnek járó Abbiati-díjban részesültem. A feladat nagysága, komplexitása, szépsége miatt ide tartozik a Turandot az Oper im Steinbruchban, valamint a Nagy Sándor Indiában című Vinci-opera a Bayreuthi Barokk Fesztiválon, amiért megkaptam a legjobb jelmeztervező díját  Németországban. 



Milyen közös értéken alapul az Oper im Steinbruch-beli együttműködése Thaddeus Strassberger rendezővel, díszlettervezővel?



Különleges kötődés fűz hozzá, kevés hasonló összművészeti gondolkodású színpadi alkotót ismerek, aki egyszerre költő, modern, filmes látványvilágú előadásokat hoz létre, emellett nagyon ért a közönség nyelvén, másfelől metafizikai értelmezést ad a látottaknak. Lenyűgöz ez a  nyelvi kettősség.

Elvira Maggio a Puritani című darabban, a Giuseppe Palella által tervezett ruhában (forrás: Giuseppe Palella)



Milyen kockázatokat rejt magában a nyári operafesztiválra készülő Aida a Szentmargitbányai Kőfejtő „díszletében”, vízes, tüzes szcenográfiával?



Az időjárás kiszámíthatatlan, ez alapkockázat. A kőfejtőben nappal nagyon meleg van, éjszaka hűvös, a hőmérséklet-változások mindenki számára gondot okoznak, de a közönség meleg fogadtatása kárpótol mindenért. A fesztivált rendkívül profi, lelkes munkatársak csinálják. Két hónap alatt  mély kötődés alakul ki a különböző nemzetiségű és kultúrájú emberek között. Ami a jelmezeket illeti, speciális tűz- és vízálló anyagokból készülnek, de így is minden egyes előadás után reparálásra szorulnak. A produkció összköltségvetéséből háromszázezer euró áll rendelkezésünkre a több száz jelmez, lábbeli, paróka, kiegészítő elkészítésére. Milánó egyik legrégibb műhelyházában készülnek a ruhák, a maszkok, szerencsére a kreativitásomnak semmi nem szab határt. Hihetetlen gazdag szövetraktár, rövidárukészlet,  kalapokkal teli szobák, történelmi jelmezek között járva úgy érzem magam, mint egy hatalmas játékvárosban. Nem egyszer van úgy, hogy a jelmezkollekció egy-egy darabjából merítek inspirációt. A dekorációs műhelyben szeretek elpepecselni a kézzel festett részleteken. 

A divatiskolákban a grafikai vázlattól a végső tervezésig szinte minden munkafázist a digitális technikára bíznak. Elvész az egész folyamatból valami költészet, az anyagok, a formák, a színek, a kézműves tapasztalttal készült megoldások, az ötletek kézműves jellege. És sajnos vannak olyan színházak, ahol nem megengedett a tervezőknek a személyes kapcsolattartás a kivitelezőkkel, a műhelyekkel. Szenvedek, ha nem tudom használni a kezemet a jelmezeken. A színházat emberek csinálják embereknek, nem gépek!



Lásd még:

A magyar művész, akinek jelmezeihez Rod Stewart és Emma Thompson is gratulált

Nyitókép: Giuseppe Palella (forrás: Giuseppe Palella)