A tízpontos város

Német autós utunk előtt volt egy kép a fejünkben Frankfurtról, ami közel sem fedte a valóságot: milliószor többet adott az ott töltött harminchat óra, mint amit képzelni mertünk volna. Frankfurt am Main izgalmas, színes, diverz világváros, amely ugyan 800 ezer fős, de az agglomerációjában élő 2,5 millió lakosával, felhőkarcolóival igazi globális metropolisz látványát nyújtotta. Mi pedig élveztük ezt!

Frankfurt a Majna partján fekszik, és leginkább az köztudott róla, hogy Németország és Európa egyik meghatározó pénzügyi központja. Itt található többek között az Európai Központi Bank székháza és a Frankfurti Értékpapírtőzsde. Már csak emiatt is gyakorlatilag az összes magára valamit adó pénzintézet központot vagy irodát nyitott a városban, szóval, a települést körüllengi a biznisz illata. Amit ugye mi szeretünk, hiszen a XXI. században a kultúra és a művészet szorosan kapcsolódik az üzleti világ vezető vállalatainak ténykedéséhez is. Nagyon fontos volt, és arra tényleg számítottunk is, hogy Frankfurt – nem csak a nyár hatására – igazán élhető és szellős. A gyalogos, a biciklis és az autós forgalom itt találta meg a leginkább kiegyenlített egymás melletti létezést, semmiből sem volt sok, emiatt magunkénak tudtuk érezni a várost az ott töltött órákban.

Fotó: Isabela Pacini / Visit Frankfurt

Frankfurt am Main, avagy Frankfurt 794 óta szerepel a dokumentumokban. Koronázóvárosként központi szerepe volt a német történelem alakulásában, emiatt is vált a német gazdaság meghatározó helyévé. A történelmi városszövetet itt is szétroncsolták a második világháború bombázásai. Az Altstadt (Óváros) teljes megsemmisülését követően szinte mindent visszaépítettek az eredeti tervek alapján – sajnos nem mindent sikerült jól, de amit igen, az meghatározó. A város felfedezését a Römerberg téren kezdtük, amely talán az egyik legszebb tér Frankfurtban. A favázas házak és a Römer, a Városháza igazán pompás látványosság. A tér teljes rekonstrukcióját 1986-ban kezdték meg, és csak a közelmúltban fejezték be, ezért a patina még nem látszik a házakon, de el tudjuk képzelni, milyen csodálatosak lehettek a XIV–XVI. századi épületek a maguk korában. A Römerben megnézhettük a lovagtermet, a Frankfurtban megkoronázott királyok teljes alakos restaurált portréival.

A térről tovább sétálva eljutottunk a Kaiserdomhoz, amelyet – az addig látott, 600 évig épített  német dómokkal ellentétben – „csupán” 264 év alatt, 1250–1514 között húztak fel. A templomban zajlottak a német-római császárok koronázási ceremóniái. 1944-ben ezt a templomot is lebombázták, de 1953-ra újraépítették, és minden megmaradt műtárgyát restaurálták.

Megérkezésünk estéjén bejártuk a Belvárost, átadtuk magunkat a finom nyüzsgésnek, és pihentettük a szemünket a felhőkarcolókon, amelyek a történelmi városmag fölé magasodnak.

Museumufer - Múzeumpart

Fotó: Isabela Pacini / Visit Frankfurt

Másnap reggel elindultunk felfedezni Frankfurt művészeti kincseit. Előzetesen felkészültünk a városból, de azért amit ezen a fronton találtunk, lenyűgözött minket. A szállásunk pont  a Múzeumpartra ívelő híd lábánál volt, így csak át kellett mennünk a túloldalra, és máris megérkeztünk a Museumufernek nevezett területre, amit hivatalosan 2007-ben adtak át a közönségnek. De ennek a kulturális mágnesnek korábbra, 1979-be nyúlnak vissza a gyökerei, amikor is a városvezetés „A kultúra jár mindenkinek!” szlogennel elkezdte összegyűjteni azokat a kisebb-nagyobb intézményeket, amelyek múzeumként definiálják magukat. Ez a majd’ harmincéves folyamat eredményezte, hogy ma már 36 kiállítótér található a folyópart mentén, amelyek közül az alábbiakat ajánljuk mindenki figyelmébe:

         •        Német Építészeti Múzeum (Deutsches Architekturmuseum)

         •        A német filmmúzeum (Deutsches Filminstitut & Filmmuseum)

         •        Várostörténeti Múzeum (Historisches Museum Frankfurt)

         •        A világ kultúrái múzeum (Weltkulturen Museum)

         •        Museum für Moderne Kunst - MMK ( Modern Művészeti Múzeum)

         •        Städel Múzeum

Érdemes MuseumuferCardot vásárolni, ami az összes múzeumba térítésmentes belépést biztosít egy éven át, és van 48 órás Museumufer jegy is turistáknak.

Städel Múzeum

Fotó: Balogh Máté András

Az 1815-ös, legrégebbi magánalapítású német múzeumot a bankár Johann Friedrich Städelnek köszönhetjük. Az épületben 700 év alkotásai láthatók. A XIV. századtól kezdődően több mint 3100 festmény, 660 szobor, 5000 fotó, 100 ezer grafika és rajz várja az érdeklődőket. Nem kisebb alkotóktól, mint Cranach, Dürer, Botticelli, Rembrandt, Vermeer, Monet, Picasso, Kirchner, Beckmann, Giacometti, Bacon, Richter, Tillmans és Wasmuht.

Töredelmesen bevallom, mielőtt beléptünk az épületbe, nem vártam túl sokat a múzeumtól,  de amikor elkezdtük bejárni, és egyre jobban feltárult előttünk az intézmény szépsége, be kellett látnom, hogy alábecsültem ezt a fantasztikus kiállítóteret. Az új szárnyban, a mínusz szinteken található kortárs kiállítások – a rendkívül hűvösre temperált tér ellenére is – feltöltötték a vizuális akksimat. Amikor ott jártunk, két időszaki tárlatot láthatott a közönség. Az egyik az osztrák művészduó, Muntean és Rosenblum legújabb alkotásait mutatta be.

Muntean/Rosenblum: Bízni veszélyes, 2023 (fotó: Balogh Máté András)

A másikat pedig azoknak a női alkotóknak szentelték, akik Párizsban és Frankfurtban dolgoztak az 1900-as évek elején. Kimondottan érdekes volt végigmenni ezen a tárlaton, ahol huszonhat olyan alkotónő munkásságát mutatták be, akik 1919-ig nem tanulhattak hivatalosan német képzőművészeti felsőoktatási intézményben, de megtalálták a mestereiket külön iskolákban.

Marie Bertuch: Levelet olvasó nő a kertben, 1895 (fotó: Balogh Máté András)

A közel kétórás Städel után megéheztünk, és ebédelés céljából kiszemeltünk egy remek piacot,  a belvárosi Kleinmarkhallét. Nagyjából olyan piac, mint amilyen a budapesti Hold utcai lehetett volna  – attól eltérően itt sikerült megtalálni az egyensúlyt a normál piaci funkciók és a gasztronómiai helyek száma között. Az egyik remek kifőzdében végre megkóstolhattuk a zöldmártást, ami állítólag a német és a világirodalmi nagyság, a Frankfurtban született Goethe kedvence volt.

Goethe apropóján érdemes még megjegyezni, hogy 1976 óta minden októberben a városban tartják a világ első számú könyvszakmai eseményét, a Frankfurti Könyvvásárt.

Museum für Moderne Kunst –  MMK

Fotó: Balogh Máté András

Új energiára kapva megnéztük a Modern Múzeumot, amelyet 1991-ben építettek és az 1960 utáni művészettörténet bemutatására szánták. Nem láthattuk az állandó gyűjteményes kiállítást, de talán nem is baj, a Städel után már nem feltétlenül vágytunk újra Pablo Picasso vagy Cady Noland, Charlotte Posenenske, Walid Raad, Claes Oldenburg, Nam June Paik, Roy Lichtenstein munkáira (de ez persze csak vicc). Viszont kaptunk egy rendkívül megrázó kiállítást, amely elfoglalta a teljes múzeumot. A „There is no there there” („Ott nincs olyan, hogy ott”) kiállításon harminc, az 1960-as és 1980-as évek között Kelet-Németországból Nyugat-Németországba távozott művész alkotásait láthattuk.

Galerie Anita Beckers

Az MMK-val szemben találtuk a kortárs galériát, ahová beugrottunk körülnézni. Épp ott volt a galéria vezetője, aki tartott nekünk egy kiváló tárlatvezetést. A Szép új világ című kiállításon különösképpen Jan Schmidt aluminiumszobra ragadta meg a figyelmünket.

Fotó: Balogh Máté András

A történelem és a művészet lelki magasságai után szerettük volna a várost az egyik legmagasabb pontjáról látni. Ezt leginkább a Main Tower tetejéről tehettük meg. Németországban nem igazán vannak toronyházak, a mindössze tíz felhőjarcolóból kilenc Frankfurtban található. A Bankviertelben (Banknegyedben) olyan tornyok magasodnak, mint a Normas Foster által tervezett Commerzbank (259 méter), ami sokáig a legmagasabb épület volt Európában; a Messeturm, amely „csak” 257 méter magas és Helmut Jahn tervezte. A Main Tower a maga 240 méterével a harmadik a magassági sorrendben, így tényleg ráláthattunk az alattunk elterülő Frankfurtra. Elmondhatom, megérte minden euró, amit ráfordítottunk! Izgalmas volt rálátni arra a két épületre is, amelyekben a Deutsche Bank található, hiszen abban a két toronyban mutatják be a világ egyik legnagyobb vállalati képzőművészeti gyűjteményét. A legközelebbi túránkon majd meg is nézzük.

Fotó: Balogh Máté András

Az estét még egy kis belvárosi sétával zártuk. Az 1881-ben épült, a bombázások után újjáépített és 1981-ben ismét megnyitott Régi Operaház mellett ülve nagyszerű élmény volt elmerülni abban a skyline-ban, amit a hatalmas irodaházak csillogó ablakai adtak a még mindig nyüzsgő város felett.

Fotó: Balogh Máté András

Összességében elmondhatom: Frankfurt volt németországi utazásunk legnagyobb meglepetése.  Élveztük az ott töltött napokat, és eldöntöttük, hogy visszatérünk, méghozzá hosszabb időre. Mert érdemes.

Nyitókép: Frankfurt (a szerző felvétele)

Lásd még:

A kétarcú város – Stuttgart egy napba sűrítve

A bajor érték- és élménycunami – München 48 órában