A kétarcú város

Németországi autós túránk izgalmas állomásaként tekintettünk Stuttgartra, Baden-Württemberg fővárosára. Az ország hatodik legnépesebb városaként (több mint hatszázezer lakosa van); olyan autómárka központjaként, mint a Mercedes-Benz; művészeti origóként, amelyben a Staatsgalerie és a Kunstmuseum meghatározó szerepet játszanak; valamint Európa egyik legfontosabb állat- és növénykertjével, a Wilhelmával, Stuttgart megannyi élményt ígért. De kihagyhatatlan a világ első tévétornya is, amelynek szintén a német város ad otthont.

A Münchentől kétszázhúsz kilométerre, a Neckar folyó mentén elterülő, 1320-ban alapított Stuttgart valamiért egészen addig nem került fel mentális térképünkre, amíg nem ismerkedtünk meg a Mercedes-Benz vállalati gyűjteményének vezetőjével, Anne Viethtel. 2023-ban meghívtuk Budapestre egyik konferenciánk előadójának, Anne pedig lelkes stuttgartiként felkeltette érdeklődésünket a város iránt.

Mercedes-Benz Múzeum

Első utunk hozzá, vagyis a Mercedes-Benz Múzeumba vezetett. Itt megismerhetjük az autózás teljes történetét, méghozzá olyan izgalmas módon, hogy még a hozzám hasonló, az autóban inkább mitfahrerként vezető ember is  lelkesen szemlélheti az 1886-ban Carl Benz által megálmodott első és nagyon fontos automobilt. A több, mint százharminc kiállított kocsi között megtaláljuk a legrégebbi és a legújabb modelleket, amelyeket világtörténelemi tabló vesz körbe, így könnyebben megérthetjük, miért is voltak e gépjárművek fontosak az adott korszakokban. Az épület több emeleten keresztül kalauzol futurisztikus technológia segítségével, de számomra a legtöbbet – kiegészítve a gazdag autókiállítást – a Mercedes-Benz több mint ötvenéves kortárs gyűjteményének darabjai nyújtották. Rendkívül impozáns terekben láthattuk magyar, lengyel, szlovák, cseh művészek műtárgyait, hozzávetőlegesen harminc darabot a több ezres kollekcióból.

Staatsgalerie Stuttgart

Anne két kihagyhatatlan múzeumot ajánlott: az egyik a Staatsgalerie Stuttgart, azaz az állami múzeum. Az intézmény az Alte és a Neue, azaz a régi és az új szárnyakból áll, amelyeket előbb 1906-ban, majd a háború után 1984-ben nyitottak meg. Utunk során kevés olyan meglepetésben volt részünk, mint ennél az intézménynél. Maga az épület kívülről egyáltalán nem tűnik hatalmasnak, a posztmodern Neuegalerie bejárata pedig nem hívogató, még látványos zöld színei ellenére sem. A kiállítótérbe lépve azonban egyik ámulatunkból a másikba estünk. Majd’ három órát töltöttünk benn, futkosva két emelet között kiválóbbnál kiválóbb helyiségek között, annyi gyönyörűséget láthattunk a német és nemzetközi művészettörténetből. Anish Kapoor, Andy Warhol, Hans Arp, Willi Baumeister, Piet Mondrian, Marcel Dushamp, Puablo Picasso – csak néhány név a művészek közül, akik munkáit kiállították. Utunk során itt éreztük először, hogy kitehetnénk a vizuálisan megtelt táblát.

Kunstmuseum Stuttgart

A táblát azonban még nem tehettük ki, hiszen előttünk állt a belvárosban található Kunstmuseum Stuttgart – a másik múzeum, amit Anne javasolt. Odafele tartva keresztezte utunk az Altes Schlosst: a város egyik legrégebbi, 1320-ban épült kastélyát. Sajnos a II. világháború folyamán ezt az épületet is porig rombolták, ám a városvezetés újjáépítette, és most impozáns kiállítóteret és éttermet üzemeltetnek benne.

A múzeumot színes története szerint 1924-ben alapította Count Silvio della Valle di Casanova magángyűjtő, aki miután diákéveit Stuttgartban töltötte, a városnak ajándékozta a felhalmozott sváb impresszionistákat tartalmazó gyűjteményét. Az azóta eltelt évtizedek alatt, különböző neveken és helyszíneken működött az akkor még csak képtárnak nevezett gyűjtemény, majd 2005-ben megérkezett a belvárosi üvegkockába, amely egyedülálló látványt nyújt a városban élőknek és az oda érkezőknek egyaránt.

Tetszett, hogy az intézmény több, jól értelmezhető céllal épült magángyűjteményt fogadott be az idők során, miközben a város vállalta, hogy kezeli és fenntartja azokat, nyilvánossá téve a művészetet az embereknek. Olyan alkotók munkáival találkozhatunk itt, mint Otto Dix, Michel Majerus, Tim Berresheim, Hanne Brenken, Katinka Bock, Gego, Annette Kelm, Josephine Meckseper és Katrin Ströbel.

Wilhelmina

A kultúra mellett a botanikus kertek szerelmesei is vagyunk, így nem hagyhattuk ki a Wilhelmát sem, Németország egyik legfontosabb állat- és botanikus kertjét, a világ biológiailag legváltozatosabb állatkertjeinek egyikét. A Wilhelma az évi körülbelül 1,8 millió látogatójával Baden-Württemberg legnépszerűbb szabadidős létesítményei közé tartozik. Régen láttunk ennyire szépen rendben tartott és gyerekbarát állatkertet, a botanikus kertben pedig eddig csak könyvből ismert orchideákat láthattunk. Megérte az a pár óra, amit itt töltöttünk a szaladgáló, a kert nyújtotta lehetőségeket élvező gyerekek között.

Tévétorony és sajtos nokedli

A napot a belvárostól távolabb, a Hoher Bopseren található kétszáztizenhét méter magas, a világ első tévétornyaként 1956-ben átadott épületben zártuk. A villámgyors lifttel tizenöt másodperc alatt értünk fel. A felhőtlen égboltnak köszönhetően beláttuk a lábunk alatt elterülő Stuttgartot, a sváb tájat, sőt a Fekete-erdőig is kinyújtóztattuk a szemeinket. A Duna forrását ugyan nem tudtuk kiszúrni, de megnyugtatott bennünket a tudat, hogy az általunk oly nagyon szeretett folyó bizonyosan ott kanyarog.

Käsespätzle – ízlelgettük a szót egész nap, készülve rá, hogy este megkóstoljuk ezt a helyi különlegességet, vagyis a sajtos nokedlit német módon elkészítve. Nem könnyű autentikus nokedlizős helyet találni, de szerencsénkre éppen ott-tartózkodásunk alatt tartottak a Bohnenviertel negyedben zenei fesztivált, így elég gyorsan megtalálta a kereslet a kínálatot. Végül egy jazzbanda mellett fogyaszthattuk el kalóriadús vacsoránkat, a kihagyhatatlan pohár sör mellett.

Egy napba nem is férhetett volna más, de amikor visszatérünk, ezeket a látnivalókat biztosan bepótoljuk:

1. Porsche Múzeum
2. Le Corbusier-házak
3. A Killesberg-torony
4. A Solitude kastély
5. Birkenkopf

Stuttgart kétarcúsága még sokáig megmarad bennünk. A folyamatos innováció és beruházások miatt a teljes várost egy nagy építési területként érzékeltük, emellett azonban élénk kulturális életet ismerhettünk meg: egymást érték az utcai fesztiválok, izgalmas múzeumok és kiállítóterek színesítik a fejlődő metropoliszt. Szóval, egy élő és mozgásban lévő urbanisztikai csodával találkoztunk, ahová minél hamarabb szeretnénk visszatérni, hogy lássuk, miként alakult az idők folyamán Baden-Württenberg szíve és lelke. 

A tervezésben sokat segít ez az oldal: https://www.stuttgart-tourist.de/en

A nyitóképen Stuttgart látképe a tévétoronyból. A képeket a szerző készítette.

Lásd még:

A bajor érték- és élménycunami – München 48 órában

Hogy lehet valami ilyen szép? – Salzburg egy napban