A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál tegnap és ma

Fesztiválok Fesztiválja néven indult útjára 1976-ban Kanada mindmáig legismertebb filmes eseménye, a TIFF mozaikszóval illetett Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (nem tévesztendő össze a szintén ezzel a rövidítéssel illetett Kolozsvári Nemzetközi Filmfesztivállal). Szerény elképzeléssel indult, mára a nemzetközi filmvilág megkerülhetetlen rendezvényévé vált. Eredetileg a világ egyéb fesztiváljain már sikerrel vetített alkotások bemutató fórumának szánták a kanadai közönség számára. Az első évek pár tízezres nézettsége mára elérte a közel félmilliós látogatószámot. Az elmúlt tíz-húsz évben az Oscarok előszobájának számít a TIFF, befolyása az üzleti életre, a turizmusra felbecsülhetetlen – felhelyezte Torontót a nemzetközi kulturális térképre. 

A tíz napig tartó, szeptemberben megrendezett fesztivál – amelyen évente háromszáz–négyszáz filmet vetítenek –, a város és Ontario tartomány turisztikai szektorában kétszáz–kétszáznegyven millió kanadai dollár közötti gazdasági aktivitást generál. Állandó és ideiglenes munkatársaknak mintegy kétezer munkahelyet biztosít a TIFF. Több mint háromezer önkéntes, ötezerötszáz iparági szakember látja el a háttérfeladatokat. A fesztivál éves költségvetése negyven- és negyvenötmillió kanadai dollár között mozog.

A nonprofit kulturális intézményként működő szervezet bevételeinek nagy része jegyeladásokból, adományokból, szponzorációkból és állami támogatásokból származik. A bevételek közel negyvenkét százalékát adományok, harminc–harminchárom százalékát a jegybevételek, a fennmaradó huszonöt százalékot pedig szolgáltatási díjak és partneri befektetés formájában megvalósuló állami támogatások alkotják.

Vörös szőnyeg a fesztiválon 2025-ben (fotó: Nick Wons)

A torontói a világ egyik legjelentősebb filmfesztiváljává nőtte ki magát az Amerikai Egyesült Államok mega piacának árnyékában, mégpedig azért, mert a mainstream hollywoodi produkciók mellett helyet kapnak a független filmek, az egyedi hangvételű alkotások is. Független filmeseknek ugródeszkát nyújtó szerepe révén a TIFF Kanada egyik legvonzóbb kulturális attrakciója, amely a játék- és dokumentumfilmes termés, továbbá a kísérleti filmek bemutatóhelyévé is vált. A nagy tekintélyű európai – a cannes-i, a velencei, a berlini, a San Sebastian-i – fesztiválokkal ellentétben, amelyek leginkább a mozgóképes szakemberek és a média számára elérhetők, a TIFF széles fórumot biztosít a közönségnek; a legfontosabb díjat, a People’s Choice Awardot, azaz a közönségdíjat a nézők szavazatai, egy-egy produkció tetszésindexe alapján ítélik oda.

Számos nemzetközi közönségkedvenc film büszkélkedhet a People’s Choice díjjal, köztük az 1981-es Tűzszekerek, az 1999-ben forgalmazott Amerikai szépség és a 2000-es évek nagy slágere a mozipénztáraknál, a 2008-as Gettómilliomos. Az erkölcsi elismerésen túl a díjak komoly marketingértékkel bírnak, elősegítik a filmek nemzetközi forgalmazását.

Utcakép a 2025-ös fesztivál ideje alatt (forrás: TIFF)

Az alapító atyák, Bill Marshall producer és két filmes szakember barátja, Henk Van der Kolk és Murray Dusty Cohl szándéka az volt, hogy a Fesztiválok Fesztiválja a világ legfontosabb filmjei és sztárjai mellett a hazai tehetségeknek is teret adjon, felvirágoztassa az 1970-es években még fiatal és törékeny kanadai filmipart. Az indulás nem volt zökkenőmentes. A United Artists keresztbe tett Hal Ashby rendező kívánságának, aki a Dicsőségre ítélve című filmje premierjével szerette volna megnyitni a rendezvényt, de a stúdió visszavonta a filmet. Végül egy kevéssé ismert francia filmre, az Unokafivérekre esett a választás. A hollywoodi producerek ellenérzéssel viseltettek a torontói filmfesztivállal szemben, féltették az észak-amerikai piacon kialakított hegemóniájukat. Az évek során a TIFF sikeresen belesimult a tengerentúli filmfesztiválok sorába, bár a Montréali Nemzetközi Filmfesztivál erős konkurenciának számított sztárfelhozatalban.

Jodi Foster (fotó: Margaret Lee)

Az 1994-ben Torontói Nemzetközi Filmfesztivállá alakult rendezvénysorozat hírneve folyamatosan nőtt, egyre több rendező, forgalmazó és producer ismerte fel a nagyközönség számára nyitott esemény fontos szerepét és értékét. A Variety magazin 1998-ban nem habozott ezt írni: „Csak Cannes állíthatja, hogy felülmúlja a Torontói Filmfesztivált a vetített filmek médiamegjelenése, a sztárok és a kereskedelmi tevékenység tekintetében. Bár Cannes továbbra is a legnagyobb, Toronto most a leghasznosabb és a legaktívabb.”

Az 1999-es év fordulópontnak tekinthető, mivel a fesztiválon tartotta világpremierjét Sam Mendes rendező szatirikus filmje, az Amerikai szépség, amely egy tipikus amerikai külvárosi család életéről szól. A kor szellemét legjobban megragadó filmként elnyerte a közönségdíjat, majd öt Oscar-díjat kapott, köztük a legjobb filmnek járó elismerést is. A következő öt év TIFF-közönségdíjas filmjei – a Tigris és sárkány (2000), az Amélie csodálatos élete (2001), A bálnalovas (2002) és a Hotel Ruanda (2004) – nagy médiafigyelmet kaptak, jelentős szerepet játszottak az Oscar-versenyben, és végül nagy kritikai és kereskedelmi sikert értek el.

A fesztivál keretében 2001-ben elindították a Canada's Top Ten programot: filmesekből, újságírókból és iparági szakemberekből álló független zsűri kiválasztotta az év tíz legjobb kanadai rövid- és egész estés filmjét. A Cannesban és Berlinben már felfedezett David Cronenberg munkássága például a listának, illetve a torontói vetítéseknek és egy retrospektív kiállításnak köszönhetően kapott méltó figyelmet a hazai nagyközönség körében is.

A TIFF szintet lépett 2008-ban Danny Boyle Gettómillios című független dramedyjével, amely egy mumbai tinédzserről szól, aki megpróbálja visszaszerezni rég elveszett szerelmét. A film a torontói fesztivál meglepetés slágerévé és közönségdíjas alkotásává vált, világszerte háromszázhetvenötmillió dolláros bevételt hozott, és nyolc Oscar-díjat nyert.

2010-ben Toronto szórakoztatónegyedében megnyitotta kapuit az új fesztiválközpont, a TIFF Bell Lightbox komplexum, amely öt nyilvános mozit, galériát, könyvtárat, valamint két éttermet is magában foglal. Érdekessége, hogy egy korábbi autómosó helyén épült, ami Ivan Reitman kanadai filmrendező, producer szüleié volt. A Reitman család a filmfesztiválnak adományozta a telket. A központ évente számos kiállításnak is otthont ad, többek között Tim Burton alkotásainak, David Cronenberg művészeti gyűjteményének, Federico Fellini kiállításának és James Bond-emléktárgyak tárlatának. Amikor a Bell, Kanada legnagyobb telekommunikációs vállalata 2023-ban befejezte a fesztivál szponzorálását, az épület nevét TIFF Lightboxra változtatták.

Nyitókép: TIFF Fesztivál életkép (a nyitókép és a cikkben szereplő fotók forrása a TIFF)

Lásd még:

Gyémánthang és szenvedély: Céline Dion – A kanadai gyökerektől Las Vegasig és az olimpiai színpadig

Kanada: a kulturális kompromisszumok és a sokszínűség országa – Szerkesztői köszöntő

Ottawa: a kultúra nyelvén beszélő, csendes főváros

Toronto mint globális kreatív valuta – Ahol a kulturális sokszínűség, a művészet és az üzlet egymást erősíti