Misztikum és művészet

Régi vágyunk teljesült, amikor idén tavasszal Angliába utazhattunk és bejárhattuk a szigetország csodálatos déli részét. Beszámolónk második részében Londonba érkezünk – egy kis kitérővel Stonehenge felé.

Stonehenge kövei és a druidák 

Stonehenge legendás kövei

Felejthetetlen élmény: az eleddig csak filmeken, képeken látott óriási kőoszlopok egyszerre csak ott álltak előttünk. Legszívesebben odarohantunk volna, hogy átöleljük azokat, de a látnivalót fényes, polírozott fém kandeláberhez csatolt vastag kötél karolja át, jó néhány méternyi távolságot tartva a kíváncsiskodóktól. Szabadtéri képtárban éreztük magunkat, már csak azért is, mert a néhány méterenként álldogáló „múzeumi teremőrök”, azonnal rászóltak azokra, akik akár csak megérintették az elválasztó kötelet.

A közeli falu egyik épülete

A helyszín történelmét ismertető információs táblák egyikén áll a letaglózó valóság: máig rejtély, hogyan és mi célból épült e kőkatedrális. Ami tudható: építése több mint ötezer éve kezdődött, és több szakaszban készült. Elsőként a földsánc, majd a többszörös kőből alkotott gyűrűre került sor, amely körülbelül a Kr. e. 2500-as évekre lett teljes. Valószínűleg vallási helyként használták, tájolását a Naphoz igazították, szent hely, gyógyító, csillagászati központ lehetett. A közelben feltárt, jelenleg múzeumi helyszínként bejárható falu maradványai szerint a Stonehenge építői a környéken éltek. Azt is biztosan állítják öt angol egyetem régészeti kutatását végző tudósai, hogy a kelta papok (druidák) nem végeztek itt szertartásokat, csakis újkori társaik, akik a nyár közepi Nap-éj egyenlőség idején megrendezett fesztiválon lépnek fel. Minél többet kutatják, annál több a Stonehenge-körüli rejtély. A legnagyobb: miként épült, hogyan szállították ide a hatalmas köveket?

A kövek és építőik történetét a helyi múzeumban még alaposabban megismerhetjük

A  hely és a kövek történetét – a fő turistaattrakció mellett – fantasztikus múzeum mutatja be  régészeti leletekkel, filmekkel. A turistacentrum mellett középkori falu néhány háza látható, némelyik korabeli berendezéssel együtt. Innen indulnak a turistákat közvetlenül a híres kövekhez szállító elektromos buszok, de megközelíthető a Stonehenge gyalogosan is, eltévedni nem lehet. 

British Museum, a múzeumok múzeuma 

A British Museum lenyűgöző csarnoka

Bizonyos épületek kultikus státusszal rendelkeznek. Elegendő, ha kimondjuk a nevét és a társaságban mindenki tudja, miről beszélünk, mely városban található, mi végre épült és így tovább. Ezen épületek közül némelyik az elsőségével, más a komplexitásával vagy felhasználásával kerül nemzetközi reflektorfénybe és válik megkerülhetetlenné.

A British Museum neve hallatán hatalmas klasszicista múzeum épület jelenik meg a szemünk előtt, a bejáratánál óriási oszlopokkal, amelyek görög mintára alkotott timpanont tartanak. A közönség előtt 1756-ban megnyitott intézmény az első – palotából múzeumi célra átalakított – nagyközönség által látogatható intézmény, amely általános gyűjtési politikát folytat, és nemzeti és könyvtári szekciót is magába foglal. Eleinte csak az utóbbiakat fogadta be: a múzeum korai időszakában főként királyi bibliotékák és kéziratok, ritka és értékes okmányok kaptak helyet az épületben. A brit birodalom terjeszkedésével – gyűjteménye bővítse céljából a múzeum is egyre több kutató expedíciót indított a Föld minden irányába. A munkában részt vettek magyar felfedezők is, hiszen az angoloktól kapott anyagi támogatást Torday Emil és Stein Aurél: ők Afrikában és Ázsiában kutattak és gyarapították a British Museum gyűjteményét antropológiai, etnográfiai, nyelvészeti, térképészeti és régészeti ismeretekkel, tárgyakkal, fényképekkel.

Az óriási múzeumi terek bejárásához több nap is kevés lenne. Az angol birodalom évszázadok alatt felhalmozott és a múzeumban kiállított tárgyainak jogi státuszát több ország és magánszemély is megkérdőjelezi. Egyiptom, Dél-Amerika, Kína és Dél-Ázsia országai is nemzetközi bírósági pereket indítottak, hogy visszaszerezzék régészeti tárgyaikat, műalkotásaikat.

Angliában az állami fenntartású múzeumokba ingyenes a belépés. A működéshez szükséges anyagiakat az állam, magántámogatók és cégek fedezik. A múzeum is igyekszik mindehhez hozzátenni: a ruhatár, az ajándékbolt és a bisztró bevételei egészítik ki a támogatásokat.

A rendkívül készséges és felkészült teremőrök mellett egyéb segítség is a turisták rendelkezésére áll: többféle online tárlatvezetésre fizethetünk be, letölthetjük a múzeum audió applikációját, ingyenesen kérhetünk térképet, vásárolhatunk bédekker formájú, már-már lexikon nagyságú könyvet is, és természetesen tárlatvezetést is kérhetünk.

A központi teret babiloni piramisra emlékeztető olvasóterem uralja, ahol Marx és Gandhi is töltötte idejét. Tekergő lépcsőkön jutottunk fel az állott, porszagú helyiségbe, a csigavonalban elhelyezkedő asztalrendszerig: a zöld plüss borítású, kopott székek, a több emeletnyi könyvek között lelki szemeink előtt láttuk az egykor itt olvasó, tanuló történelmi személyeket. És ez a rengeteg kötet még mindig nem a teljes gyűjtemény, a könyvtár nagyobb részét ugyanis az olvasóterem alatt, a pincében őrzik. 

Ne hagyjuk az utazásunk végére a British Museumot, érdemes bőségesen időt szánni rá, hiszen ilyen hatalmas, sokrétű, gazdag kiállítást kevés helyen látni.

A Royal Albert Hall, London és Európa legimpozánsabb koncerthelyszíne

A Royal Albert Hall koncertterme

A világ egyik leghíresebb koncerthelyszínét minden zeneszerető ismeri – még az is, aki sosem járt ott, hiszen megelőzi hírneve és presztízse. A nyitása óta megkerülhetetlen hangversenyterem feltűnik nemcsak koncertek közvetítéseiben, de filmekben és a digitális tér különböző platformjain is.

Maga az épület a római amfiteátrumokat idézi. A nem teljesen kör alaprajzú épületet eredetileg harmincezer ember befogadására tervezték, ám tűzvédelmi, anyagi és gyakorlati okokból végül e számot hétezerre, napjainkra pedig ötezer-ötszázra csökkentették. A Dél-Kensingtonban felhúzott épületet Albert herceg, Viktória királynő férje álmodta meg: ő terveztette a hatalmas múzeumi és kiállítói intézményt. Amikor 1861-ben Albert tífuszban elhunyt, a tervezést leállították, ám hat évvel később megkezdődött az építkezés. 1871. március 29-én Viktória királynő jelenlétében nyílt meg a herceg emlékére Royal Albert Hall of Arts and Sciences-re keresztelt csarnok. Az előadótermet egy hónappal korábban hétezer fős közönség előtt tesztelték: a Wandering Minstrels amatőr zenekar játszott az építőmunkásoknak és családjaiknak. Ekkor derült ki, hogy a terem akusztikája enyhén visszhangos. Nem javították azonnal a hibát, majd’ száz évig megmaradt és vált a terem „szexepiljévé”.

Ahogyan Albert herceg megálmodta, a Hall a megnyitása óta számos nemzetközi esemény helyszíne. 1877. májusában Richard Wagner vezényelte ott a Wagner-fesztivál egyes zenei tételeit, de tartottak falai között orvosi, elektronikai-, élelmiszer, ital, kerékpár és szaniter kiállítást is. Az épületben rendezték 1909-ben az Első Brit fedett pályás maratoni versenyt. A megmérettetésen ketten indultak, egy angol és egy olasz futó, a viadal a brit versenyző győzelmével zárult: C. W. Gardiner két óra harminchét perc alatt futotta körben ötszázhuszonnégyszer a termet, így teljesítetve a negyvenkét kilométeres távot. Az ikonikus térben tartották az első Japánon kívüli szumó-világbajnokságot, szurkolhattak a nézők a pingpong világbajnokság résztvevőinek (1939-ben), rendeztek strandröplabda versenyt, birkózó viadalt és a világ első, csak férfiaknak szóló testépítő szépségversenyét is e falak közé szervezték (a megmérettetés bírója Sir Arthur Conan Doyle volt). Rendeztek a falak között politikai és pártkonferenciákat, vásárokat és játékkiállítást is. 1909-től tíz éven át a Hallban tartották meg a nők szavazati jogáért küzdők az éves szüfrazsett találkozójukat és az Üdvhadsereg legtöbb jótékonysági adománygyűjtését. Vetítettek a csarnokban Hitchcock-filmeket és mutatták be a James Bond-sorozat Halj meg máskor! című darabját is. Tartott a csarnokban jótékonysági gálát többek között az Amnesty International, rendszeresek a színházi és egyéb stand-up előadások.

A csarnok fő előadótermének legmagasabb pontja negyvenegy, szélessége ötvenöt, hosszúsága hatvannyolc méter. Ha bármely előadás során szükségessé válna a színpad elárasztása, az is megoldható: az épület alatt két, egyenként négyezer gallonos víztározó tartály gondoskodik a különleges színpadképről – a Pillangókisasszony operaelőadásán szemtanúi lehettek már mindennek a nézők. Az épületet hatalmas üvegkupola fedi, vas tartópillérrel. E kupola adta a Royal Albert Hallra jellemző visszhangos hangzást, amit 1968-ban, akusztikai tesztelés után, a plafonról leengedett százharmincöt, úgynevezett diffúzorral enyhítettek, amelyek közül 2001-ben egy fejlettebb, számítógépes teszt után ötvenet eltávolítottak, a maradékokat pedig más alakzatban rendezték el. Ezek az üvegszálas gyapjúval megtöltött, repülő csészealjra hasonlító eszközök szüntetik meg a visszhangot.

A csarnok már messziről látható, vöröstéglás, kör alakú sziluettje több mint hatmillió téglából és nyolcvanezer terrakotta tömbből épült. A tetején nyolcszáz lábnyi terrakotta fríz díszítés fut körbe, ez a „Művészetek és az irodalom diadala” címet viseli és ábrázolja, falain szobrok és pajzsdíszítés látható. Az I. és II. világháború alatt a Csarnok tetejét a pilóták navigációs pontként használták a londoni látképen. 1914-ben az Admiralitás parancsára az üvegtetőt hatalmas fekete szövettel borították be, amellyel filmvetítések közben „elsötétítették” az épületet. 1917-ben egy fel nem robbant légvédelmi lövedék eltalálta a tetőt, nyolc üvegtáblát betört és tizenkét terrakotta tömböt rongált meg. 

Az épületben tárgyalók, irodák, jegypénztárak, kávézó és büfék, de még egy étterem is helyet kapott. 2004-ben a déli-szárnyhoz új, az északi részen elhelyezkedő hatalmas tornác mását formázó bejárat épült, így már tizenkét kapu várja az épületbe betérőket.

A koncertterem orgonája Anglia második legnagyobbja 9997 működő sípjával és 150 tonnájával. A komolyzenei előadások mellett könnyűzenei koncertet is hallhat a közönség. Játszott ott már David Bowie, a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Tom Jones, Eric Clapton, Bryan Adams, Paul McCartney, The Who – még hosszasan lehetne sorolni a fellépő zenekarokat és előadókat. 1969-ben a Pink Floyd történelmet írt azzal, hogy rongálás miatt száműzték őket az épületből, de 1974-ben a közönség nyomására újra adhattak a Hallban koncertet.

1878-óta minden év nagypéntekén a Királyi Kórus Társaság a világ legjobb férfi és női szólistáival adja elő Händel Messiás oratóriumát. Aki életre szóló zenei élményt keres, váltson jegyet erre az előadásra – az élmény még az utolsó hangok után is sokáig zengett lelkünkben. 

Nyitókép: British Museum (forrás: Pixabay. A cikkben szereplő képeket a szerző készítette)

Lásd még:

Legendás angol tájak és megfigyelésük – Angliai kalandozások – I. rész

Ahol nem egyszerű turisták, hanem vendégek lehetünk – Kalandozások Gentben

Flandria földje – A kulturális aranybánya

Erős múltra építkező jelen – A máltai kulturális színtér

Német egyetemi városok és a művészet – Kirándulás Tübingenben és Heidelbergben

A tavaszt nem lehet eltörölni – David Hockney univerzuma a Fondation Louis Vuitton termeiben