Német egyetemi városok és a művészet

Németországi túránk meghatározó viszonyítási pontja a Neckar folyó volt. Stuttgart után két, egyetemi és kulturális értékeiről híres városba is elvezetett minket: Tübingenbe és Heidelbergbe.

Tübingen

A Baden-Württenberg tartományban, a Stuttgarttól bő negyven kilométerre fekvő Tübingen kirándulásunk egyik izgalmas helyszíne volt, pedig nem sok időt töltöttünk el a városkában. A kilencvenezres lakosság mellett húszezer egyetemista vesz részt a település életében. Az 1447-ben alapított Tübingeni Egyetem az ország kiemelkedő felsőoktatási intézménye, itt tanult például Johannes Kepler, Friedrich Hölderlin és Joseph Ratzinger is.

Tübingen belvárosa

Tübingen óriási esővel fogadott, ami kevésbé zavart minket, hiszen a belváros mélygarázsából egyből az egyik főtérre lyukadtunk ki, amely eredeti állapotukban megmaradt, csodálatos középkori házakra és rendezett utcákra nyílt. Fantasztikus élmény volt a macskaköves és girbegurba utcácskákon felsétálni a városi Piactérre, ahol a polgármesteri hivatal és az 1617-ben épült reneszánsz szökőkút áll. Az eső ellenére rengetegen kávéztak és süteményeztek a tér körüli cukrászdákban.

A hegyre felsétálva érintettük az 1400-as évek végén, több mint húsz éven át épült Szent György kollégiumi templomot és az 1700-as években készült Hölderlin-tornyot. Lefelé pedig már feltűnt a folyót átszelő hidak közt a Neckar híd is, amire felsétálva jól beláthattuk a modern várost, amely a turisták körében népszerű, nem minden esetben olcsó, de gyönyörű helyek után az egyetemistáknak szánt világot mutatta. Itt érezhetően több olcsó, ám minőségi kávézó, gyorsétterem és szórakozóhely sorakozik egymás mellett.

A Bebenhauseni Kolostor

A híd közepéről elénk tárult Tübingen fantasztikus látványa a Neckar-szigettel és a folyóval, háttérben a hegyekkel és a színes házakkal. Hálásak voltunk az időjárásnak: eddigre már egy felhő sem takarta az eget, és még a napsütést is élvezhettük, így a boldogan fotózkodtunk, miközben igyekeztük átélni és memorizálni a kisváros hangulatát.

A tübingeni pár órás kaland élményét emelte, hogy a körülötte fekvő települések egytől egyig visszarepítettek minket a középkorba: bárhol álltunk meg, találtunk egy kolostort vagy egy kis templomot, amelyet kulturális és művészeti közösségi térré építettek át, láthatóan magas kihasználtsággal. Kiemelném a Bebenhauseni Kolostort és Kastélyt: a Tübingen határain belül található épület alapjait a XII. században tették le, a ciszterci rend XVII. századi feloszlatása óta az épületre a hercegek, grófok vigyáztak, ma pedig már az állam óvja. Ott-tartózkodásunk alkalmával gyakorlatilag egyedül sétáltunk a területen, és meg kell vallanom, varázslatos élményt adott a viharos időben a majd’ ezeréves épület. Kell az ilyen is.

Heidelberg

A Heidelberg híd

Németország egyik legismertebb városában található az 1386-ban alapított, az ország és Európa egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye (és a református egyház origója (ugyanis itt jelent meg 1563-ban a reformátusok alapvető hittételeit tartalmazó a Heidelbergi káté), a Heidelbergi Egyetem.

Az intézményben több mint huszonnyolcezer diák tanul, akik a város százhatvanötezres népességének meghatározó százalékát adják. Ezért izgalmas látni Heidelberg többarcúságát.

A Haus zum Ritter

Úgy intéztük, hogy az estét ott tölthessünk, így kicsit jobban beleláthattunk a heidelbergiek hétköznapjaiba. A város modernebb, azaz folyamatosan változó területén, a vonatállomás mellett találtunk szállást, ahonnan csillagtúra-szerűen sétálva jutottunk el az óvárosba és a település más területeire is.

Nem nagy városról beszélünk, de meg kell hagyni, óriási a forgalom minden irányból, hiszen Heidelberg közlekedési csomópont is, ráadásul Stuttgart és Frankfurt között félúton helyezkedik el a Neckar folyó völgyében. A folyó két partját rengeteg átkelő köti össze, ezek közül a legrégebbi a középkorban fából készített, majd a XVIII. században kőből újjáépített Öreg híd. Az Óváros nyüzsgő utcája ide vezet fel, ahol a kedvenc házunk, az 1592-ben épített Haus zum Ritter is áll. A Marktplatz körül a XVIII. századi épületek közé itt-ott beékelődik néhány XX. században felhúzott ház, de egyáltalán nem zavaró módon. A híd felé sétálva elénk tárult a Heidelbergi várkastély, amely ugyan már több mint háromszáz éve romként funkcionál a hegytetőn, az óriási épület vöröstégla színének köszönhetően eszméletlen látványt nyújtott a naplementében.

A majom az Öreg hídon

A híd tele volt turistákkal, de rajtunk kívül csak kevesen keresték meg a híd lábánál található híres majmot. A szobor eredete a XV. századra nyúlik vissza: a lakosság tükröt tartó majmot épített be a hídba, ezzel üzenve a mainzi püsköknek, hogy az egyházi vezetőnek nincs hatalma a városi döntnökök felett. Az eredeti alkotás a háborúk során elpusztult, de 1977-ben Gernot Rumpf szobrászművész bronz formában újraalkotta. A mondás szerint, aki megérinti a tükröt, az gazdag lesz, aki pedig a majom szarvához nyúl, biztosan visszatér a városba. Mi biztos, ami biztos, mindkettőt megsimogattuk.

A hídon áthaladva érkeztünk meg a nyüzsgő és aktív városrészbe, ahol mindenki a folyóparti pázsiton feküdt, élvezte az életet, kicsit fentebb az utcácskákban pedig spanyol fesztivál zajlott épp. A villák között, szállásunk felé sétálva azon gondolkodtunk, hogy a város tényleg megérdemli, hogy több időt töltsünk ott, mert olyan szabadságérzetet adott, mint az idáig más település sem, pedig elég magas mércét ütött meg a többi is.

Nyitókép: Tübingen városa a Neckar partján (A  cikkben szereplő fotókat a szerző készítette)

Lásd még:

A kétarcú város – Stuttgart egy napba sűrítve

A bajor érték- és élménycunami – München 48 órában

Hogy lehet valami ilyen szép? – Salzburg egy napban