Az adat, amint művészetté válik

Amióta Barabási Albert-László fizikus, világhírű hálózatkutató közelmúltbeli kutatásai a Ludwig múzeumban is helyet kaptak, már a szélesebb körben is tudott: az adatokat, kutatási eredményeket – legyenek azok bármilyen természetűek – nemcsak gyűjteni vagy feldolgozni lehet, de vizualizálni is. Ezáltal jobban megérthetjük, átláthatjuk azok összefüggéseit. Nemrégiben a Telekom fogott közös adatvizualizációs projektbe a hazai dizájnképzés zászlóshajójával, a MOME-val. A program többcélú: a céges adatállomány értelmezésének, felhasználásának új platformon történő megmutatása; a munkatársak adatokkal kapcsolatos gondolkodásának fejlesztése, kreativitásának ösztönzése, és mindezek összekapcsolása egy olyan művészeti projekttel, amely szintén a cég által felhalmozott adatállományból indul ki.

Amennyiben mindez első olvasatra túl absztrakt lenne, nézzük, miről is van szó. A vállalat munkatársai vagy saját életükből merített, vagy telekomos adatok feldolgozásával, saját ötlet alapján tárgyakat, műalkotások készítettek, amely alkotásokat később bemutatták a Telekom Campus kiállítóterében.

Az Adatművészet projektben készült alkotások közül néhány (forrás: Telekom)

Az Adatművészet című projektet a Telekom Data Tribe (adattörzs) csoportja a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Innovációs Központjának erre a témára specializálódott közösségével, a Data Storytelling Hub (adatokon alapuló történetmesélés) kutatási központtal dolgozta ki, amely évek óta dolgozik azért, hogy demisztifikálja a különböző adatnarratívákat és segítsen eligazodni ezek megértésében. A programhoz egy öt hónapos, három részből álló képzés is tartozott, elméleti, adatgyűjtési és konzultációs-megvalósítási szakasszal. Az elméleti képzésben a MOME szakemberi tartottak előadásokat, a második fázisban a Telekom munkatársai gyűjtötték össze az adatokat, majd a konzultáció során a megvalósítás mikéntjéhez az egyetem koordinátorai adtak tanácsot. A pályázaton a Telekom összes munkatársa részt vehetett, végül a legjobb tizennégy alkotást állították ki. A cég felkérte Kristóf Gábor képzőművészt is, hogy saját adatvizualizációs alkotásával – mely egy több részből álló, adatvezérelt kép – csatlakozzon a projekthez.

Az Adatművészet projektben készült alkotások közül néhány (forrás: Telekom)

Adatok kémcsőben, nyakláncon

Balázs András, a Telekom Data Tribe vezetője az Art is Businessnek elmondta: az adattal kapcsolatos készségek a jövő munkavállalójának alapképességei között szerepelnek, ezért fontos a vállalat számára, hogy a szervezetben mindenki fejlessze azt, ki-ki a maga szintjének megfelelően. Ugyanilyen fontos a kreatív attitűd, a kézenfekvőtől eltérő, úgynevezett out of the box megoldások alkalmazása az üzleti folyamatokban – a program egyszerre fejlesztette e két képességet, látásmódot. A résztvevők szabadon választott, saját maguk által gyűjtött (akár magán, akár üzleti) adatok felhasználásával, különböző eszközöket, technikákat alkalmazva, egyéni módszerrel adatvizualizációkat, adatszobrokat hoztak létre. Volt, aki vászonra festett, más installációt hozott létre, nyakláncot készített vagy legóvárat épített.

Dezse Judit munkája (forrás: Telekom)

Az egyik legérdekesebb projekt Dezse Judit TankLab – kémcsőbe csomagolt tankolásaim című munkája. Az alkotó négy éven keresztül, 2019 januárjától 2023 decemberéig hóról hóra feljegyezte tankolásait, s az eredményt különböző színű folyadékkal öntötte kémcsövekbe. A kompozíción látszik, hogy a lezárások sújtotta Covid–19-időszakban semennyit nem tankolt, ezeknél a hónapoknál üres a kémcső, amikor viszont a kijárási tilalmat feloldották, illetve vidékre kellett szállítania gyermekét edzésre, megugrott az üzemanyag-fogyasztás. Amikor autóját benzinesről hibridre cserélte, húsz százalékkal esett vissza a benzinhasználata. A kémcsövekbe töltött folyadék különböző színei a benzinárat mutatják, amelyek a vizsgált időszakban a benzinárstop és az elszabaduló infláció következményeként igen széles, 320 és 700 forint közötti intervallumban mozogtak.

Lakatos Tímea munkája (forrás: Telekom)

Lakatos Tímea a 2024-es futball-Európa-bajnokság eredményeit vizualizálta színes gyöngyökkel, egy ékszerként is értelmezhető lánc formájában. A mérkőzések eredményeit tippeltette meg különböző mesterségesintelligencia-alkalmazásokkal, majd vetette össze a várt pontokat a valós eredményekkel. Az így kialakuló nyakláncon egy rózsaszínes-bordós és egy zöldeskék gyöngy „verseng” egymással, az egyikük továbbjut, majd összefut a másik csapatból továbbjutó gyönggyel.

Ugyanez a téma mást is megihletett, volt olyan munkatárs, aki legóvárat épített a mesterséges intelligencia által megtippelt foci-Eb-adatokból.

A leginkább műtárgyszerű, szép és igényes munka Vuleta Patrícia Nők a Telekomban című alkotása, amely a cégen belüli nemi arányt mutatja meg, a nők vállalaton belüli szerepét modellezi három szabálytalan, hullámokból felépülő gúla formájában. A hálós szerkezet a munkahelyi közösség erejét és stabilitását szimbolizálja.

Vuleta Patrícia munkája (forrás: Telekom)

A munkatársak alkotásain túl a Telekom az ipari területeken már korábban is dolgozó Kristóf Gábort kérte föl, hogy készítse el saját adatszobrát a rendelkezésére bocsátott telekomos adatokból.

A kassai születésű, de már a budapesti Képzőre járt alkotó egyetemi tanulmányai során véletlenül lépett be egy ofszetnyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön beszippantotta. Azóta is közel állnak hozzá az ipari technológiák, saját meghatározása szerint éppoly közel, mint a művészi közeg – valahol a kettő közötti „senki földjén” definiálja magát. Művei a Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, illetve a Kiscelli Múzeumban láthatók, az ING és a Morgan Stanley képzőművészeti kollekcióiban, valamint hazai és külföldi magángyűjteményekben.

A kép, amely a Telekom erőviszonyait ábrázolja

Kristóf Gábor hibrid alkotása nem szokványos adatvizualizáció, nem is hagyományos értelemben vett autonóm műtárgy. Minden forma, szín és gesztus, amelyből a munkája felépül, a Telekom adataiból absztrahálódik. Annak ellenére, hogy a kép elméletben statikus forma, ez esetben célja vizualizálni a rétegek között létrejövő dinamikákat, melyek hol elfednek, hol pedig megmutatnak valamit. Azokat az erőviszonyokat jelenítik meg, amelyek a Telekomot is alakítják, szervezik és definiálják. A horganyzott acéltáblára festett mű három rétegre osztható: a vállalat fizikai hálózatára, az ügyfélkapcsolatok és a belső együttműködés adatainak vizualizációjára, s mivel mindegyik réteg különböző időintervallumot, különböző adatot dolgoz fel, a műben összecsúsznak az idősíkok.

Kristóf Gábor műve az alkotás egy korai fázisában (forrás: Telekom)

A legfontosabb kérdés, amit Kristóf Gáborral a létrejött alkotásokkal kapcsolatban feszegettünk: a munkatársak által létrehozott tárgyak, adatvizualizációs kompozíciók művészeti alkotásnak tekinthetők? Gábor szerint a művészet lényege, hogy bármi válhat műalkotássá, és az inspirációt is adhatja gyakorlatilag bármi. Léteznek művészetnek tekinthető, adatalapú művek, de képzőművészeti intenciójú munkák is, amelyek azonban sokkal értékesebbek vagy érdekesebbek valamilyen információ vizualizálásának, megértetésének a szempontjából, mint autonóm művészi értékük miatt. És a kettő között is sok minden elképzelhető.

– Nem hiszem, hogy a Telekom programja csak a művészi alkotások felszínre hozását célozta volna meg. A vállalat számos kulturális kezdeményezést támogat és támogatott korábban is, legyen az zenei, művészeti vagy akár innovációs fókuszú. A legtöbb esetben alapvetően egyfajta platformteremtés, a különböző közegek megnyitása vagy edukációs cél hajtja. Óriási cég, komolyan veszik a kulturális missziót, a résztvevők inspirálása a cél, akár belső, akár nyilvános eseményekről van szó – mondta a művész a projekt mozgatórugóiról.

Készül Kristóf Gábor műve (forrás: Telekom)

Gábor szigorú értelemben véve nem adatvizualizációkat készít, de munkái, sorozatai sok esetben hasonló logika mentén épülnek fel, vagy olyasforma sűrű információcsomagokkal dolgozik, mint egy vizualizáció esetében.

– Több éve foglalkozom az adatalapon létrejövő művek vizualitásával elméleti és gyakorlati szinten is, illetve színtani alapokat oktatok egy adatvizualizációs kurzuson a MOME-n. A felkérést Minkó Mihálynak, a projektet is koordináló innovációs központ kutatójának köszönhetem, aki jól ismeri az észjárásomat. Az első gondolatom az volt, vajon tudok-e olyat javasolni, amiben nem a magenta, azaz a vállalat brandszíne dominál. Végül konceptuális szempontból a cég identitását képező szabványszín és árnyalatai mégis csak fontos részei lettek a munkának, hisz a technológia, amellyel a mű készült, a Telekom által is használt RAL Classic ipari színpalettára épül – meséli.

A készülő mű (forrás: Telekom)

Felvetődik a kérdés: az, hogy egy cég munkatársai saját adatgyűjtésüket felhasználva alkotásokat készítenek és állítanak ki, átértelmezi-e valamelyest a művészet fogalmát? Hisz’ ilyen módon bárki alkothat bármilyen technológiával bármit, ha kiállítják, művészeti alkotássá válhat. Gábor szerint azonban a művészetet fogalma is nagyon rugalmas. Ami nem rugalmas, amit kicsit katalizálni kell, azok mi magunk vagyunk, gondolkodásunk berögzült sémai és kategóriái.

Balázs András, a Telekom Data Tribe vezetője, Kristóf Gábor, Minkó Mihály és Bazsali-Németh Flóra, a Telekom PR szakmai vezetője a projekt záróeseményén (forrás: Telekom)

– A Telekom megbízásából készült műnek már az előkészítő fázistól kezdve az volt az egyik célja, hogy új megközelítéseket keressek a megszokott adatvizualizációk világához képest. S úgy hozzak létre egy alkotást, hogy annak minden egyes formai és színbéli kérdését egy konkrét, a Telekom belső működését jellemző adat „döntse el” helyettem – legalábbis amennyire az lehetséges. A munka három rétegből áll, melyek felépítése, az alkalmazott szín, a gesztusok, illetve a rendszerbe kódolt hibák, formák és szövegtörmelékek mind a vállalat strukturális felépítését követi – magyarázza.

A felhasznált adatok között találni olyanokat, amelyek a cég több évtizedekig épülő fizikai hálózatának összképére utalnak, de akadnak a műbe kódolva belső kommunikációs adatok, működési dinamikák és a céget jellemző kulcsfogalmak is. Gábor szerint az egyfajta önreflexión alapuló folyamatos újrastrukturálás és felülvizsgálat tartja éberen a céget és a művet is.

Kristóf Gábor műve (forrás: Telekom)

– A legfontosabb felismerésem talán az volt, hogy egy műalkotás is és a Telekom is lényegében kompozíció – mondta el a művész, aki kifejezetten szeret felkérésre dolgozni. Alapvetően azért, mert az olyan kihívások elé állítja, amilyeneket önmagának mint autonóm alkotónak minden bizonnyal nem állítana; nem foglalkoztatná a téma. Ilyen esetekben azonban mindig kiderül, hogy ha közelebbről megismer egy számára új közeget, az sokkal izgalmasabb, sokrétűbb, mint amilyennek kívülről látszik.

Nyitókép: A Telekom projektjében szereplő alkotások a vállalat Campus kiállítóterében (forrás: Telekom)

Lásd még:

Szélesre tárt ajtók a bezárkózás idején – A Keeping the balance / Egyensúlyban és a BarabásiLab: Rejtett Mintázatok, A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítások a Magyar Telekommal való együttműködésben valósultak meg a Ludwig Múzeumban

„Bármit csinálok a munkában, azt szenvedélyből és szívből teszem” – Interjú a Magyar Telekom gazdasági vezérigazgató-helyettesével, Daria Dodonovával

Merész és szokatlan: fotósok szemén keresztül mutatkozott be az új autómodell – Rendhagyó pop-up tárlat született a Peugeot és a MOME együttműködéséből