„Az élő zenére mindig lesz igény”

Nem túlzás azt állítani, hogy a művészet hazai szentélye, a budapestiek egyik legkedveltebb intézménye a Müpa, ahol immáron huszadik éve változatos előadó-művészeti műfajok, zenei és táncprodukciók kerülnek színpadra magyar és nemzetközi előadók tolmácsolásában. Mindeközben a központ a felnövekvő generációk kulturális nevelésében is kiemelkedő szerepet vállal – a kisgyerekektől az egyetemistákig. Dr. Korentsy Endre produkciós igazgatóval arról beszélgettünk, hogyan dolgozik kollégáival a kiemelkedő minőség megtartásáért és miért mondhatja el magáról, hogy második otthona a Müpa. 

Mi volt idén a három kedvenc előadása?

Fogós kérdés. Ez az év több szempontból is különleges volt: húszéves jubileumot ünnepeltünk, amely csúcspontja egyértelműen a szülinapi hétvége volt. Két nap alatt húsz előadásunk volt mindenféle műfajban, a hazai kulturális élet színe-java részt vett az eseményen. Eljött hozzánk szinte mindenki, akinek fontos a Müpa: a közönség, a művészek és a régi-új kollégák. A legkisebbektől a legidősebbekig mindenki velünk örült, a két nap alatt több mint tizenötezer néző fordult meg a házban. A „Generációk ünnepe” tematika pedig nem csak a nézőtéren, de a színpadon is érvényesült: különböző nemzedékek léptek fel együtt. Az előadásokat élőben közvetítettük az interneten, így a közönség száma megtöbbszöröződött. A stáb számára persze ez az időszak kiemelten intenzív volt, a rendezvényszervező csapat egyik legerősebb hétvégéjét jelentette.  

Másik kiemelendő élményem Diana Krall koncertje volt, aki személyes kedvencem is. Olyannyira, hogy az első munkanapomon – több más CD mellett – az ő egyik lemezét is magammal hoztam a Müpába. Akkor persze még nem tudtam, hogy pár éven belül nem csak hallgathatom, de többször is részt vehetek majd a „leszerződtetésében”.

Harmadikként az oszakai világkiállítást említeném, ahol a Magyar Nemzeti Napon is jelen lehettem. Különösen megérintett annak a felelőssége, hogy a magyar és a nemzetközi kultúra találkozási pontjaként képviselhettük az országot. A Magyar Állami Népi Együttes Magyar menyegző című előadását vittük el, amely a lánykéréstől az esküvőig tartó szokásokat és hagyományokat meséli el. Szakmailag is nagy kihívást jelentett, hogy egy merőben más kulturális közegben, a nyelvi akadályokat áthidalva kellett hitelesen jelen lennünk, és megmutatnunk, átadnunk minél többet a kultúránkból. Sikerrel jártunk: a japán közönség lelkesen fogadta a produkciót.

Résztvevők a Müpa huszadik születésnapját ünneplő hétvégén (fotó: Nagy Attila)

Mikor jött el a pillanat az életében, amikor tudta, hogy ezt a szakmát választja?

A jogi egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként dolgoztam, de hamar éreztem, váltanom kell. Aztán úgy alakult, hogy éppen egy nagy bulit szerveztem, és – miután láthatóan élveztem a feladatot – egy barátom felvetette, hogy talán ezen az úton kéne elindulnom a szakmai életemben. Bevallom, akkor még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen szakma, és hogy ezt a munkát ekkora szenvedéllyel lehet csinálni, de végül a rendezvényszervezés felé fordultam. Két nagy rendezvényszervező ügynökségnél is dolgozhattam, a másodiknál már ügyfélkapcsolati igazgatóként. Egy idő után azonban azt éreztem, már mindent elértem, amit ezen a területen szerettem volna. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy olyan munkát szeretnék végezni, amivel értéket teremthetek. Amikor felhívtak, hogy produkciós igazgatót keresnek a Müpába, és azt kérdezték, tudnék-e valakit ajánlani, vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: magamat. Amikor megkaptam a Müpa „rig” kulcsát – azt, amelyik minden ajtót nyit –, szó szerint elsírtam magam. Vannak épületek a városban, amelyek már azelőtt fontosak voltak számomra, hogy beléptem volna a kapujukon: az egyik a Városmajori Gimnázium, a másik a Müpa.

Mikor vált művészetkedvelővé?

Visszanézve a gyerek- és fiatalkoromra, az életem mintha úgy lett volna „koreografálva”, hogy végül alkalmassá váljak erre a pozícióra. A művészet már egészen kicsi koromtól meghatározó része volt a mindennapjaimnak: óvodásként balettoztam, később zongoráztam, rajzoltam, néptáncoltam, versenytáncoltam és kórusban énekeltem, vagyis többféle művészeti ágban is kipróbálhattam magam, ennek pedig – utólag már tudom – komoly szemléletformáló ereje volt. A gimnáziumban matek–angol tagozaton tanultam, majd jogi egyetemet végeztem, az ott megszerzett készségek ma is fontos támpontot jelentenek a munkámban. A Müpában részben a koncertek lebonyolításáért felelős csapatot irányítom, és ehhez éppen az kellett, hogy a különböző művészeti ágakat ne csak ismerjem, hanem valóban értsem és szeressem. Mindemellett az egyetemen elsajátított jogi tudást is remekül kamatoztathatom. 

Korentsy Endre (fotó: Nagy Attila)

A szülei is a zene bűvöletében élnek?

Igen, a neveltetésem meghatározó szerepet játszott a szakmai választásomban. Gyerekként a Muzsikáló reggel című műsorra ébredtem, a gyerekszobánk közepén pedig egy zongora állt – lényegében akörül zajlott az életünk. Édesanyám eredetileg operaénekesnőnek készült, később főállású anyuka lett, majd egy kórussal járta a világot; édesapám zongorázott és orgonált. Gyerekszínészként a Rock Színházban léptem fel, táncoltam, énekeltem a Légy jó mindhalálig című musicalban. Akkor és ott éreztem meg igazán a színpad varázsát, de azt is, hogy bár a színpad közelében van a helyem, nem a világot jelentő deszkákon, hanem a háttérben tudok igazán kiteljesedni. 

Hány rendezvénynek ad otthont évente a Müpa és milyen feladatokért felelnek a kollégáival?

Mintegy 1900 rendezvényt bonyolítunk le, ami a szervezési feladatok mellett elképesztő volumenű adminisztrációval, beszerzésekkel és közbeszerzési folyamatokkal jár. A csapatomat egyrészt a produkciós menedzserek és az öltözőgondnokság munkatársai, másrészt a Müpa stúdióját képviselő kollégák alkotják. Akkor kapcsolódunk be érdemben egy produkció munkálataiba, amikor a művészeti titkárság már egyeztette a fellépő személyét és a programot. Feladataim közé tartozik többek között annak a produkciós menedzsernek a kijelölése, aki az előadás színpadra állítását koordinálja, a fellépők kiválasztása viszont nem az én hatásköröm – szerencsére nálunk erre nagyszerű, az egyes műfajokhoz rendkívül jól értő kollégák vannak. Én magam egyébként minden műfajt szeretek és fogyasztok is az operától a dzsesszen át a könnyűzenéig. 

A kollégáimmal elköteleződtünk a minőségi kultúra mellett, és azon dolgozunk, hogy a közönség a lehető legteljesebb művészeti élményt kapja. Mindent megteszünk azért is, hogy a színpadig vezető út „kipárnázott” legyen, hogy a nálunk fellépők művészeknek valóban „csak” az előadásra kelljen összpontosítaniuk.

Korentsy Endre (fotó: Posztós János)

A számtalan koncert, esemény tökéletes összehangoltságot feltételez a munkatársaktól. Hogyan lehet mindezt megvalósítani egy ilyen méretű intézményben?

A kézi vezérlésnek nincs helye: a munkatársaim nagyfokú szabadággal és önállósággal dolgoznak, ám a működésünk egy hatalmas „gyárszerű” rendszerre épül, szigorú szabályok mentén. Ez a struktúra akkor is stabilan működik, ha én nem vagyok jelen. Ugyanakkor minden nap elolvasom a produkciós összefoglalót, és én is akkor vagyok nyugodt, ha minden rendben zajlott. Ami a tervezést illeti: évekre előre gondolkodunk, hiszen a legnagyobb sztárokat időben fel kell kérni. Ez folyamatos egyeztetést igényel a kollégákkal, hogy minden program a helyére kerüljön. A tervezéskor természetesen a kulturális események élveznek elsőbbséget, ezekhez igazítunk minden mást, legyen szó üzleti eseményről, vagy egyéb rendezvényről, amelyek jelentősége ezzel együtt ugyanúgy megkérdőjelezhetetlen. Azért is fontos számunkra, hogy az üzleti élet meghatározó szereplői jelen legyenek, mert bízunk benne, hogy később visszatérnek nézőként is.

Fotó: Nagy Attila

Hogyan írja felül az élet ezt a szabályozott rendszert?

A művészek is megbetegedhetnek, elkéshetnek, félreérthetnek információkat. Mivel emberekkel, ráadásul érzékeny emberekkel dolgozunk, a működésünk alapja, hogy megértsük őket, és empátiával közelítsünk feléjük. Ha valaki beteg lesz, segítünk megoldani a gondját; ha más problémával érkezik, gyakran pár kedves szó is elég ahhoz, hogy megnyugodjon. Sokszor tényleg csak ennyire van szükség. Éppen ezért elengedhetetlen a stabil, jól működő rendszer, hogy amikor az élet felülírja a terveket, mindig maradjon energiánk a megoldásra.  Előfordul, hogy valaki otthon felejti a fellépőruháját, de nálunk szinte minden megtalálható – a harisnyától a zakóig –, és azonnal kisegítjük. Az alkotófolyamat a maga teljes valódiságával zajlik, és éppen ez a kiszámíthatatlan, emberi dimenzió teszi izgalmassá a munkánkat.

A külföldi és magyar produkciók aránya szempont a műsor tervezésénél?

A kulturális missziónk része, hogy a magyar művészeket akkor is helyzetbe hozzuk, amikor nemzetközi produkciók érkeznek hozzánk. A műfaji sokszínűség, a minőségi kultúra képviselete, az új művek színpadra állítása a célunk minden produkció létrehozásával. Hiszünk abban, hogy ez ugyanúgy az életünk szerves része, mint a jó bor, a szép ruha, a finom karácsonyi ebéd, a gondosan kiválasztott bútor, az utazás vagy a jó emberi kapcsolatok. Kiemelten fontos feladatunk az új közönség kinevelése, ezért a legtöbb programunk – a babakoncertektől a kamaszoknak szóló előadásokig – a felnövekvő generációt célozza, ugyanakkor tudatosan dolgozunk azon, hogy megszólítsuk azokat is, akiknek talán eszébe sem jutna ellátogatni hozzánk. Ennek érdekében különböző formátumokkal kísérletezünk: van például ötvenperces koncertünk, amelyen az orgonán több műfaj darabjait játsszuk; rendeztünk már Halloween-koncertet hátborzongató zenei válogatással; Mindenszentekkor pedig a hagyományainknak megfelelően klasszikus gyászmisét hallhatott a közönség. A kezdetek óta nyitunk a különböző műfajok és a közönség felé, a világzene, a speciálisan (a Müpára) hangszerelt magyar könnyűzene és a dzsessz egyaránt régóta jelen van az életünkben, az újcirkusz pedig már tíz éve a kínálatunk része. Szeretnénk megtalálni a hangot az újabb generációkkal is, ezért a nekik szóló programokon túl egyetemi napot is szervezünk, amiből idén tartottuk a harmadikat. Ilyenkor a Müpához is köthető magyar könnyűzenei előadók mutatják meg a fiataloknak az intézményt belülről, a backstage-be is elkísérve őket.  Ugyanakkor fontos látni, hogy a Müpa sosem lesz bulihelyszín, elsődleges feladatunk a minőségi kultúra nyitott, hiteles képviselete és bemutatása. 

Gyereknap a Müpában (fotó: Posztós János)

Kik alkotják a nézőközönséget?

A közönségünk nagyobbrészt Budapestről és az agglomerációból érkezik, de vidéki látogatóink is vannak, sőt: a távolabbról érkezők közt is akadnak olyanok, akik a hűségprogramunk tagjai. A fesztiváljaink, mint például a Bartók Tavasz, a Liszt Ünnep, és a Budapesti Wagner-napok nagyobb számú nemzetközi közönséget is vonzanak. A Müpában a háromtól a kilencvenkilenc évesekig minden korcsoport képviselteti magát, és mára kialakult a csapat, akik az elmúlt húsz évben nálunk „nőttek fel”. Ezt mutatja meg az idei karácsonyi kisfilmünk is: a videó igazán érzelmes történet mesél el egy párról, akik az első randijukon nálunk voltak, később pedig már a gyerekeikkel térnek vissza. Ezzel is azt üzenjük a közönségnek, hogy minden generációnak helye van nálunk.

Milyen eseményekkel várják 2026-ban a nézőket?

Jövőre tartjuk a 19. a Jazz Showcase-t: ez a háromnapos tehetségkutató fesztivál lehetőséget ad a fiatal zenészeknek, hogy professzionális környezetben mutathassák meg, mit tudnak, és értékes fellépési lehetőségeket nyerhessenek itthon és külföldön. 

Januárban Anna Netrebko érkezik hozzánk, hogy életében először énekelje Verdi Requiemjének szoprán szerepét. Februárban három napon át, három kiemelt programmal –filmbemutatóval, Víkingur Ólafsson koncertjével és operapremierrel – ünnepeljük a korszakos zseni, Kurtág György 100. születésnapját. Szintén februárban rendezzük meg az angol zeneszerzők maratonját, amely során egyetlen nap alatt tizenegy koncert várja a közönséget. Jonas Kaufmann tavasszal magyar operettslágerekkel lép majd színpadra. Jövőre lesz húszéves az orgonánk, amit az épület elkészülte után egy évvel avattak fel, és örömünnep lesz júniusban a Budapesti Wagner-napok 20. évfordulója is.

Hogyan zajlik egy átlagos nap a Müpában?

Minden nap teljesen más. Egy elképzelt átlagos napon reggel kismamák érkeznek a babáikkal, délelőtt az alsó tagozatosoknak szóló iskoláskoncertet tartunk, délután rendhagyó irodalomórán vehetnek részt kamaszok, miközben nyugdíjasok élvezhetik a komolyzenét az ingyenes Hangulatkoncerten. Este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben világszínvonalú koncert várja a jellemzően 40–80 év közötti nézőket, miközben a Fesztivál Színházban például a Recirquel újcirkusz-műsora látható, amire elsősorban a 30–40-es korosztály érkezik. A szakmabeliek gyakran aggódnak amiatt, hogy a klasszikus zenei közönséget nehéz „újratermelni”, de én mindig azt mondom, hogy ebbe is bele lehet nőni, hasonlóan a vörösbor vagy az olívabogyó fogyasztásához. A dinamikus jegyárazásnak köszönhetően szinte minden esténk telt házas. Az élőzenére mindig lesz igény, hiszen semmi sem pótolhatja a közös élményt, amit a közönség és a művészek együtt teremtenek. Ugyanakkor a távolabb élők örömére számos koncertet közvetítünk élőben vagy felvételről is. Ezek megmutatják a legapróbb koncerttermi rezdüléseket is, így merőben más élményt adnak, és kiválóan megférnek a személyesen átélt előadások mellett. És bár a mesterséges intelligenciát az alkotók már alkalmazzák például a zeneszerzésben, hisszük, hogy az emberi teljesítményt semmi nem helyettesítheti. 

A művészet finanszírozása minden intézmény életében sarkalatos kérdés. Hogyan alakul ez a Müpa működésében?

Alapvetően állami fenntartású nonprofit intézmény vagyunk, ezenkívül a jegybevételek, a befogadott koncertek és az üzleti események, konferenciák, filmforgatások bevételei, valamint a stratégiai együttműködő partnereink által nyújtott támogatás is hozzájárul a működésünkhöz. Minden területen arra törekszünk, hogy megkérdőjelezhetetlen minőséget képviseljünk. Hiszen a Müpa nem csupán koncerthelyszín, hanem találkozási pont is: jó itt lenni koncert előtt és után is, a kultúra és a közösen megélt pillanatok pedig segítik a kapcsolódást. Rendszeresen előfordul, hogy a munka után itt maradok egy koncertre vagy elhozom a családomat, barátaimat, hogy együtt hallgassunk zenét. Ezek az élmények annyira fontosak számomra, hogy nem túlzok, ha azt mondom: a Müpa a második otthonom.  

Nyitókép: Korentsy Endre (fotó: Nagy Attila)

Lásd még:

Az állandó megújulás titka a Müpában – Interjú Kosztolánczy Gábor vezérigazgató-helyettessel

„Hiszünk abban, hogy generációkon átívelő, időtálló élményt kínálunk” – Interjú Récsán Gáborral, a Müpa értékesítési és marketingigazgatójával

Zenezuhany és hangversenyterem a tűzfalon – A jubiláló Müpa üdítő meglepetései a fővárosban

Programtervezés, kreatív káosz, tapsvihar – Különleges társasjátékkal rukkolt elő a Müpa