Az új korszak mecénásai

1802-ben gróf Széchényi Ferenc nyomtatványokból, kéziratokból, térképekből, rézmetszetekből, aranyérmékből, régiségekből és képekből álló gazdag gyűjteményt ajándékozott a magyar nemzetnek – ez alkotta a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű intézménye volt. Szintén az ő nevéhez fűződik Magyarország nemzeti könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár megalapítása. Fia, gróf Széchenyi István egyévi jövedelmét adományozta a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

Teherhajó kikötő és raktárai a Széchenyi (Rudolf) rakparton, a Széchenyi Lánchídról nézve. Szemben a Magyar Tudományos Akadémia. A felvétel 1880-1890 között készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A földbirtokos családból származó Marczibányi István támogatást nyújtott egyebek között a Ludovika Akadémiának, alapítványt hozott létre magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására, az irgalmas rendnek adományozta a budai Császár fürdőt kórház és menedékház létesítéséhez, továbbá régiséggyűjteményének egy részét a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta.    
Az iparosodás fejlődésével a mecenatúra mindinkább az iparmágnások, a nagy magáncégek vezető tisztségviselőinek kezébe került, akik általában nem vállalataikon keresztül, hanem magánvagyonukból tettek felajánlásokat.

Törley József például, akinek pezsgőjét annak idején Párizsban is szívesen itták, kiváltképp szívesen támogatta a zeneművészetet. Törley egy Magyarországon letelepült, gazdag görög kereskedőfamíliába nősült be, amilyenhez hasonlóból jó néhány további is akadt. Az egyik legismertebb a Sina család. Sina György üzlemberként annak idején a Lánchíd építésébe is beszállt, fia, Sina Simon pedig bőkezűen támogatta a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállítását, a vasút és a gőzhajózás fejlesztését, a folyószabályozást, a Vakok Intézete, a kereskedelmi akadémia létesítését, a Nemzeti Színházat, és még számos más fontos ügyet.

Pesti alsó (Rudolf) rakpart, teherhajó kikötő raktárai. Szemben a Széchenyi Lánchíd, háttérben a Királyi Palota (ma Budavári Palota). A felvétel 1880 körül készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója értékes könyvtárat hagyott az akadémiára, és 1000 darabos, nagy értékű műgyűjteményt az államra. Egykori otthona ma múzeumként látogatható.

Nemes Marcell bányavállalkozóként szerezte vagyonát; az 1900-as évek elejétől foglalkozott műkereskedelemmel, és lett fiatal képzőművészek, művészettörténészek mecénása. E tevékenységéért 1910-ben nemesi címet is kapott. Számos becses művet ajándékozott közgyűjteményeknek, köztük a Szépművészeti Múzeumnak és az Iparművészeti Múzeumnak.

Üllői út 33-37., Iparművészeti Múzeum. A felvétel 1896 után készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

Ernst Lajos kereskedőcsalád leszármazottja volt, de a műgyűjtésben és a modern művészek támogatásában találta meg életének értelmét. 15 éves korától gyűjtött magyar vonatkozású műtárgyakat, és 30 évesen megnyitotta saját múzeumát, az Ernst Múzeumot. Ennek Nagymező utcai épületében jelenleg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kiállításai tekinthetők meg.

A cukorgyáros családban született báró Hatvany Lajos elsősorban az irodalom mellett kötelezte el magát. Részt vett a legendás Nyugat című folyóirat alapításában, számos magyar írót támogatott, köztük olyan költőóriásokat, mint Ady Endre és Tóth Árpád. Unokatestvére, báró Hatvany Bertalan is hasonló útra lépett: a Szép Szó című irodalmi folyóirat alapító tagja volt, és a nagy költő, József Attila fontos pártfogója.
A magyar művészeti élet támogatása sok mecénás számára lellkiismereti kérdés, de a polgári és a nemzeti öntudat erősítésének nemes és hatékony eszköze is volt.

------------

Lásd még: Társas körökkel a kultúráért

------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Népszínház (a későbbi Nemzeti Színház) a mai Blaha Lujza téren. A felvétel 1875 körül készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)