Társas körökkel a kultúráért
Az ipari haladás egyre több önálló iparos és egyre több alkalmazottként dolgozó munkás közreműködését igényelte.
Mivel a céhek a konkurencia növekedésének elkerülésére törekedtek, gátolták a mesterré válást, a tömegigények kiszolgálása érdekében elengedhetetlenné vált a kormányzati közbeavatkozás. Az uralkodó, I. Ferenc József 1859-ben kiadott rendelete ipartestületként definiálta az iparosok szervezetét, és kimondta, hogy a céheknek át kell dolgozniuk alapszabályaikat. 1872-ben és 1884-ben további új ipartörvények biztosították a szabályozást.
Az ipartestületek felléptek a kontárok ellen, nemegyszer saját ipari iskolát működtettek, jellemzően saját vagyonnal, ingatlanokkal rendelkeztek, betegsegélyező feladatot láttak el, tagjaik családjainak temetkezési segélyt nyújtottak. Mindemellett sok esetben dalárdát, műkedvelő színjátszó csoportot, könyvtárat tartottak fenn, kulturális rendezvényeket, bálokat szerveztek. A nagyobb vállalatok is hasonló módon fordítottak gondot dolgozóik művelődési-kulturális érdeklődésének kielégítésére.
A Kültelki Remény Dalkör tagjai, 1923 (forrás: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
A különféle szakmák képviselőit tömörítő egyletekben folyó társasélet, szabadidős programszervezés örömeit egyre többen és többen élvezték. Amint azt a Fővárosi Lapok egyik 1881. januári beszámolója leírja, a tisztviselők egyesületének a pesti Hungária Szálló dísztermében rendezett óévbúcsúztató estjén koncertprogram és szavalat is szórakoztatta a résztvevőket. A „kereskedő ifjak” társulatának szilveszteri mulatságán sem maradt el a zenés produkció, amit humoros műsorszám követett. A fővárosi iparoskörben még gazdagabb műsor volt: szavalat, ének, bűvészmutatványok és élőképek.
A polgári szerveződés ugyancsak egyre erőteljesebbé vált: az arisztokraták klubja, a Nemzeti Kaszinó mintájára társas és műkedvelő körök, klubok sokasága jött létre. Az 1899-es Budapesti Cím- és Lakjegyzék már igen hosszasan sorolja mindezeket, a Gondűző Magyar Asztaltársaságtól az Óbudai Olvasóegyletig, a Terézvárosi Polgári Körtől az Országos Nőképző Egylet Növendékei Önképző Körén át a Budapesti Posta- és Távirdatisztviselők Ének- és Zeneegyesületéig.
Vigadó tér a bérelhető Buchwald székekkel, háttérben a Vigadó épülete, 1909 (forrás: Fortepan / Schmidt Albin)Budapesten 1870/71-ben 11, míg 1910-ben már 36 zene- és dalegyesület működött, melyeket kezdetben Németországból ide települő szakmunkások alapítottak. Később a magyarok átvették tőlük ezt a hagyományt. A nagyobb vállalatoknál is alakultak dalkörök, többek között a Magyar Államvasutaknál, az Athenaeumnál, a Fegyver- és Gépgyárnál, a Ganznál. Ez utóbbi fennállásának hatvanadik évfordulóját a Vigadóban ünnepelte, amiről 1931 márciusában a Pesti Napló is megemlékezett, kiemelve: „Ez a hatvanesztendős működés szép és követendő példája a kulturális szervezőmunkának. És nem tagadhatjuk: a magyar kultúrélet éppen ilyen példákra szorult rá legjobban” (…) „Mikor a Ganz-gyár dal- és zeneegyesülete megalakult, a magyar zenekultúra még gyermekcipőben járt. Ebben az időben minden egyes dalárda-alapítás valami félénk felfelé tapogatózás volt, a szervezők, vezetők, nagyobbrészt német származású vagy német műveltségű zenészemberek, így igyekeztek – a többszólamú éneklésen keresztül – magasabb, fejlettebb zenekultúra felé vezetni a szélesebb néprétegeket. Ma már egészen más a helyzet. A klasszikus zene kultusza immár felvirágzott hazánkban...”
Bűvész produkció, 1955 (forrás: Fortepan / Nagy Gyula)
Az idő múlásával más is változott: átalakult a magyar kultúra magánkezdeményezésből induló, széles körű támogatása. A mecenatúra korábban az arisztokrácia privilégiuma volt, és mindenekelőtt könyvek, iparművészeti tárgyak gyűjtésében öltött formát. A XIX. század végétől azonban már a képzőművészeti, az irodalmi és a zenei élet támogatása is előtérbe került, továbbá az iparmágnások, a megerősödő nagypolgári körök képviselői is aktívvá váltak ezen a téren. Befektetőként, nagyvonalú mecénásként egyaránt hozzájárultak a nemzeti közművelődés, a honi művészet és tudomány felemelkedéséhez.
-------------
Lásd még: Ipari fejlődés
-------------
Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.
Nyitókép: Szilveszteri mulatság (forrás: Fortepan / Lovas Rita)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
