Ipari fejlődés

Ez már igencsak időszerű volt, hiszen a kisüzemek mellett mind több ipari nagyvállalat nyitott sorra gyárakat.

Az 1860-as évekig elsősorban az élelmiszeripar, ezen belül is főként a szeszipar volt jelentős a későbbi Budapest területén. A szeszgyárak gőzkazánjaiban egyre több, egyre nagyobb nyomású gőzt sikerült előállítani, idővel az üstöket egymás fölé építve hatalmas lepárlóberendezések készültek a nagyüzemi gyártáshoz. A leghíresebb szeszipari cégek egyikét a Zwack család alapította. Ez a XIX. század második felére Közép-Európa egyik legjelentékenyebb gyártójává vált. Világszerte forgalmazta termékeit, köztük egy különleges likőrt, az Unicumot – ami napjainkban is széles körben kedvelt ital. A családról, a gyárról még többet tudhatunk meg a cég Soroksári úti telepének múzeumában.

Vaspálya utca 4., Miklós Lajos járműgyártó mester üzeme előtt a Zwack Likőrgyárnak gyártott platós lovaskocsik, 1943 (forrás: Fortepan / Miklós Lajos)

Budapest X. kerülete, Kőbánya az élelmiszer- és a sörgyártásban járt az élen. Ha nem érkezik meg Amerikából 1874-ben Magyarországra is a szőlőt pusztító filoxérajárvány, akkor talán a bortermelésben jeleskedik tovább, de a filoxéra bejött és a szőlők kipusztultak. Viszont miután az itteni Ó-hegy mészkövét nagy mennyiségben használták fel a pesti körutak építkezéseihez, a hátramaradt hűvös mészkő üregekben remekül lehetett sört tárolni. Ezt sok vállalkozó ismerte fel, akik sörfőzdéket telepítettek ide. Idővel a nagyüzemi termelés is kialakult, és több nagy kőbányai sörgyár  küzdött az elsőbbségért, amit az 1870-es években egy osztrák származású család szerzett meg: ekkorra a Drehereké volt Magyarország legnagyobb sörgyára. Az alapító fia, Dreher Antal vezette be a XIX. század közepén az alsóerjesztésű sörtechnológiát, és ő fejlesztette ki a Lagerbier sörtípust. A gyár és a söripar történetéről ma a Dreher Söripari Emléktárban szerezhetünk sok érdekes információt.

A felvétel 1912-ben készült (forrás: Fortepan / Villányi György)

A malomiparnak korábban is nagy hagyományai voltak Magyarországon, a XIX. században azonban kiemelkedően nagy lendületet vett. A vízi vagy állati erővel hajtott malmokat mindinkább gőzmalmok váltották fel, malomipari részvénytársaságok alakultak.

Budapest a századforduló táján Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb malomipari központjának számított (a világranglistán csak az amerikai Minneapolis előzte meg).

A malmok korszerű berendezéseinek gyártása és a közlekedés fejlődése, a vasúti hálózat kiépülése a gépipart is új pályára állította. Így lett például a Ganz Ábrahám által alapított budai vasöntödéből (ma: Öntödei Múzeum) a városegyesítés idejére az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb vállalatcsoportja. A Ganznak az itt kifejlesztett egyfázisú transzformátor világhírnevet is hozott. A Magyar Királyi Államvasutak gépgyára, a MÁVAG épp Budapest létrejöttének évében, 1873-ban gyártotta első gőzmozdonyát.

Újpesti-öböl, MÁV 1. (1888) kerekes gőzhajó. A felvétel 1888-1890 között készült (forrás: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Történeti Fényképek Gyűjteménye / Ganz gyűjtemény)

Folyamatosan fejlődött és terjeszkedett a korábban alapított Óbudai Hajógyár is, sőt idővel már úgy működött, mint egy önálló kis város a városban: saját óvodája, iskolája, kórháza, betegbiztosító-rendszere, telefonhálózata, tűzoltósága volt, könyvtárat és kulturális szervezeteket működtetett. Egykori területe, a Hajógyári-sziget ma kirándulóhely, valamint Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye, a nyár végi Sziget Fesztivál állandó helyszíne.

-------------

Lásd még: Új lehetőségek a tömegközlekedésben

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Tartálykocsi a szeszgyárban, 1927 (forrás: Fortepan / Villányi György)