Bábok, bástyák, belső utak

A sakktábla mezőin és a költői mesevilágban is ugyanaz a kérdés: hogyan találunk utat önmagunkhoz? Mitől lesz egy bástya szerethető, és hogyan szólhat egy mese a legvalóságosabb problémákról? Teszárek Csaba a sakk szabályrendszerét az indiai mitológiával és a fantasy világával ötvöző izgalmas kalandtörténetben, A sárkányfutó átkában és Lázár Ervin klasszikusában, a Berzsián és Didekiben egyszerre játékos és mélyen emberi karaktereket formál meg. A színművész a bábszínház különleges nyelvéről, fizikai és lelki kihívásairól, valamint a gyerekeknek szóló történetek komolyságáról mesél.

Tud sakkozni?

Túlzás lenne azt állítani, hogy tudok sakkozni. A lépéseket ismerem, tisztában vagyok a figurák értékével és a játék briliáns logikájával, nagyszerűségével. De mint ahogy a KRESZ-tankönyv ismerete sem garantálja a forgalomban való balesetmentes közlekedést, úgy én sem mondhatom el magamról, hogy olyan kombinatorikai képességeim, előrelátásom, hidegvérem és okos nyugalmam lennének, hogy méltó ellenfélként állhatnék ki egy remek sakkjátékossal és órákig eredményesen állnám ellenfelem lépéseinek rohamát. Maradjunk annyiban, hogy lenyűgöz a játék és minden tiszteletem azé, aki okosan elboldogul a táblán. Talán még ma el kellene kezdenem gyakorolni…

A szövegkönyvet olvasva mi volt az első benyomása a darabról?

Hogy okosan megírt, látványos színpadi lehetőségeket rejtő, szellemes és pontos bábos megoldásokat felvonultató, izgalmas színdarab. A karakterek már első hallásra belopták magukat a szívembe, a háttér mitológiáját, idézeteit és kultúrtörténeti hivatkozásait érteni véltem. Jókat mosolyogtam a sakk világából kölcsönvett neveken, az ismerős helyszíneken.

Teszárek Csaba A sárkányfutó átkában (fotó: Piti Marcell)

A Sárkányfutó átkában Bobbyt, a világos bástyát alakítja. Meséljen a karakterről! Milyen szerepet tölt be a főszereplő Szofi kalandjaiban?

Bobby legalább annyira komikus, mint amennyire tragikus. Legalább annyira egyértelmű, mint amennyire talányos. Erős, de érzékeny. Szűkszavúsága, a mantraként ismételgetett két szó, amit mondogat, a robosztussága, a darabossága, a tempója mosolyt csal az arcokra, de mindenki érzi, hogy ez az ember küzd. Nemcsak a sakktáblán, hanem saját elakadásával, terhelt múltjával, hangulatainak fekete-fehér mezőin lépked oda-vissza. Remek feladat ilyen szűk keretek között megfogalmazni egy szerepet, egy életutat. Színeket és dimenziókat adni egy látszólag egyszerű karakternek. Az áldozat, amit meghoz, amivel túllép önmagán, őszinte szeretetet vált ki a nézőkből.

Hogyan alakult Bobby karaktere? Mennyire engedte a darab alapjául szolgáló regény, illetve Fábián Péter rendező, hogy ön is alakítsa a szereplő személyiségét?

Fábián Péter finoman vezetett a szerepformálásban, szépen beépítettük Bobbyt a csapatba, érzékenyen hangoltuk a félelmeit, múltjának misztikus átszűrődéseit a darab színpadi jelenébe. Sokszor csak állok a színpadon és nézek nagy bociszemekkel, amíg a többiek hosszan beszélgetnek komoly dolgokról. Közben érzek, finoman rezonálok, de tulajdonképpen passzív vagyok. Nos, ez nem könnyű színpadi alaphelyzet, de nagyon megszerettem. Arra törekszem, hogy minden érzésem ott legyen az arcomon, a tekintetemben és a figyelmemben.

Teszárek Csaba (fotó: Nagy Marcell)

Fantasy elevenedik meg a színpadon, grandiózus díszletekkel, óriási jelmezekkel. Mennyire nehéz ezekben mozogni, mennyiben igényel más (báb)színészi munkát ezek alkalmazása? A Frankensteinben is hasonlóan óriási „jelmezt” kell mozgatnia – mennyiben volt más a munkának ez a része a két darabban?

Ahány báb, annyi szokás. Szeretem a színpadon az arányokkal való játékot. Tetszik, ha meglepő méretű figurák jelennek meg. Főleg, ha valamiféle kontrasztot fejeznek ki más színpadi létezőkhöz képest. A Frankenstein Kreatúrája robosztus méretű. Három színész testéből jön létre ez az elemi nyers erő, mégis esendő, lelkileg törékeny figura. Két ifjú kollégám a lábakat és a kezeket mozgatja, nekem egy nagy és (nehéz) fej adatott. Emberi gesztusai, figyelme, apró rezdülései folyamatosan viaskodnak saját pusztító erejével, nyers fizikalitásával és persze a színpadon megjelenő hús-vér partnereivel. Bobby, a bástya tekintélyes méretű páncélt hord a hátán, lépéseit földrengésszerű effektek kísérik, mégis az egyik legérzékenyebb szereplő a darabban. Ütközésre termett, mégis szenzitív karakter. Kell hozzá némi fizikai felkészültség és edzettség, hogy ezeket a bábokat működtetni tudjam. Ebben a műfajban elengedhetetlen az előadások előtti bemelegítés. Ezekbe a szerepekbe nem lehet csak úgy beesni, rá kell készülni testileg-lelkileg az előadásokra. Kifejezetten nehéz fizikai munka. Nyújtás, karkörzés, levegőt beszívni, lassan, koncentráltan kifújni.

Miért lehet fontos ön szerint a darab a kiskamasz korosztály számára? Mit tapasztal, a felnőttek is annyira élvezik, mint a gyerekek, fiatalok?

Olyan csodálatos a bábszínházban, hogy a fantázia birodalmában eljuthatunk egy kőbányai pincéből egészen a Mahabharata világáig, bejárva a hatvannégy fekete-fehér mezőre osztott sakktáblát, úgy, hogy körülöttünk Tolkien szellője lengedez és kibicek suttogása bizsergeti füleinket. Mindeközben pedig egy mai, nagyon is valósnak tűnő családi konfliktushelyzettel találkozunk. A főszereplő, Szofi olyan hős, akivel könnyű menni, akit lehet szeretni, akiért tudok izgulni, akinek lehet drukkolni. Kiskamaszként különösen fontos, hogy olyan történetekkel találkozzunk, amelyek őszintén beszélnek a nehéz dolgokról, konfliktusokról – Szofi esetében ilyen a szülei válása, a szorongása a megyei sakkdöntő előtt. Vigaszt nyújthat, hogy miként Szofinak társai, segítői lesznek a darabban, úgy az életben sem vagyunk soha egyedül. A darab karakterei – például a címszereplő Sárkányfutó, aki világosnak született, mégis a sötét oldalon játszik, vagy a Világos Király, aki végtelenül szereti Szofit, mégis többször hazudik neki – egytől-egyig összetett jellemek, sorsuk, viselkedésük gondolkodásra, beszélgetésre sarkallja a kamasz és a felnőtt nézőt egyaránt.

Jelenet A sárkányfutó átka című darabból (fotó: Piti Marcell)

Nemrég mutatták be a Berzsián és Didekit is. Milyen kapcsolat fűzi Lázár Ervinhez, az író mesevilágához?

Különleges hangvételű, költői érzékenységgel megáldott, egyedi világlátású, látomásos írónak tartom, aki nagyon komolyan vette célközönségét: a gyerekeket. Az igazat mondja és nem csak a valódit. Képes a gyerekek nyelvén felnőtt problémákról, bonyolult érzelmi helyzetekről szólni. A legkisebb boszorkány című meséjében – amelyben Király Kis Miklóst játszottam – például egy viszonzatlan szerelemről és a látszólagos boldogság mélyén húzódó hiányról beszél a mese nyelvén. Szintén szakmai életem fontos állomása volt A hétfejű tündér, amelyet Kuthy Ágnes rendezett. Abban a mesében egy csúnya fiú indul el, hogy bosszút álljon, mert elhitették vele, hogy minden bajáért a Hétfejű Tündér a felelős. Az uszítás, a hergelés, az ismeretlentől való félelem lélektani pontossággal jelenik meg a történetben, amelynek végül egyfajta megváltás, megtérés a vége. Úgy tapasztaltam, hogy Lázár Ervin történetei akkor működnek jól a színpadon, ha a költői világot sok játékossággal, ötletes színpadi megoldásokkal fűszerezzük, ha hagyjuk felragyogni abszurd képzettársításait, különös humorát is.

Rusz Judit, Teszárek Csaba, Pethő Gergő és Pallai Mara a Berzsián és Didekiben (fotó: Piti Marcell)

Meséljen Violin karakteréről!

Violin tetőtől talpig, ízig-vérig művész. Olyan figura, aki a zene segítségével összeköti a Földet az Éggel. Weöres Sándor szavai jutnak róla eszembe: „Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra.” Érdekes, hogy Lázár Ervin gyakran egy zenész karakterén keresztül mutatja meg ezt az éteri, időn és téren kívüli állapotot, az alkotás megszületését és hatását a világra. A zene az ő világában gyógyít: Violin kantátája éppúgy, mint Rácegresi furulyajátéka A hétfejű tündérben.

Mit jelent az ön számára a Bábszínház, a báb műfaja?

A báb a hivatásom. Ez a műfaj az örökös kísérletezést és tanulást, a gyermeki énem és kíváncsiságom megőrzését és karbantartását jelenti számomra. A benne rejlő lehetőségek, mélységek a mai napig meg tudnak lepni és érzékennyé tudnak tenni.

Nyitókép: Teszárek Csaba és Spiegl Anna A sárkányfutó átka című darabban (fotó: Piti Marcell)

Lásd még:

Ellinger Edina: „A minőség a legjobb brandépítés” – Interjú a Budapest Bábszínház igazgatójával

Báb, pop, szabadság – Beszélgetés Cseri Hanna énekes-dalszerzővel, a Budapest Bábszínház zenei vezetőjével

„A báb csodálatos absztrakció” – Interjú Szikszai Rémusz színész-rendezővel

Itt nem csak a báb, de a színház műfaját is megszereti a néző – Interjú Pintér Judittal, a Budapest Bábszínház gazdasági igazgatójával