„A báb csodálatos absztrakció”

A Dekameron 2023 és az A Vihar után harmadik rendezésére készül a Budapest Bábszínházban Szikszai Rémusz: ezúttal a Peer Gyntöt állítja színpadra. Miért szeret az intézményben dolgozni, és miért tartja a bábszínészetet a színházi műfajok egyik legösszetettebbjének? Gondol-e magára vállalkozóként? Milyen különbséget lát a Broadway csillogó üzleti modellje és a hazai színházi világ között? Egyebek mellett e kérdésekről is beszélgettünk a művésszel. 

A bábszínház hosszú ideig egyet jelentett a gyerekelőadásokkal, ám az utóbbi években egyre markánsabban van jelen a felnőtteknek szóló színházi térben is. Ön szerint mennyire sikerült elmozdulni a hagyományos besorolástól?

Mélyen rögzült tévhit, hogy egyenlőségjelet teszünk a bábelőadások és a gyerekelőadások közé. Szerencsére az utóbbi években ezt egyre inkább sikerül lebontani. A bábszínház formanyelv, nem pedig életkorhoz kötött műfaj. Hangsúlyozza ezt a Budapest Bábszínház is: már a bejáratánál olvashatjuk: „A báb nem korosztály, hanem műfaj”. A változás Meczner János igazgató idejében indult el, és most, Ellinger Edina intézményvezető munkásságával teljesedik ki igazán. Egyre több, kifejezetten felnőtteknek szóló előadás születik, ezek rendre telt házzal mennek. Gondoljunk csak a Frankensteinre, a Dekameron 2023-ra és az A viharra! Mind 16+-os előadások, erős vizualitással, drámai mélységgel. A műfaj sokkal szélesebb spektrumon mozog annál, mint hogy automatikusan egy szombat-vasárnap délelőtti gyerekprogram jusson róla az eszünkbe.

A Dekameron 2023 a Budapest Bábszínházban (fotó: Piti Marcell)

Mit tapasztal, mennyire nyitott erre a magyar közönség?

Egyre nyitottabb. Azt látom, hogy ma már felnőttként is sikk bábszínházba járni. Az általam rendezett Dekameron 2023 a harmadik évadát futja, és pillanatok alatt elfogynak rá a jegyek. Már van egy stabil közönsége, és minél több sikeres produkció születik, annál inkább bővül a kör, egyre többen fedezik fel maguknak ezt az izgalmas és rengeteg lehetőséget rejtő színházi formát.

Szikszai Rémusz (forás: Szikszai Rémusz)

Mit talál alkotóként izgalmasnak ebben a műfajban?

A báb csodálatos absztrakció. A képzőművészet és a színház határán mozog, és teljesen más gondolkodásmódot igényel, mint a hagyományos színjátszás. Nagyon szeretek bábbal dolgozni, több rendezésemben is alkalmaztam már. Egy jól eltalált bábos megoldás különös erővel képes hatni. A prózai színházi előadásban másképp viszonyul az ember a térhez, a mozgáshoz, a karakterformáláshoz – itt viszont minden mozdulat koncentráltabb, tudatosabb, és éppen ettől olyan izgalmas számomra.

A Peer Gynt nyíltpróbája (fotó: Piti Marcell)

A Peer Gynt már a harmadik rendezése lesz a Budapest Bábszínházban. Miért dolgozik az intézménnyel szívesen újra és újra?

Egyszerűen azért, mert itt fantasztikus emberek vesznek körül. Mindig lenyűgöz, ahogyan a rendkívül tehetséges színészek lelket visznek egy élettelen tárgyba. A báb önmagában csak egy halott tárgy – de amint a kezükbe veszik, egyszer csak életre kel. Ráadásul a művészek nem maradnak a háttérben, mint láthatatlan, a bábokat személytelenül mozgató figurák, hanem színészként is jelen vannak a térben. Egy jeleneten belül is képesek átlépni egyik formából a másikba. Ez a váltás – a színész és a bábos karakter folyamatos egymásra rétegződése – több, mint technikai bravúr, hiszen a történetmesélés szempontjából is rendkívül izgalmas lehetőségeket rejt. Nemcsak a színészek munkája kiemelkedő, hanem a háttércsapaté is: a bábműhelyben Hoffer Károly vezetésével elképesztő precizitással és kreativitással dolgoznak a szakemeberek.

Nagyon inspiráló, ahogy a színház folyamatosan új formákat keres. Nem ragad bele a hagyományos megoldásokba, hanem bátran nyúl friss eszközökhöz, legyen szó felnőtteknek vagy gyerekeknek szóló előadásokról. A kisebbeknek készült produkcióik is elképesztően modernek és magas színvonalúak. A klasszikus, paravános bábszínház, amin a hetvenes években magam is felnőttem, már a múlté. Ma egészen más világot képvisel a báb: átalakult a gyerekek befogadói élménye is, és a színház ezt tökéletesen érzi és követi. Olyan előadásokat hoznak létre, amelyek egyszerre látványosak, gondolatébresztők és korszerűek. Magas szinten űzik ezt a műfajt.

Szikszai Rémusz a Peer Gynt nyíltpróbáján (fotó: Piti Marcell)

A Peer Gynt története rendkívül összetett, tele álom és valóság határán mozgó jelenetekkel. Hogyan alakítja ezt a bábos forma?

A Peer Gynt egy óriási, széttartó történet, metaforákkal, groteszk helyzetekkel, mitikus és meseszerű elemekkel. Éppen ezért tökéletesen alkalmas a bábos formanyelvre. Rengeteg síkon játszódik, és a báb eszköztárával ezeket a síkokat sokkal szabadabban mozgathatjuk. Egy pillanat alatt megváltoztatható a tér, az idő, a karakterek formája, mérete. Peer Gynt egyik pillanatban lehet hús-vér ember, a következőben egy stilizált bábfigura, majd egy hatalmas árnyalak – ettől a történet sokkal plasztikusabb, álomszerűbb lesz. A bábos forma azt is lehetővé teszi, hogy a címszereplő személyisége töredezettebben jelenjen meg. Nem egyetlen színész arcán keresztül, hanem többféle megközelítésből, akár különböző bábtechnikák használatával látjuk az életutat, amit bejár. Ez pedig segíti sokféleségének megmutatását: az örök kereső, a szélhámos, az álmodozó és az elveszett ember egyszerre.

A Peer Gynt nyíltpróbája (fotó: Piti Marcell)

Miben különbözik a báb- és a kőszínházi próbafolyamat?

A bábszínházi előadás előkészítése hosszabb és összetettebb folyamat, mint egy prózai színházé. Először is: a bábokat meg kell tervezni, és a próbafolyamat kezdetére el kell készülniük. Például van egy két méter ötvennyolc centis, három ember által működtetett komplett szarvasunk, ami nemcsak statikus elem, hanem egy élő, lélegző figura. Ahhoz, hogy a színészek valóban életre kelthessék, szükség van rá már a legelső próbákon. Ráadásul itt nemcsak a tervezés, hanem a szervezés is teljesen más logikát kíván. Ezt a folyamatot még most is tanulom. Előfordult például, hogy rosszul írtam ki a próbarendet, nem vettem figyelembe, hogy egy egy méter hatvan centis bábbal egyszerűen nem lehet egyhuzamban négy órát dolgozni. Hatalmas a terhelés: „leszakad” a kéz, beáll a hát, a csukló és a könyök kikészül. A bábos munka nemcsak fizikai kihívás, hanem rendkívüli összpontosítást is igényel. A színpadi jelenlét is teljesen más, mint egy prózai előadáson – a bábozás alapja a megosztott figyelem. Aki érteni szeretné, milyen típusú koncentrációra van szükség ehhez, annak ajánlok egy egyszerű gyakorlatot: vessen papírra egy verset, miközben hangosan mond egy másikat. Ez az állandó kettős figyelem elengedhetetlen a bábszínpadon.

Az A Vihar című előadás a Budapest Bábszínházban (fotó: Éder Vera)

Tud a munkájára nemcsak művészetként, de saját vállalkozásként is tekinteni?

Szívesen gondolnék így magamra, ha lenne hozzá affinitásom, de valójában egy ügynöknek kellene szerződnie helyettem, mert ez nem az erősségem. Ami persze nem jelenti azt, hogy teljesen naivan vagy tájékozatlanul mozgok a szakmában, csak egyszerűen nem ez a fókuszom. Az, hogy valaki hogyan tudja menedzselni magát, sokszor ugyanolyan fontos, mint a művészi teljesítmény, de teljesen más készséget igényel. Van, akinek ösztönösen megy, másnak kevésbé. Én inkább a második kategóriába tartozom. Összetett kérdés, hogy mit jelent az üzlet a színházi világban.

Mit jelent?

Imádom a Hamilton című musicalt, ami szerintem a legsikeresebb és talán a legtöbb hasznot hozó előadás ebben a műfajban a világon, és értem is, hogy miért. Egyszerre csodálatos művészi alkotás és elképesztően profin felépített produkció. Mindez azért jöhetett létre, mert ott áll mögötte egy szintén profi rendszer, ami lehetővé teszi a sikert. A Broadway-n a színház nemcsak művészet, hanem komoly üzlet is, ami vonzza a befektetőket, ahol a siker lehetősége nem az állami támogatástól függ, hanem a piac logikáját követi.

A Dekameron 2023 a Budapest Bábszínházban (fotó: Piti Marcell)

Ön szerint van esély arra, hogy Magyarországon is kialakuljon az a színházi kultúra, ahol a művészet és az üzlet egyensúlyba kerül?

Őszintén szólva, csekély. Látom a törekvéseket, és akadnak is jó példák, de a piac mérete és a közönség fizetőképessége korlátozott. Ez itt egy másik világ. Itthon egyszerűen lehetetlen száz vagy ötszáz dolláros jegyeket értékesíteni. Nem befektető van, hanem támogatási rendszer. Itt nem az a kérdés, hogy lehet-e üzletileg sikeresnek lenni, hanem az, hogy hogyan lehet úgy művészetet csinálni, hogy közben életképes maradjon a dolog.

Nyitókép: Szikszai Rémusz a Peer Gynt nyíltpróbáján (fotó: Piti Marcell)

Lásd még:

Ellinger Edina: „A minőség a legjobb brandépítés” – Interjú a Budapest Bábszínház igazgatójával

A tánc és a technológia találkozása – A művészet új útjai