Bátran nyisd ki a szemed!

A kurátorok, Bánki Ákos és Schneller János ezúttal a pályakezdő képzőművészekre helyezték a hangsúlyt. A rendszeresen kiállító művészek mellé majd' negyven újat hívtak meg, akik nagy része még soha nem szerepelt képzőművészeti vásáron, sőt legtöbbjük most mutatkozik be a kortárs műkereskedelmi piacon. Schneller Jánost kérdeztük a felfedezés öröméről és kockázatáról, valamint arról, mi a business és mi az art a karácsonyi vásárokban. 

Igazából van értelme a művészeti piacon karácsonyi vásárt rendezni? Ezzel a kicsit provokatív kérdéssel tulajdonképpen arra szeretnék választ kapni, hogy a műtárgy ugyanolyan áru-e, mint bármi más, amit „le lehet akciózni” Black Fridaykor és karácsonyi vásárra lehet vinni. 

2018 óta ez a kilencedik Resident Art Fair eseményünk, minket nem a karácsony késztetett kortárs képzőművészeti vásár megrendezésére, sokkal inkább az, hogy akkoriban nem volt galériánk, de el akartuk érni a vásárlókat és a gyűjtőket. Sőt, Bánki Ákossal szerettük volna megmutatni az ízlésünket, a véleményünket a műtárgypiacról. Most egy teljesen friss válogatással jöttünk ki. A nálunk rendszeresen kiállító művészeink mellé meghívtunk majd' negyven olyan művészt, akik többsége még soha nem szerepelt képzőművészeti vásáron, sőt legtöbbjük most mutatkozik be a kortárs műkereskedelmi piacon. A vásár bemutatkozási és értékesítési lehetőséget teremt a fiatalok számára, azoknak is, akik most kezdik művészeti pályafutásukat, sőt olyan művésztől is mutatunk munkát, aki még a Képzőművészeti Egyetemre jár.

Balogh Kristóf József: The Corduroy Room / Velúr szoba – 70×100 cm, akril, vászon, 2023 (forrás: Resident Art)

De értem a kérdést, ami a mi dilemmáinkat is magába foglalja. Volt egy időszak, amikor hangsúlyozottan nem karácsony előtt rendeztük meg a vásárunkat. Tavaly pont ilyen év volt, akkor őszi vásárt szerveztünk, éppen azért, hogy kikerüljük ezt a nagyon durva karácsony előtti őrületet, amikor rengeteg aukció, vásár van, mindenki dobja ki az árut, és túl nagy a kínálat, túl nagy a zaj. Nagyon sokan követték a példánkat és kezdtek maguk is karácsonyi vásárt szervezni. Mi is rájöttünk arra, hogy a karácsonynak húzóereje van, ilyenkor sokan már nem tudnak mit ajándékozni, és nyitnak a művészet felé. A legtöbb vállalkozás – és ez igaz a művészeti területre is – az éves forgalmának huszonöt-harminc százalékát ekkor bonyolítja le. Moroghatunk, hogy ez lett a karácsonyból, de sajnos a gyakorlat ezt mutatja. Azt nem tartom szerencsésnek, sőt inkább károsnak tartom, amikor a műkereskedelemben elkezdik leszállítani az árakat, azaz úgymond akcióznak. Ennek rendkívül rossz üzenete van és a többiek munkáját is tönkreteszi. Ilyet mi sosem teszünk, és nem is reklámozzuk így magunkat. Ennyiben nagyon is speciális áru műtárgy, ugyanis jó esetben – a legtöbb áruval ellentétben – idővel nem veszít az értékéből, hanem növeli azt. Leárazni tehát nem lehet. Amikor elkezdtük ezeket a vásárokat, nem volt fix galériánk, és ez volt az egyetlen eladási lehetőségünk  év közben, akkor azért csináltuk. Bánki Ákos pedig akkor kezdte a vásárrendezést a Latarkában, tíz éve, amikor ezt még senki nem csinálta. A cél ugyan az elérhető árazás volt, de nem árleszállítással, hanem olyan „newbie” művészek bevonásával, akiknek még nem voltak áraik, mivel még sosem adtak el.

Mi kap ilyenkor hangsúlyt, az ajándékvásárlás, vagy az új gyűjtők megszólítása, akik az év végi bónusz pénzüket költik el?

Pont ebben az árkategóriában, amire mi a vásárt építettük, azaz a 100 és 500 ezer forint közötti festmények kategóriájában, nagyon megy az ajándékozás. És az is igaz, hogy sok esetben maguknak vásárolnak ajándékot az emberek, párok. Meglepik magukat egy különleges, életre szóló élménnyel. Ugyanakkor a játék izgalma is szerepet kap, főleg azok esetében, akik rendszeres vevők vagy gyűjtők. Ők hajlamosak teljesen ismeretlen fiataloktól egy-egy képet vásárolni, és megnézni, hogy mi lesz velük néhány év múlva. Az elérhető árazás miatt ez nem is igen jelent kockázatot. 

Miért a feltörekvő művészek? Az is lehetne egy logika, hogy üzembiztos neveket szeretnének az alkalmi vásárlók is. 

Mi magunk is bátran válogatunk, mivel nem a nevekre, hanem az izgalmas, újszerű látásmódra, az eredetiségre és a minőségre helyezzük a hangsúlyt, és persze erre szeretnénk bíztatni az ügyfeleinket is. Szerintünk ennek van izgalma, öröme, ha pedig később beigazolódik a választásunk, akkor anyagi hasznot is realizálhatunk, de hangsúlyozom, hogy nem ez az elsődleges szempont. Vásáraink a felfedezésről, a bemutatkozásról és egy új művészetkedvelő és művészetfogyasztó réteg megszólításáról szólnak. Számos pályakezdő tehetséget fedeztünk fel az elmúlt öt évben, akik nálunk debütáltak, majd értékesítették első műalkotásukat, közülük mára többen fontos résztvevői a kortárs művészeti szcénának. Akadnak közöttük olyanok is, akiknek az árai mára már a többszörösükre emelkedtek, de persze ez a ritkább. Másfelől sok fiatal művészetkedvelő nálunk vásárolta meg első műalkotását. Erre vagyunk a legbüszkébbek, mert így nem csak a kínálati, de a keresleti oldalt is tudtuk bővíteni.

Bánki Ákos és Schneller János (fotó: Lukács Gabi / Resident Art)

Milyen szempontrendszer alapján választották ki a képeket? 

Nagyon szubjektív válogatást mutatunk be, ezt a felelősséget abszolút magunkra is vállaljuk, szerintük ez a galériás feladata. Bennünk kell bízni. Ezért sok más vásárral ellentétben mi arccal, névvel is beállunk a válogatásunk mögé, ami mára sokak számára egyfajta garanciát is jelent. A személyességnek ebben a szektorban kiemelten fontos szerepet tulajdonítok. Nyilván figyeljük a trendeket, a végzősöket és persze – ahogy manapság mindenki – az Instagramot, ami most már tényleg olyan felület, ahol tájékozódni lehet, akár a fontos galériákat, akár a színvonalas művészeket szeretnénk megismerni. De nemcsak a budapesti szcénára figyelünk, a pécsi és egri művészeti karokról is ajánlanak nekünk fiatalokat az oktatók, illetve a művészek is ajánlják egymást, és azoknak a portfolióját is átnézzük, akik teljesen ismeretlenül megkeresnek bennünket. Valljuk, hogy nyitottnak kell lenni, nekünk is. Azért azt is hozzáteszem, hogy a rendszeres kiállítóink közül is beemeltünk neveket, mert beleillettek a koncepcióba, vagy egyszerűen annyian keresik őket, hogy mindenképpen szerettük volna kiállítani a munkáikat. Ilyen Benkő Barnabás, Stark Attila, Kaszás Konrád, Szlávik Barbara, Verebics Ágnes és Bánki Ákos. 

Kaszás Konrád: Vákum – 60×50 cm, olaj, akril, vászon, 2023 (forrás: Resident Art)

A Resident Art anyaga most feltűnően figurális. Ez tudatos? Ez a trend? 

Idén egyértelműen a figuratív tendenciák szerepelnek nagyobb számban, bár sok esetben az absztrakció és a figurativitás nem választható egyértelműen szét a vásznakon. A groteszk figurák, a street art világából örökölt látásmód és a bizarr képi világok mellett sokan reflektálnak a digitális képalkotás technikai újításainak vizuális jelenségeire, míg mások előszeretettel használják a művészettörténet ismerős irányzatainak látásmódját. Sok műre jellemző az erőteljes, olykor harsány színek használata, a fragmentáltság, a kollázsszerű kompozíció és az intervizualitás erőteljes jelenléte, az ipari festékek használata és a különböző technikák mixelése. Todor Tamás figuratív festészetében a szürrealizmus egyfajta brutalitással találkozik, miközben a keresztény ikonográfiára való reflektálás még egy izgalmas réteggel gazdagítja a kolozsvári iskola hatását is magukon viselő képeket. Kalán Viktória is hasonló abból a szempontból, hogy figurativitása szürreális, meseszerű motívumokkal gazdagodik. Az iróniától és az önreflektivitástól sem mentes képeiben van valami megrendítő, talán azt is mondhatnám, hogy drámai. Őt például az Instagramon fedeztük fel. Deli Dominika kollázsszerű, szürreális képe, a képregények világát hozzák be. 

Borsándi Balázs „Boci” autodidakta festő, de rendszeresen értékesítjük a képeit. Ez egy érdekes sikersztori, ott volt kocsmáros, ahová Ákosék jártak, és a hatásukra elkezdett festeni. Van valami eredeti, ízes naivitás a képeiben, egyszerre őszinte, és nem akar más lenni, mint ami. Talán ezért szeretik sokan. Stark Attila galériánk egyik legismertebb művésze, nagy rajongótáborral, őt nem hagynánk ki, ráadásul minden vásáron kelendőek a képei. Benkő Barna az egyik fiatal tehetség, akit felfedeztünk és elkezdtünk együtt dolgozni, nemrég vásárolt tőle műveket az MNB saját gyűjteményébe. Szöllősi Gézát sem kell talán bemutatni, hiszen benne volt a TOP10 magyar művész Beke László által kurált kiállíttásában. Jelenleg a  mesterséges intelligencia (MI) foglalkoztatja, ennek segítségével készített képeit mutatjuk be. A saját vizuális világát beletáplálja az MI-be, együtt hoznak létre valami furcsán egyedit, ami sokszor Géza számára is meglepetés. Ez érdekes kísérlet. 

Stark Attila: Spleen – 24×18 cm, akril, vászon, 2023 (forrás: Resident Art)

És kik a vevők? 

Ezzel a fajta fiatalos, kicsit bevállalós attitűddel meg tudtunk szólítani a harmincas-negyvenes generációból olyanokat, akiket érdekel a művészet és már tudnak is áldozni rá. De az idei válogatás már a Z generációnak is szól, hiszen az ő festőik szerepelnek a falakon, és ők azok, akik már nem hajlandóak a régi kategóriákban gondolkozni. Nem akarnak címkéket, nem érthető számukra a figurális és absztrakt, a naiv és professzionális distinkciója. Egyedül a megérintettséget tekintik szempontnak, és ez nagyon felaszabadító tud lenni. Azt gondoljuk, ez a vásár tulajdonképpen egy kapu, érdemes belépni rajta. Végső soron azt szeretnénk elérni, és teszünk is érte, hogy Magyarországon a zene és az irodalom mellett a képzőművészetnek is széles társadalmi bázisa alakuljon ki. 

New Kids on the Wall – Resident Art Fair 2023 – kortárs képzőművészeti vásár a Resident Art galériában (1085 Budapest, Horánszky utca 5. I. emelet) 2023. december 14-től 22-ig, hétköznap: 12–19 óráig, hétvégén 10–18 óráig tekinthető meg.

Lásd még:

Rekordszámú galéria várja a látogatókat az Art Weekend Budapesten

Nyitókép: Bánki Ákos és Schneller János (fotó: Lukács Gabi / Resident Art)