„Belső motivációnk az, hogy minden évadban újabb szintet lépjünk”

Tizenharmadik szezonja közepén jár a Budapest Park, amely mára a legnagyobb presztízsű szabadtéri szórakozóhelynek számít Magyarországon. Idén az első számú újítás az after időszakot elinditó,  különleges fényshow bevezetése volt, amely 22 órakor kezdődik és amelyet az Inota Fesztiválról, a Zsolnay Fényfesztiválról és a Fénydómból ismert fényművészek segítségével installáltak. A fényshow és az újítások mellett a Budapest Park évek óta hangsúlyt fektet arra is, hogy különféle társművészeteknek is otthon adjon. Ezekről mesélt bővebben Rimóczi Imre üzemeltetési és művészeti vezető.

Mi a feladata pontosan üzemeltetési és művészeti vezetőként?

Én felelek a hely kialakításáért és üzemeltetéséért, vagyis tulajdonképpen a „hardver rész” tartozik hozzám. Az eredeti szakmám építész, ezért a legelején az irodám segítségével én terveztem meg a  helyszínt, vagyis a kezdetektől fogva a csapat tagja vagyok, és a Park minden szegletét ismerem.

Sajtótájékoztató a Budapest Parkban (fotó: sinco)

De nem csak az infrastrukturális kérdések tartoznak hozzám, hanem a vizuális megjelenés különféle rétegei, például a helyszíni grafikai kinézet és a művészeti installációk is. Vagyis minden vizuális elem – legyen szó helyszíni kialakításról vagy akár átfogóbb arculatról – átmegy a kezeim között, itt a helyes döntésekben nagy segítségem és kreatív partnerem Kiss-Benedek Kristóf, aki a Budapest Park art directora.

Az idei a Budapest Park tizenharmadik évada. Mennyire nőtte ki magát a kezdetek óta, milyen íve volt a fejlődésnek?

Ez a kialakítás már nagyon messze van attól, amivel annak idején kezdtünk, technikailag és elrendezésben egyaránt. A Parknak ugyanaz az előnye, ami a hátránya is: borzasztó nagy területen fekszik, emiatt nehéz volt mindenhol azonos részletgazdagságot teremteni. Kellett hozzá néhány év, amíg körbeértünk, és minden sarkot egyformán izgalmassá tudtunk alakítani. Ha valaki kicsit figyelmesebben körbenéz, láthatja, hogy az évek során egyre színesebb lett a Park – vannak például apróbb, rejtett kincsek is, amelyeket neves street art művészek segítségével valósítottunk meg különböző szpotokon.

Hosszú út vezetett oda, ahol most tartunk, és ehhez szükség volt arra, hogy az egész szervezői stáb organikusan fejlődjön, személy szerint magamon is érzem, hogy sokkal rétegzettebb a tudásom, mint induláskor volt. Nem külső ráhatásra fejlesztünk dolgokat, hanem saját, belső motivációnk az, hogy minden évadban újabb szintet lépjünk. Azt gondolom, hogy a Park ma már egy világszínvonalú helyszín.

Fotó: Bódis Krisztián

Az idei év egyik legnagyobb újdonsága a koncertek végén kezdődő fényszínház. Hogy alakult ki a koncepció, hányan dolgoztak rajta?

A kezdetektől arra törekedtünk, hogy a vendégek komplex, egész estés élményt kapjanak nálunk – egy programnap úgy áll össze, hogy általában 18 órakor kinyitjuk a kapukat, majd a színpadon a vendégzenekar és a főfellépő váltja egymást. 22 órától pedig elindul több tánctéren az after. Az idei évadig azzal foglalkoztunk leginkább, hogy az éjszakai sávba is színvonalas bulikat szervezzünk, ezeknek a vizuális megjelenésére azonban már kevésbé figyeltünk. Most jött el az ideje annak, hogy elkezdjünk arról ötletelni, látványban hogyan dobjuk fel a koncertek utáni, after időszakot.

Felszereltünk egy nagyon komoly ledfénykészletet, és azt találtuk ki, hogy egy látványos fényshow-val indítjuk be az éjszakát, ezzel ösztönözve az embereket arra, hogy ne menjenek haza a koncert végén. Az utolsó dal után egyből visszaszámlálás következik, majd egy Hundred Sins által komponált, kilencven másodperces zenére mutatjuk be a fényjátékot. A kreatív koncepcióért felelős Karcis Gáborral és Kálmán Mátyással gondoltuk végig a fő elemeket, aminek a kibontásában nagyon sokan segítettek. Az alkotócsoport tagjai között találjuk Varga Balázs és Doma Bence Dániel fénytervezőt, Urbán Márton technikai vezetőt, Alvégi Lócit és Kele Jucit, Battha Gáspárt, Spielmann Lilit, Vicsek Viktort és Czingáli Zoltánt is. 

A négy különböző tánctéren más és más showelemekkel találkozhatnak a látogatók: a nagy tánctér fölé egy legyezőszerű fényfüzér került, a Dzsungelben lézerrel világítjuk meg a növényeket, amitől az egész mennyezet úgy néz ki, mintha izzana. Az Unicum Retro Kert ledes megvilágítást kapott, aminek főleg az aluminumelemekről visszaverődve látványos a fénye, a Hoppában pedig egy hatalmas kockát rögzítettünk az egyik fára, és épült egy világítással megfűszerezett kulisszafal is, hogy kívülről minimalizáljuk az utcáról beszűrődő fényszennyezést, belülről pedig egy vizuális felületet hozzunk létre.

Milyenek az eddigi visszajelzések a közönségtől és a fellépőktől?

Egyértelműen pozitívak, én azt látom, hogy minden este 10 órakor tömegek veszik elő a telefonjukat, és kezdik el videózni a fényshow-t, nagyon sokan ki is posztolják. Gyakran szervezünk rá külön társművészeti eseményeket is, például a Budapest Park idén indult, saját Surreality Nights  bulisorozatára külön ledes artistákkal, illetve több ezer maszkkal, legyezővel készülünk, hogy még emlékezetesebbé tegyük az estét.

A Katona József Színházzal idén is folytatódott a tavaly elkezdett kooperáció a Csinibaba Táncdalfesztivál keretében. Ezúttal is közel telt ház volt. Jövőre lesz harmadik rész is?

Nagyon jól sikerült, sokkal könnyedebben ment a szervezés, mint az első alkalommal. A rendező, Vajdai Vilmos szerencsére több csavart is vitt bele, ezért azok is számos újdonságot láthattak, akik már az első alkalommal is ott voltak. Nagyon büszkék vagyunk erre a különleges eseményre, ahol a színház találkozik a könnyűzenével, bebizonyítva azt, hogy ezek a határok igenis átjárhatóak. A visszajelzésekből pedig úgy tűnik, hogy a közönség részéről is van igény rá, valamint a fellépők is nagyon élvezték: nagyon jó érzés azt látni, hogy mekkora örömmel vesznek részt ebben a produkcióban a színészek és a zenészek is. Az előbbieknél az is ad egy plusz adrenalinlöketet, hogy nem szoktak ekkora közönség előtt játszani – általában háromszáz-négyszáz fős színháztermekhez szoktak, itt pedig kilencezer ember energiája árad feléjük. Reméljük, jövőre lesz folytatása.

A fényművészet mellett más kulturális ágak is megjelennek a Parkban, és különböző intézményekkel is együttműködnek. Melyek ezek és miről szólnak?

Fotó: Nagy Márton

Küldetéstudatunkból fakadóan  szeretnénk az általunk jónak és értékesnek tartott dolgokra minél nagyobb figyelmet irányítani. Azért adunk teret különféle kulturális intézményeknek is, mert úgy gondoljuk, megérdemlik, hogy több emberhez jussanak el, és a saját eszközeinkkel igyekszünk ebben segíteni őket. A Retro Kert felett található Art Space teraszon saját, brandingelt kitelepüléseik vannak, amelyek ízelítőt adnak a náluk fellelhető programokból.

Ilyen formában is együttműködünk a Katona József Színházzal, programajánlókat tesznek ki az éppen futó vagy tervezett előadásokról. A Ludwig Múzeum installációja arra buzdítja a látogatókat, hogy a Parktól alig néhány méterre lévő intézmény kortárs kiállításaira is látogassanak el. A Magyar Zene Háza pedig egy kreatív fotófalas megoldással hirdeti nálunk a nemrég nyílt Dívák & Ikonok című kiváló kiállítását.

Vannak-e tervek a folytatásra akár az intézményi együttműködések, akár a látványvilág fejlesztése terén?

A fényinstallációkat mindenképp szeretnénk tovább bővíteni, például a bejáratnál látható, az amszterdami fényfesztiválon is járt Talking Head installációhoz hasonlókkal, valamint a szürreális elemek további fokozása is célunk a koncertek utáni időszakban. 

Nyitókép: Rimóczi Imre (fotó: sinco)

Lásd még:

Kinyílik a világsztárok gardróbja – A Magyar Zene Háza új, izgalmas kiállításáról Horn Márton intézményigazgatót kérdeztük

Közös érdekünk, hogy az itteni buli legyen minden produkció életében „A KONCERT” – Mi a Budapest Park népszerűségének titka?