Beszélgető robotok, net art szobrok és harminc év hálózati kultúrája

Egyetlen kiállítótér, három évtizednyi digitális fejlődéstörténet, hálózati művészet és technológiai evolúció: a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria új kiállítása izgalmas időutazásra hív. A 2026. november 18. és 2027. január 30. között látható Időkristály – A C³ évtizedei című tárlat régi és új műalkotások, archív adatok, hangok és interaktív médiumok segítségével tárja fel a művészet, a tudomány és a technológia találkozási pontjait az internet hőskorától a mesterséges intelligencia jelenéig.

Ahogyan arra már Szent Ágoston is bő 1700 évvel ezelőtt rámutatott, az idő fogalmát meghatározni igencsak bonyolult. A szent így fogalmazott Vallomások című művében: „Mi az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” Míg a filozófusok szerint az idő lineáris – vagy akár nem is létező –, a mítoszok ciklikusként írják le.

A C³ Kulturális és Kommunikációs Központ egyik célja immár harminc éve a művészet, a tudomány és a technika kapcsolatainak kutatása. A Deák17 Galéria és a C³ Alapítvány több éve tartó, gyümölcsöző szakmai együttműködése során számos közös kiállítás valósult már meg, e mostani kiállításnak is az ifjúsági galéria ad otthont.

A Deák17 Galéria utcafrontja (forrás: Deák17 Galéria)

Az Időkristály – A C³ évtizedei című kiállítás három évtizedet mutat be, a kurátorok az egyes műveket azok születésének idejében használt médiumok segítségével ismertetik a „nem-mesterséges intelligencia” (azaz a látogatók) számára vonzó, inspiráló és informatív módon.

Az időkristály kifejezést Waliczky Tamás Szobrok című munkájának leírásánál használta. A mű Magyarországon először a C³ ikonikus, 1999-es Perspektíva című kiállításán volt látható a Műcsarnokban. Bár a kifejezés az elmúlt évtizedben a fizikában is megjelent, filozófiai eredete Gilles Deleuze 1980-as évekbeli filmkönyveihez, illetve Felix Guattari 1970-es évekbeli gondolataihoz vezethető vissza.

A tárlat a fecsegőrobotok gépi logikájától és a digitális felhő folyamatosan változó algoritmikus képeitől a korai net art (internetes művészet) úttörő interaktív szobráig mutatja be a technológia és az ember kapcsolatát. A látogatók a hálózati archeológia digitális emlékei mellett nyomtatott katalógusok, tévéarchívumok és az úttörő ParaRadio felvételei révén analóg élményekben is elmerülhetnek.

A kiállítás mindenekelőtt arról az optimista attitűdről szól, miszerint a produktív, kreatív magatartás hatással lehet a világra – a szépség egyaránt megjelenhet a demokrácia és az önkény korában, ahogy a folyadék mozgásában és egy növekvő ezüstkristályban is.

Kiállító művészek: Agg Lili, Bácsi Barnabás, Csörgő Attila, Fernezelyi Márton – Szegedy-Maszák Zoltán, Fridvalszki Márk – Tüdős Anna, Benedek Gáspár – Tóth Szilvia – Keez Duyves, Gutema Dávid, George Legrady, Maurer Dóra, Sugár János, Szabó Nóra, Szécsényi-Nagy Lóránd, Vigh Violetta, Waliczky Tamás.

A 30 × 30-as képek szerzői:

Bak Imre, Bánföldi Zoltán, Birkás Ákos, Böröcz András, Bukta Imre, Bullás József, El Kazovszkij, Erdődy József Attila, F. Kovács Attila, Fehér László, Fehér Márta, Galántai György, Gábor Áron, Gerhes Gábor, Kelemen Károly, Kicsiny Balázs, Komoróczky Tamás, Koncz András, Mazzag István, Maurer Dóra, Méhes Lóránd, Nádler István, Nemes Csaba, Palkó Tibor, Révész László László, Regős István, Soós Tamás, Szarka Péter, Trombitás Tamás, Veress Zsolt, Vető János, Wahorn András.

Kurátorok: Fernezelyi Márton, Horváth Mátyás és Peternák Miklós.

A megnyitó időpontja: 2026. november 17., 17:00
A kiállítás megtekinthető: 2026. november 18. – 2027. január 30.
Helyszín: Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria, 1052 Budapest, Deák Ferenc u. 17., I. emelet

A kiállítást Barkóczi Flóra művészettörténész nyitja meg.

A nyitókép forrása a Deák17 Galéria.

Lásd még:

Nyitott terek, nyitott elmék – Interjú Kaposi Dorkával, a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria vezetőjével.