Borgula András: „Ki, ha nem én, mikor, ha nem most?”

Egy (Misnai-) idézettel adja meg a felütést a folyamatos éberséghez, kreatív jelenléthez, ami a zsidóság élethez, kultúrához való viszonyát jellemzi. Európa legizgalmasabb zsidó színházát a tabumentes párbeszéd jegyében indította útjára a kétezres évek közepén Borgula András –  hagyomány és modernitás megkerülhetetlen kérdéseiről, olyan értékekről, mint a vitakultúra, az elfogadás, a nyitottság. A Gólem Színház 2021-tól a Zsidó Előadó-művészeti Központ részeként működik Erzsébetváros szívében. A kávézóval, menzával kiegészült Gólem Központ eleven találkozóhely is egyben a zsidó kultúra és életérzés szerelmeseinek.

Milyen változást hozott a Gólem Színház életébe, hogy sokéves vándorlás után állandó otthonra leltek a Csányi utcában?

Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, azt mondanám, hogy hazatértünk. És ez nem csak a földrajzi elhelyezkedésre vonatkozik, arra, hogy a zsidónegyedben vagyunk. A magyar közönség arra szocializálódott az elmúlt legalább száz évben, hogy a színház helyhez kötődik, nem feltétlenül egy társulathoz. Bármennyire is meghaladta a kortárs színház ezt a gyakorlatot a függetlenekkel, a befogadóhelyekkel, a felfogás lassan változik. A Gólem Színház első tíz évében megértettük ezt, erősen dolgoztunk azon, hogy felajánlhassunk a közönségnek egy állandó helyet, ahol velünk találkozhat. A központunkban nem csak színházat talál, hanem kávézót is, betérhet egy adományhétre, kulturális vagy közéleti programra.

Milyen kritériumok alapján működik a Gólem befogadó színházi funkciója?

Művészeti központként az is a szerepünk, hogy magasra tegyük a lécet, igényeket teremtsünk. A Gólemben mint zsidó színházban nem a származást, a vallást, az etnikai, kisebbségi hovatartozást vesszük alapul, hanem a tematikát. Minden előadó-művészeti ágra nyitottak vagyunk, ha a téma zsidó. Az ilyen jellegű produkciókat legalább egy-két előadás erejéig vendégül látjuk, és ha az előadás fenntartja magát, a közönség kíváncsi rá, örömmel befogadjuk. Ez vonatkozik a vizsgaelőadásokra is. A Freeszfe a negyedik vizsgaelőadását fogja nálunk tartani, az eddigiek között volt báb-, kortárs és klasszikus élő színház. A K2-től az Üvegfalon át Gryllus Dorkával és Simon Kornéllal Bezerédi Bendegúz Kafka fia című előadásáig, a Budapester Ensemble német nyelvű színház George Tabori-darabjáig negyven befogadott esténk van az évadban.

Üvegfal (forrás: Gólem Színház)

Különutas, több lábon álló finanszírozási modellről híresek, amibe éppúgy beletartozik a rendezvényszervezés, mint az adománygyűjtés, a közösségi finanszírozás. Hány forrásból és milyen elosztásban tudják biztosítani a színház és az előadó-művészeti központ működését?

Az éves költségvetésünk százkét-száznégy millió forint körül mozog, ebből három-négy százalékot az állam áll. Az egyik fő lábunk a jegyeladás, nyolcezer eladott jegyből negyvenmillió forint folyik be, a másik az Erzsébetvárostól kapott anyagi, illetve munkalehetőség formájában érkező támogatás. A helyiséget közszolgálati szerződésben használjuk. Legnagyobb sajnálatomra a fővárosi önkormányzatot még nem sikerült magunk mellé állítanunk, de remélem, a helyzet változni fog és Budapestnek is lesz annyira fontos az egyetlen zsidó színháza, hogy a minőség okán támogassa. Az Ezer Gólem támogatói körön belül bevezettük a rendszeres adományozási lehetőséget, van, aki havonta ezer forinttal száll be, mások akár a többszörösét is adják. Idén a Budapest 150 Zsidó Budapest 150 programjainak jelentős részét mi szervezzük. Egynapos Kortárs Zsidó Művészeti Fesztivál volt szeptember 3-án a Csányi utcában. A kerülettel kapcsolatos rendezvényekben is partnerek vagyunk. Nyitott kulturális ünnep jelleget ölt idén Budapest 150 évére fókuszálva a Hanuka és a Szukkót. Az anyagi életben maradásunk szempontjából sokat segítenek ezek a rendezvények.

Izraelből is támogatják a Gólemet, illetve van-e támogatói kapcsolatuk magyar zsidó szervezetekkel, cégekkel?

A magyar zsidó közösségek közül a Mazsihisztől, a JDC Magyarországtól kapunk egy-két milliós támogatást. A Mazsök (Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány) jelentősen növelte a működési és a projekttámogatását az első tíz évhez képest, közel tízmillióra. Izraelből nem támogatnak minket. Izraeli érdekeltségű cégeket nehéz megszólítani, kevéssé érdekli őket a helyi zsidó kulturális élet. Persze nem lehet tudni, a zsidó tulajdonosú cégek világa még kihasználatlan terület, vakfolt a térképen, amit nem hajóztunk be. Magyarországon a kultúrát támogató nagy cégek tartanak attól, hogy ha egy zsidó színház plakátján szerepel a nevük, azzal kuncsaftot veszítenek. Ilyenkor nem sértődöm meg, ellenkezőleg, a következő évben újra megkeresem őket. Megtanultam, hogy nem kérni kell, hanem felajánlani a lehetőséget az együttműködésre. Mint Tom Sawyer, aki palánkfestésre buzdít, és egy idő után mindenki akar festeni. Minden művészeti intézmény vezetőjének kötelessége, hogy ne üljön a babérjain, hanem találja meg a megfelelő partnereket.

Borgula András (forrás: Gólem Színház)

A digitális világba beleszületett fiatalság figyelmét nehéz lekötni. Mennyire cél az ő bevonzásuk a színházba, akár az érzékenyítés szándékával?

Nekünk is problémát okozott a közönség elöregedése. Többnyire ötven-hatvan pluszos emberek jártak hozzánk, akik egyrészt megengedhetik maguknak anyagilag a színházba járást, másrészt idejük is van rá. Ennek ellensúlyozására létrehoztuk a GITT-et, a Gólem Ifjúsági Tanoda és Társulatot: profi színházi képzést tartunk főleg húszas éveik elején járó fiataloknak, de gimnazista éppúgy megfordul nálunk. A vizsgaelőadásaik gyakorlatilag nagy színházi produkciók, mint az Értelem és érzelem, a Lev Tahor – Tiszta szív, amire jönnek garmadával a fiatalok. Társulatunk színészei, társalkotók is részt vesznek ebben a nagyon sikeres projektben, amelynek csoportvezetője a Gólem dramaturgja, Németh Virág.

A közép-kelet európai zsidó színházak jiddisül játszanak, a hagyományt őrzik, míg a Gólem kozmopolita szemléletű, magyar nyelvű, modern színház. Ettől is számít kuriózumnak...

A zsidó törvények eleve nem pártolják a színházba járást. Ritkán látni ortodox zsidókat színházban. Éppen emiatt érdekes, hogy Magyarországon egy ortodox egyház kapott egymilliárd-nyolcszázezer forintot zsidó színház alapítására. A Gólem Színházat nem egy kis zsidó kulturális saroknak szántuk, a legjobbnak ítélt magyar színészekkel, a legizgalmasabb szerzőkkel dolgozunk, folyamatosan együttműködünk magyar írókkal. Az utóbbi évtized zsidó tematikájú hazai és külföldi darabjaiból válogatunk a mára fókuszálva. Sokan még mindig azt gondolják a zsidó színházról, hogy az ősi kultúrát képviseli, élő múzeum. Ezzel szemben olyan emberekkel foglalkozunk, akik ugyanúgy élnek, halnak, szeretnek, elbuknak, boldogulnak, mint bárki más.

Borgula András (forrás: Gólem Színház)

Gyakran fordít héberből színdarabokat. Könnyű a kortárs izraeli drámairodalomban olyan szövegeket találni, amelyeknél az élethelyzetek, a problematikák magyar közegbe is átültethetők?

Az Izraelben bemutatott előadások hetven százaléka kortárs izraeli kérdéseket vet fel. Izgalmas, változatos a kortárs izraeli irodalom. A kelet-európai felmenőkkel bíró szerzők változatlanul kelet-európai mentalitással írnak. Az idei évad elején bemutattuk a Rossz zsidók című előadásunkat, ami alapvetően nagyon vicces, szórakoztató, ám szerepel benne egy holokauszt-túlélő, már halott nagyapa. A Broadway-n, a West Enden már az ötödik percben nevetnek, nálunk legalább negyven perc kell, amíg viccesen, másik kontextusban tudják felfogni egy holokauszttúlélő halálát. Sem Amerikában, sem Angliában nem volt holokauszt. Egy volt színházigazgató, aki szintén túlélő, az előadás után megjegyezte: „Nagyon vicces, de mintha gyomorszájon ütöttek volna… Meg kellett értenem, a fiatalokról szól, nem mártír megemlékezés.”

Rossz zsidók (forrás: Gólem Színház)

A Csányi utcát a kortárs zsidó művészeti élet színpadává szeretné varázsolni. Mekkora realitása van ennek a tervnek?

Az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár új kuratóriumi elnöke, Heisler András és Lefkovics Zsófia igazgató is nyitottak az együttműködésre. Zsidó irodalmi központtá válhatna a történeti tár, könyvbemutatók, író–olvasó találkozók, rezidensprogramok is helyet kaphatnának benne. A VII. kerületi önkormányzat elkezdte felújítani a szemben lévő házakat, kis helyiségeket alakítanak ki a földszinti lakásokban, amelyek alkalmasak galériák, tematikus könyvesboltok, a budapesti zsidósághoz kötődő kereskedések, judaicashopok kialakítására. Európai szinten egyedülálló vállalkozás lenne, amit létező, kortárs zsidó közösség hoz létre. Az Európai Unió is nyitott a projektre, valószínűleg európai források is rendelkezésre állnának. Brüsszeli meghívásra én is részt vehettem a Combating Antisemitism and Fostering Jewish Life EU munkacsoport találkozóján, ahová azokat hívják meg, akikről úgy gondolják, alakíthatják az adott ország zsidó kulturális és közösségi életét. Ki, ha nem én, mikor, ha nem most?

Lásd még:

Polivodáné dr. Dolinay Eszter: „A kihívások teszi szebbé az életét”

Nyitókép: Borgula András (fotó: Bazánth Ivola)