Polivodáné dr. Dolinay Eszter: „A kihívások teszi szebbé az életét”
Férjével, Itay Polivoda izraeli üzletemberrel szinte a semmiből építettek fel évek alatt egy jelentős cégcsoportot.
Számos vállalkozás, részvénytársaság társalapítója, elnöke, cégvezetője, jogásza, például a Prisma Holding Zrt.-é és a csoport tagjaként működő Első Magyar Trust Zrt.-é. Emellett komoly kurátori és alapítványi tevékenységet folytat, mentorprogramokat indít kezdő szakembereknek, szabadegyetemi előadásokat szervez a mai Izraelről, a zsidó kultúráról. A Keren Hayesod Alapítvány egyik hazai kurátora, az Izraeli–Magyar Business Club elnöke. Dolinay Eszter tudás, bizalom-, értékteremtés-alapú szemlélettel él, közvetít Izrael és Magyarország között. Az ukrán menekültek segítéséért tavaly Hanukatalizátor díjat nyertek, mint a zsidó közösség leginspirálóbb, legaktívabb tagjai.
Itay Polivodát spirituális üzletembernek nevezik. Osztja az ő nézeteit, miszerint az üzleti világ és a szellemi értékek nem egymásnak ellentmondó fogalmak, hanem kiegészítik egymást?
Kicsi korom óta úgy gondoltam, hogy a világ sokkal több a materiális valóságnál. Hívjuk energiának, Istennek, bárminek, ami összetart, épít, akár szét is választ olykor. Az üzleti világnak nem a rombolásról kell szólnia, hanem az alkotásról, nyertes helyzet megteremtéséről minden fél számára, ami az anyagiakon túl lelki egyensúllyal, jó érzettel tölti el az embert. Számomra az alkotás a legfontosabb az élet bármely területén.
Dolinay Eszter (forrás: Dolinay Eszter)
Nyíregyházi családból származik. Édesapja jeles személyiség, szaktekintély volt a város életében.
A szüleim szerepe egyenrangú volt és maradt a családban, mindketten orvosok, édesapám sajnos nemrég meghalt. Követendő, az értékrendemet meghatározó példát kaptam tőlük, annak ellenére, hogy lázadó gyerek voltam, sokat konfrontálódtam a szintén erős egyéniségű apámmal. A jogi pályát is azért választottam, hogy ne legyek orvos, bár az orvosi egyetemre is felvettek volna. Apukám szépírással is foglalkozott, számos novellája, verse jelent meg. Művészbarátok jártak hozzánk, zenészek, színészek, képzőművészek. Pezsgő kulturális közegben nőttem fel. Ugyanakkor édesanyám karitatív szemlélete és aktivitása is első perctől kezdve meghatározó volt.
A zsidó kultúra a vallás, az ünnepek szintjén is meghatározó volt?
Mindig tudtam, hogy zsidó vagyok. Apai nagymamám holokauszttúlélő. Ünnepek szintjén, vallási értelemben nem éltük meg a zsidóságunkat kiskoromban. Én hoztam be a családba a pénteki gyertyagyújtást, az ünnepek megtartásának hagyományát. Apa is azután lett a Nyíregyházi Zsidó Hitközség egyik oszlopos tagja, hogy alijáztam (bevándoroltam) Izraelbe, de tény, hogy ez az ő indíttatására történt. A zsidó gyökereimet kerestem, ám az izraelieket találtam meg. Tanultam, a magyar nagykövetségen, majd egy ügyvédi irodában dolgoztam, és hamar találkoztam Itayjal is. Négy-öt évvel később Magyarországra jöttünk, családi vállalkozásban megalapítottuk a cégeinket.
Dolinay Eszter (forrás: Dolinay Eszter)
Mindig társak egymás üzleteiben?
Teljesen összenőttünk, az élet minden területén elválaszthatatlan társként funkcionálunk. A több lábon állás a célunk. Van egy faktorcégünk, amely követelésvásárlással foglalkozik, egy bizalmi vagyonkezeléssel foglalkozó cégünk, alapítványokban vagyunk jelen kurátorként, amelyek jótékonysági tevékenységet is folytatnak. Emellett megmaradt a saját ingatlanok kezelése, új befektetési lehetőségek keresése. Itay jelenleg a megújuló energiák területén külföldi befektetésekkel foglalkozik.
Otthonról hozta az adományozás kultúráját, azt a fajta szemléletet, hogy ha teheti, támogassa azokat, akik hiányt szenvednek valamiben?
Ebben a szemléletben nevelkedtem. Édesanyám egy csecsemőotthon főorvosa, vezetője volt. Együtt éltünk a szülők nélkül felnövő gyerekekkel, a napi életünk részét képezte az a közeg. Nem véletlen, hogy az első alapítvány, amit Tomival, testvéremmel – aki szintén orvos lett – létrehoztunk, a Kérlek, Segíts! Alapítvány fogyatékkal élő és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik. Édesanyám vezetésével ma is rengeteg programot szervezünk ezeknek a gyerekeknek. Úgy gondolom, ha olyan sok áldást, lehetőséget kaptam a Jóistentől, akkor az a minimum, hogy abból visszaadok a társadalomnak, a rászorulóknak. Több díjat is alapítottunk családilag. A nagyapámról, dr. Dolinay Vladimirről elnevezett Dolinay-díj a keresztény–zsidó együttélés, a tolerancia szimbolikáját képviseli. Teljesen mindegy, hogy az ember honnan jött, az a lényeg, hogy kivé válik, mivel járul hozzá a társadalom fejlődéséhez. Nem egymás mellett kell élnünk, hanem együtt, úgy támogatva a másikat, hogy az ne segítségnek tűnjön, hanem a világ legtermészetesebb dolgának. Megtiszteltetés számunkra, hogy Iványi Gábor, Bozorády Zoltán és Mohai Gábor is a díjazottak közé tartozik. A Domán István főrabbiról, történészről, Talmud-professzorról elnevezett Domán-díjat a Mazsihisszel és a főrabbi özvegyével, Domán Katival együtt alapítottuk. Idén adtuk át először az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem legjobb Talmud-tanulójának. Fantasztikus példát kaptam Domán professzortól a beszélgetéseinkből, a tanításai által, ez zsidóként és emberként is meghatározza a szemléletemet. Az emberi tisztességet, az elfogadást, a tudás és az emberi lét fontosságát hangsúlyozta mindig.
További fontos terület, hogy magyarországi kurátora vagyok a Keren Hayesod Hungaria Alapítványnak, amely Izrael legrégebbi alapjának alszervezete. Izraeli kulturális programokat szervezünk, kiállításokat tartunk festő- és előadó-művészeknek, könyveket adunk ki zsidóságot, Izraelt érintő témákban, adományokat gyűjtünk Izraelben élő hátrányos helyzetű, traumát átélt embereknek. Sorozatos bombázások túlélőit segítjük, holokauszt-túlélőknek szóló Fogadj örökbe egy nagymamát! programot támogatunk. Októberben szabadegyetemi előadássorozatot indítunk a mai Izraelről. A Szenes Hanna-emlékév kapcsán többek között Győrben, Nyíregyházán, Mosonmagyaróváron jártunk a Shabbatsong zenekar előadásaival, Dénes Gábor dokumentumfilmjével és poszterkiállítással. Szeretnénk olyan légkört teremteni országszerte, hogy minél többen – zsidók és nem-zsidók – megismerhessék a mai Izraelt, a zsidó kultúrát.
Önkéntesekre, segítőkére számíthat a sokirányú tevékenységekhez?
A baráti körömhöz tartozó emberek mind olyanok, hogy ha hívom őket, boldogan csatlakoznak minden kulturális és jótékonysági tevékenységhez. A Keren Hayesod szervezésében, Kijevből indított buszokkal több ezer ukrán menekültet segítettünk át a határon, majd szerveztük meg továbbutazásukat Izraelbe. Nemcsak anyagilag, tettekben is segítettek a barátok, kurátortársaim és támogatóink, ha arról volt szó, hogy fogadjanak be családokat, adakozzanak vagy programot szervezzenek. A munkatársaimra is számíthatok, ha a fogyatékos gyerekekkel futunk együtt, akkor az egész iroda velünk tart. Nálunk a csapatépítés szerves része a „segítsük egymást” szemlélet.
Feltételezem, számos megkeresést kap. Milyen szempontok alapján tud mérlegelni a civil szervezetek támogatásában?
Valóban nagyon sokan fordulnak hozzánk, sokszor nehezen dolgozom fel, hogy nem tudok mindenütt jelen lenni. Ha fogyatékkal élőkről van szó, egyértelműen a nyíregyházi gyermekrehabilitációs osztály, illetve az édesanyám tapasztalatára támaszkodom. A „hogyan és kinek” kérdésébe mindig bevonok szakembereket. Hálás vagyok, hogy kiegyensúlyozott, boldog ember lehetek, akinek a férje egyben a lelki társa, támogató partnere. Gyermekeinknek is igyekszünk átadni az elfogadás, az együttműködés szemléletét. Kamaszlányunk, Juli különösen érzékeny mások segítésére, egyik barátnője is kerekesszékes.
Dolinay Eszter (forrás: Orangephoto)
Nagylelkű, közösséget összetartó, értékteremtő emberekre mindig szükség van. Nyilván átérzi ennek a felelősségét.
Akár a világban, akár Magyarországon olyan turbulencia van minden értelemben, hogy nincs is más esély, mint a tudás fontosságának hangsúlyozása és az értékek megőrzése. Mindannyiunknak kötelessége megőrizni, támogatni és továbbépíteni a tudásra, szellemi értékekre, elfogadásra, egymás támogatására épülő társadalmat.
Az izraeli–magyar kapcsolatok erősítése ebben is prioritást élvez?
Egyértelműen. A zsidóság és Izrael nagyon fontos része az életemnek. Magyarország fontossága ugyanekkora. Ha megkérdezik tőlem, hogy most akkor magyar, zsidó vagy izraeli vagyok-e, mindig azt felelem: Eszter vagyok, miért válasszak olyan dolgok között, amik között nem kell választani? Mindet büszkén vállalom és magaménak tekintem. A kurátorságot is azért vállaltam el a Keren Hayesodnál, mert fontosnak tartom, hogy a magyarok és a világ minden táján élők megismerhessék a valódi, sokszínű Izraelt. Ennek egyik eszköze lehet a művészetek közvetítő ereje. Ugyanolyan fontos számomra, hogy megvédjem az ottani demokráciát, mint itthon vagy a világon bárhol óvni az emberi értékeket. Ezért persze harcolni kell az előítéletekkel, a berögződésekkel, a tudatlansággal szemben. De hát ezek a kihívások teszi szebbé az életet.
Lásd még:
Az izraeli Muze AI Art startup forradalmasíthatja a zenei videók készítését
Bezalel – tradíció és modernitás
Száz év – a Traviatától a Pillangókisasszonyig, mozitól parkig
Nem a konzervatív utat választották
– Egy galériává változott ügyvédi iroda története
Valóra vált álom: egy múzeum, amely növeli Tel-Aviv hírnevét
„Művészeket képezni, ez a fő célunk”
– A Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia munkatársai kihívásokról és megoldásokról
„Nem sorban, hanem körben érdemes állni”
Emlékfonalakból szövődő közösség
– A cfáti magyar múzeum
Kultúra és mecenatúra Izraelben
– Interjú a budapesti MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ vezetőjével, Ledniczky Líviával
Izrael, a kulturális kaleidoszkóp
Közös identitásunk lenyomata: Dokuforte
Nyitókép: Dolinay Eszter és Itay Polivoda (forrás: Orangefoto)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!