Kultúra és mecenatúra Izraelben
– Interjú a budapesti MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ vezetőjével, Ledniczky Líviával
A magyar kultúra menedzselése nem könnyű feladat, bárki megmondhatja, aki már próbálkozott vele – de hogyan működik az ilyesmi Izraelben, és milyenek a két ország kultúrkapcsolatai? Erről kérdeztük Ledniczky Líviát, a budapesti MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ vezetőjét.
Hogyan szervezték meg Izraelben a kultúra, a művészet fenntartását?
Izraelben a helyzet – úgymond – dinamikusan változik, ezért majdhogynem kormányonként más-más pozíciót foglal el a kultúra, és ennek megfelelően alakul, hogy éppen milyen irányzatot támogat és finanszíroz az állam. Nincs kifejezetten megjelölt, kormányokon átívelő egységes központi kultúrafinanszírozás.
Melyek a legtámogatottabb művészeti ágak?
A 2024-es állami költségvetésben a kulturális igazgatás a kultúra támogatására 982 millió sékelt irányoz elő, amelynek nagyobb részét a színház, a zene, a könyvtárak, a múzeumok és a képzőművészet, valamint a tánc- és a filmművészet kapja. Nagyjából ez a sorrendje a támogatások mértékének is, valamint kisebb arányban a többi művészeti ág is részesül belőle. Ezen túl a Kulturális Igazgatóság támogatja a régészetet is. Szükségesnek tartom kiemelni, hogy vannak kifejezetten – a teljes felsorolástól eltekintve – az arab, drúz, cserkesz kultúrát támogató állami alapok is. Több művészeti „húzóágazat” van, ami állami dotációban részesül. Ilyen a kortárs tánc, amit a világon mindenhol ismernek. Például a Batsheba és a Vertigo együttes előadásai Magyarországon is mindig telt házasak. Az izraeli popzene kevésbé támogatott, viszont van egy nagyon izgalmas vonulata: mára már nemcsak egy populáris műfaj, hanem a politikai értelemben kevéssé reprezentált népcsoportok önkifejezési eszközét is jelenti. A többségi társadalom a popzenén keresztül figyelt fel ezekre a közösségekre, és közülük nem egynek már politikai képviselete is létezik.
Szintén nagyon népszerű – és arra törekszünk, hogy még népszerűbb legyen – a divattervezés, a dizájn. Az izraeli divathét célja is az, hogy a hazájukon kívül is megismerjék az alkotókat, és egyre többen érvényesülhessenek Európában, Amerikában. Izraelnek nagyon fontos, hogy a művészeit ismerjék a nagyvilágban. Az izraeli kultúrában lényeges szerepet játszik a filmművészet, sok alkotó vesz részt a legnevesebb fesztiválokon, és díjakat is nyernek. Ők természetesen kapnak állami hozzájárulást. Forgatási helyszínként is egyre kedveltebb Izrael a különböző stábok számára, és – a nemzetközi streaming-szolgáltatóknál is – egyre sikeresebbek az izraeli sorozatok. [Például a Netflixen futó Fauda. Izraeli tévéműsor-formátumokat is értékesítenek az amerikai és európai piacon. A Magyarországon nagy sikert aratott Terápia sorozat is izraeli licenc alapján készült. Mindez növeli az izraeli színészek és rendezők elismertségét a világban – a szerk.]
Számíthatnak a művészek rendszeres magánmecenatúrára, magánalapítványok segítségére?
Abszolút! Vannak olyan vállalatok és magánszemélyek, akiknek fontos a kultúra. Ők rendszeresen adományoznak országos jelentőségű intézményeknek vagy egyes projekteknek, például színházi bemutatókat, országos fesztiválokat finanszíroznak. De az is előfordul, hogy egy mecénás lokális kulturális közösséget, mondjuk a szülőhelyén élő művészcsoportot dotál. A nagy összegű támogatások mellett egy-egy kisebb magánadományra is számíthatnak a művészek. Több olyan település is van Izraelben, ahová szívesen költöznek alkotók, gyakori, hogy egy-egy utcában szinte csak művészek élnek. Nem mesterségesen alakult így, nem adókedvezmények vagy valami hasonló hozta össze őket, hanem személyes ismeretségek miatt lettek egymás szomszédai. Így jött létre egy-egy művészeti központ, amelyek védelme és a jelenségen alapuló fesztiválok szervezése a helyi önkormányzatok és a települések lakói számára is nagyon fontos, támogatandó cél. Azt hiszem, az izraeli vállalkozások és magánemberek a magyarországinál nagyobb mértékben fektetnek be a helyi kulturális értékekbe.
Forrás: MERKAZLéteznek olyan fórumok, amelyeken az alkotók tájékozódhatnak a pályázatokról, támogatásokról, lehetőségekről, mecenatúráról? Van erre gyűjtőportál, információs felület?
Mindent átfogó állami felület, fórum nem létezik. A művészek és intézmények online vagy a minisztériumok irodáiban pályázhatnak, ösztöndíjakra és támogatásokra.
Említette, hogy az önkormányzatok rendezvényeket, eseményeket, projekteket támogatnak. Ez kötelességük vagy csupán lehetőségük?
Nem kötelességük. Alapvetően inkább a nagyobb önkormányzatok élnek a lehetőséggel, de nem kizárólag ők. Ne feledjük, hogy a turizmus az izraeli gazdaság komoly húzóágazata, és nem csak két városra, Tel-Avivra és Jeruzsálemre koncentrálódik. Sokan érkeznek Izraelbe a természeti szépségek miatt, nem elhanyagolható a zarándokok száma sem, akik a vallási emlékhelyeket keresik fel, de ugyanúgy megjelenik az a fajta – akár belső – turizmus is, amely a kulturális rendezvények, fesztiválok, színházi előadások, koncertek köré szerveződik.
Izraelnek – ahogy Magyarországnak is – nem alkotmánya van, hanem alaptörvénye. Rögzít valamit arról, hogy a mindenkori kormánynak, államnak hogyan kell viszonyulnia a kultúrához, vannak-e kötelességei?
Izraelnek több alaptörvénye van, nem csak egy. Ezek az állam működésével és az alapvető szabadságjogokkal foglalkoznak. Szigorú jogi keretet alkotnak, amelynek jellegéről ma heves viták zajlanak, de a mindenkori kormánynak kötelessége betartani ezen törvényeket. A magyarországi Héber és Izraeli Kulturális Központot – a világ első és ez idáig egyetlen izraeli kulturális intézetét – nem a kulturális vagy az oktatásügyi tárca tartja fent, hanem a The Jewish Agency For Israel, az a szervezet, amely eredetileg a bevándorlást koordinálta. A kulturális feladatokért minisztériumi szinten a Kulturális, Tudományos és Sportminisztérium Kulturális Igazgatósága felel.
Izrael állam alapításának 75. évforduját ünnepelte a MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ (forrás: a MERKAZ – Héber és Izraeli Kulturális Központ Facebook-oldala)Milyennek látja az izraeli kultúrát és a finanszírozás jövőjét?
Nagyon szeretem az izraeli kultúra kortárs-központúságát, illetve alulról szerveződő jellegét. Sokszor jelenik meg a kisebbségek hangja a mainstream kultúrában. Mivel az izraeli társadalom kifejezetten érzékeny arra, hogy az adott kulturális esemény mennyire reflektál a jelenre – nem feltétlenül a politikára, de a globális kérdésekre mindenképp –, a kortárs témák megjelennek mind a táncban, mind a színházban, mind a filmművészetben. Anyagi keretek, alapok kellenének, hogy tudjuk, melyik művészeti ágra milyen összegű állami támogatás jut. Kiszámíthatóvá kellene válnia öt-tíz-tizenöt éves távon, hogy az állam milyen irányba szeretné vinni a kultúrát.
Milyennek találja Izrael és Magyarország kulturális kapcsolatait?
Szerintem nagyon jók a kapcsolataink. Szívesen jönnek ide izraeli művészek, a követséggel együtt nemrég rendeztük meg az izraeli jazzfesztivált, az Izrael 75 Jazzfókuszt a Budapest Music Centerben, a Paloznaki Jazzpikniken is vannak izraeli fellépők. Izraeli szerzők darabjait örömmel mutatják be a magyar színházak, koreográfusok műveit szintén. Népszerűek az izraeli filmek is, a ZSIFI-n, a zsidó és izraeli filmfesztiválokon majdnem minden vetítés telt házas. Idén, Izrael állam alapításának hetvenötödik évfordulója alkalmából számos fesztivál szervezői vagy résztvevői vagyunk. Nagyon jó a kapcsolatunk Magyarország Izraeli Nagykövetségével, a kulturális referenssel hetente egyeztetünk. Szeretném szorosabbra fűzni ezt a kapcsolatot, hogy még több izraeli fesztivál „fiókállomása” lehessen Magyarország, illetve még több magyar alkotót vihessünk Izraelbe. A kapcsolatépítés terén óriási előnyt élvezünk, hiszen Herzl Tivadar, a cionizmus atyja, aki letette Izrael állam elméleti alapjait, Budapesten született. Ennek köszönhetően az izraeliek szeretettel viszonyulnak mindenhez, ami Magyarországról jön. Könnyen találkozhatunk olyan fiatalokkal is, akik egy kukkot sem értenek magyarul, de felismerik a nyelvet, mert a nagyszüleik magyarok. Az izraeli turisták szeretnek Magyarországra látogatni, és a magyar utazók körében is népszerű Izrael. Szeretném, ha a már meglévő, tényleg kiváló kapcsolat még inkább elmélyülne és mindkét fél épülésére szolgálna. Úgy tapasztalom, hogy van rá igény.
Ennél szebbet, méltóbbat senki sem kívánhatna: legyen így!
Ein Hod (fotó: Dmitry Mishin)Haifától délre, a Kármel-hegy lábánál található Izrael legrégebbi és leghíresebb művészfaluja: Ein Hod. 1953-ban alapította egy Marcel Janco dadaista művész vezette csoport azzal a céllal, hogy befogadó, támogató, kreatív közeget biztosítsanak az alkotóknak. A település ma több száz építésznek, képzőművésznek, dizájnernek, kézművesnek, írónak, színésznek, zenésznek és családjaiknak ad otthont. A faluban két múzeum, huszonöt galéria és több tucat – köztük szitanyomó, kovács-, szobrász-, kerámia-, ólomüveg-készítő, litográfiai, fotó- és zenei – műhely van. A művészek többsége a stúdiójában zajló munkát is szívesen mutatja meg a látogatóknak. A nyári hónapokban az Amphinak becézett, négyszázötven ülőhelyes amfiteátrumban unikális színházi előadásokat és koncerteket tartanak – helyi és vendégművészek közreműködésével. „A természet, a zene és a helyi liberális légkör felejthetetlen élményt teremt” – olvasható a település honlapján. Ein Hodot méltán emlegetik – nem csak Izraelben – a művészek és a művészetpártolók példaértékű közösségeként. |
Lásd még:
Izrael, a kulturális kaleidoszkóp
Közös identitásunk lenyomata: Dokuforte
Megnyitották a Zsidó Nép Múzeumát Tel-Avivban
Nyitókép: Ledniczky Lívia (fotó: Mayer András)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
