„Egy banki céges csapatépítő résztvevőit is elkapta a hév, és beálltak táncolni”

A Budapest Park öt évvel ezelőtt, Szabó Balázzsal közösen szervezte meg a nagytánctéren a szórakozóhely történetének első táncházát. Még őket is meglepte, mekkora sikert aratott az élőzenés mulatság, amelynek különlegessége, hogy teljesen kezdőket is pillanatok alatt képes beszippantani. Azóta időről időre visszatérő, mindig nagysikerű programpont a táncház a Parkban. A népszerűség titkáról Ferencz Sándor brandmenedzsert kérdeztük.

Az 1970-es évek elején indult táncházmozgalom szinte azonnal óriási siker lett, úgy tódultak rá a fiatalok, mint a beat-, tánc- és rockzenekarok koncertjeire. Most, a Parkban mi hívta életre az igényt?

Fotó: Rosta Márk

Szerintem az igény mindig is jelen volt. Az emberek mindig is szerettek összekapcsolódni, akár zene, tánc vagy más által, és együtt megélni a pillanatokat. Ez pedig a táncházaknak a legősibb mozgatórugója, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb ez újra reneszánszát éli majd.

Hogyan lett táncház a Parkban, mi az első alkalom története?

Szabó Balázsékkal együtt szerveztük meg az első táncházunkat 2019-ben. Egy közös ötletelésen merült fel, hogy mi lenne, ha a jubileumi koncertjük után nem „szokványos” bulit, hanem táncházat tartanánk, ami ténylegesen „afterpartyja” tud lenni Balázsék estjének.

Mennyiben más a Park táncháza, mint a Fonóé? Konkurenciát jelentenek-e egymásnak?

Soha nem tekintettünk konkurenciaként semelyik másik szereplőre. Nem elvenni, kisajátítani akarunk, hanem hozzátenni ahhoz a pulzáláshoz, ami a táncházmozgalmat élteti. Kontraproduktív lenne nem így gondolkodni, nincs is más út, hiszen a népzene és a néptánc lényege pont az összekapcsolódás. Azt gondoljuk, hogy a Budapest Park képes lehet egy új réteget is megmozgatni ebben a témában, akik aztán később bátran állnak be táncolni akár más helyszíneken is.

A mai magyar mainstream popzenét is alapjaiban határozza meg a népzene – szerepel egy friss sajtóközleményben. Milyen példákat tud mondani erre?

Több olyan zenekar is van, akik a karrierjük kezdetétől fogva alkalmazzák a népi zenei motívumokat, ilyen például az aurevoir., a Parno Graszt és a Bohemian Betyars. Vannak olyanok, akik most kezdtek el bátrabban kísérletezni ezzel a vonallal, mint a Bagossy Brothers Company, de ha egészen friss példát akarok mondani, akkor cserihanna is ide sorolandó.

Mit gondol, az imént említett zenekarok éles váltást hoztak ebbe a műfajba a korábbiakhoz képest?

Nem nevezném éles váltásnak, inkább csak színesítették a palettát. Azt gondolom, szükség van arra, hogy egy populárisabb vonalon is megjelenjenek a népi motívumok, hiszen így sokkal könnyebben érnek el újabb és újabb generációkat.

Fotó: Bódis Krisztián

A Park legújabb kisfilmjének Berecz István a főszereplője. Hogyan került ő a képbe?

Berecz Pityu a táncházaink házigazdája az első alkalom óta. Népművelő, „folk influencer”, a mai táncházmozgalom egyik legkiemelkedőbb figurája. Az ő személye és közreműködése nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy a Parkban jelen van a népzene és a néptánc.

„Kiváló randihelyszín is lehet egy-egy ilyen buli: ilyenkor egy teljesen más lelki síkon, egy magasabb szinten találkoznak az emberek egymással, és egy áttáncolt éjszakával akár 10-15-20 randit is át lehet ugrani” – mondja István. Hogy néz ki ez a gyakorlatban, jutnak el önökhöz sztorik róla?

Külön ilyen szerelmi sztoriról nem tudok mesélni, de biztos vagyok abban, hogy több kapcsolat szökkent szárba egy-egy ilyen estén. Olyan levelet viszont például már kaptunk egy banki céges partnerünktől, hogy épp csapatépítőt tartottak nálunk, és úgy csöppentek bele a táncházba. Csak tátott szájjal figyeltek, mi történik, majd végül természetesen őket is elkapta a hév, és beálltak táncolni.

Fotó: Bódis Krisztián

Mi a tapasztalat, elsősorban kik járnak a parkos táncházakra? A megelőző koncertek közönsége marad ott inkább, vagy többen vannak, akik direkt emiatt érkeznek?

A szervezésénél figyelmet fordítunk arra, hogy olyan koncert után legyen, ahol lehet átfedés a résztvevők között, és a közönség nyitott lehet ilyesmire, de az a tapasztalatunk, hogy sokan érkeznek kifejezetten a táncházra. Nagyon vegyes a közönség, a profi táncosoktól kezdve az első táncos lépéseikre bátorkodó vendégeken át egészen azokig a kíváncsi látogatókig, akik csak buliznának egy nagyot.

Fotó: Soós Bertalan

Mekkora az igény az élő zenére? Fontos az embereknek, hogy legyen egy zenekar a színpadon, vagy a gépzene is elég, ha ebből a műfajból merít?

Szerencsére van igény az élő zenére. Mindkettő tud jó lenni, de van egy varázsa annak, amikor együtt lélegzel azzal a zenésszel, aki a talpalávalót húzza a hangulatodhoz.

Hogyan tart ki egy-egy ilyen buli hajnalig? Mi kell hozzá, hogy fennmaradjon a hangulat?

Egy jó lépésmester, aki koordinálja a mulatságot és figyeli a hangulatot. Ha van muzsika, van társaság és némi rövidital, akkor baj nem lehet.  

Fotó: Soós Bertalan

Milyennek látják ezeknek az alkalmaknak a jövőjét mondjuk, egy Necc Partyhoz vagy Lidocain Nighthoz képest?

A népzene még mindig rétegkultúrának számít, ezért egy táncházat nehéz összehasonlítani egy jóval populárisabb bulisorozattal, de ez nem is cél. A Budapest Park egyik alapértéke a sokszínűség, és a táncház remekül illeszkedik ebbe. Ráadásul egyre népszerűbb, erre kiváló példa az augusztus 15-én immáron harmadik alkalommal megrendezendő FolkPark Táncházfesztivál, ami a több évtizede működő Táncháztalálkozó mellett az egyik legnagyobb táncházas eseménnyé nőtte ki magát rövid idő alatt.

Nyitókép: Ferencz Sándor (fotó: Bátori Gábor „Jim”)

Lásd még:

„Belső motivációnk az, hogy minden évadban újabb szintet lépjünk” – Interjú Rimóczi Imrével, a Budapest Park üzemeltetési és művészeti vezetőjével

Közös érdekünk, hogy az itteni buli legyen minden produkció életében „A KONCERT” – Mi a Budapest Park népszerűségének titka?