Budapest születése
Pest, Buda és Óbuda városok egyesítésének ötletét elsőként a legnagyobb magyarként is gyakran emlegetett gróf Széchenyi István vetette fel, az 1830-as évek elején.
Neki köszönhető többek között a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kaszinó létesítése, a magyarországi lóversenyzés meghonosítása, a dunai és a balatoni gőzhajózás beindítása. De a Lánchíd megépítése is, amely elsőként teremtett állandó kapcsolatot Pest és Buda, valamint a keleti és nyugati országrészek között.
Teherhajó-kikötő és raktárai a pesti alsó rakparton 1900 körül (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)Pest története a régmúltba nyúlik. A rómaiak már erődítményt építettek a mai Március 15. tér területén, a mai Erzsébet híd lábának közelében, melynek nyomait ma is felfedezhetjük. A hosszú török uralom után, a XVII. század végétől sok katolikus német talált otthonra a városban. A következő század során a németeken kívül magyarok, szerbek, zsidók, kisebb számban görögök, arománok, szlovákok éltek itt. Pest a görög, szerb és zsidó kereskedők jóvoltából fontos kereskedelmi központtá vált. Népessége rohamosan nőtt: 1851-ben alig több mint 43 000 fő mondhatta magát pestinek, míg három évtized múltán már több mint 350 000. Etnikai multikulturális jellegét a továbbiakban is megőrizte Pest: az 1881. évi népszámlálás eredményei szerint egyebek mellett 195 912 magyar, 118 607 német, 21 237 szlovák, 3 586 cseh, 2 441 lengyel, 1 658 szerb és horvát, 706 olasz, 386 román, 299 francia, 101 angol, 57 rutén, 48 görög, 35 orosz, 32 spanyol, 25 cigány, 19 bolgár, 16 holland, 11 török és 10 örmény lakosa volt.*
Várkert Bazár (Ybl Miklós, 1883). A felvétel 1875 és 1883 között készült (forrás: Fortepan / Kárpáti György Mór)Buda a középkorban hosszú időn át működött királyi székhelyként és Magyarország fővárosaként. A török uralom idején lakossága nagyon megfogyatkozott, az újonnan betelepülők elsősorban németek és szerbek voltak. A város a XIX. században főként közigazgatási szerepet látott el, fontos hivatalok működtek benne, de például bortermelésével is hírnevet szerzett.
Óbuda, Fő tér. A felvétel 1890 után készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei) Óbuda az őskortól kezdve lakott település volt, közlekedési csomópont és dunai átkelő, a római korban Pannónia provincia Aquincum nevű településének helyszíne. Aquincum romjait most is felkeresheti, aki erre jár. A török uralom után Óbudát Morvaországból és Ausztriából ide vándorlók népesítették be. Egy 1854-es kimutatás szerint Óbudán és Budán az összesen 50 127 lakosból 27 939 német volt, 7 555 magyar, 4 976 zsidó, 1 307 szlovák, 1 180 szerb, 46 olasz és 16 svájci.** A területet mezőgazdasági tevékenység jellemezte – nem utolsósorban a szőlőtermesztés és a borászat.
Óbuda. A felvétel 1890 előtt készült (forrás: Fortepan / Fortepan)
Ezt a három várost szerette volna tehát egyesíteni Széchenyi, ami azonban végül gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek sikerült, és csak jóval később – ő kezdeményezte 1868-ban az ehhez szükséges törvényi háttér megteremtését. Az egyesülés 1873. január 1-jei hatállyal valósult meg, az új város a Budapest nevet kapta.
A Víziváros látképe a budai Várból, a Margit híd felé nézve. A felvétel 1892 körül készült (forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei) Ekkor a hegyes-völgyes Budán található I. kerület a Krisztinavárost, a Várat, a Tabánt és Kelenföldet foglalta magában, ezekhez csatlakozott a Duna mentén észak felé haladva a II. kerület, azaz a Víziváros és a III. kerület, Óbuda. A síkságon fekvő Pest kerületeinek listáján a következők szerepeltek: IV. Belváros, V. Lipótváros, VI. Terézváros, VII. Erzsébetváros, VIII. Józsefváros, IX. Ferencváros és X. Kőbánya.
Ma már nem 10, hanem 23 kerület tartozik a jelentősen megnövekedett magyar fővároshoz, és számozásuk, beosztásuk sem teljesen egyezik a korábbival – viszont mindegyik számos érdekességet, sokféle kulturális csemegét tartogat, melyeket érdemes felfedezni!
* Kőrösi József: Budapest nemzetiségi állapota és magyarosodása az 1881-diki népszámlálás eredményei szerint. Magyar Tudományos Akadémia, 1882
** Budapest krónikája – A kezdetektől napjainkig (szerk.: Bart István). Corvina Kiadó, Budapest, 2007
-------------
Lásd még: Budapest 150: Egy nagyváros születése – könyv a főváros kulturális közösségeiről
-------------
Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.
Nyitókép: A Lánchíd és a közlekedők 1894-ben (forrás: Fortepan / Kiss László)
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
