Egy hely, ahol mindig történik valami

Javier Valdivielso Odriozola 2019-ben, New York, Róma, Casablanca és Rabat után, a szófiai Cervantes Intézet éléről érkezett Budapestre, saját kérésére. Szerette volna személyesen is tapasztalni, miért olyan magas fővárosunk presztízse a nemzetközi kulturális életben, és döntésében közrejátszott az is, hogy az itt töltött évek alatt viszonylagos közelségben tudhatta bolgár felesége családját. Bár hat hónap után kitört a világjárvány, ami mindent átrendezett, az élet időközben szerencsére visszazökkent a normál kerékvágásba. Odriozola pedig minden lehetséges időt kihasznál arra, hogy élvezze Budapest kulturális kínálatát, „gyönyörű fővárosunk” mindennapjait.

Úgy tudom, az első Cervantes Intézet harminchárom évvel ezelőtt jött létre. Mi alakította ezt a folyamatot?

Valóban, a Cervantes Intézet nagyon fiatal intézmény. A hálózat azután épült ki, hogy 1991-ben a spanyol kormány átvette a nagykövetségek mellett működő kulturális központok irányítását. Spanyolországban a Cervantes Intézetnek két székhelye van: a központ Madridban és Alcalá de Henaresben, a Don Quijote világhírű szerzője, Miguel de Cervantes szülőhelyén. Az első Cervantes Intézetek arab országokban jöttek létre, tekintettel a közös történelmi múltra, az igen szoros gazdasági kapcsolatokra és arra, hogy már a francói időkben is jelentős kulturális képviselet volt Algériában, Marokkóban és Jordániában. A láncolat Nyugat-Európában, majd Közép- és Kelet-Európában bővült tovább, az USA, majd Ázsia és Afrika országai később kerültek sorra. Napjainkban a világ 45 országában 88 Cervantes Intézetet tartunk számon, a két legutóbbi Szöulban és Dakarban nyílt meg.

A budapesti pedig éppen húsz évvel ezelőtt, 2004-ben. Gratulálok a 20. évfordulóhoz!

Köszönöm szépen! Kiemelkedő jelentőségű ez az évforduló, júniusban nagy ünnepségsorozattal köszöntöttük. Hálásak vagyunk azért, ahogy Budapest fogadott bennünket, és teret ad a tevékenységünknek. Tudvalevő, hogy országaink között jelentős a földrajzi távolság, nem túl sok minden fűz össze bennünket történelmi és kulturális téren sem, ám szoros baráti és szövetségesi viszonyt ápolunk az Európai Unióban és a NATO-ban. Kiválóak a gazdasági kapcsolatok, és egyre mélyebbek és szélesebbek a kulturális kapcsolataink. A kultúra a párbeszéd létrejöttének remek területe, legfőbb célunk, hogy hidakat építsünk, és jobban megismerjük egymást.

A Cervantes Intézetek logója is mintha hidat formázna. Nekem a Lánchidat juttatja eszembe, a felette lévő hullámvonal pedig a Dunát.

Mindenkinek megvan a maga verziója ezzel kapcsolatban. A hullámvonal egyébként a spanyol abc legjellegzetesebb betűjére, az ñ betűre utal. A többi pedig az az út, amely két világ között nyílik, és amely azokat össze is köti.

A budapesti Cervantes Intézet (fotó: Megyeri Zoltán Sándor)

A Cervantes Intézetek elsődleges feladata a spanyol nyelv tanítása, valamint a spanyolországi és a spanyol nyelvű kultúra terjesztése, beleértve Spanyolország többi hivatalos nyelvét, a katalánt, a baszkot és a gallegót is. Tevékenységünk kiterjed a spanyol nyelvterület egészére, hiszen a világ 21 országában 400–500 millióan beszélnek spanyolul. Spanyolország egy hatalmas nyelvi közösség része.

Öt éve vezeti a budapesti Cervantes Intézetet. Hogy alakult a Covid-járvánnyal is nehezített évek után a Spanyolország és a spanyol nyelv iránti érdeklődés?

Ami az oktatás területét illeti, most több hallgatónk van, mint a világjárvány előtt. Aki hozzánk beiratkozik, az általában komolyan veszi a nyelvtanulást – vagy azért, mert kell a munkájához, a CV-jéhez, vagy azért, mert harmadik-negyedik idegen nyelvként szeretné elsajátítani. Egyre többen vannak olyanok is, akiket a kultúra vagy a zene szeretete vezet el hozzánk.

Egész évben zajlanak a spanyolnyelv-tanfolyamaink, a nyelvtanárok között van spanyol, chilei, argentin, dominikai és természetesen több magyar is. Az intézetben az A1-től a C2 szintig az összes hivatalos spanyol nyelvvizsgaminősítést meg lehet szerezni. Emellett indítunk magyartanfolyamokat is az itt élő spanyol ajkúak számára. Foglalkozunk a magyar közoktatásban dolgozó spanyoltanárok továbbképzésével, és egy-egy speciális témával kapcsolatban vannak online képzéseink is.

Benito Román fotókiállítás a Cervantes Intézetben (fotó: Varga Dóra Ivett)

Az intézet kínálatát látva úgy tűnik, hogy itt szinte minden nap történik valami.

Valóban, elég, ha a folyamatosan zajló nyelvoktatásra gondolunk, és a könyvtárra, ahol 30 ezer példányos gyűjtemény áll rendelkezésre. Sok látogatót fogadunk a spanyol nyelvet oktató intézményekből, és hetente egy-két alkalommal találkozókat, irodalmi műhelyeket tartunk. Nemrégiben például az argentin Jorge Luis Borges és az ugyancsak argentin Julio Cortázar irodalmi munkássága volt a téma. Egy másik alkalommal Fernando Aramburu Patria című, Nemzeti Könyvdíjjal kitüntetett könyvét mutattuk be, amely arról szól, hogyan terrorizálta az ETA Baszkföld lakosait. Egy-egy ilyen rendezvény mintegy száz főt vonz, az egész évet tekintve több mint tízezren vesznek részt rajtuk.

Állandó kapcsolatot tartunk fenn az ELTE és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem spanyol tanszékeivel, a Budapesti Corvinus Egyetemmel és a Szegedi Tudományegyetemmel. Kongresszusokat tartunk, közös rendezvényeket szervezünk velük, és közös kulturális programokat tartunk a Budapesten működő dél-amerikai külképviseletekkel is.

Mario Vargas Llosa regényének bemutatója (forrás: Cervantes Intézet Facebook)

Mondana néhány példát?

A perui nagykövetséggel karöltve nálunk mutattuk be Mario Vargas Llosa legutóbbi regényét, a rendezvényen az autentikus zenét egy itt élő, peruiakból álló zenekar szolgáltatta. A kolumbiai nagykövetséggel hasonló, közös rendezvényt tartottunk Gabriel García Márquez halálának 10. évfordulója alkalmából. Októberben a chilei nagykövetséggel közösen rendezzük meg egy Spanyolországban élő chilei zenekar koncertjét a Magyar Zene Házában.

Milyen más jellegű kulturális rendezvényeket tartanak házon belül vagy házon kívül?

Vörösmarty utcai épületünkben fotókiállítást rendeztünk az orosházi születésű Müller Miklós képeiből, aki zsidó származása miatt a ’40-es években kényszerült elhagyni az országot. Spanyolországban telepedett le, ahol jelentős fotóművészként tartják számon. Ezzel párhuzamosan nyílt meg egy másik fotókiállítás a Mai Manó Házban Juan Gyenes képeiből. Ő is Spanyolországban élt, a kiállítás a Picassóval való kapcsolatát eleveníti fel, Látogatóban Picassónál címmel.

Milyen együttműködés valósul meg a magyar kulturális élet szereplőivel?

Rendkívül fontos számunkra, hogy a spanyol művészeket megismerje a nagyvilág, erre törekszünk a fővárosi önkormányzat égisze alatt működő Budapest Brand Nonprofit Zrt.-vel közösen. Két éve a Capa Központban rendeztünk meg egy fantasztikus kiállítást a már említett Müller Miklós felvételeiből, tavaly ősszel Hola Budapest! címmel spanyol–magyar fesztiválra került sor a Palotanegyedben, és a Ludwig Múzeum kollektív kiállításain is szerepeltek spanyol művészek. Nemrégiben a Trafóban lehetett spanyol színházi előadásokat látni, és egy spanyol társulat fellépett a Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM). Spanyol résztvevőket ajánlunk a tavaszi és őszi fesztivál rendezőinek figyelmébe. Művészeink évente legalább két-három alkalommal koncerteznek a Magyar Zene Házában, és rendszeresek a spanyol zenei programok a Müpában is.

Joan Alvado kiállítása a Budapest Fotó Fesztiválon (forrás: Cervantes Intézet)

A változatos kínálatban kiemelt szerepet játszanak a filmek. Az Uránia Filmszínházban – karöltve a Budapesti Spanyol Nagykövetség kulturális részlegével – minden év novemberében megszervezzük a Spanyol Filmhetet. A tíznapos rendezvény rendkívül sikeres, a nézők 14-15 művet láthatnak a legfrissebb termésből.

Előfordul a dolog fordítottja, vagyis az, hogy valamilyen formában támogatják a magyar művészek tevékenységét?

Természetesen. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy spanyol és magyar művészek részvételével közös produkciók szülessenek. Így a legutóbbi Budapest Jazz Fesztiválon egy magyar, olasz és spanyol muzsikusokból álló trió lépett fel, egyheti közös munka után. Nagyon kedveljük az e fajta együttműködést, mivel olyan produkciók születnek, amelyeket másutt is be lehet mutatni.

A Cuerdas Ibéricas koncertje (forrás: Cervantes Intézet)

Támogatunk számos olyan dolgot is, ami valamilyen módon kapcsolódik Spanyolország vagy a spanyol nyelvterület kultúrájához. Remek példa erre a Cuerdas Ibéricas (Ibériai vonósok) elnevezésű együttes, amelyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem legkiválóbb magyar és külföldi diákjai alkotnak, és amely egy spanyol karmester vezényletével klasszikus spanyol szerzeményeket adott elő a nagytermünkben.

Mindemellett prioritást élvez a független magyar alkotók támogatása, gyakran működünk együtt független fesztiválokkal és szervezetekkel. Példaként említhetem a Határtalan dizájn című kiállítást a Kiscelli Múzeumban, a New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, a Verzió film- és emberi jogi fesztivált, valamint a Budapesti Nemzetközi Tánchetet.

Javier Valdivielso Odriozola (forrás: Cervantes Intézet)

Öt év után búcsúzik Budapesttől. Mit hagy az utódjára? Mit tanácsol neki?

Az utódom Belgrádból érkezik, tizenöt év után saját kérésére tér vissza Budapestre. Remek magyar szakemberekkel és tanárokkal fog együtt dolgozni, akik megérdemlik, hogy jól bánjon velük. Fontos, hogy fenntartsa a szoros együttműködést a helyi szervezetekkel: a spanyol tanszékekkel, a fesztiválokkal és a független alkotóközösségekkel, ahogy az is, hogy lépjen ki az intézet falai közül, legyen nagyon proaktív. Alapvetően fontos, hogy a budapesti Cervantes Intézet nyitott maradjon, olyan, amilyen eddig is volt.

Nyitókép: Javier Valdivielso Odriozola (forrás: Cervantes Intéze)

Az Art is Business legújabb nyomtatott lapszáma Spanyolország kulturális életével foglalkozik.

Lásd még:

„Modern, még akkor is, ha már klasszikusnak tekintik” – Interjú Eugenia Eirizzel, Antonio Gades özvegyével, a Gades Alapítvány létrehozójával

A tehetség kultúrája – Egy katalán alapítvány, amely munkatársai három évtizede dolgoznak egy igazságosabb, befogadóbb társadalom felépítésén