„Egy Zsolnay tárgyba ma is könnyű beleszeretni”

Újra megnőtt az érdeklődés a magyar kerámia iránt a hazai műkereskedelemben. Mireisz Viktória, a BÁV ART Aukciósház és Galéria vezető műtárgybecsüse szerint ezzel együtt nem mindegy, hogyan és mit választ a műértő közönség a patinás vállalatok – mint például a Zsolnay – és a második világháború utáni modern iparművészek alkotásai közül. Ha jól döntünk, már egy váza árából is szép summára tehetünk szert, sőt talán még állatorvosi rendelőt is nyithatunk.

Hogyan írná le azt a műtárgyat, amely első pillanattól kezdve felvillanyozza?

Többféle tárgytípus vesz le a lábamról. Talán leginkább az olvasmányélményeimnek, így James Clavell könyveinek, köztük a Shogunnak köszönhető, hogy közel áll hozzám a keleti, azon belül is a japán kultúra. A nagybátyám buddhista pap. A legérdekesebbnek az 1800-as évek közepétől az 1910-es évek elejéig tartó Meidzsi-kort tartom. Ekkor vált Japán nyitottabbá és kezdett nyugati mintájú modernizációba. Egy kifinomult, finom, részletgazdag Szacuma-kerámia vagy egy bronztárgy bármikor képes felkelteni az érdeklődésemet. Zsolnay Júliának, a világhírű keramikus, Zsolnay Vilmos lányának két japán korszaka is volt. A műalkotások, amelyeket tervezett, gyakran keleti lakktárgyak érzetét keltik. Izgalmasnak találom az üvegárukat is, és az 1970-80-as évek magyar kísérleti kerámiáit. Gorka Lívia alkotásai között is megtalálhatóak a keleti ihletésű darabok, így az ősi japán kerámiaégetési eljárással, az úgynevezett raku technikával készült művek. Ezek igen egyedi, organikus, az egyszerűséget és a természetességet ünneplő tárgyak.

Gorka Lívia: Androméda, 1972 körül, magas hőfokon égetett mangános samottos agyag, 20,5 x 30 cm (fotó: Slezák István)

Már a középiskolában is tanultam művészetről, köszönhetően az egyik tanáromnak, a festőművész Goda Zsuzsának. Ő ültette el bennem a tudatos gondolkodás fontosságát. A szakdolgozatomat a velencei reneszánsz festészetből írtam. Tizennyolc évesen már a BÁV-nál dolgoztam. Jegyíró-pénztáros lettem. A becsüsök mellett rögzítettem az eladók adatait, közben pedig sokat tapasztaltam. Idővel az is eldőlt, hogy a különböző szakirányok közül az ezüstöt, a játékokat, az üveget, a bronzot és a kerámiát magában foglaló műtárgy lesz a szakterületem. Nagy Tamás műtárgyszakértő, galériavezető mellé kerültem, sokat tanultam tőle. Erős hatással volt rám Csenkey Éva művészettörténész is. Kutatási területe a klasszikus magyar kerámia, ő a Zsolnay tárgyak egyik legnagyobb szakértője Magyarországon.

Fertőszögi Péter egy korábbi interjúban azt mondta, a hagyományos polgári kultúra és az ahhoz tartozó tárgyi világ, amelyre a műkereskedelem épült, gyengülni és eltűnni látszik.

Ez igaz, ugyanakkor a műkereskedelem utóbbi éveinek egyik fontos tendenciáját egyszerűen így írhatnánk le: újra van közönsége a magyar kerámiának. Az állítás ebben a formában persze még egyáltalán nem pontos. Hiszen a Zsolnay-manufaktúra alkotásait lassan másfél évszázada töretlen érdeklődés övezi, ám ennek ellenére sem mindegy, hogy a patinás hírű vállalat mely korszakából választjuk ki gyűjteményünk következő darabját.

Zsolnay szecessziós kagylóváza, Kapás Nagy Mihály modellje, 1901-1902, formába öntött keménycserép, többrétegű, irizáló felülete színes eozinmázakkal borítva, 32,5 cm (fotó: Slezák István)

A műfaj kritikusai szerint a kerámiák egyszerűen lakberendezési tárgyak, és nem is kell másképpen tekinteni ezekre a darabokra. Ön szerint igazuk van?

Részben. Akár egy régebbi vagy modern kerámia is lehet az otthonunk meghatározó színfoltja és befektetés egyszerre. Azt gondolom, a magyar kerámiáról beszélve érdemes kiemelten kezelni a Zsolnay gyárban készült alkotásokat. Ezekhez sokunknak van kötődése. Ebben szerepet játszanak a hagyományok és a történelmi események is. A Zsolnayakról köztudott, hogy az 1848-49-es szabadságharcban Kossuth Lajos mellett álltak, elkötelezett hazafiak voltak. A tárgyaik közkedveltségében szerepet játszik az értékmentés is. Akármelyik meghatározó korszakukból indulunk ki, legyen az a XIX. és a XX. század, csodálatos tárgyakat, míves megoldásokat és hihetetlen innovációkat láthatunk. Egy Zsolnay tárgyba ma is könnyű beleszeretni.

Mit keresnek a vásárlók?

Folyamatosan elemezzük a trendeket. A Zsolnay kerámiáknak elsősorban magyar vásárlói vannak. A tömeggyártás során készült darabokat a kevésbé tehetősek, a különlegesebbeket a jómódúak veszik. A Zsolnay tárgyak között vannak nagyon drágák, például a Tiffany- és a tulipán-sorozat, valamint a panoráma képekkel díszített alkotások. Az ilyen egyedi és ritka kerámiák gyűjteményekbe kerülnek. Erre példa egy ágaskodó kígyót ábrázoló váza, amely a legendás francia divattervező, Yves Saint-Laurent gyűjteményéből került elő 2011-ben.

Gorka Lívia: Tömör csigaforma, 1980 körül, magas hőfokon égetett samottos kőagyag, vas talpon, 11.5 x 6 x 19 cm (fotó: Slezák István)

A viszontagságos történelmünk során különböző módokon külföldre került tárgyak közül egyre több kerül elő, és árverezik el a hazai aukciósházak. Ezeket nem csak az idősebb, de a fiatalabb generáció tagjai is keresik. Gondoljunk csak egy Kaldeway Kelemen vagy Klein Ármin tervezte historizáló műtárgyra, egy Mack Lajos vagy egy Apáti Abt Sándor kezei közül kikerülő szecessziós, figurális vázára, esetleg egy art deco munkára Darilek Henriktől! Ha már trendekről beszélünk, az említett személyek kapcsán meg kell említenem, hogy a közelmúltban azt is tapasztaljuk, hogy a sokasodó szakirodalomnak hála egyre többen kezdtek el gyűjteni egy-egy meghatározó, a Zsolnay-gyárban alkotó iparművésztől. Ezek a darabok máig értéket képviselnek, státuszszimbólumok és értékálló befektetések, amelyek egyaránt jól mutatnak modern és antik enteriőrökben.

A modern, kísérleti kerámiák esetében Bod Éva, Gorka Lívia, Hadamcsik Mária és Simó Ágoston munkái is nagy érdeklődésre tartanak számot.

2025. szeptember 30-án A műtárgyak értéke II.: A kerámiagyűjtés hihetetlen trendjei – A Zsolnay kerámia és azon is túl címmel tart előadást a műgyűjtés világa iránt érdeklődő, illetve a már abban aktív szerepet vállaló magánembereknek. Miről beszél majd a hallgatóságnak?

Az előadás során a kíváncsi laikusok és a műgyűjtők is megismerhetik a hazai kerámiagyűjtés főbb irányzatait, a Zsolnay-birodalom múltját és jelenét, a XX. századi magyar kerámia csúcsteljesítményeit, Kovács Margittól Gádor Istvánig, Gorka Gézától Csekovszky Árpádig. Teszek egy kis kitérőt az aukciók világába, valamint beszélni fogok a hamisítványokról is. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az eBayen öt-hatezer euró között találni egyértelműen hamis Zsolnay tárgyakat, köztük az egyik legismertebb a viharban várakozó nőalak néven ismert váza. Mesélek majd arról is, hogyan került a BÁV aukciójára az egykor Zsolnay Miklósnak készült kandalló, majd miként lett Gyugyi László közel hétszáz egyedi darabot tartalmazó magángyűjteményének része, és hogy hogyan került vissza egykori szülőhelyére, Pécsre.

Gádor István: Díszváza, 1954-60 között, samottos agyag, engóbozott felület, 15 x 31 cm (fotó: Slezák István)

Végezetül, kérem, osszon meg egy emlékezetes történetet, amely összekapcsolja egy Zsolnay tárggyal!

Sok évvel ezelőtt megkeresett a barátnőm, hogy egy ismerősének pénzre lenne szüksége, és szeretné, ha megnéznék egy kerámiát, amely szerinte értékes. Miután bemutatkoztunk egymásnak, elővett egy csodálatos, labradormázas, vulkános Zsolnay vázát a panoráma sorozatból. A tárgyat elárvereztük, az úrnak pedig teljesült az álma: az árából állatorvosi rendelőt nyitott.

----------------

Az eseményről további információ ITT.

Nyitókép: Mireisz Viktória (fotó: Jelli Márk)

Lásd még:

„A gyűjtés sokak számára misztikus világ” – Beszélgetés Fertőszögi Péterrel, a BÁV művészeti igazgatójával

Zsolnay és Egry a nagyközönségé – Szabó András és Költő Magdolna gondozza a Resonator Kulturális és Művészeti Alapítvány, azaz a ResoArt kezelésében lévő magángyűjteményüket

Budapest egyik legszebb szecessziós villájában nyílt Zsolnay-kiállítás