Egyetlen más fesztiválon sem ennyire erős a bőség zavara effektus

A Művészetek Völgye a legrégebbi és legnagyobb összművészeti fesztivál Magyarországon: idén már 33. alkalommal telt meg élettel tíz napon át három Balaton-felvidéki település, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend. Az összesen majdnem háromezer program közül pedig érdeklődéstől és életkortól függetlenül mindenki találhatott olyat, ami közel áll hozzá.

Forrás: Művészetek Völgye Facebook

Az elmúlt négy-öt év szembetűnő újdonsága, hogy sokkal több a tizen- és huszonéves fiatal a fesztiválon, mivel a szervezők tudatosan elkezdtek nyitni az ő körükben trendi előadók felé a program összeállításakor. Viszont az eredeti irányvonal is megmaradt, így fordulhat elő, hogy az egyik színpadon Hundred Sins, Sisi és az Analog Balaton, a másikon pedig Zorán, Kern András és Bródy János játszik a vélhetően egészen más összetételű közönségnek. És teljesen jól megférnek egymás mellett.

Fotó: Kriza Marci

Talán ez a műfaji sokszínűség és az állandóan jelen lévő bőség zavara effektus teszi a leginkább különlegessé a Völgyet: több mint tíz éve járok ide, de minden alkalommal az a benyomásom, hogy akkor se unatkoznék egy percig sem, ha mind a tíz napot a három település egyikén kellene töltenem. Sőt, kicsit még bánom is, hogy nem így történt, mivel Vigántpetendre például csak három alkalommal sikerült átjutnom, miközben ennél jóval több program érdekelt volna az ottani helyszínek kínálatából is.

És nemcsak a koncertek, idén ugyanis minden eddiginél több, közel tucatnyi múzeum települt ki a fesztiválra, a legtöbben a vigántpetendi Cirque du Tókertbe. Itt meg lehetett nézni a Néprajzi Múzeum, a debreceni Modem Modern, Budapest Főváros Levéltára, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum valamint a XI. kerületi Adaptér tárlatát, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) pedig egy kevésbé ismert oldaláról, méhészként mutatta be André Kertész fotóművészt. Az MNM a kapolcsi Petőfi Udvarban is jelen volt egy másik kiállítással, ugyanitt a Petőfi Irodalmi Múzeum is képviseltette magát.

Fotó: Tót Mea

A Magyar Vendéglátóipari Múzeum a sörkészítés történetéről hozott el egy tárlatot a kapolcsi Főtérre, az ugyanitt található Művészvölgy Kúria emeletén pedig egy kortárs képzőművészeti kiállítást is meg lehetett nézni (ez egyébként mostantól egész évben várja a látogatókat). Szintén a Főtérre települt ki a Nemzeti Filmintézet és az általuk működtetett FILMIO streaming platform, az ő szervezésükben minden este más nagyjátékfilmet vetítettek.

Fotó: Tót Mea

Ugyanitt az EU-csatlakozás 20. évfordulója és Magyarország soros EU-elnöksége apropóján az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete is bemutatkozott. Szintén itt volt az Egyszülős Központ sátra, mindennap más ismert művész olvasta fel a kedvenc meséjét Lackfi Jánostól Gryllus Vilmoson át Varró Dánielig. Emellett mindannyian írtak egy közös mesét is a sátorba látogató gyerekekkel.

Fotó: Tót Mea

A Közlekedési Múzeum bázisa immár második éve a taliándörögdi Lőtéren volt, ahol egy kézi hajtányt, egy lakókocsival felszerelt retró Trabantot és két farmotoros Ikarus autóbuszt is kiállítottak. Utóbbiak közül az egyik ráadásul zenélő buszként körbe is járta a fesztivál falvait, Hobótól a Lóci Játszikon át Wunderlich Józsefig minden nap másik fellépő akusztikus koncertjét hallgathatták a leggyorsabb jelentkezők, akik időben beálltak a sorba és sikerült jegyet szerezniük.

Több másik programhelyszín is intézményi együttműködések jóvoltából valósult meg. Ilyen például a PEMA Udvar, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség alá tartozó Póka Egon Művészeti Akadémiáról kapta a nevét. Szeptembertől itt indul be az ország első egyetemi diplomát adó könnyűzenei képzése a Miskolci Egyetemmel közös szervezésben. A koncertek mellett itt az iskola tananyagába is betekintést nyerhettek a látogatók, volt például dalszerzés- és zenekari-gyakorlat előadás is.

Fotó: Tót Mea

Évek óta saját udvara van a Magyar Jazz Szövetségnek és a Momentán Társulatnak is,  programjuk összeállításában ők teljesen szabad kezet kapnak, de persze a központi stáb is javasol néha nekik fellépőket, ha valamiről úgy gondolják, hogy kifejezetten az ő profiljukba illik.

Az ugyanakkor tudatos koncepció, hogy nem dolgoznak névadó szponzorokkal, ahogy egyéb harsány helyszíni megjelenésekben sem gondolkodnak, mert ez könnyen fordítva sülhetne el, egyszerűen kivetné magából a fesztivál közönsége – fogalmazott Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató. Azért persze vannak támogatók, de velük is igyekeznek inkább a rendezvény profiljába jobban illeszkedő megoldásokat keresni.

Fotó: Tót Mea

A céges partnerek egyike a Volkswagen Haszonjárművek; akik több mint tíz, technikai eszközök és stábtagok szállítására szolgáló autót biztosítottak a fesztiválnak, cserébe saját standdal települhettek ki a Főtérre. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. pedig egy féloldalas hirdetést kért a műsorfüzetben a támogatásért cserébe.

A Nemzeti Kulturális Alap alá tartozó Imre Zoltán Program kortárs táncos produkciók megvalósulását támogatta, emellett az Osztrák és a Francia Kulturális Intézet, valamint a Gül Baba Intézet is állta egy-egy fellépő költségeit.

Fotó: Tót Mea

A finanszírozás is átalakult, amióta a jelenlegi stáb szervezi a Művészetek Völgyét: 2013-ban még gyakorlatilag a teljes költségvetés állami támogatásból állt össze, ez a bevételi láb mára húsz százalék alá csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt a jegybevétel, ma már közel 70 százalékot tesz ki, emellett a kitelepülő árusok által fizetett díj nyolc-tíz, a szponzorok pedig hat-hét százalékát adják a büdzsének.

A régi völgyezők közül sokan emlegetnek ennek kapcsán elüzletiesedést, mondván, annak idején számos helyszínt ingyen lehetett látogatni, ami segítette a kultúrához való szabad hozzáférést, most azonban szinte mindenhol ellenőrzik a karszalagokat. A szervezők viszont azt hangsúlyozzák, hogy csak így tudják biztosítani a stabil anyagi hátteret és a folyamatosan megújuló programkínálatot, amiért muszáj áldozatokat hozni.

Forrás: Művészetek Völgye Facebook

A következő évi fesztiválra már most elkezdték árulni a tíznapos bérleteket, és különösen büszkék arra, hogy két-háromszáz látogatójuk szinte azonnal meg is veszi, ők tehát látatlanban, a konkrét program ismerete nélkül is bizalmat szavaznak nekik. Ebbe a körbe tartozom én is: bár tagadhatatlanul sok minden változott azóta, hogy először ott jártam – az 1990-es, 2000-es évek hőskorához képest pedig különösen –, mindig azzal búcsúzom hazainduláskor, hogy „jövőre ugyanitt!”

A nyitókép forrása: Művészetek Völgye Facebook

Lásd még:

Művészetek Völgye – Harminc éve a kortárs kultúra szolgálatában

Hoztam kávét – Oszkó-Jakab Natáliával – Inspiráló gondolatok a művészet piaci felfogásáról