„Egyszer mindenkinek el kell jönnie hozzánk”

Kaposvár. Somogyország ezernyi völggyel tagolt vidékének ékköve a zselici dombság és a Kapos folyó találkozásánál. A szecesszió városa, amely Rómához hasonlóan hét dombra épült. És ahol – mint Rómában is – jó andalogni, pihenni, fagyizni, körbenézni, feltöltődni – és ahová jó visszatérni minden év augusztusában (immár tizenhatodjára!) a KaposFestre. A nemzetközi zenei és művészeti eseményfüzér különleges színfolt Magyarország fesztiválkínálatában: a kamarazenei programsorozat hazánk egyik legcsaládiasabb, legszeretetteljesebb, ugyanakkor színvonalát, egyedülálló karakterét folyton építő-szépítő ünnepe, amely minden évben felejthetetlen élményekkel vár. 

„A kamarazenélés rendkívül intim dolog, hiszen az ember legszívesebben olyanokkal muzsikál együtt, akikkel nyugodt szívvel beülne egy szaunába is” – mondja nevetve Várdai István csellóművész, a fesztivál művészeti vezetője és rendszeres fellépője. „Erősítjük egymást, segítjük a másikat. A kamarazenében a szó valódi értelmében együtt vagyunk, együtt alkotunk, ott, az adott pillanatban, és talán ezért is jelent mindig egyedülálló élményt az erre fogékony közönségnek.” 

2025. augusztus 10-én nyitja meg kapuit a KaposFest. „Az idei fesztivál is különleges lesz, a maga nemében egyedülálló és megismételhetetlen, és ahogyan mindig, most is izgatottan várom, vajon a meghívott művészek hogyan kapcsolódnak majd egymással és a közönséggel. Az biztos, hogy ez alkalommal is sikerült olyan kollegákat »összesimogatni«, akik különleges koncertekkel, maradandó emlékkel ajándékoznak meg minket.”

Várdai István (fotó: Mohai Balázs)

Kaposvárott volt otthon Csokonai Vitéz Mihály, Vaszary János, Rippl-Rónai József és itt éltek Várdai István apai nagyszülei is, így a világhírű csellóművész személyes okokból is könnyen igent mondott, mikor tíz évvel ezelőtt felkérték, legyen a fesztivál művészeti vezetője Baráti Kristóf hegedűművésszel. Fesztiváligazgatóként társa Hornyák Balázs – maga is a város szülöttje – fuvolaművész. „A KaposFesthez hasonló kihívás egyre többször adatik meg életem során: a műsorszerkesztés és művészeti vezetés olyan aspektusa, amelynek köszönhetően lehetőségeket teremthetek jobbnál jobb előadásokra, kiválóbbnál kiválóbb művészek bemutatására, fiatal muzsikusok felkarolására. A kezdetektől az a célom, hogy e szép helyhez méltó fesztivált hozzunk létre, és elmondhatom, hogy a KaposFest mára nemzetközileg is értelmezhető branddé vált, hiszen a világ számos tájáról érkeznek vendégeink. Kaposvár miliője, a fesztivál lokációi és a város elrendezése eleve különleges – zenei hasonlattal élve: egy témával és arra épülő variációkkal találkozhatunk itt. A bázisunk a főtér a szállodákkal, a kávézókkal, a reggelizőhelyekkel, ott indul a napunk, onnan sétálunk át a Szivárvány Kultúrpalotába és a Zeneiskolába – nem egyszer fagyival a kezünkben. A művészek gyakran fogalmaznak úgy, hogy a KaposFest egy nagyra nőtt házi koncerthez hasonlítható.”

Hornyák Balázs (forrás: Art is Business archív)

A közeg tehát már eleve erős alapot, inspiráló keretet ad a fesztiválszezon egyik utolsó nagy találkozásának ihletett megszervezéséhez, így nem csoda, hogy a műsor – amelyet évről évre Várdai István és Hornyák Balázs az arányokra, kombinációkra, előadókra és közönségre figyelve állít össze – mindig érzékeny, különleges, friss, nem túl zsúfolt, nem túldagasztott, finom és pont fogyasztható elegye a professzionalistásnak, a szakmaiságnak és az igényes szórakoztatásnak.

„A kamarazene gyöngyszemei mellett minden évben próbálunk új darabokat is műsorra tűzni” – feleli Várdai István az idei műsorrend kialakulását firtató kérdésemre. „A fő tematikai elem az egyensúly: ez nálam ok-okozati összefüggésben születik meg. Például: ha Brahms Op.111 vonóskvintettjét műsorra tűzzük, keresnünk kell valamit, ami jól ellenpontozza azt, miközben mégiscsak a Brahms-előadáson marad a fókusz. A klasszikus romantikus koncertek közé tehát rövidebb darabokat és jól fogyasztható kortárs zenéket illesztünk, figyelve az arányokra, a kölcsönhatásokra. Olyan ez, mint egy Michelin-csillagos étterem degusztációs menüje: semmi sem lehet túl sok vagy túl kevés, ugyanakkor fontos, hogy mindenki jóllakjon – nemcsak az ízekkel, de az élménnyel is. A második fontos szempont a kombináció. A meghívott művészek zenei karakterét ismerve igyekszünk megteremteni a lehető legtökéletesebb formációt. Ezt zsigeri szinten, érzések alapján álmodom meg. A harmadik pillér az időfaktor, a felkészülés, a próba. Mivel a Kaposfest nem hosszú fesztivál, egy-két napunk van együtt próbálni, arra, hogy minden előadás »beérjen«, így a művészek már eleve műsorcsomaggal, jókora előkészülettel a hátuk mögött érkeznek, nem szeretnénk nekik túl sok plusz feladatot adni. Arra törekszünk, hogy ők is feltöltődhessenek e pár nap alatt.”

Az egyes formációk felkészülése a hivatalos programmal párhuzamosan zajlik, a fő koncerteket kísérőprogramok csipkézik: lesz későesti templomi hangverseny, szabadtéri jazz-est, magas színvonalú, populáris programok, előadások, amelyek a hallgatóságot a zenei összefüggések mélységében való megértését segítik.

„Fontos, hogy mindenkinek élvezhető legyen a nyár utolsó – ahogyan mi szoktuk mondani: – nagy lángolása” – vallja Várdai István. „Megható, milyen könnyen születnek művészbarátságok, hosszú távú partnerségek. Víkungur Olafson, a Signum Saxophone Quartet és Ksenija Sidorova például a kaposvári megismerkedésük óta együtt koncerteznek, de említhetem Fejérvári Zoltánt, Szűcs Mátét és Pusker Júliát is, akik szintén nálunk játszottak először együtt. A KaposFestes közös emlékekből számtalan szép projekt született. Szoktuk is mondani Hornyák Balázzsal, hogy egyszer majd csinálunk egy családfa-tablót, a tengernyi emlékkel és inspirációval.”

Az idei fellépők között visszatérő vendégeket és új művészeket is találunk. „Nagyon örülünk, hogy a vendégünk lesz Roman Simovic kiváló hegedűművész és felesége, a remek brácsaművész Milena Simovic. A fiatalabb előadók közül többekhez személyes kapcsolat fűz minket, köszönhetően a KaposFestet szervező Kamara Akadémia Egyesületnek – a szervezet egyik fő profilja a tehetséggondozás. Büszkék vagyunk rá, hogy több vendégművészünk az elmúlt években még a közönség soraiban ült. Például Schmalzl Ella csellista. Ő az egyik növendékem Bécsben, és hat éve jött először lelkes rajongóként a fesztiválra. Az Abouzahra testvérek, Amira és Mariam csodás hegedűsök, már tizenkét-tizenhárom évesen színpadon álltak, azóta is követjük a sorsukat, tanítjuk őket, figyeljük fejlődésüket és azt, hogy miként táplálkoznak az impulzusokból, amelyek többek között Kaposváron is érik őket – idén már egyenrangú partnerként várjuk őket a fesztiválra. Aztán ott van Hartmann Domonkos csellista, aki lassan tanulmányai végéhez közeledik az egyetemen, és két éve annak a Motus Kvartettnek a tagja, amely a weimari Joachim József Nemzetközi Kamarazenei Versenyről első díjjal tért haza. Králik Abigél hegedűművész régebben Baráti Kristófnál tanult, majd Amerikában képezte magát. Egy éve ismét felbukkant, és kiderült, hogy egészen hihetetlen szintre jutott el, szerte a világban neves művészekkel, zenekarokkal koncertezik – számára az idei fesztivál az újra bemutatkozás lehetősége, bizonyítva, hogy a jó dolgok mindig megtalálják a helyüket” – sorolja a tehetségeket a művészeti vezető.

A Motus Quartet (forrás: KaposFest)

A pályakezdők támogatása a fesztivál és Várdai István fontos célkitűzése, a művész vallja, az idősebb generáció kötelessége megismerni a feltörekvő fiatalokat is – erre remek platform a KaposFest. „Érdekes, hogy a fiatalok számára sokkal természetesebb, hogy közösségben gondolkozzanak – ez remek dolog. A mi időnkben inkább a »magányos farkasként utat találni a pusztában« érzet volt jellemző, a mai ifjú zenészgeneráció tagjai pedig házi koncerteket szerveznek, közös blattolásokat csinálnak, érdeklődve, kíváncsian fordulnak minden felé: nekik a zenélés társadalmi létforma, és ezt nagyon jó érzékelni. Mi abban segíthetünk, hogy a már kialakult zenei közegek és fesztiválkörök nyissanak feléjük, vonják be őket a közös alkotásba – ezzel végsősoron mindenki nyer. A tinédzserkor amúgy is minden tekintetben rendkívül nehéz, és nem azt mondom, hogy a fiatalok, akik hozzánk jönnek, nem küzdenek az ilyenkor jellemző problémákkal, de hiszem, hogy aki valamilyen szinten művészettel foglalkozik, aki naponta több órát gyakorol, aki megízleli az együtt alkotásban rejlő kommunikációs és kapcsolódási potenciált, az empátiát, önkifejezést és kapcsolódást tanul. Adott esetben fizikai interakciók nélkül, hiszen a kamarazenében olykor még csak egymásra sem kell nézni, elég, ha tudod a darabot, és kész vagy a másik impulzusaira reagálni. A magam részéről minden fiatalnak azt kívánnám, hogy a kütyük, a telefon, az online világ mellett legyen akusztikus hangszere és közege, amivel megismerkedhet, és amelynek köszönhetően évek múltán saját magához is kulcsot talál majd.”

A KaposFest biztonságos, befogadó és elmélyülő közege a fiataloknak mesterkurzusokkal is készül, amelyek a fesztiválra jellemző családias hangulatban igyekeznek személyes, oldott, ugyanakkor mélyreható élménnyel megajándékozni a résztvevőket. „Jól jönne még egy-két plusz nap, hogy reflektálhassunk például előző esti koncertélményekre, beszélhessünk saját művészi megéléseinkről, megvitathassunk szakmaspecifikus dolgokat. Hogy szót ejthessünk olyan önkifejezési blokkokról, gátakról, mint a lámpaláz, hogy szétszálazzuk, miért más az izgalom egy nyári fesztiválon, mint egy évközi próbajátékon. Ez szerintem irtó izgalmas, az ilyen jellegű tapasztalatcserékből szeretnék többet. Persze most is beszélgetünk ilyenekről este, vacsora közben, de más az elméleti tanács: »ne izgulj!«, és megint más a gyakorlati útmutatás: »hogyan ne izgulj«.”

Komoly logisztikai feladat „összesimogatni” az egyes fellépőket, sőt még annál is több: alaposan ismerni kell hozzá a kamarairodalom nagy százalékát, a művek szimbolikáját, a szólamok kombinációját, a darabok személyiségjegyeit, az előadók karakterét. A feladat nem egyszerű, de a művészeti vezető szerint bőven megtérül a sok energia és munka. „Sok pillanat bizonyítja, hogy érdemes csinálni. Néhány éve például éppen az esti koncertre mentem, fellépő ruhában, lakkcipőben, és az utcán egy csapat fiatal suhanc megkérdezte, mi van itt a városban, én pedig meghívtam őket: ha érdekli őket az esti esemény, jöjjenek el, üljenek le az első emeleten a lépcsőre, hallgassanak bele, lehetőleg ne csináljanak balhét, és ha nem tetszik, csendben menjenek ki. És ők eljöttek és nem mentek ki. És a koncert első részét meghallgatták. Pedig nem az ő korosztályuknak szólt, nem volt semmilyen kötődésük, sem zenei hátterük, ami támogatta volna őket ebben a kapcsolódásban. És mégis megtörtént. Na, ez például olyan pillanat, amikor minket igazol az élet.”

Várdai István (fotó: Mohai Balázs)

A KaposFest erősíti a város kulturális és turisztikai vonzerejét is, a célközönség változatos: fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt látogatják. „A fesztivál kisugárzásának, karakterének köszönhetően intenzív visszaigazolásokat kapunk. A közönség oszlopos tagjainak véleményére örömmel adunk, és mára minden koncert dialógussá érett, amely párbeszéd a hangverseny után is aktív marad. E szimbiózis mindenkit magával ragad, és amikor lehetőségünk adódik arra, hogy mindezt élőben mutassuk meg, rendkívül magas elérést produkálunk a streaminggel, vagyis a közvetítéssel. Jó lenne nagyobb marketingforrás, hogy minél több emberhez eljuttathassuk az élményt, már csak Kaposvárért is. Mert az eseménysorozat nem jöhetne létre a település nélkül: a fesztivál tizenhat éve  a városvezetés személyes büszkesége, de a vendéglátók, a város lakói is minden nyáron örömmel készülnek a színvonalas közönség fogadására. Külön öröm, hogy a törzsközönségünk támogatja is a programsorozatot, számos felajánlás érkezik, mintegy önálló reklámként viszik a hírünket, mert hisznek benne és szeretnék megosztani másokkal is az élményt. Ha élhetek ezzel a szóképpel: szájhagyomány útján terjed a brand, ami manapság már önmagában is nagy és szép dolog.”

Tíz év hosszú idő, Várdai István ennyi ideje gondozza, istápolja, intézi, szervezi, egyengeti, fejleszti Hornyák Balázzsal (2024-ig Baráti Kristóffal) a KaposFestet. A fesztivál határai jövőre kinyílnak: a Kamara Akadémia Egyesület azt tervezi, hogy a következő években a fesztiválon kívül is szervezzenek kurzusokat.

Valami azonban soha nem változik. „Máig nyugtalanít, hogy nem lehet hosszú távon tervezni, hogy a hazai fesztiválszervezés sajátossága amolyan last minute tűzoltás” – vallja be Várdai István. „Éppen fél évvel korábban kellene tudnunk, mekkora forrásból gazdálkodhatunk, hogy időben indulhasson a szervezés, pláne, hogy a világszínvonalú művészeket évekre előre lekötik. Arra azonban büszke vagyok, hogy Balázzsal a személyes kapcsolati tőkénk egyfajta garanciává ért: a nálunk járt többszáz művész nagy része mára számol azzal, hogy talán májusban felhívjuk őket vagy kapnak tőlünk egy e-mailt, hogy várjuk őket augusztusban, ezért sokuk naptárjában ceruzával évről évre szerepel a KaposFest. Ez a sok aggódásban mindig biztos pontot jelent a számunkra.”

A kaposvári Szivárvány Kultúrpalota (fotó: Mohai Balázs)

A kérdésre, hogy milyen új irányokat, együttműködéseket terveznek, Várdai István a fesztivál tovább élését fogalmazza meg. „Egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy az itt létrejött emlékezetes és jól sikerült produkciók máshol, másoknak is örömet szerezhessenek. A mi olvasatunkban a partnerségek nem állandó, változhatatlan kapcsolódások, inkább fejlődő organizmusok. A hozzánk érkező művészeket arra bátorítjuk, hogy ők is szervezzenek koncerteket, álljanak össze, vigyenek a világ más szegleteibe egy kicsit a KaposFestből. Egyre több ilyen együttműködés alakul ki, ami vagy tovább él utánunk, vagy már egy következő állomásként érkezik hozzánk. Ott van például a Rachmaninoff-előadásunk Julien Quentinnel és a Brahms Vonósötös Roman Simovic-csal – fontos, hogy ne csak pár próba és egyetlen koncert erejéig éljenek ezek a pillanatok, hanem váljon többé. Ezért tehát keressük és alkalmazzuk azokat a partnerségeket, amelyeken keresztül ez megvalósítható.”

Tíz éve Várdai István ekképpen válaszolt a Fidelio kérdésére: „egy művésznek lelkiismereti kérdés egy fontos és rangos rendezvénysorozat mellé odaállni”. Úgy tűnik, a lelkiismereti kérdésből igazi szívügy lett. Mintha a KaposFest olvasztótégelye lenne mindannak, ami jó, ami szívhez szól, ami lelket nemesít. „Mint csellista, karmester, zenész, egyre kevésbé engedhetem meg magamnak, hogy sok időt töltsek el egy helyen, akár azt, hogy fesztiválokra járjak. Ha valamit kell választanom a fesztiváléletből, akkor az a KaposFest és annak minden vetülete: a kooperációk, a zenei közösségépítés, a magunk után hagyott nyomok és jelek. Mindazt az energiát, amit a magam membránján keresztül érzékelek és felfogok a zenei világból, igyekszem nem elaprózni, hanem összegyűjtve, koncentráltan a KaposFestben kamatoztatni. És hiszem, igazam van, amikor azt mondom: egyszer az életben mindenkinek el kell jönnie hozzánk. A többi már nem rajtunk múlik.”

Nyitókép: Várdai István (fotó: Marco Borggreve)

Lásd még:

„Hosszú távú együttműködéseket építünk” – Vajon milyen kihívásokkal szembesül Hornyák Balázs, a Kaposfest igazgatója?

„A KaposFest zeneileg és emberileg is új impulzusokat ad” – Interjú Várdai Istvánnal, a KaposFest egyik művészeti vezetőjével