by Láng Dávid 2022. okt 19.

„Elhatároztam, hogy az ösztönösségen túllépve tanulok is erről”

– Harcsa Veronika a negyvenedik születésnapján iratkozott be zeneterapeuta-képzésre

Lassan tíz éve szervezi a Művészetek Völgyében a róla elnevezett udvar programjait Harcsa Veronika. A koncerteken kívül nagy népszerűségnek örvendenek a kora délutáni interaktív énekes workshopok is, ahol bárki aktív zenei élményt élhet át, előképzettségtől függetlenül. Ez inspirálta az énekesnőt arra, hogy negyvenévesen visszaüljön az iskolapadba: a Pécsi Tudományegyetem kétéves posztgraduális képzésén szeretné elmélyíteni a mostanáig leginkább ösztönösen megszerzett tudását a zeneterápiáról. Ennek kapcsán beszélgettünk, de szóba került Gyémánt Bálinttal közös új lemezük is.

Fotó: Olivier Lestoquoit

Mit jelent a zeneterápia, kiknek lehet hasznos?

Bizonyos értelemben mindannyian használjuk mentálhigiénés célokra a zenét: hallgatjuk olyankor, ha meg szeretnénk nyugodni, ha fel akarunk dobódni vagy egyszerűen elterelnénk a figyelmünket valamiről. Az aktív zenélés szerepe mára nagyon átalakult, de az őskor óta része az ember életének, hogy időnként dalra fakad, hogy kiadjon magából valamit, vagy hogy egy közösséghez kapcsolódjon. Erre a kiindulópontra már hosszú évtizedek óta épül sokféle módszertan, illetve tudományos kutatás. Számos kóros állapot kiegészítő kezelésére használnak zeneterápiás eszközöket, akár a gyerekek fejlesztésében, akár a pszichiátriában vagy a rehabilitációban. Emellett teljesen egészséges embereknek is lehet ez kreatív örömforrás és stresszoldás, sőt még az önbizalmat és az önismeretet is segíthet fejleszteni.

Hogy jött az ötlet, hogy beiratkozzon egy ezzel kapcsolatos képzésre?

Amikor a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumba jártam jazzének-mesterképzésre, volt szabadimprovizáció-óránk is, ahol mindenféle zeneelméleti kötöttségek nélkül improvizáltunk. Ez az egyik kedvenc órám volt, borzasztóan élveztem, és az fogalmazódott meg bennem, hogy a zenei interakció örömét ilyen formában, az elméleti alapoktól megszabadítva bárki át tudná élni. Közben udvargazda lettem a Művészetek Völgyében, ahol a koncertek mellett napközbeni programok is vannak. Ez volt a másik fontos irány: elhatároztam, hogy elkezdek interaktív énekes workshopokat tartani, kifejezetten azzal a céllal, hogy nem énekelni tanulunk, hanem inkább egy aktív zenei élményt próbálunk közösen átélni. Úgy állítom össze a gyakorlatokat, hogy tényleg mindenki részt vehessen bennük, zenei előképzettségtől függetlenül. Ezek a workshopok mindig rengeteget adtak nekem, olyan területre sikerült tévednem, ahol egyrészt teljesen tudatlan voltam, másrészt viszont rendkívül intenzív érzelmekkel szembesültem. Előfordult olyan is, hogy valaki elsírta magát a foglalkozás közben. Úgy döntöttem, hogy az ösztönösségen túllépve tanulni is fogok erről. Bár olvasgattam róla, de szükségét éreztem annak, hogy elvégezzek egy profi képzést is, amire a pécsi egyetemen nyílt lehetőségem. 

Gyémánt Bálinttal (fotó: Nagy Eszter Fruzsina)

Milyen érzés negyvenévesen újra iskolába járni?

Szuper érzés, valamivel fiatalon kell magamat tartani… (nevet). Egyébként maga a zenélés is segít ebben: óriási élmény nekem, hogy időnként olyanokkal dolgozhatok együtt, akik egyértelműen nem az én generációmhoz tartoznak, tíz-tizenöt évvel fiatalabbak. Ez is frissen tart, de felnőttfejjel iskolába járni és tanulni valami újat, szintén fantasztikus. Bizonyos értelemben persze luxus, hiszen valahonnan ki kell szakítanunk rá az időt és az energiát, de ha valaki be tudja illeszteni az életébe, hogy tanuljon (akár a felsőoktatásba visszatérve, akár egy egyszerűbb tanfolyamon), csak javasolni tudom.

Hogyan épül fel a képzés, milyen órái lesznek, mennyi időt kell az egyetemen töltenie?

Ez posztgraduális levelező képzés, egy félévben hat hétvégét kellene Pécsett töltenem. Azért mondom feltételes módban, mert a pénteki és szombati órákat nem mindig tudom majd összeegyeztetni a koncertjeimmel, de amikor csak megoldható, igyekszem ott lenni. Az első évben a művészetterápiásokkal összevonva elméleti képzésen veszünk részt, a második évben pedig szétválik a képzőművészeti és a zeneterápiás irány. Ekkor már sokkal gyakorlatibb, saját élményeken és önismereten alapuló óráink lesznek.

Fotó: Olivier Lestoquoit

Milyen céljai vannak vele, hol tudja majd kamatoztatni?

Ez még nagyon képlékeny, egyelőre csak azt érzem, hogy van bennem egy elementáris kíváncsiság és tudásvágy a területtel kapcsolatban. Szeretnék időt hagyni neki, hadd alakuljon ki magától, mire tudom majd használni. Az biztos, hogy a már most, év közben tartott énekes workshopokat is nagyon szeretem. Lehet, hogy ezeket eggyel konkrétabb keretbe fogom önteni valamikor, de egyelőre még nem tudom, mikor.

Van hosszabb távú tervem is az egésszel: ha már nem lesz kedvem vagy energiám ennyit utazni, és a mostaninál helyhez kötöttebb életre vágyom, ez jó alternatíva lehet rá. De ez még nem most lesz, egyelőre nagyon örülök annak, hogy egyáltalán lehet turnézni, az elmúlt két év fényében összetehetjük a két kezünket emiatt.

A képzésen túlmenően jelent valami fordulópontot, hogy betöltötte a negyvenet?

Nem érzek ilyet. Figyelem a testemet, igyekszem sokat sportolni és egészségesen élni, hogy megőrizhessem a vitalitásomat. Amikor harmincéves lettem, éreztem egy nagy felszabadulást: az volt bennem, hogy végre lerakhatok magamról pár súlyt, például a megfelelési kényszert. Ha valami változott most, hogy negyven lettem, az valószínűleg ennek a „level 2-es” verziója: még őszintébben tudom azt mondani, hogy nem a megfelelésért zenélek, nem ez vezeti a döntéseimet, hanem kizárólag a személyes szakmai érdeklődés és elkötelezettség.

Nemrég jelent meg az új lemezük Gyémánt Bálinttal. Milyen az eddigi fogadtatása itthon, illetve külföldön?

Szerencsére nagyon jó. Eleve nagy öröm, hogy évek óta német kiadóval és koncertügynökséggel működhetünk együtt. Nemzetközi turné keretében mutathatjuk be az albumot, a hazai állomások mellett Németországba, Belgiumba, Hollandiába és Erdélybe is ellátogattunk, vagy el fogunk a közeljövőben. A sajtóvisszhangja is szuper, a Norddeutscher Rundfunk pont ezen a héten választotta meg a hét jazzlemezének, a szintén német Stereoplay hifimagazin ugyancsak beválogatta a hónap legjobb albumai közé. Belgiumból is hasonlóan pozitív visszajelzések érkeznek, szóval, bízom benne, hogy olyanok is felfedezik maguknak, akik eddig nem hallgattak bennünket.

November 22-én a Műpában lesz nagy koncertjük – ennek az estnek mi a különlegessége?

A lemezt kvartett felállásban vettük fel a belga ritmusszekcióval, akikkel már korábban is dolgoztunk, Magyarországon viszont ez lesz a turné egyetlen állomása, ahol ők is fellépnek velünk. Ráadásul rajtuk kívül is hívtunk vendégeket, Dresch Mihály, László Attila, Nagy Emma és Cseh Péter személyében. Ennek külön apropója is van, ami a lemez címének (About Time) kettős értelmezésében rejlik. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az időről mesélünk, másrészt azt, hogy itt az ideje bizonyos dolgoknak. Az albumnak van is egy állásfoglalás-értéke: szeretnénk kifejezetten nyíltan beszélni a számunkra fontos értékekről – ha nem is konkrétan a dalokban, de a klipekben és a hozzá kapcsolódó kommunikáció során mindenképp.

Fotó: Olivier Lestoquoit

Úgy mint?

Az egyik legfontosabb a környezetvédelem, egy videóklipünk is arról szól most, mennyire eszköztelennek érezzük magunkat, mégis próbálunk a magunk módján tenni valamit érte. Bálint emellett nagyon elkötelezett pedagógus, nemcsak gitárművész, hanem tanár is. Az október 5-ei demonstráció alkalmából ő is megosztotta a szívhez szóló gondolatait. Nekem családi indíttatásból már gyerekkorom óta fontos a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem, legutóbb egy Borsodban tevékenykedő alapítvány adománygyűjtő akciója mellett kampányoltam.

Ez tehát az egyik értelmezése a lemez címének, a másik pedig, hogy az idő mint olyan, mit jelent számunkra most. Arról beszélgettünk Bálinttal, amikor a Műpa-koncert koncepcióján dolgoztunk, hogy különleges életszakasz ez a negyvenéves kor, mivel most vagyunk középen, ezért mindkét irányból tudunk inspirálódni. Még nagyon is aktívak azok a személyiségek, akik annak idején a legnagyobb hatással voltak ránk, akár elindítottak bennünket a pályán, ugyanakkor már az alattunk lévő generáció is felnőtt, és már nekik is nagyon érett hangjuk van. Áldásnak éljük meg, hogy bármerre tekintünk, körbevesz bennünket a zenei inspiráció, ezt szeretnénk megünnepelni azzal, hogy velünk együtt három generációból kerülnek ki a koncert fellépői a Műpában. Ezért hívtuk el a példaképeink és mestereink közül Dresch Mihályt és László Attilát, a fiatalok közül pedig Nagy Emmát és Cseh Pétert.

Van még valami más projektje most, vagy ez és a tanulás kitölti az idejét?

Eléggé kitölti, de persze nem igazán tudok nyugodtan a fenekemen ülni, úgyhogy mindig vannak egyéb dolgok. Néhány éve a BMC gondozásában megjelentettük a Debussy NOW! című lemezt Razvaljajeva Anasztáziával és Fenyvesi Mártonnal, amelyen Debussy-dalokat dolgoztunk fel elektronikus effektekkel, hangképekkel és improvizációval. Még nem árulom el, hogy kit, de választottunk egy újabb klasszikus zeneszerzőt, akinek a dalaival folytatni szeretnénk ezt a sorozatot. Ez várhatóan jövő tavasszal fog debütálni koncertprogramként.

--------------------------

A Pécsi Tudományegyetem Művészetterápia-zeneterápia szakirányú továbbképzése egyedülálló az országban, csak ott képeznek művészetterapeutákat. A posztgraduális képzést az Általános Orvostudományi Kar és a Művészeti Kar együtt indította. A hallgatók négy féléven keresztül tanulhatnak neves oktatóktól zene- és képzőművészet-terápiás specializációban.

Nyitókép: Harcsa Veronika szelfije (forrás: Facebook)
A képek forrása: Harcsa Veronika Facebook-oldala

 

Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!

Támogassa a kezdeményezésünket, legyen Ön is mecénás!