Eltáncolt költészet

Ady Endre és Brüll Adél szenvedélyes, tragikus kapcsolatát állítja színpadra a tánc, a zene, az irodalom és a színház eszközeivel Horváth Renátó a Nemzeti Táncszínházban. Az Ady&Léda előadás alkotója rendkívüli úton jutott el idáig: a frissen végzett táncművész 2019-ben tragikus hirtelenséggel bénult le, ám mozdulat nélkül is a mozdulatot kereste tovább. Saját történetét a Testbe zárt Ima című önéletrajzi előadásban dolgozta fel – a darabra felfigyelt a Veszprémi Petőfi Színház is. A művész azóta a teátrum tagja, az intézmény pedig az Ady&Léda előadás koprodukciós partnere. Horváth Renátó sorsát és pályáját a Nemzeti Táncszínház is kiemelt figyelemmel kíséri: 2025. november 4-én a budapesti intézmény mutatja be a költő életéről szóló produkcióját.

Miért éppen Ady Endre és Brüll Adél történetét választotta táncelőadásának témájaként? A költő művészete, az alcímben szereplő Szeretném, ha szeretnének című vers, esetleg a Léda-szerelem drámaisága vonzotta?

Polgáron nőttem fel. Az ottani művelődési központ – ahol táncolni kezdtem és lettem az önkifejezési forma rabja – Ady Endre nevét viseli. A mindennapjaim része lett az intézmény, és szinte észrevétlenül ölelt körül Ady szellemisége. Amikor befejeztem a Táncművészeti Egyetemet, úgy éreztem, hogy a szárnybontogatáshoz egy igazán erős történet kell, olyasmi, amelyben megjelenik a szenvedély, a lélek és az esendőség is. Így született meg 2019-ben az Ady&Léda első, kamara-változata. Zongorával kísért, intim előadás volt, két táncművésszel, amelyben én táncoltam a költőt. Már akkor is azt kerestem, hogyan lehet mozdulatban elmondani mindazt, amit Ady költészete jelent számomra: a szélsőségeket, az emberi törékenységet, a szerelemben való önfeladást. Aztán az élet közbeszólt. Egy váratlan betegség gyökeresen megváltoztatta a mindennapjaimat: egyik napról a másikra lebénultam. Sokáig úgy tűnt, hogy nemcsak a testem, hanem a tánc is örökre elveszett. 

Az alkotás iránti vágyát azonban ez a tragikus élethelyzet sem tudta megtörni. Történetét a Testbe zárt ima című önéletrajzi táncelőadásban dolgozta fel.

Éppen ez a törés adott új értelmet annak, amit addig mozdulatban mondtam el: az emberi lélek szabadsága nem a test határain múlik. A Testbe zárt Ima e felismerés gyümölcse lett. Az intenzív osztályon ígéretet tettem magamnak: ha túlélem, színpadra viszem mindazt, ami történt velem. A párom szeretete és a művészetbe vetett hitem adtak erőt, hogy ne adjam fel. Idővel megértettem, hogy alkotóként is része maradhatok a tánc világának. A munka igazi terápia volt: segített feldolgozni a nehézségeket, a gyógyszerfüggőséget, a pánikbetegséget, a kétségbeesést, és eljutni az elfogadásig, a társadalomba való visszailleszkedésig. Minden mozdulat egy újabb lépés lett önmagam felé.

Horváth Renátó (fotó: Panda Studio Budapest)

A Testbe zárt ima nemcsak belső, hanem szakmai értelemben is fordulópontot hozott. Ez az előadás vezette el végül a Veszprémi Petőfi Színházhoz és az Ady&Léda megvalósulásához.

Az előadás sokakat elért, és többen megkerestek azzal, hogy milyen sok erőt adott nekik a történet. Ennek kapcsán készült velem egy interjú egy YouTube-csatornára, amit látott a Veszprémi Petőfi Színház kreatív menedzsere, Kellerné Egresi Zsuzsanna és egyből megkeresett. A színház minden tavasszal megrendezi a Lélektől lélekig fesztivált, amely esemény középpontjában a színház gyógyító ereje áll, és Zsuzsanna úgy érezte, a Testbe zárt Ima tökéletesen illik a program szellemiségéhez. Még felvételt sem kértek előzetesen az előadásról, hanem rögtön a fesztivál záróprogramjába tettek bennünket, ami egyszerre volt hatalmas megtiszteltetés és komoly felelősség.

A fesztivál után tehát már adott volt a kapcsolat. Hogyan alakult a közös munka?

Már a Testbe zárt ima bemutatóján megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne az Ady&Lédát újragondolva, kibővítve ismét színpadra állítani. Tulajdonképpen egy teljesen új forgatókönyvet írtam, és nagyban álmodtam: már nem kettő, hanem tizenhat táncművész közreműködésében gondolkodtam. Meggyőződésem volt, hogy a történet megérdemli a nagy díszletet, a nagyszínpadot is.

Nem volt kérdés, hogy a Veszprémi Petőfi Színházhoz fordulok az ötlettel. Időpontot kértem, elmondtam a terveimet – vittem magammal a százötven oldalas, látványtervekkel ellátott forgatókönyvet. Meghallgattak, majd csak annyit mondtak: „Rendben”. Ez a bizalom egészen különleges volt számomra. Nem nyúltak bele sem a szövegbe, sem a koncepcióba, teljes alkotói szabadságot kaptam. A premieren is elmondtam, milyen ritka és mennyire felemelő érzés, ha egy színház így hisz az emberben.

Horváth Renátó és a darab szereplői (fotó: Kovács Bálint Photography)

A százötven oldalas forgatókönyv már önmagában is nagyívű történetet sejtet. Mit szeretett volna mindenképp elmesélni az Ady&Lédában?

Valóban nagyívű, több szálon futó történet bontakozik ki benne, amit alapos kutatómunka előzött meg. A kiindulópont Dénes Zsófia Amikor a hársak épp szerettek című könyve volt. Ő, aki egykor a költő menyasszonya, majd barátja és élete krónikása volt, közvetlen közelről követte végig Ady és Léda kapcsolatát, így hitelesen tudta megmutatni a kettőjük közti feszültséget, szenvedélyt, viaskodást. Azt gondoltam, az ő műve lehet a kiindulópont, ha életrajzi ihletésű történetet szeretnék színpadra vinni.

A történet Nagyváradon kezdődik, Ady és Léda megismerkedésével. A szerelmi szál mellett fontos szerepet kap Léda férje, Dióssy Ödön is – a felszarvazott férfi, aki mégis ott marad a háttérben –, és Léda húga, Berta, aki kívülről figyeli a héja-nász szerelmet. A mozgásban és a látványban is meg akartam mutatni kapcsolatuk szélsőségeit: a szenvedély és a pusztítás határát. Nem kerültem el a nehéz témákat sem, a családon belüli erőszakot, Ady kicsapongásait, Léda terhességét, közös gyermekük tragikus sorsát sem.

Jelenet a darabból: Bozsányi Liliána, mint Léda és Földesi Milán Ady szerepében (fotó: Kovács Bálint Photography)

Az előadás egyszerre épít a tánc, a zene, az irodalom és a színház eszköztárára. Hogyan formálta meg a többdimenziós színpadi világot?

Az volt a célom, hogy minden réteg – a tánc, a zene, az irodalom és a színház – egyenrangúan jelenjen meg, ne illusztrálják egymást, hanem együtt meséljenek. A muzsika folyamatosan jelen van a történetben: bizonyos jelenetekben a zenei aláfestés alatt versek szólalnak meg a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Oberfrank Pál tolmácsolásában. Elhangzik többek között az egyik legkegyetlenebbnek tartott Ady-vers, az Elbocsátó szép üzenet is. Bozsányi Liliána táncművész jeleníti meg az utat, amit Léda bejár, a jelenet végén pedig szinte megsemmisül. Közben Ady, akit Földesi Milán formál meg, diadalittasan vonul ki a térből – egyszerre gyönyörű és kegyetlen.

Filmszerű az egész produkció, ezt több kritikus is megfogalmazta, de engem ez egyáltalán nem zavar. Talán azért sem, mert nagyon szeretem a filmeket, és munka közben mindig filmszerűen látom magam előtt a képeket és a jeleneteket – ezeket próbálom a tánc nyelvére lefordítani. Emellett fontos volt számomra, hogy a táncművészek ne csak táncoljanak, hanem játsszanak is, és hogy minden mozdulat mögött ott legyen az ember.

Jelenet a darabból (fotó: Kovács Bálint Photography)

A veszprémi premier után most a Nemzeti Táncszínházban is bemutatkozik a produkció.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy újra a tánc fellegvárában léphetek színpadra. Itt is vissza kell utalnom a Testbe zárt Imára – a darabnak köszönhetően kerültem kapcsolatba a Nemzeti Táncszínházzal. A darabot Polgáron mutattuk be, azt követően kerestem fel Ertl Péter igazgató urat, hogy befogadnák-e az előadást. Örömmel hívtak meg. Azt hiszem, én voltam akkor a legboldogabb ember a világon, hiszen pályakezdő művészként ez hatalmas lehetőség. Úgy éreztem, hogy a munkám, a hitem és a kitartásom valódi visszaigazolást kapott. Értékes emberi és szakmai kapcsolat alakult ki köztünk, ami most az Ady&Léda meghívásában folytatódik. Őszintén meglepett, amikor megkaptam a levelüket, amelyben megírták, szeretnék, ha novemberben a Nemzeti Táncszínházban is bemutatnánk az előadást. Óriási bizalom ez, és számomra újabb mérföldkő.

Ha már a mérföldköveknél tartunk: hogy van most? Az életében és egészségügyi állapotában is elérkezhet egy újabb mérföldkő?

A saját történetemet már szétcincáltam a közönség előtt, de amíg nem láttam esélyt a javulásra, addig nem szerettem volna beszélni róla a nyilvánosságban. Most azonban lezárult egy hosszú bizonytalanság: kiderült, hogy az állapotomat a Bartonella nevű baktérium okozza, a Lyme-kór egyik társfertőzése. Jelenleg erős, hosszan tartó antibiotikum-kúrán vagyok. Ez a folyamat lassú, de végre van kapaszkodó, van remény. Ha sikerül legyőzni, és minden sejtemből kiirtani a baktériumot, akkor talán a mozgás is visszatérhet az életembe. Bízom benne, hogy egyszer csak megmozdul a kezem. Nekem már az is óriási boldogság lenne.

------------------

Ady&Léda
Időpont: 2025. november 4., 19:00
Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Nagyterem, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.

Az előadásról bővebb információ ITT, jegyvásárlás pedig ITT.

Testbe zárt Ima
Időpont: 2025. november 13., 19:30
Helyszín. Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.

Az előadásról bővebb információ ITT, jegyvásárlás pedig ITT.

Nyitókép: Horváth Renátó (fotó: Panda Studio Budapest)

Lásd még:

Harminc társulat, hét fejezet, egy ország – Beszélgetés Delbó Balázs rendező-operatőrrel új filmjéről, A tánc 30 árnyalatáról

Tánc – rend a Millenárison – Interjú Ertl Péterrel, a Nemzeti Táncszínház igazgatójával

A táncművészet otthona

„A titok soha nem fejthető meg” – Beszélgetés Frenák Pál táncművésszel

„A tánc éltet” – Interjú Uhrik Teodórával