Flandria földje

A Flandria szó kellemes rezgést kelt a fülünkben, úgy hangzik, mint egy virág neve vagy egy női név. Pedig egyáltalán nem üde, szemet gyönyörködtető dologra utal. Egyes kutatók szerint a germán fland (föld)kifejezésben gyökerezik, és eredetileg lapos, vízzel elárasztott, mocsaras területet jelenthetett. Flandria földje egykor valóban ingoványos volt. 

A mai Belgium északnyugati részén található Flandria múltja, ahogyan az egész országé, az ősidőktől összefonódott a németalföldi régióéval, illetve Hollandiáéval és Luxemburgéval. Sokszínű építészete, művészete, hagyományai a fordulatos évszázadok történelmi-kulturális nyomait viselik.

A római hódítók Gallia Belgica provinciájában fokozatosan asszimilálódtak helytartóikhoz a kelta (belgae) és germán törzsek. A rómaiak utakat, erődöket, városokat építettek, mindez hozzájárult a térség lendületes fejlődéséhez. A X. században már a Lotharingiai Királyság részét alkotó Flandria az 1100-as, 1200-as években gazdasági, kulturális és politikai szempontból is kiemelkedett Európában, nagyobb települései, például Brugge, Gent és Ypern kereskedők, iparosok és gazdag földbirtokosok által irányított szabad városokká, ipari és kereskedelmi központokká váltak. Ekkor kezdődött a világszerte ismert flamand textilgyártás felívelése is.

Gent (forrás: Pixabay)

A régió a XIX. századig különböző birodalmak, hercegségek, grófságok fennhatósága és a szomszédos nagyhatalmak befolyása alatt állt. 1794-ben elfoglalta és Franciaországba olvasztotta a térséget a francia hadsereg, Napóleon 1815-ös waterlooi veresége után pedig az Egyesült Holland Királysághoz csatolták. Az 1830-as szabadságharcot követően függetlenné vált Belgium, és egyik önálló tartományaként fejlődött tovább Flandria.  

Az első világháború frontvonala átszelte a régiót, az egyik legvéresebb csata, az yperni (franciául ypres-i) ütközet Flandriában zajlott, és súlyos pusztítást végzett. A gazdasági és társadalmi újjáépítés után bő húsz évvel Németország hadserege lerohanta Belgiumot. A háború során a flamand nacionalisták azt remélték, hogy a németek segítenek véget vetni a belgiumi frankofón dominanciának, ezért sokuk együttműködött a nácikkal. A felszabadulás után Flandria nagyobb politikai autonómiát vívott ki, és a flamand hivatalos nyelvként egyre jelentősebb szerepet kapott az oktatásban, a kormányzásban és az igazságszolgáltatásban.

Az államban a XX. század második felére két fő nyelvi-kulturális közösség alakult ki: a holland dialektust beszélő flamandoké és a francia ajkú vallonoké. (Az ország keleti részén német kisebbség is él.) Flandria, amelynek elsődleges nyelve a flamand, ma a legfejlettebb és legtehetősebb régió.

Minden művészeti ág magas színvonalon képviselteti magát

A települések karakteres történelmi épületei, az ódon városházák, templomok, kereskedőházak a régió virágzását tükrözik. Építészete, iparművészete, szépművészete, írásos és zenei emlékei fontos részét képezik Európa örökségének. 

A ma is űzött mesterség, a csipkekészítés a XVI. században vált világhírűvé. Az üvegablakfestés szintén jelentős iparművészeti ág, amely főként a templomokban mutatkozik meg. Az irodalom és a színház alapjai a középkori vallásos szövegek és lovagi eposzok. A XX. századra Flandria olyan neves alkotókat adott Európának, mint például az oostende-i filozófus, író, költő, vizuális művész Thierry De Cordier és Herman Brusselmans, aki szókimondó stílusáról, merész, olykor megbotránkoztató kijelentéseiről híres. A sokszínű színházi produkciók előszeretettel vizsgálják a társadalmi-politikai problémákat, köztük a flamand identitás kérdéseit.

A XV. század leghíresebb misezeneszerzője a flamand Jacob Obrecht volt, a XVI. században pedig a rendkívül sokoldalú és termékeny Orlande de Lassus (Orlando di Lasso), a madrigálok és motetták mestere szerzett hírnevet hazájának. A régióban élő mai utódaik a klasszikustól a modern rockig és elektronikus kompozíciókig a legkülönbözőbb zenei stílusokban képviselik a helyi zenei kultúrát. Tavaly a Belgiumra összpontosító Európai Hidak keretében Budapesten is fellépett a belga muzsikusélet színe-java.  

A XX., XXI. századi szürrealizmus, minimalizmus, a pop art és más modern művészeti irányzatok a flamand alkotókra is hatottak. Az új művészgenerációk eseményeinek helyszíne – többek között – a Királyi Szépművészeti Múzeum és az Antwerpeni Divatmúzeum.

A turisztikai fejedelem: Brugge 

A XII–XV. századi flamand kereskedelmi központ, Brugge (franciául Bruges) számos kulturális kincset őriz, az UNESCO-világörökség része. Az Észak Velecéjének is titulált település olyannyira varázslatos, hogy csodálói világszerte rajongótáborokba szerveződnek. Már csatornái, hídjai, összetéveszthetetlen hangulata is ámulatba ejtik a turistákat, minden szeglete a történelmi múltról és az emberi kreativitásról mesél. A séták, a hajókirándulások különleges élményt nyújtanak, arra is rácsodálkozhatunk, hogy a város vezetése, építészei milyen példamutató egyensúlyt teremtettek a középkori és a modern művészetek között. A mindössze 120 ezres lélekszámú Brugge évente 8–10 millió (!), zömében egy napra érkező látogató rohamát állja – egyre nehezebben. (A Covid-járványt megelőző turisztikai csúcsévben, 2019-ben a polgármester kénytelen volt korlátozni a vendégforgalmat, mert – mint fogalmazott – a város fuldoklott a turizmustól.) 

Brugge látképe a Belforttal (forrás: Pixabay)

Sokan kíváncsiak például az elődök gazdagságát jelképező, nyolcvanhárom méter magas Harangtoronyra (Belfort), amely gyönyörű panorámát kínál Brugge központjára. Nem hétköznapi látvány az ősi katolikus szentély, a Szent Vér-bazilika (Heilig-Bloedbasiliek, Basilique du Saint-Sang) sem. A gótikus Onze-Lieve-Vrouwekerk (Miasszonyunk) templom is unikális: Európa legmagasabb kőtornyai törnek az ég felé, továbbá a kereszthajóban látható a Madonna a gyermekkel címet viselő Michelangelo-mű – a fáma szerint az egyetlen olyan szobor, amely még a maestro életében hagyta el Itáliát.

Múzeum – tele felbecsülhetetlen értékű műkincsekkel

A Groeningemuseum őrzi az európai festészet egyik legnagyobb gyűjteményét, hat évszázad vizuális művészetét tárja elénk. Megcsodálhatjuk a flamand primitívek, Jan van Eyck, Hans Memling, Hugo van der Goes, Gerard David, Hieronymus Bosch, Ambrosius Benson, Lancelot Blondeel, valamint kortársaik festményeit. Brugge-ben a XV. század végén, a XVI. század elején gyakran kaptak megbízásokat Németalföldről érkezett mesterek, e képek némelyike mérföldkő az európai művészet történetében. Ilyen például Jan van Eyck AzArnolfini házaspár című műve.

A brugge-i neoklasszikusok XVIII. század végi, XIX. század eleji festményei lenyűgöző együttest alkotnak. Joseph-Benoît Suvée, Jean Bernard Duvivier, Joseph Ducq, Joseph Odevaere és François Joseph Kinsoen Brugge-ben tanulták a mesterséget, majd nemzetközi karriert építettek történelmi témájú alkotásaikkal és kifinomult portréikkal.

A XIX. és XX. századot Edmond van Hove, Ferdinand Khnopff, Emile Claus munkái és a flamand expresszionisták festményei, Permeke, De Smet, Van de Woestyne és Brusselmans művei képviselik. A Groeningemuseum birtokában vannak Marcel Broodthaers nyomtatott munkái, Georges Van Tongerloo hat műve, Paul Delvaux és René Magritte festményei, valamint Raoul De Keyser és Roger Raveel háború utáni alkotásai.

A flamand festészet aranykorának mesterei egész Európa művészetére inspirálóan hatottak. Jan van Eyck (1390–1441), az első flamand mester, a reneszánsz legjelentősebb alakjainak egyike volt. A részletek precíz megmunkálásáról vált híressé, már-már „fotórealista” szintre emelte a festészetet. 1434-ben készült, fára festett alkotása, AzArnolfini házaspár a világ egyik legaprólékosabban kidolgozott képe. Művészete nagy szerepet játszott a festői látásmód, a technikák, egyebek közt az olajfesték használatának fejlődésében.

Az európai festészetet kivételes kreativitásával megtermékenyítő Hieronymus Bosch (1450 körül–1516) páratlanul izgalmas, szörnyekben, démonokban, szürreális jelenetekben bővelkedő képi világot hagyott ránk. Az örök témákat, az erényt és a bűnt, a vágyakat és az önmegtartóztatást, az emberi lét szellemi minőségének kérdéseit járta körül. Utolsó ítélet című képe előtt hetekig elidőzhetnénk a múzeumban, anélkül, hogy minden rejtélyét megfejtenénk.

Pieter Bruegel (1525–1569) művei a mindennapok aspektusait örökítették meg: a flamand realizmus hagyományait és a maestro világi témák, népi élet iránti vonzalmát, humanista gondolkodásmódját ötvözték. A négy évszak: tavasz, a Téli tájkorcsolyázókkal és madárcsapdával című képei nemcsak a késő reneszánsz flamand festészetét határozták meg, hanem a későbbi korok egyetemes művészetére is nagy hatást gyakoroltak. 

A barokk korszak legnagyobb mestere, Peter Paul Rubens (1577–1640) tovább öregbítette Flandria kulturális hírnevét. Művészetét az erőteljes érzelmek, a dinamizmus, a gazdag színvilág, valamint a különféle stílusok és technikák kombinálása jellemezte. Gyakran dolgozott fel mitológiai, vallási, történelmi témákat. A szentekkel körülvett, trónoló Madonna gyermekével című műve a barokk stílus egyik csúcspontja. 

Flandria Fesztiválok fél évszázada

Flandria bámulatos építészeti öröksége kiváló helyszíneket kínál a nagyszabású programsorozatoknak. Találunk is mindenfélét a kaktuszfesztiváloktól kezdve a sörfesztiválokon át a zenei ünnepekig.  A Flandria Fesztivál társulás több mint öt évtizede használja ki az ideális infrastrukturális lehetőségeket arra, hogy a komolyzene bűvkörébe vonjon kicsiket és nagyokat. Az éllovas szervezet – fiatal flamand művészek támogatásával és innovatív irányzatokkal – nagyban hozzájárul a régió kulturális imázsának alakításához. Nyolc, nemzetközi vonzerejű fesztivál (Antwerpenben, Brugge-ben, Brüsszelben, Gentben, Kortrijkben, Limburgban, Mechelenben és a Flamand Brabantban) közös céllal, de egyedi módon fejleszti saját tevékenységét. Összesen több mint nyolcvan helyszínen, mintegy ötszázötven előadáson, magas színvonalú koncerteken, oktatási projektekben szólal meg „regionális akcentussal” a teljes klasszikus repertoár. 

Brugge 1962-ben kezdeményezte a Flanders Music Festival (Flandriai Zenei Fesztivál) nonprofit szervezet létrehozását, hogy 1963-ban orgonakoncerteket rendezzenek. 1964-től a brugge-i fesztivál saját profilt kapott, régizenei fesztivállá fejlődött. 1968-tól Robrecht Dewitte speciális arculatot fejlesztett ki: a Flanders Festival Brugge rendszerint tematikus régizenei koncertsorozattal, ifjú muzsikusoknak szóló versennyel, hangszerkészítőknek szánt kiállításokkal és vásárokkal jelentkezett, és felvette a Musica Antiqua nevet. A promóció a régi zene és Brugge történelmi imázsa közötti kapcsolatra épített, illetve épít. Nemcsak világszép épületek között andaloghatunk, hanem barangolhatunk a világzene útjain – a középkortól napjainkig. 2025-ben augusztus 1-je és 10-e között rendezik meg az eseményt.

A rang kötelez

Az erős központi (állami, regionális) és helyi támogatás, a magánszektor szponzori tevékenysége, az alapítványok és a nemzetközi kooperációk együttesen biztosítják, hogy a mintegy 13,5 ezer négyzetkilométer területű, 6,7 millió lakosú Flandria kulturálisan gazdag és dinamikus régió maradjon. 

A kultúra legfőbb mecénásai – vagyonuknál és szellemiségüknél fogva – évezredeken át a királyok, hercegek, grófok voltak. A régi uralkodói tradíció jegyében a belga királyi család is aktívan patronálja a művészeket. Rendszeresen szerveznek kulturális célú jótékonysági rendezvényeket, továbbá személyes hozzájárulásukkal, illetve a Királyi Művészeti Alapítványon keresztül indított színházi, képzőművészeti, filmes, zenei, tánc- és egyéb programokkal segítik a hagyományok fennmaradását és az új tehetségek, közösségek szabad kibontakozását. 

A kultúrpolitika és a finanszírozás legfőbb irányítója a flamand kormány, amely az egyes területek támogatására létrehozott kulturális alapok költségvetéséből dotálja a projekteket. Évente számos pályázati lehetőséget kínál művészek, művészeti csoportok, programok, kezdeményezések számára. Az önkormányzatok gyakran biztosítanak pénzügyi forrást helyi művészeti intézmények, programok, rendezvények számára. A helyi kulturális központok és művészeti alapítványok támogatására is lehet pályázni. 

A cégek és alapítványaik szponzori szerepet vállalnak, különösen a nagyobb események és fesztiválok esetében. A támogatás nemcsak pénzbeli hozzájárulás formájában jelenik meg, hanem tárgyi adományokban, továbbá reklámfelületek, illetve a művészeti intézmények számára szükséges egyéb erőforrások biztosításában. Flandria nemcsak a professzionális művészekre koncentrál, hanem az oktatásra és a közösségi kultúrára is. A kormány támogatja a művészeti iskolákat és programokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a jövő művészeinek a kibontakozásra. Az európai uniós alapok, például a Kreatív Európa program szintén elősegítik a kultúra fenntartását és elérhetőségét. 

Az eredeti cikk a 2025 áprilisában kiadott, Belgium kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg. 

Nyitókép: A brugge-i Provinciaal Hof (Tartományi Bíróság) (fotó: Creative Adventurer)

Lásd még:

Az ország, ahol három kulturális miniszter van – Hogy néz ki a kultúra finanszírozása Belgiumban?

Belgium művészeti és vállalati kapcsolatai – Bemutattuk legfrissebb lapszámunkat

„A műgyűjtés benne van a belgák DNS-ében” – Új irodába költözött a Christie’s aukciósház brüsszeli kirendeltsége, amely reményeik szerint a gyűjtők kulturális központjává válik