Herzl
– Kávéházi beszélgetések az önálló zsidó állam megalapításáról
A 2024. szeptember 20–29-éig tartó eSzínház Fesztivál programjában látható Herzl című drámát tíz éve mutatta be a Spinoza Színház. A darab két íróember kávéházi beszélgetéseiből bontja ki, hogyan fogalmazódott meg az önálló zsidó állam alapításának gondolata. Egyikük Herzl Tivadar színdarabíró, újságíró, polihisztor, másikuk az orvos, újságíró, író, esztéta Max Nordau. Mindketten Pesten, a Spinoza Színház közelében születettek, ugyanabba az általános és középiskolába, ugyanabba a zsinagógába jártak, ugyanabban a pesti zsidó körben mozogtak, sőt ugyanannak a bécsi újságnak dolgoztak. Mégsem ismerték egymást. Csak Párizsban találkoztak, ám attól kezdve mindketten Izrael Állam létrejöttéért küzdöttek.
A történelmi dokumentumok alapján készült darab forgatókönyvét Sándor Anna, a Spinoza Színház alapítója írta, Forgách András alkalmazta színpadra, és Czeizel Gábor rendezte. Herzl alakját Makranczi Zalán, Nordauét Gyabronka József formálja meg.
A modern kori Mózes
Ha az asszimiláció nem, úgy az önálló zsidó állam oldhatja meg az antiszemitizmus problémáját – vélekedett Herzl Tivadar. A Budapesten született, jómódú zsidó családból származó újságíró, színműíró érettségi után már Bécsben élt, ott helyezkedett el később újságíróként is. Párizsi tudósítóként tapasztalta először a XIX. század végi Franciaországban egyre inkább érezhető antiszemitizmust, amit 1895-től, amikor a zsidók ellen uszító Karl Lueger lett az osztrák főváros polgármestere, Bécsben is érzékelt.
Makranczi Zalán, mint Herzl Tivadar (forrás: eszinhaz.hu)
Herzl kezdetben úgy vélte, hogy mindez társadalmi kérdés, és ha a zsidók asszimilálódnak, a gond megoldódik. Tévedett. Hitt benne, hogy talán az önálló állam segíthet – a világban szétszóródott zsidók évszázadokon át imádkoztak a visszatérésért Jeruzsálembe.
Herzl életének központi kérdésévé vált az önálló zsidó állam, egy szekuláris Izrael, amely példaként szolgálhat mindenki számára. 1896-ban röpiratot fogalmazott, politikusokat, a világ vezetőit látogatta sorra, hogy támogassák a cionista gondolatot. 1897-ben szervezte meg – részben saját vagyonából – a Zsidó Világkongresszust Bázelben. Itt llétrehozták a cionisták szervezetét és kimondták, Izrael földjén kell hazát teremteni a zsidó nép számára, szövetségekben kell egyesíteni az egyes országok zsidó lakosságát. Később naplójában így írt erről: „Ha egyetlen mondatban akarnám összefoglalni a Bázeli Kongresszust, azt mondanám: Bázelban megalakult a Zsidó Állam. Ha ezt hangosan mondanám, köznevetség kísérne, de talán öt év múlva, vagy inkább ötven év múlva mindenki látni fogja.”
Jelenet az előadásból (forrás: eszinhaz.hu)
A múlt-kor így ír a kongresszus utáni évekről: „Az ettől kezdve évente újabb cionista kongresszusokat szervező Herzl 1898-ban jutott el először Jeruzsálembe, ahol kieszközölt egy találkozót a szentföldi látogatáson tartózkodó II. Vilmos német császárral. A későbbiekben sikerült immár a szultánnal is tárgyalnia, aki elutasította a fennhatósága alatt álló Palesztinában a zsidók önrendelkezését. Tárgyalt az orosz kormánnyal, illetve fogadta X. Pius pápa is. Joseph Chamberlain brit gyarmatügyi minisztertől egy, a Sínai-félszigeten alapítandó zsidó telephez kért támogatást, a britek azonban Ugandát javasolták e célra. A tervet az 1903-as cionista kongresszuson vitatták meg és heves vita után végleg 1905-ben utasították el, mert a küldöttek többsége a Szentföldön létrehozandó zsidó hazához ragaszkodott.”
Herzl nem érte meg álma beteljesülését: mindössze 44 éves volt, mikor 1904-ben meghalt szívbajban. Végakaratához hűen Jeruzsálemben temették el Izrael Állam megalakulása után.
Herzl nevének emlékét Izraelben Herclija város őrzi. Születésnapja Herzl-nap 2004 óta a zsidó naptár szerint. Itthon, a budapesti Dohány utcai zsinagóga mellett (amelynek parkját róla nevezték el), egykori szülőházának helyén találjuk a Magyar Zsidó Múzeumot. Herzl naplója 2022-ben jelent meg magyarul a Kkettk Alapítvány gondozásában. |
Az őt megformáló Makranczi Zalán a Magyar Narancsnak adott interjúban így fogalmaz Herzlről:
Az Izraelben nemzeti hősként tisztelt Herzl Tivadar idején is univerzális volt az antiszemitizmus. „Budapest el sem képzelhető antiszemitizmus nélkül” – hangzik el a darabban. Ez volt a gyújtópontja Herzl messianisztikus ötletének?
Umberto Eco A prágai temető című könyvében kifejti: onnantól kezdve, hogy egy ország állapota gazdaságilag romlik, elsőként a nacionalizmus üti fel a fejét. Amikor még nagyobb bajban van egy ország, akkor jön a sovinizmus. Végezetül pedig elkezdődik az ellenségkép-keresés, amire a zsidók tökéletesen alkalmasak voltak. Herzl zsenialitása abban állt, hogy felismerte, létezik egy népcsoport, amelyik szétszóródott a világban, viszont nincs saját hazája. Herzl nem tartozott a vallásukat gyakorló zsidók közé, mindenki ufóként tekintett rá. Ő azt mondta, hogy az új országot nem azért kell létrehozni, hogy megvédjük a vallásunkat, a hagyományainkat, hanem az antiszemitizmus miatt. Sokat gondolkodtunk az előadás létrehozása közben arról, hogy manapság, amikor valakit lezsidóznak, konkrétan mire értik, vallásra, származásra, állampolgárságra. Tökéletes káosz uralkodik ezen a téren a fejekben, azóta is.
Nordau eleinte kávéházi prófétának, tornádónak nevezte Herzlt, aki egyszemélyes diplomáciai invázióba kezdett a török szultántól az orosz cárig. Vilmos császártól Chamberlainig államfők, politikai vezetők, még a pápa is fogadta. Mi lehetett a titka?
Nem sikerült pontosan megfejtenem. Bizonyára a személyiségében rejlett, amit az előadásunkban Nordau szemén keresztül látunk. A nemleges válaszokat igennek tekintette, a határozott elutasítást talánnak, a fenyegetésre pedig úgy reagált, hogy biztosan van egy másik megoldás. Az is nagy kérdés, hogy mennyire volt autista vagy zseni. Furcsa módon élte meg a lelki életét, minden energiáját a zsidó állam ügyére összpontosította. Egyfajta érzelmi autizmus jellemezte. A szó klasszikus értelmében vett együgyű ember volt.
Jelenet a darabból (forrás: Spinóza Színház)
Milyennek képzelte el a negyven évvel a halála után megalakult Izrael Államot?
Utópisztikus elképzelései voltak egy pacifista országról, aminek nem lett volna hadserege, mondván, ha mi nem bántunk senkit, minket sem bánt senki. A kultúrára, az oktatásra, a gazdaságra, a vasúthálózatra helyezte volna a hangsúlyt. Bárki, akivel erről beszéltem – természetesen jó nagy iróniával –, azon a nézeten van, hogy a mostani zsidó államot Herzlnek és Hitlernek köszönhetjük. Ennek a két embernek az együttes hatása kellett ahhoz, hogy minden borzalom után megalakulhatott Izrael.
Vágyak és realitások talaján
| Az 1849-ben született Nordau felmenői a XVI. században a spanyolországi Segoviából a mai Lengyelország területére menekültek, onnan érkeztek Magyarországra. Max Pesten tanult orvosnak, de hosszabb utakat tett Nyugat-Európában, majd Párizsban képezte magát tovább pszichiáterré, illetve nőgyógyásszá, miközben megjelent első könyve is. 1878-ban visszaköltözött Budapestre, megnyitotta rendelőjét, ám nem indult be a praxisa, így 1880-ban ismét, ezúttal végleg elhagyta a Magyarországot. Rövidesen komoly pacientúrát tudhatott magáénak a francia fővárosban. Herzl Tivadart is betegeként ismerte meg 1895-ben, később pedig barátjává és legközelebbi munkatársává vált. A századfordulón már meggyőződése volt, hogy a zsidóság számára nem csupán a fennmaradás, de a túlélés egyetlen útja is a politikai cionizmus. |
Gyabronka József és Makranczi Zalán (forrás: eszinhaz.hu)
„A megszületett színdarabról a Hacsek–Sajó párhuzam jut eszembe, nem csak azért, mert itt is egy kávéházi asztalnál zajlik a történet, de azért is, mert rengeteg humora van az előadásnak. András olyan könnyed kávéházi beszélgetéssé alakította át a darabot, amiben irgalmatlan szenvedélyek és haragok is támadnak. Szeretem, hogy egy ilyen komoly témáról humorral tud beszélni az előadás, amibe néhány zsidó vicc is bekerült. Az például, hogy a komoly filosz, Nordau vicceket mesél, totálisan fikció.
A darab nekem a végtelen szabadságról is szól, ahogy vándorolnak a világban, ahogy élnek és léteznek Európa nagyvárosaiban. Igazi világpolgárok. Konferenciákon vesznek részt, politikai gyűlésekre járnak, közben dolgoznak különböző kórházakban, újságot írnak. És ebben a hihetetlenül mozgalmas életükben olykor összebeszélnek, s találkoznak valamelyik kávéházban, hogy megbeszéljék a dolgaikat.
A XIX. század utolsó harmada nagy szellemi bumm volt, Bécsben, Budapesten, Párizsban, Pozsonyban szellemi és fizikai építkezések kezdődtek, rengeteg fantasztikus irodalmi és tudományos mű született. Stefan Zweig A tegnap világa című csodálatos könyvében örökíti meg ezt az időszakot, ami békés, virágzó néhány évtizedet hozott Európának. De ezenközben már érzékelhető volt az egyre erősödő antiszemitizmus. Ez a két férfi előre látta, hogy valamilyen megoldást kell találni, ezen ötletelnek, gondolkodnak, terveznek találkozásaikkor, az előadás öt városának kávéházaiban. Az ötlet, ez az idea, a zsidó állam létrehozása főleg Herzlben fogalmazódik meg, Nordau csak korrigálja, kiegészíti őt” – ecsetelte Gyabronka József a Színház.online-nak adott interjújában.
Gyabronka József, mint Nordau (forrás: eszinhaz.hu)
Két nagyon eltérő karakter, Herzl és Nordau beszélgetései sokszor heves vitákba torkollnak. Egyet akartak, csak más-más habitussal?
Herzl maga a vehemencia, a szenvedély, mint egy elszabadult paripa, Nordaunak kell visszafognia a gyeplőt. Másrészt állandóan vitatkoznak, hogy melyikük ismeri jobban a zsidóságot, mint ahogy arról is, hogy hol kellene megalapítani az új országot és milyennek kellene lennie. Ami nem csak a vágyaikról, de a realitásokról is szólt.
Tavaly kitört a Izrael–Hamász-háború. Ebben a kontextusban kapott újabb réteget a darab?
Ami bennem leginkább változtatott, az, hogy voltunk az előadással Izraelben. Kaptunk az országból egy ízt, egy illatot, meg a veszélyét is megéreztük, mert a hazajövetelünk után néhány nappal azon az utcán, ahol mi is sokat sétáltunk, egy őrült tüzet nyitott a járókelőkre. Ami most történik, a vérfürdő mindkét oldalon, a sok ezer halott, a sok ezer ember, aki nyomorultul él, és közben szemtanúi vagyunk palesztinszimpatizáns tüntetéseknek, az újkori antiszemitizmus megerősödésének New Yorktól Európáig, ez egy teljesen új helyzet. Hónapokig nem játszottuk az előadást, de újra elővettük, mert Győrbe kaptunk meghívást, és hallom, hogy másról szólnak most a mondatok. Mostanában azt tapasztalom, hogy némely előadásban a jelen alájön a történelemnek, és ettől hátborzongató lesz az, amiről a múltban beszélünk.
Itt is ez van, nem tudunk anélkül beszélni Izrael Állam kiötléséről és megalapításáról, hogy ne tudnánk, közben micsoda konfliktusokat okoz nyolcvan éve az a helyzet, hogy létrejött a zsidó állam. Ez sokáig állandó konfliktus forrása lesz.
| Gyabronka József azt is elmondta az interjúban: állást foglal azzal, ha eleget tesz egy felkérésnek. Az igazságtalansággal, a butasággal, az emberi bűnnel, akár a sajátjaival való szembesítést is boldogan vállalja, hiszen a színháznak ez a legfőbb hivatása. A háborúk pusztításait, az iparszerűen megsemmisített emberek emlékét ébren kell tartani, meg kell őrizni a fiatal korosztályok s ezáltal az emberiség számára. Azoknak a generációknak is tudniuk kell róla, amelyek nem találkoztak ezzel sem irodalmi műben, sem történelemkönyvben, sem nagyszüleik nem beszéltek a történtekről. „Ebben színészként, előadóként lelkesen veszek részt. Mondhatnám, ez kötelességem.” |
Nyitókép: Jelenet a darabból (forrás: eszinhaz.hu)
Lásd még:
Színházi maraton a kanapéról – Szeptemberben érkezik az eSzínház Fesztivál ’24
Szórakoztatva tanítani – Sándor Anna a Spinoza Színházról
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
