Hetvenféle trójai faló

Az 1993-ban Finnországban alapított Arkki, a gyermekek és fiatalok építészeti iskolája, 2023 óta már Magyarországon is működik. Mikó Zsuzsannával arról többek között arról beszélgettünk, hogy mely készségek sajátíthatók el a játékos, építészetközpontú foglalkozásaikon, milyen módon fejlesztik a kreativitást és a problémamegoldást, valamint hogy mindez hatással lehet-e a gyerekek jövőjére.

Építészeti iskola 4–19 éves gyerekeknek – meglepően hangzik.

1993 óta működik az Arkki Finnországban, hogy az építészet segítségével rendszeres és folyamatos fejlődést biztosító kreatív oktatást kínáljon a fiataloknak. Jelenleg tizenegy országban tartanak állandó kurzusokat. 2023-ban alapítottuk meg a hazai Arkki Építészeti Iskolát. Minden fórumon hangsúlyozzuk, hogy nem elsősorban építészeket szeretnénk nevelni, mindössze kihasználjuk, hogy az építészetközpontú foglalkozásaink segítségével a gyerekek fontos, az élet egyéb területein is jól használható készségekre tesznek szert.

Felteszem: a gyerekek mégsem ezekért a komoly célokért mennek az Arkkiba.

A kisebbek – mondjuk hatodik osztályos korukig – inkább általános érdeklődésből jönnek. A makettezést, a térben alkotást mindenki szereti, de a nagy cél, hogy e projekteken keresztül fontos készségekkel ruházzuk fel őket.

Óvodás Arkkis gyerekek alkotása

Milyenekkel?

Amikor arról van szó, hogy mely készségekre van szükségük a gyerekeknek, melyektől lesznek „jövőállók”, akkor a legtöbb helyen a következő tizenkét kompetenciát említik: irányítás, alkalmazkodókészség, önismeret, kommunikáció, szociális- és kulturális nyitottság, együttműködés, kitartás, problémamegoldás, kezdeményezőkészség, kíváncsiság, kreativitás, kritikai gondolkodás. Ezeket fejlesztjük.

Az Arkki csapata (balról jobbra): Lipcsei Gábor, Mikó Zsuzsanna, Ferenczy Veronika, Bedecs-Varga Éva, Bárdossy Krisztina, Batizi-Pócsi Gergő és Mészáros Zsuzska

Miközben a játékos építészet segítségével bekacsintanak a tudomány és a művészet világába, bizonyára fejlődik az ízlésük, a környezetükhöz való viszonyuk is. Pedig csak játszanak. Mi mindent?

Minden korosztályban igyekszünk az építészet vagy az épített környezet számos nézőpontját bemutatni. Minden félévben vizsgálunk valami olyat, ami a fénnyel, az árnyékkal vagy a színekkel kapcsolatos. Van aztán konstrukciós feladat, például egy híd, torony vagy kilátó makettjének építése. Mindig adunk népi építészeti feladatot is. A kicsiknek mondjuk egy afrikai sárkunyhót, lábakon álló házat, egyéb fantáziaprojekt vagy valamelyik mesefigura házát kell megtervezniük, esetleg irodalmi hátterű, építészettel kapcsolatos munkát adunk. A nagyobbaknak, ha például az organikus építészettel foglalkoznak, feladatuk lehet, hogy járják körül, milyen korábbi példák ihlethették Gaudí munkásságát. De megtervezhetnek belső teret, foghíjbeépítést is. Minden óránk inspirációs előadással, az éppen aktuális témával kapcsolatos vetítéssel kezdődik, amely során különféle példákat mutatunk a gyerekeknek. Régit, újat, furcsát, jót, meglepőt – ők pedig elmondják a véleményüket a különböző megoldásokról. Azután jöhet a megvalósítás. Hangsúlyozzuk, hogy egy-egy kérdésre sokféle jó válasz lehetséges.

Kunyhóépítés az Arkki táborában

Kreatívak a gyerekek?

Amikor előadást tartok az építészeti iskolánkról, mindig egy Kosztolányi-idézettel kezdek, amely lényege, hogy csodálatos, mennyire kreatív lehet egy gyerek – amennyiben hagyják őket. Eleinte persze óvatosak, és mindig azt kérdezik: „Ezt lehet?” Ilyenkor megnyugtatjuk őket: nálunk mindent lehet, amit csak kitalálnak. Esetleg az anyagok meghatározásával szűkítjük a választási lehetőségeiket, de ezt is csak azért, hogy ne kelljen még azon is gondolkodniuk. Minden kisgyerek nagyon kreatív.

Alkotók a kunyhóépítő táborban

És a nagyobbak?

Idővel veszítenek a kiskori képzelőerőből, de akik járnak ilyen foglalkozásokra, vagy rendszeresen részt vesznek valamilyen alkotótevékenységben, ők megőrzik a kreativitásukat. Meg kell érteni, hogy az iskolánkban használt kreativitás nem a művészet privilégiuma. Ha valaki megtanul kritikusan gondolkodni, és felismeri, hogy egy problémát többféleképpen is meg lehet közelíteni, ráadásul elsajátítja ezeket a készségeket is, akkor azokat a tudományos, az orvosi pályán vagy akár ácsként is hasznosíthatja.

Az Arkki diákjai többek között maketteket is készítenek

Bár a lexikális tudás ma már egy okostelefonban is elfér, az iskolarendszer még mindig a tények ismeretét kéri számon, és kevéssé az említett kompetenciákat.

Jó lenne, ha mindaz, amit az Arkkiban csinálunk, nagyobb léptékben is megvalósulhatna. Mert teljesen más szemléletet tanul meg az a kisgyerek, aki végigvisz nálunk egy-egy feladatkört, mint az iskolában. Konkrét projektjeinket – kicsit leegyszerűsítve – be lehetne vinni az oktatásba is. Amúgy is a projektalapú tanításban hiszek. A gyerekek sokkal inkább magukévá teszik azt a tudást, amelyet közösen gyűjtenek össze.

Finnországban az Arkki gondolkodásmódja nyilván könnyen befogadható, de nálunk egészen más háttérből, más vizuális környezetből érkeznek a gyerekek. Könnyű ezt a különbséget áthidalni?

A diákok nagy részét az intézmények többségében ugyanazok az oktatási módszerek és lepusztult lambériák veszik körül. Pedig a gyerekek nagyon vágynak az új módszerekre és a szép, letisztult terekre. Az új épületek tervezésekor az építészek előtt már ott a sok jó példa: figyelembe veszik, milyen környezet felel meg legjobban az adott intézményben folyó oktatásnak, hol érzik magukat jól a diákok. A minap egy holland építészeti központ kiadványát lapozgattam, fantasztikus gyerekintézményeket láttam benne. Remélem, hogy előbb-utóbb talán nálunk is megjelenhetnek olyan épületek, belső terek.

Alkotás a Felfedezők kurzusról

Egyre gyakrabban beszélnek arról az építészek, hogy – a mai trendek szerint – az a jó, ha az oktatás terei letisztulnak. Mitől lesznek mégis élők, izgalmasak?

A gyerekek sok mindent biggyesztenek a falra, rajzokkal, színes cuccokkal töltik meg a tereket – ha mi ezt még extra dizájnnal fokozzuk, szörnyűséges kavalkád lesz a vége. Saját műhelyünk kialakításakor is kifejezetten az egyszerűségre törekedtünk. Eleinte sterilnek tűnt, de az első év végére teljesen kiszínesedett a gyerekek alkotásaival. Ilyen jó dizájnt nem tudtunk volna tervezni...

Gyerekek dolgoznak a Szabd át a várost! projekten

A beszélgetés elején elhangzott, hogy az Arkki Építészeti Iskolában nem építészeket képeznek. Gondolom, azért mégiscsak sokaknak megtetszik ez a pálya.

Igen, és építészeti előkészítőnk is van, ahol az itt dolgozó, pedagógiához is értő, egyébként építész munkatársaink portfólióval is felkészítik azokat, akik a területen szeretnének továbbtanulni. Jellemző, hogy a 12–13 évesnél idősebbek közül azok maradnak itt, akik már valamiféle szakmai érdeklődéssel jöttek. Sokaknak érdekes felfedezés is lehet mindez, amikor a pályaválasztáson kezdenek gondolkozni, hiszen a nagyobbak természetesen már kicsit „építészesebb” feladatok jutnak. Szerintem itt mindenki kap valamit. Még a szülők is.

Részlet a 2025 januári kiállításból

Ők mit?

Minden félévben kiállítást rendezünk a diákok munkáiból. Az eseményen láthatják a szülők, hogy mire képesek a gyerekeik – olyanokra, amit talán még ők se gondoltak volna róluk. Nagyon érdekes megtapasztalniuk, hogy egyetlen feladatra hányféle megoldás születhet. Ha például azt látják, hogy a trójai falóval kapcsolatos feladatra hetven résztvevő fiatal hetvenféle jó megoldást talál ki, alaposan elcsodálkoznak a gyerekek végtelen fantáziáján. Mindez különben nekünk is nagyon nagy élmény.

-----------

Mikó Zsuzsanna részt vesz az Art is Business idei első Arkforumán, a Közösségi terek gyerekeknek címen szervezett kerekasztal-beszélgetésében is. A 2026. március 24-i eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a info@artisbusiness.hu e-mail-címen lehet, a programról bővebb információ ITT.

Nyitókép: Mikó Zsuzsanna (a nyitókép és a cikkben szereplő képek forrása az Arkki)

Lásd még:

Épületes megoldások – gyerekeknek – Interjú Dobos Bencével, az Archikon Építésziroda építész-tervezőjével

„Az én kiállításom a játszótéren van” – Interjú Kő Boldizsár képzőművésszel

A kulturális örökség és a közösségi tudatformálás kapcsolata –  Interjú Smiló Dáviddal, a díjnyertes építészeti stúdió, a Paradigma Ariadné vezetőjével

Védjegye: lendület és rugalmasság – Interjú Radnóczy Eszter belsőépítésszel