I love Artbulance!

Álljunk meg egy pillanatra, és csukjuk be a szemünket! Képzeljük el, hogy épp valami nagyon fontos ügyet intézünk Budapest belvárosában, fel sem emeljük tekintetünket a flaszterról, amikor hirtelen bevágódik elénk egy full rózsaszín mentőautó, és kipattan belőle néhány, a Telekom Magenta-reklámot is megszégyenítő pink dresszbe bújt színész, majd elkezd Shekespeare-t játszani… Megvan?

Lide Martinez Abaigar és Alberto Martinez Guinaldo, Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Amikor pedig a közönséget is bevonva hozzánk dobnak egy labdát… na, azért ehhez kell egy kis bátorság. Magyarországon pedig nem is olyan kicsi. A pandémia előtt is meglehetősen frusztrált volt a magyar, azóta pedig… khm… mondhatni, még kevésbé nyitott.

Szlovákia, 2021 (fotó: Šimon Ľupták)

A Kunstpartiet/The Art Party, avagy a Művészet Pártja munkatársai ezt a hihetetlenül bátor vállalást vették a vállukra EUmergency: Artbulance az úton projektjükkel. A nemzetközi előadócsoport – Közép-Európán át vezető turnéjának lezárásaként – Budapesten töltött egy hetet, mialatt a művészeti tevékenységek egészségre gyakorolt potenciális hatását és lehetőségeit vizsgálták. Giuseppe L. Bonifatival, a csoport alapítójával és egyik vezetőjével beszélgettünk magyarországi tartózkodásuk utolsó napján.

„Valami bűzlik Dániában” – szól a híres mondat Shakespeare Hamletjében. Jelen esetben azonban valami fantasztikus dolog született Dániában, ami hozzánk is eljutott végre egy rózsaszín mentőautó és „személyzete” képében. Mit csináltak itt egészen pontosan és miért?

2016. januárban hoztuk létre különleges pártunkat, az „Art Party”-t magyar feleségemmel, Linda Sugataghyval, Alberto M. Guinaldo spanyol színész közreműködésével. Ez nem politikai párt, hanem a helyi lakosság bevonásával működő interaktív előadási projekt Jütlandban és Dánia többi részén. A szépségre törekszünk a művészeten keresztül.

Andrea Pietrová és Filip Kriss, Szlovákia, opera-előadás, 2021 (fotó: Šimon Ľupták)

Az elmúlt egy hónapot végigturnéztuk, az utolsó előadásunkat Budapesten tartottuk. Dániában élünk, társulatunk, a Flyingtheatre központja is ott található, és onnan indultunk október elején. Billundból Lengyelországba, Goleniówba vezetett az utunk, majd a Cseh Köztársaságba, Prágába, onnan Szlovákiába, egészen pontosan Bratislavába, végül pedig Magyarországra, Budapestre.

Újvári Milán és Lide Martinez Abaigar, Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Az Eumergency/Artbulance on the road azzal a küldetéssel érkezett Dániából Budapestre, hogy a művészet erejével gyógyítson. Egy kicsit azt is szerettük volna látni, hogy hogyan exportálható, utaztatható az a performansz, amit még 2019-ben találtunk ki. Art on call volt az előadás címe, egy olyan művészeti szolgáltatás, amit házhoz lehetett rendelni. Ugyanakkor ez sokkal komplexebb történet volt, úgynevezett kísérleti színház, amelyet Dánia középső részén lehetett csak igénybe venni.

Theatre emergencies Alberto M. Guinaldóval, Lengyelország, 2021 (fotó: Enrique Laya Larrea)

Az volt a célunk, hogy a művészetet mint egyfajta alternatív gyógymódot kínáljuk fel az embereknek. A pandémia kicsit nehezebbé tette a munkát az elmúlt időszakban, hiszen nem utazhattunk, de szerencsére vissza tudtunk térni az Artbulance-szel az emberekhez.

Hogyan találtak egymásra az Art Quarter Budapesttel?

Az Art Quarter Budapesttel 2013-ra nyúlik vissza a kapcsolatom, akkor jártam ott először rezidensként. Ott ismertem meg a feleségemet, Lindát. Szerelem volt első látásra, azóta sem váltunk el egyetlen napra sem egymástól, és minden évben visszatérünk az AQB-be, amikor néhány hónapot Budapesten töltünk. Társulatunk tagjai ott szálltak meg, mivel a projekt egyik legfontosabb támogatója, magyarországi partnere – a Bethlen Téri Színház mellett – Wolfgang Bartesch, az AQB alapító-tulajdonosa. Wolfgang nagyon jó barátunkká vált az évek során, csakúgy, mint Kukla Krisztián, az AQB művészeti vezetője.

Budapest, 2021 (fotó: Neogrády-Kiss Barnabás)

Budapest, 2021 (fotó: Neogrády-Kiss Barnabás)

Miként született meg a jelenlegi projekt, az Eumergency/Artbulance előadás?

2019-ben létrehoztunk egy úgynevezett pop-up jellegű performanszot, ami kicsit jobban illeszkedett például a fesztiválok stílusához, és aminek szintén Dániában volt a premierje. Ebben rögtönzött színházi és opera-előadásokkal (TheatreEmergency, OperaEmergency) bukkantunk fel hirtelen a nézők ablaka vagy erkélye alatt, ugyanakkor meghívásos alapon is játszottunk – a házak tövében, az utcán.

Újvári Milán és Lide Martinez Abaigar, Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Budapesten beemeltük a programba a DanceEmergencyt is, Újvári Milán táncos-koreográfus segítségével, így bővíthettük a repertoárt táncos előadásokkal is. Talán ennek volt a legnagyobb sikere itt Magyarországon. Főleg a kerekesszékes rész miatt, ami eléggé váratlanul érte a nézőket. Egyszer csak kigurul egy kerekesszékben ülő ember egy második pink bőrréteggel a testén…Hogyan lesz a kerekesszék eszköz az előadásban? Hogyan lehet egy ilyen hátrányos helyzetet átalakítani, megfordítani a valóságot, hogy ne csak a nehézséget lássa a néző? – ezek izgalmas kérdések.

Újvári Milán és Lide Martinez Abaigar, Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Újvári Milán és Lide Martinez Abaigar, Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Milyen támogatásnak, ösztöndíjnak köszönhető, hogy eljutottak hozzánk?

A Visegrád Foundation támogatásával tudtuk megvalósítani projektünket, lehetővé tették, hogy mind a négy tagországban eltöltsünk egy-egy hetet. Ahol felléptünk, ott tartottunk workshopokat is. A műhelymunka során a résztvevőket egy egész testet befedő kosztümbe burkolva tesszük felismerhetetlenné. Ez része egy 2015-ben, Párizsban indított kutatásnak, amelyben azt helyeztem fókuszba, hogy hogyan tudnak egymással kapcsolatot teremteni az emberek úgy, hogy az egyikükön semmi mást nem lehetett látni, csak a kosztümöt. Sem mimika, sem tekintet nem segített egymás megértésében. Hogyan lehet köteléket kialakítani, hogyan lehet egymásra reagálni, ha van valami kézzelfogható akadály köztünk?

AQB Open House, 2021 (fotó: Takács Kitti)

Minden országban megkerestük azokat a szervezeteket, művészeket, akik segítettek, és részt vettek a program ottani megvalósításában. Mint például az AQB a happeninggel és performansszal, amit az udvaron rendeztünk meg. Az előadások túlnyomó többsége az utcán, közterületen zajlott. A pesti oldalon a Bethlen Téri Színház volt a bázisunk, a budain pedig az AQB.

AQB Open House, 2021 (fotó: Neogrády-Kiss Barnabás)

Hogyan készülnek fel a performanszokra, és milyen következtetésekre jutottak eddig?

Van egy sor akciónk és terminológiánk, amit a műhelymunka során használunk, például a „vonal”, a „kör”. Szó szerint újratervezzük egy város adott terét, ahol interakcióba lépünk az emberekkel, azt játszva, hogy előre megjósoljuk a jövőjüket egy speciális „tarot” kártyával. Ez valójában nem más, mint a fantázia szintjén kapcsolódni a MÁSIKKAL. Aztán van még egy akciónk, a „gyűrű”: egy nyilvános tér közepén kialakítunk egy gyűrűt, amelyen belül mikroelőadásokra invitáljuk a járókelőket. Arra kérjük őket, hogy valami személyes élményanyagból építkezzenek, így városonként más-más az eredmény.

AQB Open House, workshop, 2021 (fotó: Takács Kitti)

A következtetés az, hogy ezeknek a résztvevőknek ismeretlen emberek jósolják meg a fantasztikus jövőjüket; intim mikroelőadások részévé válnak az összes többi járókelő szeme láttára, akik viszont olyan előadások nézőivé válnak, amelyeknek időnként akár kis taumaturgiai vonatkozásai is vannak. Nem tudom ezt másképp látni, mint a másikkal való valódi találkozást. Idézem Emmanuel Lévinas francia filozófust, aki a párizsi másságkutatásom kezdetén nagyon fontos volt: „A legjobb módja annak, hogy másokkal találkozzunk, ha észre sem vesszük a szeme színét”. Ezzel teljesen egyetértek. [A taumaturgiáról és Emmanuel Lévinas-ról bővebben ITT, illetve ITT – a szerk.]

AQB Open House, workshop, 2021 (fotó: Takács Kitti)

Kaptak-e segítséget magyarországi partnerektől?

Igen, a legnagyobb segítséget az jelentette, hogy az adott önkormányzatoknak jelezték a jöttünket, és ahol szükséges volt, beszerezték az engedélyeket. Mert hát mégis csak rendkívüli, ha a kerület utcáin elkezd cirkálni egy rózsaszín mentőautó, aminek a hangszórójából folyamatosan a „La vie en rose” szól, mint egy sziréna, és némi közlekedési mizériára is lehet ilyenkor számítani. Bratislavában például a rendőrök nem tudták, hogy kik vagyunk és mit akarunk, félreállítottak minket, aztán azt mondták, hogy oké, csináljuk – mert tetszett nekik.

Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

Számtalan emlékezetes pillanata lehet egy ilyen utazásnak, mégis, ha egyet ki kellene emelnie, melyik lenne az?

Prágában történt. Az egyik opera-előadásunk után békésen vezettem a rózsaszín kisbuszt, kivételesen nem szólt a sziréna, és észrevettem a visszapillantó tükörből, hogy egy rendőrautó követ minket. Nem hajtottam gyorsan, gondoltam: te jó ég, mit követhettem el? Megállítottak minket a rendőrök, és kíváncsian megkérdezték, kik vagyunk, mit csinálunk Csehországban. Miután ismertettük a projektünket és a küldetésünket, azt mondták: „Csináljátok tovább, mert az emberek a Covid után még mindig betegek, és mindenkinek több művészetre van szükség! Ti, művészek éltetitek a világot!”. Mondanom sem kell, mennyire élvezték ezek után a kifejezetten nekik dedikált előadást. Magyarországon más volt a rendőrök hozzáállása, ők inkább jól szórakoztak, sokat nevettek.

Lide Martinez Abaigar és Alberto Martinez Guinaldo, Budatétény, Szoborpark, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

De az is nagyon jó érzés volt, ahogy Budafokon vártak minket. Négy órával a kezdés előtt posztoltuk, hogy I love Budafok!, vagyis Szeretlek, Budafok!, és onnantól kezdve nonstop csörgött a telefonunk. Annyi helyre hívtak minket játszani, hogy alig tudtuk követni a címeket. Szerencsére a közlekedés sokkal könnyebb volt Budafokon, mint a hetedik kerületben, ahol rémálom a parkolás.

AQB Open House, workshop, 2021 (fotó: Takács Kitti)

A következő előadás tervéről lehet már beszélni? A közösségi oldalukon látható fotók alapján nagyon izgalmasnak tűnik, talán repülőgépre cserélik a rózsaszín kisbuszt?

Nem, szó sincs róla! Társulatunk, a Flyingtheatre legújabb előadása, amiből már tartottunk egy pilot-bemutatót Billundban, repülőtéri várókban zajlik. Váratlan dolgok történnek majd, például Opera in the air, Opera at the gates, azaz Opera a levegőben, Opera a kapuknál, vagy például Operakoncert a csomagok futószalagja mellett. Még vannak csiszolgatni valók a projekten, de ha elkészülünk és utaztatható lesz az előadás, az első repterek egyike, ahova el szeretnénk juttatni, magyarországi lesz. Rengetegszer repülök Budapestről, és úgy érzem, jó lenne becsempészni egy kis vidámságot oda is.

Budapest, 2021 (forrás: Kunstpartiet)

A nyitóképet Takács Kitti készítette.

Lás még: Nyitott sziget 

További információk:
kunstpartiet.com
színház: https://vimeo.com/468963519
opera: https://vimeo.com/468882491
detflyvendeteater.dk