by Tóth Artin 2021. nov 07.

Nyitott sziget

Art Quarter Budapest – ahol a legfőbb érték a szabad szellem és a tolerancia

Az, hogy egy nyurga facsemete áll ki az udvaron ledepózott öreg Jaguar tetejéből, és egy igazi „bilikék” Fiat 500-as az élő díszlet a valamikori sörgyár főbejáratától balra, kicsit sem lepett meg az Art Quarter Budapest (aqb) tulajdonos-alapítója, Wolfgang Bartesch filmvászonra kívánkozó élettörténetének ismeretében.

Fotó: Tóth Artin

Az Art Quarter Budapestet alapító, Bonnban született Wolfgang Bartesch célja egy olyan, nemzetközi szinten is jegyzett művészeti központ létrehozása volt, ahol a külföldi és magyar művészek nyugodt, inspiráló környezetben alkothatnak. Az egykori Haggenmacher sörgyár épülete ma a világ különböző országaiból fogad alkotókat nemzetközi rezidenciaprogramján keresztül, emellett helyszínt biztosít a hazai alkotóknak, mindenféle kreatív kezdeményezésnek és művészeti eseménynek – mint amilyen például az EUmergency projekt.

Wolfgang Bartesch (fotó: Tóth Artin)

Az épület nem műteremházként indult, Wolfgang saját autókölcsönzőjének ideiglenes telephelye volt, aztán átgondolva az egész koncepciót, műteremházzá alakította. De addig a pillanatig eseménydús éveknek kellett eltelniük.

Fotó: Tóth Artin

A kiugrott mentős

Negyven évvel ezelőtt, amikor az ifjú Wolfgang még Németországban élt, a sorkatonaságot civil szolgálatra cserélte: a Vöröskereszt sürgősségi állomásán dolgozott, ahol rövid kiképzés után mindenkit belökték a mély vízbe. Volt ott egy fiatal orvos, aki mentorálta őket, és minden héten tartott egy esetmegbeszélést. Wolfgangnak ez nagyon tetszett, úgy érezte, itt valami fontos és értelmes munkát végezhet, olyat, aminek tétje van, és amiből meg is lehet élni. Ekkor született meg benne az elhatározás, hogy ő is orvos lesz.

Fotó: Tóth Artin

1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elindította első német nyelvű évfolyamát. Mivel Wolfgangot kint nem vették fel az orvosira, ide jelentkezett. Nem volt a legjobb diák, bár minden vizsgája sikerült. Akkoriban Magyarország nagyon egzotikusnak hatott egy német állampolgár számára, az óhazában már letűnt műfaj, egy bárzongorista felejthetetlen játéka festette alá az egyetemista évek éjszakáit. Wolfgang ezeknek a magyarországi éveknek köszönheti öt legjobb barátját is. Miután hazatért Németországba, egy szemesztert még elvégzett Berlinben. 1986-ot írunk ekkor. Döntenie kellett: rászán még jó néhány évet az életéből, amíg szakorvos lesz, vagy pályát módosít? Ez utóbbit választotta: üzletember lett.

Fotó: Tóth Artin

A „kvótakülföldi”

Magyarországon 1988-ban, a rendszerváltás előtti évben hoztak egy jogszabályt: azok a külföldiek, akik itt kezdtek üzleti vállalkozásba, adókedvezményt kaptak. Bartesch esetében is ez történt: így lett hirtelen egy remekül prosperáló autókölcsönző cég ügyvezető igazgatója. És ezen a ponton úszott be a képbe az Art Quarter Budapest jelenlegi épülete is, amely autókölcsönzője átmeneti telephelye volt.

Fotó: Tóth Artin

Az épület – a néhai Haggenmacher sörgyár

Egy ilyen hatalmas épületegyüttest fenn is kell tudni tartani. Gyakorlatilag önerőből, nagyon komoly banki hitelek révén sikerült jelenlegi formájába önteni. Hosszú évekig tartó építkezés, felújítás vette kezdetét: „Örülnék, ha a kőművesekkel egyszer már csak sörözni kéne, és nem elszámolni” – neveti el magát Wolfgang, miközben a távolba mutat, ahol tervei szerint jövőre egy újabb, több száz négyzetméteres épülettömböt újítanának fel.

Fotó: Tóth Artin

Mint mondja, az egyik legnehezebb feladat volt megmenteni az egykori raktár hatvanhat lőrésszerű ablakát, amelyek szélességét megtartották, de hosszirányban jelentősen megnövelték, hogy az irodák és a műtermek elegendő természetes fényt kaphassanak. Túlnyomó többségük a sarokkialakítás jóvoltából egyszerre két égtáj felől is napfürdőzhet, míg a többi a Nagytétényi úton és a vasúton keresztül a Dunára és Csepelre néz.

Fotó: Tóth Artin

Minden művész számára nagyon fontos az a környezet, ahol alkot, ahol dolgozik. Nemcsak az ország és a város meghatározó, hanem az ott élő emberek, az épített környezet és a műterem is hat a munkájukra. „Minden épületnek van egy sajátos atmoszférája, és ez a bennük élőkre is hat” – vallja Wolfgang.

Fotó: Tóth Artin

Ki fizeti a révészt?

Vannak bérleti konstrukciók, bevételek, amelyekből a banki hiteleket, biztosításokat fizetik, mecénásuk azonban nincsen. A XXII. kerületi önkormányzat ugyan nagyon pozitívan állt a kezdeményezésükhöz, hiszen a kerület presztízsét is növeli a jelenlétük.

Fotó: Tóth Artin

Gyakran előfordul, hogy ha rendeznek egy nagyobb szabású fesztivált, akkor az önkormányzati naptárhoz igazítják annak időpontját. Wolfgang és csapata   nemzetközi kulturális színtérré tette az épületet az elmúlt években, sok világhírű művész miattuk látogat el Budafokra – bizonyítva, hogy nem csak Budapest belvárosában zajlik a kulturális élet.

Fotó: Tóth Artin

A rendezvények többsége természetesen a ház presztízsét, értékét is növeli. „Ilyenkor jó kérdés, hogy ki támogat kit – tűnődik el Bartesch. – De hát mindannyiunk közös érdeke, hogy prosperáljon az aqb.” (Wolfgang következetesen így, kisbetűvel írja a művészeti tér rövidített nevét.)

 „Szörny” a tetőteraszon (fotó: Tóth Artin)

Aldi vagy művészet?

Az épületet üzleti alapon kell működtetni. Lehet, hogy jóval több bevételt generálnának abból, ha mondjuk az Aldi kibérelné valamelyik épületegységet, de Wolfgang a sürgősségi munka megismerése óta arra törekszik, hogy mások számára is fontos, értéket teremtő dologgal foglalkozzon – és „ami mellett nyugodtan tud aludni, nem viszi el az álmát”. Azt nem engedheti meg magának, hogy üzleti veszteség keletkezzen, de extra profitra sem törekszik mindenáron. Nem csupán üzletorientált a cég, de magát az épületet az itt tevékenykedő kreatív cégek és a legkülönbözőbb műfajokban alkotó művészek tartják fenn. A közösségi programokat pedig főleg pályázati forrásokból finanszírozzák.

Fotó: Tóth Artin

A Covid szerencsére nem nagyon ingatta meg a helyzetüket. Természetesen volt néhány program, ami elmaradt, az utazások leállását megérezték, de a bérlőik prosperálnak, csak három-négy mondta fel közülük a bérleti szerződést a pandémia miatt. Nonprofit és forprofit tevékenységek jól megférnek egymás mellett, ilyen például a nemzetközi kapcsolatrendszert is egyre jobban megmozgató Artist in residence program. Ennek a programnak egyik – vissza-visszatérő – vendége az Artbulance projekt.

Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

EUmergency

A programot megálmodó olasz Giuseppe Bonifati és magyar felesége, Linda Sugataghy Dániában él. Az első résztvevők között érkeztek annak idején a rezidensprogramra, sőt megismerkedésük helyszíne is az Art Quarter Budapest volt. Minden évben visszatérnek ehhez a bázishoz.

Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

Egy oldalsó műhely- és irodaépületben van az a vendéglakás, amelynek különböző szobáiban, közös konyhájában, fürdőszobájában és nappalijában egyszerre akár tíz rezidens művész számára tudnak szállást biztosítani. „Vannak, akik  hozzájárulnak a költségekhez, mert az országukban, ahol az adott projekttel pályáztak, erre is kaptak támogatást, és vannak, akik cserekapcsolat útján érkeznek, illetve olyanok is, akik meghívás révén, őket mi támogatjuk” – magyarázza Wolfgang.

Fotó: Tóth Artin

A nagy család

Wolfgang Bartesch közel harminc évvel ezelőtt telepedett le Budafokon festőművész feleségével és két gyerekükkel. Nagyon szeretik az agglomeráció ezen részét. „Amikor épp csak beköltöztünk a házunkba, a szomszéd Bandi bácsi a kezünkbe nyomott egy kosár cseresznyét, ez volt akkor az Isten hozta! köszöntés – meséli. – A környékre jellemző családias közeg azóta már eltűnt, az utolsó húsz évben sajnos nagyon sokat változott a közhangulat” – mereng el a múlton.

Fotó: Tóth Artin

Jogosan merül fel a kérdés: aki – német létére – ennyi mindent adott és ad a magyaroknak, vajon mit kap vissza? Bartesch szerint az a családias hangulat, az a sok barátság, ami az aqb révén kialakult, óriási dolog. Mint ahogy az is, hogy az Art Quarter Budapest a magyar kulturális térkép fontos pontjává vált – ezt érzi is nap mint nap. „Azoktól, akik nyitottak minderre, sok pozitív visszajelzést kapok – fogalmaz. – Nem maradok éhes a tapsra, mert ezen a szakterületen nagyon elismerik a munkámat. És ez az, ami boldoggá tesz. Örülnék, ha a kerületből kicsit több látogató jönne, de ez is alakul, szép lassan”.

Fotó: Tóth Artin

Az egész Art Quarter Budapestben azt szereti a legjobban, hogy sikerült létrehoznia egy különálló, mégis nyitott kis szigetet, ahol a legfőbb érték a szabad szellem és a tolerancia.

A nyitóképet Tóth Artin készítette.

Lásd még: I love Artbulance!

További információk az Art Quarter Budapestről ITT.