Idegenek a Spree partján

Mindössze néhány száz méterre a berlini főpályaudvartól idegenek találkoznak a Spree partján, hogy együtt salsázzanak és bachatázzanak. A szabadtéri táncestek összehozzák a nyugdíjast és az egyetemistát, a turistát és a régi berlinit, a pszichoterapeutát és a művészt – olyan embereket, akiknek a hétköznapokban talán soha nem lenne okuk találkozni.

Dévai Borbála Hanna Wahlheymat német weboldalon megjelent cikkét szemlézzük.

„Feierabend!” (Vége a munkaidőnek)

Véget ér egy mozgalmas hétköznap. A Hauptbahnhof megtelik aktatáskával hazafelé tartó fáradt üzletemberekkel, padokon ülő iskolás lányokkal, akik közönyösen görgetik a TikTokot, és kimerült utazókkal, akik azt az S-Bahnt keresik, amely végre elviszi őket a szállásukra.

Berlin számára azonban az este csak most kezdődik.

Ki gondolná, hogy a főpályaudvartól néhány száz méterre már latin ritmusok szólnak, és tánosok vették birtokba a Spree partját?

A Hauptbahnhof szabadtéri táncestjeiről sokan nem plakátról vagy hivatalos programajánlóból értesülnek. Egy barát mesél róla, aki talán szintén egy baráttól hallotta.

Fotó: Preillumination SeTh | Unsplash

A fiesta sosem ér véget

„A Hauptbahnhofnál rendezett táncos esték 2022 nyarán indultak, amikor a világjárvány két éve után végre feloldották a Covid-korlátozásokat. Eleinte meglehetősen informális összejövetel volt latin tánc iránt érdeklődők számára, mára azonban Berlin egyik legfontosabb tavaszi és nyári szabadtéri táncos eseményévé nőtte ki magát” – írja a szerző.

A szervező DJ-k és a résztvevők WhatsApp-csoportokon keresztül tartják a kapcsolatot. A csoportokhoz közvetlen meghívólinkeken keresztül lehet csatlakozni, amelyeket a Bachata Berlin Meetup-oldalán és az OPEN AIR SALSA IN BERLIN Facebook-csoportban is közzétesznek.

Fotó: Borcila Dorinel photography | Unsplash

„Táncparkett” a város közepén

A Gustav-Heinemann hídon átkelve a Ludwig-Erhard-Uferre érkezünk. A folyópart tökéletes hely egy munka utáni italhoz, romantikus piknikhez – vagy egy latin táncos estéhez.

Bárok, naplementét néző emberek és spritzet kortyolgató társaságok között egyre erősebben hallatszik a zene. Két hatalmas hangszóróból afrokaribi ritmusok áradnak, érzelmes énekkel és gitárdallamokkal.

A bachata érzéki dominikai tánc: közeli kapcsolat a partnerrel, oldalirányú lépések, csípőmozgás, a test hullámzása. A táncban azonban különböző világok találkoznak.

Egyes párok behunyt szemmel, tökéletes összhangban mozognak. Mások koncentráltan próbálják tartani a ritmust, megint mások nevetnek, amikor nem sikerül összehangolniuk a lépéseiket. A kezdők és a profik mást-mást keresnek a táncban, de egyvalami közös bennük: örömüket lelik benne.

Idegenekből társak

Az embereket különböző okok hozzák a Spree partjára. Van, aki mozogni szeretne, más új kapcsolatokat keres, megint más néhány órára szeretne kiszakadni a munkából és a mindennapi kötelezettségekből.

Talán éppen ezért olyan jó példája ez a közösség annak, amit sokan Berlin lényegének tartanak: a sokszínűségnek.

Nyugdíjasok és diákok, hippik és hipszterek, kezdők és profik, berliniek és turisták, melegítőnadrágot viselők és koktélruhás táncosok. Együtt olyanok, mint egy véletlenszerűen összeválogatott gyöngyökből kirakott kaleidoszkóp.

Első pillantásra alig van bennük valami közös. Aztán megszólal a zene. És úgy tűnik, egyetlen közös szenvedély is elég ahhoz, hogy az idegenekből társak (compañeros) váljanak.

Itt a salsa és a bahata elsősorban nem a táncról szól, hanem arról, hogyan lehet egy nagyvárosban néhány órára kilépni a saját szerepeinkből, és kapcsolatba kerülni egymással.

Az eredeti cikk ITT olvasható.

------------

Dévai Borbála Hanna Budapesten született. A Berlini Humboldt Egyetem pszichológia szakos hallgatója. Az emberi elme és a társadalmi dinamikák vizsgálata mellett szenvedélyesen törekszik arra, hogy teret adjon a kulturális és társadalmi kérdésekkel kapcsolatos különféle nézőpontoknak.

Nyitókép: Kyle Hinkson, Unsplash