
A koreográfus, akivel megérkeztek a férfiak a színpadra
– Maurice Béjart öröksége
„A szó elválaszt, de a tánc összeköt”. „A koreográfia két ember ügye: a koreográfusé és a táncosé, akár a szerelem. Egyikük a versenyló, a másik, aki hajtja.” Mindkét idézet Maurice Béjart-hoz köthető, azon kevés koreográfusok egyike, aki azzal dicsekedhet, hogy a nevét viselő társulat a világ egyik legjobb szakmai együttese. A jövőre fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Lausanne-i Béjart Balett ilyen, világszerte turnézik, és transzformálja jelenné a béjart-i örökséget.
E cikk írójának megadatott az a fantasztikus szerencse, hogy az 1990-es években élőben láthatta a hamvaiból folyton föléledő, elpusztíthatatlan főnixmadárról szóló ikonikus Béjart-koreográfiát, a Tűzmadarat a párizsi Garnier Operában. A sorok kígyóztak, óriási esemény volt, tomboló siker – teljes joggal. Felejthetetlen, máig élő élmény volt az előadás, melyet gyakran, s ezúttal is, Stravinsky és a mester másik ikonikus darabjával, a Le Sacre du printemps-mal, a Tavaszi áldozattal együtt játszottak. Két gyöngyszem a tánc világában.
Maurice Béjart ezt adta a táncnak: rendkívül expresszív, erősen a vizualitásra épülő, szenvedélyesen lüktető, nagyívű kortárs darabokat, amelyek meghatározták és átalakították a balett és tágabb értelemben a tánc világát, klasszikust és kortárst összekapcsolva, azokból új minőséget létrehozva. Méghozzá úgy, hogy darabjai egyszerre szólnak szívhez, szellemhez, testhez és lélekhez, egyszerre vizuálisak, teátrálisak és szimbolikusak. A Tűzmadár elpusztíthatatlan, mindig újjászületik poraiból. Béjart emléke, munkássága is töretlenül él, az erre hivatott társulat, a Lausanne-i Béjart Balett (Béjart Ballet Lausanne – BBL) és az azt működtető Maurice Béjart Alapítvány (Fondation Maurice Béjart) viszi tovább.
Maurice Béjart (forrás: Wikimedia Commons)
Ahogy a mester egyik korán elhunyt táncosa, Jorge Donne fogalmazott, a táncos, koreográfus és társulatalapító Béjart őrületes zsenijén túl azt a forradalmat hozta a táncnak, hogy nála végre látszódnak a férfiak. Már nemcsak humán díszletek, akik a hajszálvékony, égre törő balerinát tartják, emelik, forgatják, hanem valódi, hús-vér alakok, hús-vér történetekkel. A tánc végre már róluk is szól, mert valljuk be, a klasszikus balettben, a férfivariációkat leszámítva mindenki a balerinát nézi.
Persze Béjart nemcsak a Stravinsky-darabokat vagy a szintén világhíres, „tánc kifulladásig” típusú Bolerót adta a világnak: kétszáznegyven művel gazdagította a balettirodalmat, közülük negyven egész estés koreográfia.
Boléró (fotó: Gregory Batardon)
Béjart egykori társulatáról rengeteget hallhattunk a néhány évvel ezelőtt elhunyt Markó Iván kapcsán is, aki a ‘70-es években hosszú éveken át dolgozhatott Béjart társulatában. (Akkor még XX. Századi Balettnek hívták.) Markó is legendás volt, többek között a Tűzmadár szerepében.
A közelmúltban arról adott hírt a sajtó és a táncszakma, hogy több mint ötven év után, Markó Iván többéves tagsága óta először újra magyar táncost szerződtetett a híres nemzetközi társulat. Kovács Zsolt Vencel a Covid-járvány alatt azzal az ügyes művészi-társadalmi geggel hívta fel magára a figyelmet, hogy Budapest üres terein, a Hősök terén és a Vörösmarty téren közönség nélkül táncolt, bemutatva, hogy a tánc színpad és kulisszák nélkül is érvényes műfaj, és vészhelyzetben is mentális kapaszkodó vagy autentikus művészi kifejezőeszköz lehet. A fiatal magyar táncos tíz évre kapott szerződést az együttesben.
A Lausanne-i Béjart Balett jelenleg is a világ egyik legnagyobb presztízsű táncegyüttese, melyet 2007-től a közelmúltig a Nizsinszkij-díjas Gil Roman vezetett, 2024 óta pedig Julien Favreau a művészeti igazgató.
Dionysos (fotó: Gregory Batardon)
A BBL rengeteget turnézik szerte a világban, és nevéből fakadóan legfőbb feladatának a béjart-i örökség továbbvitelét tartja. Az évente százezer nézőhöz eljutó együttes negyvennégy profi táncost foglalkoztat, büdzséje évi tizenkétmillió svájci frank, emellett folyamatosan arra buzdítja a cégeket, mecénásokat, hogy támogatásukkal járuljanak hozzá működéséhez, mellyel a számos külföldi előadás és turné miatt kulturális nagyköveti szerepet is betölt.
„Azon túl, hogy legfontosabb küldetésünk Béjart életművének megőrzése és továbbörökítése, elengedhetetlen új produkciók létrehozása is, hisz’ a mester művészetének is ez volt a lényege. Mind Gil Romannak, aki 2007 után, Béjart halála után vette át a művészeti igazgatást, mind a 2024-ben őt váltó Julien Favreau-nak az volt, illetve az a legfontosabb, hogy a béjart-i repertoár fenntartásán túl újabb és újabb művekkel gazdagítsák a társulatot, friss koreográfiák készüljenek a táncosok számára” – mondja Régina Zwahlen, a BBL igazgatója.
„Az is cél, hogy ne csak a legismertebb műveket mutassuk be újra és újra, de a ritkábban játszott Béjart-alkotásokat is, például az Ez már a halál?, a Mallarmé III., a Dionysos (szvit) és a Selyem útja című koreográfiákat (ezek közül több jelenleg is repertoáron van), hiszen ezek a produkciók is rendre bizonyítják, mennyire időtlenek Béjart alkotásai, és mennyire szereti őket a közönség” – teszi hozzá.
Az igazgató asszony úgy látja, jelen felgyorsult és felszínessé váló világunkban sem csekélyebb az érdeklődés a kultúra iránt, és Svájc bővelkedik mindenféle kulturális lehetőségben. Persze a fiatalok megnyerésére és a proaktív kommunikációra hangsúlyt kell fektetni. A társulatot Lausanne városa tartja fenn, enélkül nem létezne, de a mecénások is fontosak.
Béjart nemcsak koreográfiai nyelvével forradalmasította a klasszikus balettet, de színpadi koncepciójával és kifinomult jelmezeivel is. A klasszikus kőszínházakból kivitte a táncot, így nyitotta meg például a mexikói olimpiai játékokat 1968-ban, de az együttes a mai napig világvárosok óriási koncerthelyszínein lép fel, köztük az athéni Herodes Atticus Odeonban.
Béjart elsősorban a művészi kérdésekre fókuszált, nem a pénzügyek szerepeltek érdeklődése középpontjában, de mindig fontos volt számára a társulat anyagi helyzete, és mivel maga is nehéz éveket élt meg gyermek- és fiatalkorában, ismerte a táncosok nehézségeit, és sokszor maga volt a társulat anonim mecénása. A Maurice Béjart Alapítványon keresztül a fiatal táncosok még ma is számíthatnak a segítségére. „Béjart minden körülmények között megvédte művészetét és szívből szerette a táncosait” – árulja el Régina Zwahlen.
Hamlet (fotó: Gregory Batardon)
A jelenlegi művészeti igazgató, Julien Favreau a szintén világhíressé vált Gil Roman után ugyancsak a társulatból nőtt ki. „Kapcsolatom a BBL-lel régi és mély. Tizenhét évesen, harminc évvel ezelőtt csatlakoztam az együtteshez, miután egy évet elvégeztem a Rudra-Béjart Balettiskolában. Számos szerepet táncolhattam el, először Béjart, majd Gil Roman igazgatása alatt. 2024-ben történt igazgatóvá válásom ennek a természetes folyamatnak a következménye. Béjart munkásságának továbbadása megtiszteltetés, ugyanakkor óriási felelősség is, legyen szó a legemblematikusabb művekről vagy ritkábban játszott darabjairól, amelyeket aprólékos munkával újra és újra színpadra kell fogalmazni, úgy, hogy közben a társulat repertoárját fejlesztjük. Mindezt a világ minden tájáról érkező koreográfusokkal közösen tesszük, azokkal, akiknek a művészi víziója rezonál az identitásunkkal. Munkánkba beletartozik az is, hogy kiválasszuk és társulatunkhoz szerződtessük azokat a táncosokat, akik személyiségüknél és tehetségünknél fogva képesek ezt az örökséget átmenteni a jelen számára” – mondta el a művészeti vezető.
Julien Favreau (fotó: Anoush Abrar)
Az együttes fellépéseinek körülbelül a fele külföldön történik, otthon Lausanne-on kívül Genfben, Zürichben, Luganóban és Bâle-ban tartanak bemutatókat.
A BBL büdzséjének Lausanne városa adja az ötvenöt, a jegybevétel a harmincöt százalékát, tíz százalék pedig a partnerek és mecénások támogatásának köszönhető. A legfontosabb céges partnerek a Loterie Romande, vagyis a helyi lottótársaság, a Béjart Alapítvány és a BBL Baráti Köre – ők hosszú évek óta támogatják az együttest. Nemrég a Nestlé Communityvel léptek kapcsolatba, ezzel elsősorban a fiatalokat megcélzó médiaeseményeket támogatják.
A BBL-t működtető alapítvány közhasznú, így a patrónusok adományuk összegét levonhatják az adójukból a törvény szabta határokon belül. Az együttes – más társulatokkal szemben – nem kap kantonszintű vagy szövetségi támogatást, csak kivételes esetben.
A társulat nagyon számít a mecénásokra és a magánalapítványokra, különösen a Béjart-koreográfiák újbóli színpadra állításában. A cél tehát művészeti és menedzsmenti szinten is ugyanaz: megőrizni és továbbvinni a tánc megújítójának, világraszóló zsenijének szellemiségét.
A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.
Nyitókép: L’Oiseau de Feu (Tűzmadár) előadás Zürichben (fotó: Admill Kuyler)
Lásd még:
A Béjart Ballet régen és ma – Julien Favreau új fejezetet nyit a Béjart Ballet Lausanne történetében: hűség a mester szellemiségéhez, nyitás a kortárs világ felé.
A modern tánc atyjától az „év táncosáig” – A svájci táncélet egyszerre épít hagyományaira és keresi az új utakat
Aki Budapestről szervez fesztivált a Genfi-tó partján – Interjú Havas Ágnessel, a Léman Bouquet Festival igazgatójával
A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, legyen ön is mecénás és támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
2025 decemberében jelent meg A mecenatúra magyarországi története 1900–2025 című kiadványunk, egy könyv azokról, akik fontosnak tartották, illetve tartják a művészet pártolását.
A kötet megvásárlásával a munkánkat támogatja.




