Aki Budapestről szervez fesztivált a Genfi-tó partján

Június utolsó hétvégéjén negyedik alkalommal rendezték meg a Léman Bouquet Festivalt, ami a Genfi-tó svájci és francia oldalát összekötve hozza el a klasszikus zenét hét környékbeli településre (Genf, Anières, Messery, Excenevex, Yvoire, Thonon-les-Bains, Carouge). A műfaji felhozatal széles skálájú, a barokktól a szimfonikus zenén át a jazzig terjedt, és szerveztek egy biciklis napot is, melynek során közösen, két keréken lehetett végigjárni a helyszíneket. További különlegesség, hogy a fesztivál megálmodója magyar: Havas Ágnes ráadásul nem költözött ki, a munka nagy részét Nagymező utcai irodájából végzi. A nemzetközi szakmában az Armel Opera Festival igazgatójaként tett szert komolyabb ismertségre, amiért 2019-ben francia állami kitüntetést is kapott. [Az interjú a 2026-os fesztivál előtt készült – a szerk.]

Mikor döntötte el, hogy a kultúra világában fog dolgozni?

Egyetemistaként, sőt talán még korábban. Abban viszont sokáig nem voltam biztos, hogy pontosan melyik területet választom. Az irodalom és a zene egyaránt vonzott, de a gimnáziumi és egyetemi évek alatt annyi meghatározó koncertélmény ért, hogy végül a klasszikus zene mellett döntöttem. Szinte minden nap jártam koncertre, operába vagy színházba. Ez döntötte el a dolgot, de azt is viszonylag hamar éreztem, hogy nem művészként szeretnék a kulturális élet része lenni, hanem szervezőként.

A 2000-es években a budapesti Francia Intézet zenei szervezője voltam, ami fontos szakmai alapot adott. Később azért hagytam ott az intézetet, hogy saját produkciós irodát alapítsak, ahol önálló koncerteket és opera-előadásokat szerveztem. Néhány év elteltével azonban már nem egyedi eseményekben gondolkodtam, hanem egy komplexebb, nemzetközi fesztivált szerettem volna létrehozni. Így indult az Armel Opera Festival, de azt nem tudom pontosan visszaidézni, hogyan született az az ötletem, hogy ez verseny és fesztivál legyen egyben, amit ráadásul nemzetközi tévé is közvetít.

Mit jelent az ön számára a Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozata, amit a francia kulturális minisztertől kapott meg?

Először el sem akartam hinni. Olyan alkotók kapták meg korábban ezt az elismerést, mint Eötvös Péter, vagy jelentős francia fesztiváligazgatók, ezért sokáig fel sem fogtam, hogy én is részesülhetek benne. Leírhatatlan érzés volt, ugyanakkor gyakorlati haszna is van: a mostani fesztivál szervezése során tapasztaltam, hogy Franciaországban komoly ajtókat nyit meg.

Az Armelt 2022-ben rendezték meg legutóbb, majd 2023-ban elindult a Léman Bouquet Festival. Utódja az egyik a másiknak?

Az utódjának nem mondanám, mert eléggé különböző a kettő. Az Armel tizenöt évig működött, és már az utolsó éveiben éreztem, hogy szeretnék más jellegű fesztivált is létrehozni. Nem állt szándékomban az Armelt végleg lezárni, de amikor elkezdtem a Léman Bouquet-t, nem gondoltam bele, mennyi kihívással jár az, hogy két idegen országban, több városban, határokon átnyúlóan zajlik. Emellett nem volt kapacitásom az Armelt is folytatni, de a fejemben jelenleg is inkább csak szünetel. Hosszabb távon szeretném az opera hangsúlyosabb jelenlétét valamilyen formában visszahozni az új fesztivál keretein belül.

Milyen kihívásokkal jár egy több országon átívelő fesztivál megszervezése?

Jelentős adminisztratív és logisztikai feladat. Két ország kulturális és jogi rendszerét kell megismerni, több várossal és falvakkal együttműködni. Korábban szerveztem koncerteket, több országban, még New Yorkban, a Carnegie Hallban is, de teljes fesztivált most először rendezek külföldön. Egy koncertturné és egy többnapos, több helyszínes fesztivál szervezése egészen más léptékű munka.

Az irodája Budapesten van. Soha nem merült fel, hogy kiköltözzön?

Nem. Az elmúlt húsz évben több országban voltak projektjeim, de mindig itthonról szerveztem ezeket. Igaz, korábban nem fesztiválokról volt szó, hanem önálló koncertekről, turnékról vagy opera-előadásokról. Fesztivált szervezni nagyon más, elég sok helyre el kell menni személyesen, bár a Covid-járvány óta a videokonferencia is bevett módszerré vált. Szóval, nem könnyű, de mivel soha nem szerettem volna kiköltözni, így kell megoldanom.

Milyen engedélyek szükségesek ahhoz, hogy valaki más ország állampolgáraként fesztivált alapítson? 

Nem az állampolgárság számít, az nagyjából senkit nem érdekel, hanem a projekt egyes részei számítanak. Például ahhoz, hogy biciklivel haladhassunk közúton – ami a fesztivál egyik napján a program része – hatósági egyeztetésekre volt szükség. És mivel kis falvakról van szó, a polgármestereket sem lehet megkerülni, minden döntéshez kellenek ők is. Franciaországban emellett névre szóló koncert- és fesztiválszervezői engedély kell az állami pályázatokhoz. Ennek megszerzése komoly adminisztratív folyamat, részletes szakmai dokumentációt igényel – de nem állampolgárság függvénye, a helyiekre ugyanúgy vonatkozik.

Genfi villamosdekoráció (fotó: Sonja Gallay)

Mekkora stábbal dolgozik?

Egész évben ketten dolgozunk az irodában, a fesztivál idején viszont számos külső partner, technikai szakember és egyéb alvállalkozó kapcsolódik be a szervezésbe. A lebonyolításban a helyi partnerektől a grafikusokon át a sofőrökig nagyon sok szereplő vesz részt.

Hogyan alakult ki a részt vevő települések köre?

Egy éven át személyesen jártam a régiót, szinte mindenhová elmentem, hogy bemutassam a koncepciót a települések vezetőinek. Elképzeltem egy útvonalat Genf és mondjuk Evian között, bár odáig végül nem fogunk terjeszkedni. Több helyszínt kerestem fel, mint amennyivel végül elindultunk: tulajdonképpen mindenki lelkesedett, de muszáj volt szelektálni, ezért az induláskor négy településre szűkítettem a kört. Az első év tapasztalatai után más falvak is érdeklődtek a csatlakozás iránt. Franciaországban erős a fesztiválkultúra, sok a rendezvény, így a konkurencia is jelentős, de én mindig a saját vízióm megvalósítására koncentrálok.

Honnan jött a biciklis nap koncepciója?

Nem egyetlen ötletből fakadt, hanem a fesztivál alapgondolatából: a nemzetközi együttműködések és új művészi találkozások létrehozása volt a célom. A bicikli csak hab a tortán: a Genfi-tó környéki települések összekapcsolása a kerékpáros útvonal mentén jól illeszkedett a fenti koncepcióba, amit a Covid-időszak alatt volt időm tovább finomítani.

Biciklisek a Léman Bouquet Festivalon (fotó: Olivier Miche)

Hogyan épül fel a kultúrafinanszírozás a két országban?

Rengetegféle forrás van, nekem két évembe került, hogy  mindkét országban feltérképezzem a rendszer működését, fontos szereplőit, előnyeit és hátrányait. Muszáj volt rászánni az időt, mert egészen más, mint amivel az addigi életemben találkoztam. De ezt meg kell tanulni, mindennek részletesen utána kell menni, és akkor egyszer csak megnyílnak az ajtók. Szerintem én lassú is vagyok, lehet, hogy valakinek gyorsabban menne.

Milyen szempontok alapján választ fellépőket? Fontos, hogy legyenek köztük magyarok?

Nem szempont, de mivel az előző évtizedeimet többnyire magyar művészekkel töltöttem, és rengetegen vannak, akiket szeretek, az első perctől sokan kerültek be közülük a programba. Emiatt kapok is kritikákat, de az elsődleges szempont mindig a minőség. A nemzetközi zenei élet hatalmas kínálatot jelent egy fesztiválnak, úgy is mondhatnám, hogy nekem az egész világ egy svédasztal, így a válogatás felelősségteljes feladat. Az első évben magyar szimfonikus zenekar is fellépett, voltak virtuóz hangszeres szólisták, mint Szakcsi Lakatos Róbert, Sárközy Lajos és Lukács Miklós, volt magyar énekkar kétszer is, a budavári Kodály Zoltán magyar Kórusiskola Psallite énekkara Tóth Márton vezetésével. A második évben a budapesti Zeneakadémia opera-előadását mutattuk be a tóparton, Almási-Tóth András rendezésében. A jazz műfajában pedig Mogyoró Kornél vett részt egy nemzetközi együttműködésben tavaly. Idén a Gemma énekkar és a Budapest Jazz Orchestra lép fel, mind a két országban.

A Versailles-i Barokk Zenei Központ Énekkara és Zenekara, vezényel Fabien Armengau (fotó: Olivier Miche)  

Milyen a fesztivál helyi, illetve nemzetközi visszhangja? Inkább helyiek látogatják, vagy messzebbről is mennek?

Ahhoz képest, hogy csak negyedik éve létezik a Léman Bouquet, helyben már kifejezetten ismertek vagyunk. A közönség többsége svájci és francia, mindkét ország helyszínein inkább az ottaniak vannak túlsúlyban, a biciklis programon pedig nagyjából fele-fele az arány. A külföldiek száma egyelőre alacsony, tavaly Kanadából és Olaszországból érkeztek páran, illetve nagy örömömre Magyarországról is jöttek már kifejezetten emiatt. Annak ellenére is, hogy Genfbe sajnos nem túl egyszerű eljutni Budapestről: nincs mindennap közvetlen repülőjárat, ami fix dátumok esetén problémát jelenthet. 

Mik a tervek?

A fesztivál évről évre bővül, bár a program már most a klasszikus zene szinte teljes spektrumát lefedi: barokk, kamarazene, szimfonikus zene, jazz és opera egyaránt szerepel benne. Idén új (hetedik) helyszínként csatlakozik Thonon-les-Bains, ahol a Gemma énekegyüttes műsorával indul majd a program. A jövőben pedig nemcsak térben, hanem időben is növekedni szeretnénk, tervben van egy különleges, egész napos operaprojekt. Emellett természetesen a nemzetközi együttműködéseket is szeretnénk tovább szélesíteni.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Havas Ágnes (fotó: Kállai-Tóth Anett)

Lásd még:

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

Genf, a legkisebb világváros – A reformáció bölcsőjétől a globális diplomácia fellegváráig

Nem pusztán előadásokat álmodnak színpadra, hanem hosszú távú kulturális értéket építenek – A Kanadai Operatársulat