Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható

Svájcról sok minden eszébe jut az embernek: a mennyei csokoládéktól és a pazar sajtoktól kezdve a drága karórákon át az irigyelt politikai semlegességig, a megbízható bankrendszerig, valamint a mesés tájakig, de egy valamire aligha gondolnánk. Pedig a kevéssel több mint negyvenegyezer négyzetkilométernyi területű országban orvosi receptre írható a kultúra.

Svájc – számos nemzetközi szervezet székhelyeként – a legfejlettebb és legversenyképesebb országok egyike, virágzó, modern piacgazdasággal. Mutatószámai világviszonylatban is kimagaslóak: ilyen például az inflációs ráta, a globális innovációs és az emberi fejlettségi index, az egy főre jutó GDP, a fizetések mértéke, a demokratikus kormányzás és a sajtószabadság. Nem véletlenül fogalmazott úgy Michelangelo Svájcról, hogy a demokrácia és a testvéri szeretet országa. Emellett az alpesi ország Európa egyik legsokszínűbb kultúrturisztikai célpontja. A kulturális turizmus itt nem kiegészítő elem, hanem a nemzeti identitás szerves része: a történelmi városmagok, a világhírű múzeumok, a kortárs építészet, a fesztiválok és a gasztronómia egymást erősítve alakítják az ország arculatát.

Svájc tudatosan nem a tömegturizmusra épít, hanem a minőségire. A kiváló vasúti infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a látogatók környezettudatos módon járják be az országot, miközben a települések és az intézmények megőrzik élhetőségüket. A fenntarthatóság ebben a nem túl nagy országban nem marketingfogás, hanem stratégiai alapelv.

A Rhätische Bahn Bernina Expressze a Montebello-kanyarban, Pontresina felé haladva, háttérben a Morteratsch-gleccserrel (forrás: Unsplash)

A megközelítőleg kilencmillió lakosú, huszonhat kantonra tagolódó Svájc lakosságának mintegy húsz százalékát teszik ki a letelepedett külföldiek és az időszaki vendégmunkások. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az államnak négy hivatalos nyelve van (német, francia, olasz, rétoromán), rögtön érthetővé válik, hogy a – kulturális értelemben is vett – sokszínűség valóban az ország elidegeníthetetlen tulajdonsága. A német nyelvű területek polgári műgyűjtő hagyománya, a francia régiók intellektuális és diplomáciai öröksége, valamint az olasz könnyedség hatása eltérő, mégis egymással párbeszédben álló kulturális karaktert teremt.

Svájc számokban

Jókai Mór Rákóczy fia című regényében kiemelte Svájc mesés tájait, magnetikus jéghegyeit és ózondús levegőjét. Babits Mihály pedig Messze…messze… című versében örökítette meg a táj szépségét: „Svájc. Zerge, bércek, szédület./ Sikló. Major felhők felett./ Sötétzöld völgyek, jégmező:/ harapni friss a levegő”. És valóban: a korszakokon átívelő függetlenségéért irigyelt államba érkezve megcsodálhatjuk közel ezerötszáz tavát, kirándulhatunk a hatvanötezer kilométernyi túraútvonalain, hódolhatunk síszenvedélyünknek az ötszázhatvannál is több síparadicsoma valamelyikében, libeghetünk a háromszázötven felvonóján, és természetesen látogatást is tehetünk a területén található több mint kilencszáz múzeum egyikében-másikában.

Adelboden (forrás: alpexcursion.com)

Múzeumok nemzetközi rangon

Svájc múzeumai évente nagyjából tizenegy millió ember érdeklődésére tartanak számot. Kulturális centrumai közül igazi művészeti központként emelkedik ki Bázel. Itt található a világ egyik legrégebbi nyilvános műgyűjteménye, a Kunstmuseum Basel. A középkori mesterektől a modern festészet ikonikus alkotóiig terjedő anyag nemzetközi mércével mérve is páratlan. A városban működik továbbá a Fondation Beyeler, amely építészeti megoldásaival és impresszionista, illetve kortárs gyűjteményével egyaránt lenyűgözi a látogatókat.

Zürich szintén a művészet szerelmeseinek kedvelt városa. A Kunsthaus Zürich (Zürichi Műcsarnok) gyűjteményében megtalálhatók a svájci festészet legnagyobb alakjai és a nemzetközi avantgárd képviselői is. A város ipari örökségét és formatervezési hagyományait a Museum für Gestaltung Zürich mutatja be, amely rávilágít arra, hogyan vált a precizitás és az innováció a svájci identitás részévé. 

A francia nyelvű területeken Genf kulturális élete kiemelkedő. A Musée d’Art et d’Histoire (Művészeti és Történeti Múzeum) gyűjteménye a képzőművészet mellett régészeti és iparművészeti kincseket is felvonultat. Nem messze onnan, Lausanne-ban működik az olimpiai eszme központja, az Olympic Museum, amely interaktív kiállításaival a sport és a kultúra kapcsolatát mutatja be.

A közlekedés és technikatörténet iránt érdeklődők számára Luzern kínál különleges élményt a Verkehrshaus der Schweiz révén. A múzeum nem csupán járműveket állít ki, hanem a svájci innováció és mérnöki teljesítmény történetét is bemutatja.

A bakancslistáról kihagyhatatlan desztináció természetesen a főváros, Bern, benne többek között a Paul Klee Központtal (Zentrum Paul Klee). Az olasz Renzo Piano tervezte épületben helyet kapott múzeum Klee teljes festői életművének közel a felét mutatja be. Sétautunkból nem érdemes kihagyni az UNESCO világörökségi listáján szereplő óváros középkori árkádjait és tornyait sem, melyek időutazásra hívják a látogatót. 

Fesztiválok és élő kultúra

A svájci kultúra nem statikus örökség, hanem folyamatosan újratermelődő élmény. Montreux ad otthont a világhírű Montreux Jazz Festival rendezvénynek, amely évtizedek óta a nemzetközi zenei élet meghatározó eseménye. Bázelben rendezik meg az Art Basel kortárs művészeti vásárt, amely a globális műkereskedelem egyik központi fóruma, s amely program 2024-ben kilencvenegyezer látogatót vonzott. Svájc legnagyobb szabadtéri fesztiválja, a Paléo Festival Nyon hat nap alatti több mint kétszázötven koncertjével kétszázötvenezer látogatót fogad. Szintén több százezres tömeg érkezik Zürich utcafesztiváljára, a Street Parade-ra, de emellett kisebb, ikonikus fesztiválok, mint például a berni sajtfesztivál is bekerülnek az éves rendezvénynaptárba.

Múzeum receptre

A harmincegyezer-ötszáz lakosú, az ország nyugati részén fekvő Neuchâtelben újszerű, nagyjából tízezer frank költségvetésű, kétéves egészségmegőrző és jólléti program indult útjára 2025 januárjában, amelyben az orvosok – terápiás javaslatként – múzeumlátogatást írhatnak fel receptre.

Ahogyan Patricia Lehmann, a programban részt vevő helyi orvos fogalmazott egy, a Reutersnek adott interjújában: „Azok számára, akiknek időnként nehézségeik vannak a mentális egészségükkel, lehetővé tesszük, hogy egy pillanatra elfelejtsék aggodalmaikat, fájdalmukat, betegségeiket, és átélhessék a felfedezés örömteli pillanatait”.

A város a program ötletét egy 2019-es WHO-tanulmányból merítette, amely azt vizsgálta, milyen szerepet töltenek be a művészetek az egészségi állapot javításában, illetve a betegségek kezelésében.

A projekt indulása óta a házi- és szakorvosok nagyjából ötszáz receptet írtak fel stresszel, depresszióval, krónikus betegséggel vagy társadalmi elszigeteltséggel küzdő, illetve műtét előtt álló pácienseik számára. A programban a múzeumok mellett botanikus kertek és egyéb kulturális helyszínek is részt vesznek. Ha a kezdeményezés sikeresnek bizonyul, az ötletgazdák a későbbiekben szeretnék kiterjeszteni a lehetőséget más kulturális tevékenységekre, például színházra, táncprogramra is. Ahogyan Julie Courcier Delafontaine, a város kulturális osztályának vezetője fogalmazott: „Szeretnénk, ha ez a projekt beindulna, a betegekre gyakorolt hatása bizonyítaná az értékét, és egy napon – miért ne? – az egészségbiztosítás fedezné a kultúrát mint terápiás formát”.

Kunstmuseum Basel (forrás: Wikimedia Commons)

Ráadásként egy kis hazai

Biztosan vannak, akik emlékeznek még az 1990-es években futott, „– Do svájci? – Nem, én is magyar vagyok” párbeszéddel fémjelzett csokoládéreklámra. És hogy eme reklámon túl még számos kapocs öregbíti a magyar–svájci viszonyt, arra több bizonyíték is akad – magyarként ugyanis Svájcban sem kell messzire menni egy kis hazai emlékért.

Az ország legjelentősebb magyar emlékhelye a Rhône völgyéből nyíló Hunok Völgye, más néven Val d'Anniviers. Itt a népművészet, a szokások és a nyelvi elemek őrzik a magyar–hun eredet nyomait. Töss város címerében pedig az Árpád-házi kettős kereszt jelenik meg.

Ha nem csupán rövid látogatást teszünk Svájcban, hanem hosszabb időre választjuk lakhelyül, akkor sem kell lemondani a magyar koncertélményekről – élőben élvezhetjük számos hazai előadó nagykoncertjét. Tavaly például a Hooligans lépett fel Zürichben, idén márciusban pedig Azahriah is csempészett egy kis hazai életérzést az alpesi ország határain belülre. Kultúránk ottani megőrzéséről egyébként több szervezet, egyebek mellett a Svájci MagyarHáz Alapítvány is gondoskodik. 

A portré először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Neuchâtel (fotó: Andreas Gerth)

Lásd még:

Akivel a galambok felröppennek – Melinda Nadj Abonji író portréja

Kortárs művészet mint városfejlesztési stratégia? – Az olaszországi Gibellina második esélye

Dél-Olaszország – Ahol a kultúra nem múzeum, hanem életforma

A hotel, ahol a művészet nem díszlet, hanem főszereplő – Vendégségben a varsói PURO Warszawa Stare Miasto hotelben