Akivel a galambok felröppennek

Nem sok magyar gyökerű, Svájcban kibontakozó írónőről tudunk, de Melinda Nadj Abonji közülük való. A Galambok röppennek föl című, önéletrajzi ihletésű – eredetileg német nyelven megjelent (2010), majd magyarul is kiadott (2012) – regénye több rangos elismerést kapott: egyebek mellett a svájci Swiss Book Prize-t és az egyik legrangosabb európai irodalmi elismerésnek számító Német Könyvdíjat (Deutscher Buchpreis) is elnyerte. A zsűri indoklása szerint „a könyv nagy beleérző képességgel festi le a jelenkor ébredő és múltjával még mindig küzdő Európa képét”.

A Jugoszlávia Vajdaság tartományában, Becsén (ma Szerbia) született Melinda Nadj Abonji négyéves korában költözött a szüleivel Svájcba, a Zürichi-tó partjára. Egészen fiatal felnőttkoráig küzdött azzal, hogy megpróbáljon integrálódni a svájci társadalomba – ez az alapélménye, vagyis az identitáskeresés és a gyökértelenségérzés motívuma időről időre felbukkan a műveiben.

Életében az írás mellett a zene is komoly szerepet játszik: énekel és hegedül. Munkásságában az írói és a muzikális kvalitásai együtt alkotnak kerek egészet. Ahogyan fogalmaz, a saját munkájában megpróbálja ötvözni a zenét és az irodalmat.

A fenti vezérelva Galambok röppennek föl (eredeti címe: Die Tauben fliegen auf) című regényében is teljes mértékben érvényesül: vesszővel sűrűn tagolt mondategységei zenei ritmusfeleket, -negyedeket és -nyolcadokat tesznek ki. A mű jellegzetessége – ahogyan egy, a Tiszatáj online-on megjelent cikk fogalmaz – „az egészen egyedi, német eredetijében is a magyar mondatszerkezetek sűrítettségén alapuló nyelvhasználat”.

Írói stílusáról a Magvető Kiadó oldalán lévő ismertetőben is olvashatunk: „Mindennek kifejezésére az írónő sajátos nyelvezetet és egyéni mondatszerkezeteket használ, a hétköznapi nyelvet ötvözi a költőiséggel. Köztes nyelv ez, szókincsében és nézőpontváltásokban is rendkívül gazdag, egyszerre több hagyományt, kultúrát képes megteremteni, miközben egyikben sincs visszavonhatatlanul otthon. Szövegét dőlten szedett kifejezések tűzdelik: a német eredetiben is magyarul szereplő, valamint a magyar fordításban németül vagy más nyelveken meghagyott szavak – a kisebbségben élők és kivándoroltak jellegzetes nyelvhasználatához hűen”.

Melinda Nadj Abonji (fotó: Ayse Yavas)

Az írónő első irodalmi műve, a Der Mann ohne Hals und Canal Grande (A nyak nélküli ember és a Canal Grande) címet viselő novellája 1998-ban jelent meg, amelyet a Mensch über Mensch (Ember ember felett), Per Traasdahl képeihez készült szöveg követett 2001-ben.

A Die Tauben fliegen auf 2010-ben jelent meg a salzburgi Jung und Jung kiadónál, a magyar változat megjelenésére két évvel később, a Magvető Kiadó gondozásában került sor. S noha Nadj Abonji ért magyarul (az utóbbi években magyar szövegek németre fordításával is próbálkozik), saját szövegét azonban Blaschtik Éva fordításában olvashatjuk. (Egyébként a Galambok röppennek föl volt az írónő első, eddig egyetlen kötete, amely magyar nyelven is megjelent.)

A regénnyel kapcsolatban Melinda Nadj Abonji kiemelte: amikor elkezd írni, nincs még pontos terve; a kiindulási pont megtalálása fontos számára, amiből kibontakoztatható a történet. A szakma a Galambok röppennek föl német eredetijét számos rangos – brit, francia, német és svájci – díjjal ismerte el, ami nem volt előzmény nélküli, hiszen az írónő 2004-ben megjelent, Im Schaufenster im Frühling (Tavasszal a kirakatban) című első könyvét szintén több díjjal – többek között Hermann-Ganz-díjjal – jutalmazták, továbbá a szerző elnyerte Zürich kanton kulturális díját (Kulturpreis des Kantons Zürich), illetve a berlini Colloquium irodalmi ösztöndíját. 

Az írónő harmadik regénye, a 2017-ben megjelent Schildkrötensoldat, amely a volt Jugoszláviában 1991 és 1997 között a felszított nacionalizmus tüzében zajlott háború idején játszódik és az ország széthullásáról szól, ugyancsak több elismerést kapott: elnyerte az Erich Fried-díjat és a Schiller-díjat.

A DieTauben fliegen auf 2010-es megjelenésekor a Goethe Intézet felolvasóestet szervezett Budapesten, ahol a hazai közönség is közelebbről megismerkedhetett a könyvvel.

forrás: Magvető

„Melinda Nadj Abonji regénye, a Galambokröppenekföl német nyelven született, mégis tapinthatóan magyar. Annak ellenére, hogy a szerző kisgyermekkorában került Svájcba, így a Vajdaságról leginkább a gyermekkori kép él benne, a hazalátogatások során is ezt keresi, és kapaszkodik azokba az emberekbe és tárgyakba, akik és amik a gyermekkori emlékeiben élnek” – olvashattuk a regényről a Cultissimo oldalán.

A 2012-es, magyar nyelvű megjelenést is követte felolvasássorozat, amelynek állomásai Budapest, Debrecen és Szeged voltak. A program átnyúlt az írónő szülőföldjére is, ahol Zentán, Becsén, Újvidéken és Belgrádban találkozhatott vele a közönség. A Zentán megrendezett eseményen Nadj Abonji szavait Blaschtik Éva, a könyv fordítója tolmácsolta a közönségnek – ugyanis a szerző – meglátása szerint – magyarul nem tudja magát olyan szépen kifejezni, mint németül.

Az írónő „azért is érdekes, mert azon magyar származású, de nem magyar nyelven alkotó írók és költők sorába illeszkedik, akikre mostanában egyre jobban odafigyel a magyar irodalmi közbeszéd […]” – méltatja őt a Cultissimo.

Melinda Nadj Abonji a közelmúltban fejezett be egy forgatókönyvet. A film rendezője Rolando Colla, a bemutató 2028-ban lesz.

Idén a magyar közönség személyesen is találkozhat az írónővel: a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében tart műveiből felolvasást.

Az eredeti cikk a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Melinda Nadj Abonji (fotó: Gaëtan Bally)

Lásd még:

A katarzis ideje – Interjú az idén tavasszal alapított Esterházy Irodalmi Díj nyertesével, Darvasi Lászlóval

Nádas Péter: Planetáris hipokrízis – A magyar író esszéjét először Zürichben hallhatta a közönség; már az atlatszo.hu-n is olvasható

Visky András: „Nagy beszélgetésdeficites korban élünk” – Interjú a Libri-díj „Az év határon túl legnépszerűbb könyve” kategóriájának nyertesével