Nádas Péter: Planetáris hipokrízis
– A magyar író esszéjét először Zürichben hallhatta a közönség; már az atlatszo.hu-n is olvasható
Első vendége volt Nádas Péter a zürichi Literaturhaus (Literaturhaus Zürich) idén ősszel indított Zürichi beszédek-sorozatának, amely során kortárs írók reflektálnak korunk társadalmi, szociológiai és politikai jelenségeire. Az író Nicola Steiner igazgató meghívásának és felkérésének eleget téve olvasta fel szeptember 12-én az eseményre írt Planetáris hipokrízis című esszéjét.
A szöveg – amelyből alább közlünk rövid részleteket – szeptember 13-án jelent meg nyomtatásban a Magyar Hang és az Átlátszó közös mellékletében, online pedig az atlatszo.hu-n olvasható.
„Hosszú a listája, hogy mi mindenről nem akarok beszélni. A közös hallgatásnak nagyobb súlya is lesz.
Hallgassunk.
Közben valakinek talán valami eszébe jut.
Megoldás biztosan nem.
Miként a karósbab, a megoldás arra a reményre tekeredik rá, hogy holnapra mindennek jobbnak, többnek kell lennie, s így tovább, ide a tökéllyel.
Veszélyekről sem. A demokrácia periodikusan visszatérő halálos veszélyezettségéről.
Világnagy kényszerképzetekről.
Égig a karósbab sem ér.
Hazám sorsáról semmi, nulla, semmi. Harminc éven át mondtam, írtam, nem mondom, hogy hiába, de azóta sem tudok többet.”
[...]
„Az ember birtoklási és felhalmozási vágya mindazonáltal nem tréfa. Haladás, fejlődés, prosperitás, optimalizálás a bűvszava. Vajha a teremtés a mi adottságainkhoz igazodna. Ez a centrális óhaja. Mágikus egy óhaj. Csupán ritmikus körtáncok közepette lehet az örökkévaló isteneknek az igényét benyújtani. Vajha ne akarnánk többet felhalmozni. Ha Kant etikai imperativusát komolyan vehetném. Ha lopással, csalással, korrupcióval, rablással, csempészettel, feketekereskedelemmel és szervezett bűnözéssel nem halmoznánk fel jóval többet, mint amennyit két kezünk, uram, bocsáss, elménk munkájával meg tudunk keresni.”
[...]
„Közügyekről szívem szerint akkor beszélnék, ha tudnám, mi a köz. Mi a nem köz. Mi vagyok én. Ha vagyok egyáltalán, és nem mi vagyok-e többnyire. Enciklopédiát egyedül senki nem tud írni. Ha biztos adatot akarok, akkor vissza kell hátrálnom a lexikonhoz, ők az enciklopédistákhoz hátráltak, mikor megírták, ők meg a szerzetesek kéziratos könyvtáraihoz és a szájhagyományhoz. Ugyanezt a kincset a mesterséges intelligencia előfordulás és a gyakoriság szempontjából rendezi és minősíti. De sajnos eleve üzleti sikerre kalibrálták a kényszeres disszimulánsok. Nekik is vissza kell fizetni a hiteleiket, és a hitelezők nem türelmesek. Az rendben lenne, hogy az ember reggel megüti hangjával a csöndet, estélig pedig biztosítja napi hangszennyeződési hozzájárulását, csak mondja, mondja mindenről a véleményét, de miről és ki beszél, mondandóját mikor és miként torzította el a korszak megannyi opportunista hiedelme. Ki hitelesít. Hogyan értsem, miként kit halljak ki az általános hangzavarból.”
Az esszé teljes terjedelmében ITT olvasható.
Nyitókép: Nádas Péter Zürichben (fotó: Maher Akraa/Literaturhaus Zürich)
Lásd még:
Nyolcvanéves Nádas Péter, a kortárs magyar és világirodalom kiemelkedő alakja – Fotográfusként ugyancsak jelentős; friss képeiből a Deák Erika Galériában rendeztek kiállítást
Hiány két hang között – Haydn, Nádas és az Esterházyak
Szenvedélyesen szeretjük a kultúrát, a művészeteket és a stratégiai gondolkodást. Ez ingyen van. A lapkiadás és az online magazin működtetése azonban pénzbe kerül. Kérjük, ha teheti, támogassa az Art is Business hiánypótló munkáját!
