A modern tánc atyjától az „év táncosáig”

Ha Európa táncközpontjaira gondolunk, talán nem az elsők között jut eszünkbe Svájc – pedig ez a kis, ám annál sokszínűbb ország irigylésre méltóan gazdag és pezsgő táncélettel bír. Az elmúlt években ráadásul egyre vonzóbb bázist jelent a nemzetközi táncélet nagy nevei számára is.

A táncos szcéna jelenkori gazdagsága erős történelmi hagyományokon alapul: Svájc volt például a huszadik századi moderntánc-irányzatok egyik bölcsője is. Az I. világháború előtt ugyanis Asconában, a Monte Veritànak (az „igazság hegyének”) nevezett dombon alapította meg tánciskoláját Lábán Rudolf, aki művészbarátaival – a századforduló eszméivel összhangban – természetközeli, a társadalmi konvencióktól elszakadó életmódot kívánt megvalósítani. Lábán a táncról is radikálisan újszerű nézeteket vallott: nem puszta szórakoztatásként, hanem világnézetként, a vallást helyettesítő eszmeként tekintett rá, a táncosra pedig nem csupán testileg jól képzett előadóként, hanem az általa elképzelt „új ember” megtestesítőjeként. Lábán mellett a Monte Verità közösségének fontos tagja volt Mary Wigman, a német expresszionista tánc úttörő alakja is.

Később, a XX. század második felében Svájcban találta meg társulata végső otthonát Maurice Béjart is: a francia mester 1987-ben telepedett le táncosaival Lausanne-ban. A francia nyelvű Vaud kanton fővárosa azonban más szempontból is fontos a balettrajongók számára: ugyanis 1973 óta itt rendezik meg  a balettnövendékek egyik legrangosabb nemzetközi versenyét, a Prix de Lausanne-t. Aki ezen a megmérettetésen jó helyezést ér el, annak máig egyenes az útja a világ legnevesebb balettiskoláiba és -együtteseibe.

Manapság a legkülönfélébb műfajokból válogathatnak a svájci tánckedvelők: a klasszikus balettől a kortárs táncon át a hip-hopig minden irányzatnak megvannak a magas szintű képviselői az országban. A táncegyütteseket és alkotókat összefogó legfontosabb ernyőszervezet a Dance Suisse, amelynek célja a tánc elismertségének növelése, és a területen dolgozók megfelelő munkafeltételeinek elősegítése. A táncélet persze elsősorban az urbánus központokban koncentrálódik: hat nagyvárosban (Bernben, Baselben, Genfben, Luzernben, St. Gallenben és Zürichben) működnek olyan többtagozatos kőszínházak, amelyek táncegyüttessel is rendelkeznek. A nagy, rezidens társulatokon kívül körülbelül kétszázharminc független alkotóközösség működik az országban – ezeket regionális érdekvédelmi szervezetek, úgynevezett „interest group-ok” (IG-k) segítik és fogják hálózatba.

Az együttesek finanszírozása állami és magánforrásokból is történhet. Az állami oldalon a kantonok, a városi önkormányzatok és a Svájci Művészeti Tanács, a Pro Helvetia a főbb szereplők, akik a kőszínházak mellett közös erővel segítik a független szférát is: 2006 óta együttműködési finanszírozási megállapodások keretében, hároméves ciklusokban biztosítanak tervezhető működést tizenkét független színházi, tánc- és újcirkusz-társulatnak. A jelenlegi, 2024–2026 közötti ciklus támogatottjai között találhatunk „tősgyökeres” svájci alkotókat és társulatokat (Martin Zimmermann, Compagnia Finzi Pasca), és jó ideje az országban élő izgalmas, kísérletező művészeket is (Ruth Childs, La Ribot Ensemble). A működési támogatáson kívül számos köz- és magánalapítvány, valamint egyéb szervezet ír ki pályázatokat projektfinanszírozásra.

A fentebb említett hat kőszínházi társulat közül a legnagyobb a Zürichi Balett, amely nevesebbnél nevesebb művészeti vezetőkkel dicsekedhetett az elmúlt évtizedek során. 1978–1985 között például a New York City Ballet egykori táncosnője és George Balanchine balettjeinek specialistája, Patricia Neary vezette az együttest, majd három, különösen Európában elismert koreográfus következett: Uwe Scholz, Heinz Spoerli és Christian Spuck, a 2022/23-as évadtól kezdve pedig az angliai születésű Cathy Marston áll a társulat élén. Marston egyike a manapság is sajnálatosan kis számú, világszinten elismert nő balett-koreográfusoknak, így az ő jelenléte tovább erősíti a nagy presztízsű együttes nemzetközi hírnevét. A koreográfust nevezhetnénk a női történetek specialistájának is: készített már életrajzi balettet Viktória királynőről, Jaqueline du Préről és Clara Schumannról, de színpadra adaptálta például a Jane Eyre című regényt is.

Az utóbbi években szintén újrapozicionálta magát a genfi Grand Théâtre balettegyüttese: az 1961-ben alapított társulatot 2022 óta Sidi Larbi Cherkaoui vezeti. A belga-marokkói koreográfus az elmúlt húsz év egyik legkeresettebb táncalkotója, aki a kortárs táncszínpadok mellett gyakran dolgozik filmekben, de ő volt Madonna legutóbbi turnéjának egyik társkoreográfusa is. Vezetésével a genfi együttes megújult, korszerű profilt épített, előadásaikban pedig nagy szerep jut a társművészeteknek is. Tavaly szintén „nagy nevet” igazolt a Baseli Baletthez: 2025 nyara óta az együttes művészeti igazgatója Marco Goecke, akinek elismertségéről talán elég annyi, hogy a Die Welt újságírója egy cikkben a legfontosabb kortárs német koreográfusként hivatkozott rá.

Talán ez a három, közelmúltban lezajlott vezetőváltás önmagában is megmutatja, mennyire népszerű célpont Svájc a nemzetközi táncélet neves alkotói számára, és akkor még szót sem ejtettünk Trajal Harrellről, aki néhány éve az ország legfontosabb kortárs táncos „exportcikkévé” vált. Az amerikai Harrell 2018-ra már jól ismert volt Európában: ez volt az az év, amikor a német nyelvű Tanz folyóirat kritikusai az év táncosának választották. Harrell önreflektív, önironikus stílusára jellemző, hogy néhány hónapon belül elkészítette a „Dancer of the Year” (Az év tánca) című előadást. Egy évvel később, 2019-ben a Schauspielhaus Zürichben alapított rezidens táncegyüttest, amelynek élén multidiszciplináris előadásokat készített, sokszor a társulat színészeivel együttműködve.

Harrell munkáiban szabadon keveri a stíluselemeket a japán butoh-tól az amerikai posztmodern táncig, a különböző néptáncoktól a kifutók világának mozdulataiig; mindebből olyan elegyet alkotva, ami világszerte megszólítja a nézőket. Ennek ellenére, amikor 2024-ben vezetőváltás történt a Schauspielhaus Zürich élén, az új igazgató nem kívánta folytatni a közös munkát a táncegyüttessel. Harrell azonban addigra otthon érezte magát a svájci fővárosban: mint elmondta, pályafutása során először fordult elő, hogy elkötelezte magát egy város mellett. Megalapította hát a Zürich Dance Ensemble-t, és 2024 óta ezzel a társulattal járja a világ fesztiváljait.

Ha már fesztiválok: Svájc egész évben tobzódik a kisebb-nagyobb táncfesztiválokban is. A legjelentősebb közülük az 1996-ban alapított Swiss Dance Days, amelyet kétévente rendeznek meg, mindig másik nagyvárosban. A fesztivál elsődleges célja a svájci tánctársulatok nemzetközi kapcsolatainak erősítése és turnézási lehetőségeik elősegítése. 2006 óta a fesztivál társszervezője a Reso – Dance Network Switzerland, amely közhasznú szervezetként többek között azon dolgozik, hogy meghosszabbítsa az előadások élettartamát a független szférában, ösztönözze az együttműködést a terület szereplői között, és biztosítsa az etikus munkakörülményeket, valamint a méltányos jövedelmet számukra – vagyis csupa olyan üggyel foglalkoznak, amelyek nemzetközi szinten nagy és megoldatlan problémát jelentenek a kortárs tánc világában.

Érdemes ugyanakkor szót ejteni egy fiatalabb fesztiválról is: a 2022-ben alapított Lugano Dance Projectről. Az olasz nyelvű Ticino kanton ugyanis hiába büszkélkedhet fontos tánchagyományokkal (itt található az egykori Monte Verità is), mára mintha kissé lemaradt volna a tánc területén az ország német és francia régióitól. Ticinóban nem működik kőszínházi tánctársulat, és a független együttesek száma is viszonylag alacsony. Ezen a helyzeten kívánt változtatni a 2015-ben megnyílt kulturális központ, a LAC – Lugano Arte e Cultura, amely amellett, hogy év közben jelentős nemzetközi produkciókat lát vendégül, a kétévente megrendezett Lugano Dance Projecttel is igyekszik a várost elhelyezni. Európa kulturális térképén. A fesztivál nem csak meghívott előadásokból áll, hanem új produkciók létrejöttét is támogatja. A szervezők célja, hogy a nemzetközi programmal turistákat csalogassanak a városba, ugyanakkor bemutassák és népszerűsítsék a helyi művészeket is. A fesztivál harmadik kiadására idén júniusban került sor.

A cikk először a 2026 áprilisában kiadott, Svájc kulturális és üzleti életével foglalkozó nyomtatott lapszámunkban jelent meg.

Nyitókép: Trajak Harrel: Köln koncert / a Schauspielhaus Zürich (Zürichi Színház) táncegyüttese (fotó: Reto Schmid)

Lásd még:

A kultúra közügy, jóllét, nem luxus – A kultúra támogatása Svájcban

Egy ország, ahol a múzeumlátogatás receptre írható – Kulturális turisztika Svájcban

Az ügynökségi működésnek nincs receptje – Interjú Vera Blummal, a Veracity Artists zenei ügynökség alapítójával

A Béjart Ballet régen és ma – Julien Favreau új fejezetet nyit a Béjart Ballet Lausanne történetében: hűség a mester szellemiségéhez, nyitás a kortárs világ felé.