Az ősbűntől a reményig

A táncművész-koreográfus tavasszal debütált első önálló alkotásával a Nemzeti Táncszínház színpadán. A Pandora 2026. november 14-én ismét látható lesz ugyanott. Wéninger Dalmát többek között arról kérdeztük, hogy miként választ témát egy kortárs alkotó a bemutatkozó darabjához, mi motiválja, és az indíttatása mennyiben jellemzi az értékrendjét, a világról alkotott képét és reményeit – feltéve, ha élhet azzal a kivételes helyzettel, hogy szabad kezet kap.

Négy hónappal ezelőtt született meg kisfia, és már vissza is állt a munkába – nemcsak alkotóként, de koreográfusként és táncosként is. Hogy érzi, mennyire van most a csúcson?

Eddig Noé „gondoskodott” a kialvatlanságomról, de nem panaszkodom, mert az utóbbi időben már iszonyatosan jó fej, csodálatos élményeink vannak együtt. A csúcsot még csak messziről nézegetem. Egyelőre visszafogottan mozgok. Most Feledi János koreográfussal dolgozunk együtt, tőle is türelmet kértem. Nagyjából egy hónappal ezelőtt kezdtem el intenzívebben mozogni, a rehabilitációt minimális gyakorlatokkal hat héttel a szülés után kezdtem el. Nagyon sokat segít a pilates, és miután oktatom is ezt a táncosok rehabilitációjára kifejlesztett technikát, magamnak állítok össze gyakorlatsorokat.  

Egy táncos a szülés után hol érzi leginkább azt, hogy – úgymond – be van rozsdásodva?

Meglepő, de a lazaság megmaradt, a hasfalat, a mélyizmokat, a medencefenék izmait viszont vissza kell erősítenem. Azt gondolom, hogy még legalább 2–3 hónap kell, hogy visszanyerjem a régi formámat.

Wéninger Dalma a Nemzeti Táncszínház sajtótájékoztatóján 2026 tavaszán, mellette Szőllősi Krisztina táncművész-koreográfus (fotó: Kaszner Nikolett, Nemzeti Táncszínház)

Említette Feledi Jánost. Úgy tűnik, kettőjük kapcsolata szinte már alkotói közösség. Az egyik darabjában, a Liliomban eltáncolt Muskátné szerepéért tavaly megkapta a Táncművészek Országos Szövetségétől Az évad legjobb női táncművésze díjat a színházi táncos kategóriában. Ennek az elismerésnek köszönhető, hogy idén áprilisban már önálló alkotóként is bemutatkozhatott a Nemzeti Táncszínházban?

Azt gondolom, hogy szerepe volt abban, hogy bizalmat kaptam a Táncszínháztól. Tudták, hogy alkotóként is tevékenykedem, és kértek tőlem egy koncepciót. Eléjük tártam az ötletemet, és 2026. április 30-án – Yun-Ju Huang és Clark Ortega művével, az Egy bolyongó lélek hamvai című alkotással együtt – be is mutattuk a Pandora című egyfelvonásos darabomat.

2026. november 14-én a darab újra látható lesz a Nemzeti Táncszínházban, a premier óta viszont sok idő eltelt. Változott-e koncepció vagy a szereplők a felújítás során? 

Az eddigi tapasztalatok alapján ezúttal egy picivel több próbát írtam ki, mert korábban terhesen koreografáltam, ami limitálta a mozgástartományomat, a táncosokra is többet hagyatkoztam. Vannak részek, amelyek kidolgozására egy kicsivel több időt kellett volna hagynom, most viszont új lendülettel frissítem fel ezeket. Nincs fix csapatom, szabadúszókkal dolgozom, így mindig óriási küzdelem, hogy összehozzam a szereplőket.

Jelenet az előadásból (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

A négyszereplős darab címszereplője Spala Korinna Harangozó Gyula-díjas táncművész. Kik a többiek? 

Prometheusként Juhász Kristóf, Epimetheusként Nagy Csaba Mátyás látható. Számos más szerepben Fodor Sára remekel: ő Remény megtestesítője, és ő táncolja a Pandora-mítoszból kiemelt Keselyű figuráját is.

Miért nyúl vissza egy többezer éves történethez – még ha az örökérvényű emberi konfliktusokat és megoldásokat is kínál – egy kortárs alkotó, aki témaválasztásban és mozgásnyelvezetben is az innovációra törekszik?

A történet nagyon is reflektál a jelen világunkra! Ugyanaz a káoszérzet jellemzi a mai kort is, mint amikor a mítosz szerint az emberiségre zúdult minden baj és gond.

Azt gondolom, hogy nagyjából mindenki ismeri a történetet, és ez bőven elég is, nem akartam túlfilozofálni a művet. Én a goethei interpretációhoz nyúltam vissza, amelyben nagyon szépen megjelenik Pandora mint a Remény alakja is. Szerintem elég innovatív és modern gondolat, hogy a címszereplőt újraértelmezzük, és nemcsak az ősbűnt elkövető alakként jelenítsük meg, hanem épp ellenkezőleg: a harmónia megteremtőjét, képviselőjét tegyük a színpadra. Spala Korinnának ez tökéletesen sikerült is.

Jelenet az előadásból (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Az eredeti történet szerint Pandora léte az istenek bosszúja, amiért Prométheusz ellopta a tüzet az embereknek. Alakját Zeusz földből és vízből alkotta, az istenek pedig különböző képességekkel ruházták fel. Volt egy korsója – amelyet mi szelenceként ismerünk –, és mivel hajtotta a kíváncsiság, kinyitotta azt, ezzel rászabadította az összes bűnt és bajt az emberiségre. A korsó alján viszont ott maradt a Remény. Miben más az ön által követett goethei változat, amely tovább folytatja a történetet a két testvér, Prometheus és Epimetheus harcával?

Távol álljon tőlem, hogy goethei magasságokba emeljem magamat. Az író ugyan nem tudta már befejezni a művet, de azt tudjuk, hogy úgy tervezte, hogy a történet végén Pandora visszatér, és azzal teremt harmóniát az emberiség életében, hogy kibékíti a két, eltérő habitusú, célokkal és értékekkel rendelkező testvért

Ön hogyan fejezi be a történetet?

Pandora visszatérésével a remény megtestesülését jelenítem meg a színpadon. Jelen pillanatban a törődés és a harmónia hiányzik az emberiség életéből.

Jelenet az előadásból (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

Azért a teljes harmónia megteremtése a lehetetlen küldetés kategóriája...

Lehet, hogy a terhesség is közrejátszott, de szerettem volna, hogy egy kortárs táncdarab az elgondolkodtatás mellett pozitív kicsengésű is legyen.

Kicsit olyan érzésem van, mintha a filmelméleti és filmtörténeti tanulmányaiból kiindulva szinte kötelezőnek érezné, hogy az amerikai filmekhez hasonlóan reményteli legyen a befejezés.

Erre nem is gondoltam, de lehet.

Hogyan látja Pandora esélyeit a harmóniateremtésre a mai világban?

Azt gondolom, hogy léteznek Pandora-figuráink, akik megpróbálnak valamilyen módon egy harmonikusabb állapotba visszavezetni minket. Nem egyszerű küldetés, de nagyon fontos. Szükségünk van azokra az emberekre – vagy impulzusokra –, amelyek megkönnyítik a hétköznapjainkat és megpróbálnak eltávolítani minket attól az iszonyatos túlterheltségtől, zűrzavartól és a kétségbeejtő állapotokba juttató gondolatoktól.

Fontos, hogy higgyünk abban, hogy az emberiségnek igenis van összetartó ereje, és lehetséges a harmonikus létezés.

Jelenet az előadásból (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

A saját világában ön mennyire testesíti meg Pandorát?

Igyekszem, de számomra a férjem testesíti meg ezt a fajta harmóniateremtést. Én hajlamos vagyok a kétségbeesésre, a szélsőséges gondolatokra. Szerencsére a párom képes arra, hogy minden helyzetben meglássa az emberi jóságot, a mindennapokban fellelhető csodát.

Vagyis Pandora lehet férfi is.

Így van. Bárki, aki képes meglátni a zűrzavarban a rendet és a jóságot.

-----

Pandora
Időpont: 2026. november 14., 19:30
Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 1024 Budapest, Kis Rókus utca 16–20.

Jegyvásárlás ITT.

Nyitókép: Wéninger Dalma (fotó: Marosi Viktor)

Lásd még:

Lírai agónia a táncszínpadon: létezik barátságos halál? – Interjú Szőllősi Krisztina táncművész-koreográfussal

Amikor a „túl sok” már bűn – a megbélyegzés mechanizmusa – Interjú Vasas Erika táncművésszel