Igazi gyógyító csak jó ember lehet

Mintha nem is könyvet olvasnék, hanem egy dobozban őrzött emlékgyűjteményt nézegetnék. Itt egy fénykép, ott egy összehajtogatott újságcikk. Amott egy interjú, majd egy kedves családi emlék. Részekből egy egész. Ha egy szalaggal átkötött hajtincs is a kezembe akadna, meg sem lepődnék.

De ez a könyv nem csupán emlékdoboz. Miközben olvasom, olyan, mintha a szemem előtt egy dokumentumfilm képkockái elevenednének meg. A fentiek is bizonyítják, hogy „Az utolsó mondattal kezdd!” című kiadvány képes túlmutatni önmagán. L. Horváth Katalin újságíró (az Art is Business felelős szerkesztője), három évig dolgozott a könyvén, amellyel méltó emléket állított egy nem mindennapi gyógyítónak, Dr. Kulka Frigyesnek.

A szerző fontosnak tartotta, hogy a könyv külleme is tükrözze Kulka Frigyes színes egyéniségét,  szerteágazó munkásságát. „Ahogy egyik kollégája fogalmazott: mindenütt ott volt, egyszerre két helyen is. Sok beteg életét mentette meg, illetve évtizedekkel meghosszabbította. Nem csupán Magyarországon, de világszerte jól csengett a neve. Egyik kontinensről a másikra röpködött, számos nemzetközi szakmai szervezetben elnökölt, hívták operálni, előadásokat tartani. Ő volt a magyar sebészet nagykövete.” – mondja.

A mellkassebész és tüdőgyógyász szaktekintéllyé lett professzor, – aki nem mellesleg Kulka János Kossuth-díjas színész és Kulka Janina patológus, az MTA doktora édesapja –, a családjából egyedüli holokauszt-túlélőként tért haza a haláltáborból. Színésznek készült, majd korát messze megelőzően haladó gondolkodású orvossá vált; a hazai tüdőtranszplantáció alapjait is ő fektette le. Hatvannégy évig tartó, kalandos életútja során megmutatta, miként lehet – és kell is – maradandó nyomot hagyni a világban. 

Folyton rohant, és próbálta minden percét hasznosan tölteni. Innen ered a könyv címét is adó, sokszor emlegetett mondása: „Az utolsó mondattal kezdd!”. Ezzel vette elejét a mellébeszéléseknek, amikre nem akart időt fecsérelni. Lenyűgöző egyéniség volt, elképesztő tudású, művelt, barátságos, sziporkázó. Már több mint harminc éve nincs velünk, de szellemisége tovább él egykori betegeiben, tanítványaiban, kollégáiban, barátaiban, ismerőseiben, és az újabb generációkban is vannak követői.

Jó orvos vajon csak jó ember lehet-e? „Szakmailag az is lehet jó, aki emberségből rosszul vizsgázik. Igazi gyógyító viszont, – aki nem pusztán a betegséget, hanem az egész embert akarja meggyógyítani –, nem lehet más, csak mélyen együtt érző, jó ember. Kulka Frigyes – vagy ahogy sokan szólították: Frédi – odafigyelt betegei apró rezdüléseire is. Művészi szintre emelte a gyógyítást”– mondja a könyv írója.

Ilyen nagy formátumú embernek méltó emléket állítani hatalmas kihívás. De a szerző szerencsére ettől nem rettent meg. „Ismertem őt, engem is műtött. A közvetlen élményeimen túl olyan hatalmas anyagot gyűjtöttem össze, hogy abból kitelne még két könyv. Ahhoz, hogy méltóan emlékezzek meg róla, legalább lélekben fel kellett nőnöm hozzá. Mélyen magamévá kellett tennem a gondolkodásmódját, értenem kellett a motivációit, bele kellett helyezkednem a korba, hogy lássam az összefüggéseket, választ kellett találnom a miértekre. Hovatovább meggyőződésemmé vált, hogy csak én vagyok képes hitelesen megírni a könyvet, mert senkinek nincs annyi információja – így egybegyűjtve –, mint nekem. Ki csinálja meg, ha én nem?” A hittel párosuló kötelességtudat kitartóvá tette.

„Végtelenül büszke vagyok arra, hogy Kulka Janinától kaptam egy kitüntetést: Kulka Frigyes-díjat adományozott nekem. Ez a 2004-ben alapított elismerés, – amely emlékelőadás és emlékplakett (Szathmáry Gyöngyi alkotása) –, a mellkassebészetben és határterületein tevékenykedők életműdíja. Természetesen nem hivatalosan kaptam meg, hanem Janina személyes érdemérmeként. Tiszteletbeli Kulka-díjas vagyok. Ennél meghatóbb elismerést aligha kaphattam volna.” – árulja el a szerző.

Az internetes anonim kommentek világában szokatlan módon egységesen pozitív vélemények érkeztek a kötetről. „Viccesen azt szoktam mondani, hogy Frédi prof megteremtette a nemzeti konszenzust. A meglepően sok visszajelzésből tudom, hogy azokban a szerencsésekben, akik ismerték, fellobbant a parázsló tisztelet és szeretet, a kiadványt »csak« olvasókként lapozgatók pedig most zárták a szívükbe ezt a zseniális tudóst és elbűvölő reneszánsz embert. Ahogy egyikük írta: »Ilyen ember manapság – sajnos – nemigen van. Ismeretlenül is tisztelettel gondolok rá. Nagyobb szükségünk van a példaképekre, mint valaha. Ő mindannyiunk számára etalon.«”  – avat be a szerző a könyv utóéletébe.

(A szeptemberi első kiadás példányait pillanatok alatt szétkapkodták, december közepére készült el a második. De a történetnek nincs, sőt nem lehet vége, mert az olvasók folytatják. A kiadó weboldalára és a Facebook Kulka Frigyes-emlékoldalára fokozatosan fölkerülnek olyan dokumentumok, amelyek a kötetbe már nem fértek be.)