Kis nagy város: Brüsszel

A Brüsszel név hallatán-olvastán bizonyára sokan felidézik magukban a 2004. május 1-jei euforikus élményt, amikor Magyarország hivatalosan az Európai Unió tagjává vált. Megérkeztünk oda, ahová mindig is vágytunk, Nyugatra, és ahonnan hosszú évtizedekre kirekeszttettünk. A csatlakozás azt jelentette, hogy végre gazdasági, biztonsági, politikai és kulturális értelemben az európai értékközösség ernyőszervezetéhez tartozunk. 

Azóta sok víz lefolyt az Európát átszelő öreg Dunán. Hazai partjain olykor óriásplakátokkal is igyekeztek egészen más összefüggésben hírbe hozni Brüsszelt. De Belgium fővárosát továbbra is az európai és az egyetemes kultúra fellegváraként tartjuk számon. 

A Brüsszel elnevezés nem csupán a várost jelenti, hanem Belgium három önálló tartományának egyikét is. Brüsszel városa (franciául Bruxelles-Ville vagy Ville de Bruxelles, hollandul Brussel-stad vagy Stad Brussel) nem összekeverendő a tágabb értelemben vett Brüsszellel, de jure a főváros Bruxelles-Ville, de facto azonban a közigazgatási, illetve a nemzetközi intézményi szerepeket az egész régió tölti be. 

Brüsszeli utcakép (forrás: Pixabay)

A várost 996-ban, „Bruocsella” néven alapították a Senne (hollandul Zenne) folyó mocsaras völgyében. 1430-ban kapott fővárosi rangot Jó Fülöp burgundiai hercegtől. Ma már a történelmi városmagon kívül Bruxelles-Ville közigazgatási része Laken, Neder-Over-Heembeek és Haren település, az Avenue Louise környéke és a Bois de la Cambre-Ter Kamerenbos erdő is, 32,61 négyzetkilométeres területét 196 ezren lakják, régiójában mintegy 1,2 millió ember él. Ez a lélekszám viszonylag alacsony, ám a turisták száma magas: a tartomány évente mintegy tízmillió (magyarországnyi) látogatót vonz a világ minden tájáról. 

„Liberté de pensée” – A gondolat szabadsága

Ez volt a mottója a második világháború utáni első világkiállításnak, amelyet Belgium fővárosában rendeztek meg 1958-ban. A legnagyobb attrakció, a maga korában ultramodernnek számító építészeti remekmű, az alkotó embert, a tudományt, a haladást szimbolizáló Atomium Európa fővárosává avatta Brüsszelt. Az ikonikus látványosság ma is az egyik legkedveltebb turistacélpont. 

Az eredetileg csak a kiállítás féléves időtartamára szánt, 102 méter magas, 2400 tonna tömegű konstrukciót André Waterkeyn belga építész tervezte, és 1956-ban kezdték felépíteni. Az Expo 1958-on olyan népszerűvé vált, hogy a véglegesítése mellett döntöttek.

A vasatom szerkezetét –165 milliárdszoros nagyításban – mintázó acélépítmény kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömbből áll, amelyeket húsz cső köt össze. Az éleit alkotók 3 méter átmérőjűek, 29 méter hosszúak. Az átlóban lévő csövek átmérője 3,3, hosszuk 23 méter. A csúcsára állított kocka három alsó gömbjét egy-egy 35 méter magas állvány támasztja alá. Az alsó gömbökben, ahol a modern építészet, a tudomány és a technológia vívmányait, valamint az 1958-as Expo történetét bemutató kiállítások láthatók, mozgólépcsővel lehet közlekedni. A középső csőből lift visz a legfelső gömbbe, ahonnan körpanoráma nyílik a környékre.

Az ikonikus Atomium (forrás: visit.brussles)

Szabad szellemű, kozmopolita város

Brüsszel kozmopolita volta lakossága sokszínűségében, nemzetközi kapcsolataiban, gazdasági, tudományos és kulturális életében egyaránt megmutatkozik. Az Európai Unió székhelye, itt található az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács. Ez a kitüntetett státus vonzza a diplomáciai képviseleteket és a multinacionális szervezeteket, itt van a NATO központja is. Mivel a belga főváros jegyzett egyetemek és kutatóintézetek bázisa is, mindenünnen érkeznek diákok és kutatók. 

Az eleve kétféle kultúrájú, kétnyelvű (francia, holland) lakossághoz évről évre több, más-más kulturális hátterű országból származó ember csatlakozik. Legnagyobb számban a környező államokból települnek át, főleg francia, flamand, német, spanyol és brit közösségeket találunk, de ezrével vetik meg ott a lábukat magyarok is. Egyes források szerint Brüsszelben több külföldi él, mint belga. A nációk sokaságának kultúráját, ízlését az éttermek és kávézók rendkívül széles nemzetközi választéka is mutatja. 

Az Európai Parlament épülete (forrás: visit.brussels)

Kulturális éhségünket is csillapíthatjuk

A belga főváros gazdag építészeti örökséggel, élénk művészeti élettel büszkélkedhet. Történelmi központja, az ötszög alakú Le Pentagone, avagy Cœur de Bruxelles (Brüsszel szíve) UNESCO-világörökségi helyszín. 

A világ egyik legszebb terének tartott Grande Place-on található impozáns Városháza a csodálatos flamand gótika példája. Építése évtizedekig tartott, 1455-ben készült el. Tornya 96 méter magas, csúcsán Szent Mihály ötméteres, aranyozott fémszobra látható. Homlokzatát szenteket és városi előkelőségeket ábrázoló kőszobrok díszítik. 

A szimbólummá vált épületből 2023 januárjában elköltözött a városvezetés, azóta korabeli bútorokkal berendezett múzeumként működik. A látogatók megismerhetik a történetét, bejárhatják mind a hét emeletét, belső udvarát, kinézhetnek a polgármesterek volt irodájának erkélyéről, a város fölé magasodó toronyból gyönyörködhetnek Brüsszel panorámájában.

A Városháza épülete (forrás: Pixabay)

Az île Saint-Géry, a Senne folyó legrégebbi szigete közepén 979-ben várat, kolostort, majd gótikus templomot emeltek, amelyeket később a különböző történelmi csatákban leromboltak. Helyükön közteret hoztak létre, szökőkúttal, obeliszkkel, majd piactérként használták; a XIX. század végén fedett csarnokokat építettek oda. A Halles Saint-Géry (Saint-Géry piac) még a második világháború után is virágzott, aztán lassan elhagyták a kereskedők, és végül 1977-ben bezárták. A területet ugyan 1987-ben műemléki védelem alá helyezték, de több mint húsz kelett ahhoz, hogy a vásárcsarnokokat felújítsák. A Halles Saint-Géry ma emblematikus agóra, amely egyedülállóvá teszi a brüsszeli régiót.

A XII. században kialakított kikötőnél épült a brüsszeli püspökök első temploma, a helyén most a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyház áll. A Quartier Royalban (Királyi negyedben), a Coudenberg-hegyen megtalálhatók a lotaringiai hercegi palota alapjai is. A parlament épületével szemközt a belga uralkodók városi rezidenciája, a központ felé haladva a brüsszeli főpályaudvar, a Mont des Arts (Művészetek hegye), a Belga Királyi Könyvtár, a Bellevue Múzeum, a BOZAR művészeti központ, a Királyi Szépművészeti Múzeum és intézményei kínálnak látnivalókat.

A Királyi Palota (forrás: visit.brussels)

A Quartier de la Senne (Senne negyed) a folyóról kapta a nevét. A Rue de la Senne és Rue des Fabriques (Senne utca, illetve Gyárak utcája) mocsaras környékét a középkorban kézművesek népesítették be. A Senne egyik mellékágához épített kikötő berendezéseit az 1960-as évekig megtartották. Később kis sörfőzdék települtek oda, erre utal a Rue du Houblon (Komló) és a Rue de Marché aux Grains (Gabonapiac) utcanév. 

A Tour à Plomb (Ólomtorony) és a Rue de la Poudrière (Puskapor utca) az ipari tevékenység emlékét őrzi. A XIX. századtól kezdve nem telepítettek a városba üzemeket, elszegényedett a környék. Manapság újjáéled: eredeti homlokzatukat megőrizve a XXI. századi kívánalmaknak megfelelő lakásokká formálják az elhagyott gyár- és raktárépületeket. A kihalt üzemi létesítmények lakás-, illetve kulturális célú újrahasznosítása évtizedek óta dívik Európában, Brüsszelben különösen a csodás hangulatú Rue Antoine Dansaert utca tájéka felkapott a tehetős, fiatal flamand vásárlók körében.

Kultúrturisztikai nagyágyúk

Ami Antwerpennek a Rubens-ház, az Brüsszelnek a – szintén névadója egykori lakóhelyén kialakított – René Magritte Múzeum: mindkét intézmény a művészeti zarándokok mekkája. A világhírű belga Magritte a legtermékenyebb szürrealista korszakában, 1930 és 1954 között a XVIII. század végi, ötszintes, neoklasszikus Hôtel du Lottóban lakott. A 25 ezer négyzetméteres épületben létrehozott 2 ezer négyzetméternyi múzeum multidiszciplináris állandó kiállítása a világ legnagyobb Magritte-archívuma, ahol mintegy 200 eredeti festmény, gouache, rajz és szobor kapott helyet, köztük a Visszatérés, a Scheherazade és a Fény birodalma. A földszinten Magritte autentikus bútorokkal berendezett lakását tekinthetjük meg, az emeleteken pedig munkásságának szentelt kiállítás látható.

A René Magritte Múzeum (fotó: Eric Danhier)

A művek főként a művész özvegye, Georgette Magritte, illetve elsődleges gyűjtője, Irène Hamoir Scutenaire adományaiból és hagyatékából származnak. A kollekció magában foglalja Magritte fényképészeti kísérleteit (1920-tól), valamint szürrealista rövidfilmjeit is (1956-tól). 

A René Magritte társaságában című kiállítás a mester rövidebb-hosszabb kapcsolatairól, barátságairól, konfliktusairól szól – a szürrealista körön belül és kívül. Megismerhetjük a brüsszeli Képzőművészeti Akadémia heti találkozóit, ahol az absztrakt művészet és a szürrealizmus, a magánélet és a nyilvánosság összefonódott – hogy szereplői történelmet írjanak. 

A kortárs balett egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – mágusa, Maurice Béjart közel harminc évig Brüsszel központjában élt. Egy évvel a halála után, 2008-ban, alapítványt, majd annak égisze alatt emlékházat hoztak létre Fourche utca 49. alatti hajdani életterében. A Maurice Béjart Ház a mester 370 művéből 250-hez kapcsolódó relikviákat és programokat kínál a közönségnek. 

Maurice Béjart Ház

A XVII. századi, teljesen felújított tetőtérben időszaki kiállítások, valamint a Béjart balettjeit dokumentáló archív darabok (műsorok, poszterek, kéziratok, eredeti rajzok, fényképek, videók) láthatók. Az emeleten tánckonzervatórium, a Maurice Béjart Stúdió működik. A földszinti Béjart Könyvtár-Galéria pedig a látogatók fogadására, a tánccal kapcsolatos művek és egyéb dokumentumok értékesítésére szolgál.  

Egységben a múzeumok

A csaknem 130 brüsszeli múzeumot tömörítő nonprofit egyesület, a Brussels Museums kollektív projektekkel segíti a hatékony működést és a közönséggel való optimális kapcsolat kialakítását. Egyik kiemelt programja, az Open (Nyitott) Museum célja, hogy az intézményeket befogadóbbá tegye. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos teret adni az alulreprezentált közönségnek. Ennek érdekében egységes politikát kell kidolgozni az alkalmazott személyzet; a közönségelköteleződés; a program- és gyűjteménybemutatók tekintetében. Olyan biztonságos terekké kívánják alakítani a múzeumokat, ahol nemre, bőrszínre, etnikai hovatartozásra, fogyatékosságra, szexuális irányultságra, vallásra, társadalmi-gazdasági helyzetre, iskolai végzettségre és életkorra való tekintet nélkül mindenki jól érzi magát. A kezdeményezést számos civil egyesülettel együttműködve valósítják meg. 

A Green (Zöld) Museum projekt arra ösztönözni az intézményeket, hogy a munkát helyi beszállítók végezzék; hasznosítsák újra és helyezzék előtérbe a rövid ellátási láncokat; a kiállítások kezdetétől tervezzék meg a hulladékgazdálkodást; optimalizálják a gyűjtemények kezelését és megőrzését; válasszák a felelős digitális átmeneteket; csökkentsék az energiafogyasztást. 

Új megvilágításban

Tavasztól csütörtök esténként 6 és 10 óra között – a szokásos tárlatvezetéseket kulisszák mögötti látogatásokkal, a relikviákhoz való hozzáféréssel és személyre szabott műhelyekkel kiegészítve – szokatlan helyeken, új szemmel tekinthetjük meg a gyűjteményeket és az aktuális kiállításokat. A körzetek szerint szervezett városi túrák összekapcsolódnak a múzeumi Nokturne-ökkel, így extra városfelfedező élményt kínálnak. (Jelentős kedvezményt kapunk Brüsszel-kártya, illetve Múzeumkártya kiváltásával, az utóbbiból éves bérlet is létezik, 64,95 euróért, és több mint száz intézményben érvényes.)

Egy kis borzongás

Aki tavasszal jártában-keltében netán esztétikai sokkot kapott volna, kiolthatta némi rettegéssel: beülhetett a Brüsszeli Nemzetközi Fantasztikus Filmfesztivál (Brussels International Fantastic Film Festival – BIFFF) vetítéseire. A város egyik leghíresebb, horror, sci-fi és fantasy filmeket, lélegzetelállító animációkat felvonultató seregszemléjén több mint száz produkciót láthattak az érdeklődők, továbbá részt vehettek mesterkurzusokon, élénk vitákon, kivételes kiállításokon. 

Aki lecsúszott róla, nézze meg a Brüsszeli tizenkettőnek nevezett lista első helyezettjét! A lajstrom annak a 12 halhatatlan játékfilmnek a csokra, amelyeket az 1958-as világkiállítás alkalmából a világ legkiválóbbjainak választott a nemzetközi zsűri. Az élen az idén kereken 100 éves Patyomkin páncélos, Szergej Mihajlovics Eisenstein szovjet rendező filmje áll. Odesszai lépcsőjelenetének képsoraitól garantáltan elakad a lélegzetünk, egy régi-új horrorra ismerünk.

Nyitókép: Virágszőnyeg a Városháza előtt (forrás: visit.brussels)

Lásd még:

Antwerpen, a rubensi örökséggel átfont gyémántváros – Látogatás Flandria egyik legfontosabb kulturális csomópontjában

Flandria földje – A kulturális aranybánya

Az ország, ahol három kulturális miniszter van – Hogy néz ki a kultúra finanszírozása Belgiumban?

Ahol nem egyszerű turisták, hanem vendégek lehetünk – Kalandozások Gentben

Belgium művészeti és vállalati kapcsolatai – Bemutattuk legfrissebb lapszámunkat

„A műgyűjtés benne van a belgák DNS-ében” – Új irodába költözött a Christie’s aukciósház brüsszeli kirendeltsége, amely reményeik szerint a gyűjtők kulturális központjává válik