Közös identitásunk lenyomata: Dokuforte

Felkutatják, válogatják, digitalizálják a XIX. és XX. századból származó személyes, illetve szakmai érdeklődésre számot tartó képanyagot, majd ingyenesen hozzáférhetővé és letölthetővé teszik. A gyűjtemény alapítójával, Schiller Noa fotográfussal beszélgettünk értékmentésről, közösségteremtésről és a Dokuforte mögött álló alapítvány fenntarthatóságáról.

Schiller Noa (fotó: Schiller Noa)

Mi indította arra, hogy közösségi képarchívumot hozzon létre éppen Izraelről és az izraeli diaszpóráról? Hit, szenvedély vagy Izraelhez kötődő érzelmek?

Fotósdinasztiába születtem. Nagyapám és a szüleim fotográfusok voltak, anyám hetilapoknak dolgozott, apám főként művészeti könyvek képanyagát készítette. Gyerekkoromban gyakran fényképeztem Smena Symbol gépemmel, minden kattintást megfontolva, hiszen a nyersanyag drága mulatság volt. Akkor nem tűnt úgy, hogy ez lesz majd a pályám. Az újságíró-iskolában napi- és hetilaptervezést tanultam, és tervezőszerkesztő lettem, de a fényképezés idővel mégiscsak egyre fontosabbá vált számomra. Izraelhez is kötődöm, éltem is ott. A Dokufortéval – aminek a logója ugye ismerősnek tűnik valahonnan? – kettős a célom: értékmentés és közösségteremtés. Az izraeli társadalmat nem lehet másképp megérteni, csak ha a gyökereit is ismerjük. A kultúránkban, zsidóságunk jelenében benne vannak a nagyszüleink is, az ő történeteiket hordozzuk magunkban, a képek pedig segítenek megőrizni az emlékeket. A fiatalokat emlékeztethetik arra, hogyan épült fel az ország, és meghatározó szellemisége hogyan tette sokszínűvé a társadalmát. A Covid-járvány alatt szilárdult meg bennem a felismerés, hogy szükség lenne egy izraeli Fortepanra.

Ezek szerint a Fortepan is inspirálta?

Nagyon szeretem a Fortepant és nagyra becsülöm azt az elképesztő erőfeszítést, amivel ezt a fantasztikus közszolgálatot teljesítik. Sokat segítettek nekünk is: használhatjuk a nyílt forráskódú elemeiket, a Dokuforte dizájnját is az oldaluk tervezőjének, Gazdik Richárdnak köszönhetjük.

Meir Shfeya ifjúsági falu, ahol Sara Fruman tanult, Izrael, Shfeya, 1925 (forrás: Dokuforte / Gidi Reshef)

Hogyan lett valóság az ötletből? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a megvalósítás során?

Először világhírű fotótörténész barátomnak, Kincses Károlynak mondtam el az ötletemet. Igen rokonszenvesnek találta, támogatott, és alapítója lett a Dokufortét működtető alapítványnak. Ezt követően sokszor és sokat konzultáltam a Fortepan-alapító Tamási Miklóssal. Természetesen találnom kellett egy IT-szakembert is a megvalósításhoz. Ő Kerecsen Andrea, aki fantasztikus munkát végzett, és valósággá programozta az ötletet. Akkor már felkészült voltam, tudtam, hogy a jogi háttér is kiemelkedően fontos egy magánéleti vetületeket is megmutató fórumnál. Rengeteget köszönhetünk dr. Nógrádi Péter ügyvédnek, aki az oldal és az alapítvány összes jogi dokumentumát készítette.

Kinszki Gábor, Magyarország, Budapest, Róna utca 121., 1930 (forrás: Dokuforte / Kinszki Judit)

Egy ilyen oldal sok embernek ad sok munkát, amit honorálni kell. Ehhez kik vagy milyen intézmények adták az anyagi hátteret?

Talán képtelenségnek tűnik, de a mai napig teljesen ingyen, önkéntesként dolgozunk. Mindenki a munkája mellett, a szabadidejéből és a szabad energiáiból áldoz rá. Én is meglepődtem, hányféle feladat hárul ránk a könyvelővel való kapcsolattartástól a képanyagok külföldi küldőinek megkeresésén és a technikai feltételek megteremtésén át a fotók feltöltéséig. Esetemben ez nem is egy teljes munkaidőt követel, hanem sokszor legalább másfelet. A legnagyobb feladat számunkra a fenntarthatóságunk. És ez nemcsak a fejlődésünkről szól, hanem a talpon maradásunkról is. Egyelőre csupán egyetlen anyagi támogatónk van, a JDC Mozaik Zsidó Közösségi Hub. Ők a tőlük telhető legnagyobb odaadással segítenek nekünk, nemcsak anyagilag, hanem szakmailag is, sőt helyet is kaptunk tőlük a közösségi irodában, Budapest belvárosában.

Róna István az első feleségével, Franciaország, Párizs, 1931 (forrás: Dokuforte / Róna Róbert)

Milyen jellegű fotók találhatók az archívumban? Milyen szempontok alapján válogatnak?

A képanyagot Izrael fennállásának ötvenedik évéig, vagyis 1998-ig gyűjtjük. Izraelt – mint említettem – nem lehet értelmezni az ott élők gyökerei nélkül, ezért nem az a mérvadó, hogy a felvételek Izraelben készültek-e vagy sem. A Dokuforte nem kizárólag izraeli fotókat gyűjt, hanem a diaszpóra dokumentumait is, olyan családoktól, amelyeknek vannak izraeli gyökereik, illetve valamilyen formában kötődnek az országhoz. Például ha a kép egy jemeni, lengyel vagy magyar család 1925-ben készült hanukáját ábrázolja, annak is ott a helye a gyűjteményben – ha utána Izraelbe költöztek vagy más módon kapcsolódnak Izraelhez. Nem fontos az sem, hogy az adományozó izraeli legyen, bárki lehet, ha vannak ott készített képei. Lényeges viszont, hogy a fotók jó minőségűek és érdekesek legyenek. A képeket magam válogatom, majd szkennelem és szerkesztem. A gyűjtőmunka fontos része az adatok egyeztetése, esetleg ellenőrzése is, ezek aztán angolul és héberül kerülnek az oldalra.

Rosenstein Éva, Magyarország, Róna utca, 1937 (forrás: Dokuforte / Kinszki Judit)

Miben különbözik a Dokuforte más képarchívumoktól? Miért gondolta, hogy azok mellett szükség lehet az önökére?

Ehhez tudni kell, hogy a képarchívumok civilek számára általában nehezen hozzáférhetők, és ami nagyobb gond: nehézkes a fotók felhasználása is – nem is említve a képek, szerzők jogi védelmét. A nálunk található képek könnyen hozzáférhetők, sokféleképpen szűrhetők, és rögtön összevethetők a hozzájuk tartozó adatokkal. Az elképzelésünk úgy valósult meg, hogy ezeket nagy méretben lehet letölteni és szabadon felhasználni. A Dokufortéra az adományozók is feltölthetik a képeket, ehhez segítséget is nyújtunk: részletesen leírjuk, mit tegyenek, hogy a felvételek az elvárt minőségben jelenjenek meg a gyűjteményben.

A Levi család Németországban, 1936 (forrás: Dokuforte / Galit Sasson Wiedman)

Hogy az elvekről is szóljak: maximálisan egyetértek az archívumok demokratizálásával. Ezen azt értem, hogy a gyűjtemények legyenek bárki számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők jó képminőségben, sőt ugyanilyen fontosnak tartom, hogy forogjanak a köztudatban, hiszen a képek addig élnek, amíg látják és használják őket. Lehet idealizmusnak is nevezni, de azt szeretnénk, ha a gyűjteményünket igénybe vennék filmesek, történészek, fotótörténészek, akár múzeumok is. Ha felhasználnák a fotókat az oktatásban és a sajtóban, amikor a zsidó kultúra sokszínűségét vagy történelmét szeretnék illusztrálni. Az egyik legfontosabb törekvésünk azonban, hogy ezt az oldalt egy közösség érezze a magáénak. Vagyis közösséget építünk.

A szabadságharc idején, Izrael, Rishon LeZion, 1948 (forrás: Dokuforte / Sima Shapir)

Kétévnyi előkészület után tavaly óta elérhető az oldal. Találkozott olyan nehézségekkel, amelyekre nem számított?

Mindenkinek lehetnek nagyszerű ötletei, de a megvalósítás egészen más kérdés. Kitartás kellett hozzá, iszonyatosan sok türelem, rengeteg munka – és a mi esetünkben mindezt pénz nélkül kellett megvalósítani. A nehézségek folyamatosan bukkannak fel, részei a mindennapi működésnek. Támogatás nélkül hosszú távon az eredményhez vezető út sokkal rögösebb.

Nincs fellélegzés, teljesen váratlanul ugranak elő újabb megoldandó feladatok. A nehézségeink kilencven százalékban könnyen orvosolhatók lennének, ha lenne pénz mögöttünk. Óriási lökést adna a stabil anyagi háttér, akkor olajozottabban tudnánk működni. Lenne több önkéntes, a kollégák kapnának honoráriumot, elvégezhetnénk a már most is szükséges fejlesztéseket. Több idő jutna a kapcsolatépítésre, az adminisztrációra, nem lennénk kiszolgáltatva a különböző véges szabad kapacitásoknak.

Anny a tiszti tanfolyam vége felé, a függetlenség napi felvonuláson, Izrael, 1952 (forrás: Dokuforte / Raphael Ventura)

Milyen lépéseket tesznek ennek érdekében?

Egyrészt nagyon várjuk olyan önkéntesek jelentkezését, akik munkával segítenének, például adminisztratív feladatok elvégzésével, adatbevitellel, PR-tevékenységgel, közösségimédia-platformok kezelésével és még sorolhatnám. Másrészt örömmel fogadnánk olyan magánszemélyek és cégek jelentkezését, akik, amelyek azonosulni tudnak a céljainkkal, fontosnak tartják az értékmentést, a közösségteremtést – és még anyagilag is hajlandóak lennének támogatni a Dokufortét. Tervezzük, hogy létrehozzuk a Dokuforte-minjánt a gazdasági élet olyan szereplőivel, akik nemcsak rendszeres anyagi támogatóink lennének, hanem gazdasági életben szerzett tapasztalatukkal is segítenék az ügyet. [A minján jelentése: legalább tíz felnőtt (13 évesnél idősebb) zsidó férfiból álló imaközösség – a szerk.] Velük időszakonként találkoznánk, és megbeszélhetnénk a finanszírozási, működési és fejlődési lehetőségeket. Sem a szervezetfejlesztésben, sem az üzleti életben nincs túl nagy gyakorlatunk, hasznos lenne, ha ebbe a projektbe általuk bekerülhetne az üzleti szemlélet is. A minjánt nem talmudi fogalomként, hanem inkább tanácskozás, eszmecsere értelemben gondolom, a támogatói körben természetesen nőket is szívesen látnánk.

Kohn Éva és Havasi Katalin (balról jobbra), Debrecen, 1961 (forrás: Dokuforte / Havasi Odette)

Említette a képekhez kapcsolódó történeteket. Ezeket is gyűjtik?

A Dokuforte alapvetően képarchívum, fotókat gyűjtünk, nem történeteket, viszont gyűjtés közben elkerülhetetlen, hogy a képhez kapcsolódóan megismerjünk egy-egy történetet. Elsősorban a fénykép elkészültének időpontját, helyszínét, a lokációt, a fotós személyét dokumentáljuk, továbbá a kép szereplőit, esetleg, ha fontosak, a felvételen látható objektumokat is. Ha nem kapunk leírást arról, hogy ki van a képen, akkor megpróbáljuk felkutatni. Nélkülözhetetlen információ számunkra, hogy mikor készültek a képek, ugyanis az archívum idővonalra épül, ami a keresés alapja.

A mai világban az információk közül a vizuális tartalmak váltak a legfontosabbakká. A fotók nem csupán egy pillanatot állítanak meg, hanem őrzik a hagyományainkat, a történelmünket, ezen belül a családi történeteket is. Ez a közösségi fotóalbum a közös identitásunk lenyomata.

Efraim, Izrael, 1963 (forrás: Dokuforte / Havasi Odette)

A Dokuforte szívesen veszi a fotóadományokat. A kapcsolatot az alábbi e-mail-címen lehet felvenni a szervezettel: dokuforte@dokuforte.com

További információ: ITT.

Meir Gyuri autóján, Izrael, 1970 (forrás: Dokuforte / Havasi Odette)

Lásd még:

-------------

Cikkeink írásához az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást alkalmazzuk.

Nyitókép: Klein Ilona és barátnője, Magyarország, Csongrád, 1936 (forrás: Dokuforte / Schönwald Mari)