A Fortepan – Magyarország egyik legértékesebb nonprofit brandje

Magánhobbinak indult, a nemzeti emlékezet építését célzó intézménnyé nőtte ki magát az elmúlt években Magyarország egyetlen ingyenes digitális fotóarchívuma, a Fortepan. A gyűjtemény mára száztízezernél is több fényképet tartalmaz a fotográfia kezdetétől az 1990-es évekig.

A múlt vizuális rekvizitumainak gyűjtését két középiskolai osztálytárs, Tamási Miklós és Szepessy Áron kezdte el még az 1980-as években. A lomtalanításokon és ócskapiacokon talált családi albumok, fennmaradt negatívok, amatőr fotók enyészettől való megmentésére szövetkeztek. A legérdekesebb képkockákat digitalizálták, és elhatározták, hogy azokat közkinccsé teszik. 2010-ben indították el internetes oldalukat ötezer, időrendi sorrendben kategorizált fotográfiával. Nevüket az egykori váci Forte gyár legnépszerűbb negatív filmjétől, a Fortepantól kölcsönözték. A portál elindulása után a  projektet Tamási Miklós egyedül vitte tovább.

Hamarosan magánszemélyek és közintézmények is csatlakoztak az adományozó körhöz. Erkölcsi kódexként már az induláskor lefektették, hogy a képek nagy felbontásban bárki számára, bármilyen korlátozás nélkül szabadon elérhetők és jogdíj nélkül felhasználhatók lesznek. Egyedüli kikötés, hogy a fotókon tüntessék fel a Fortepan és a képek adományozójának a nevét.

A rendkívül népszerű, mára már széles körben ismert online fotóarchívum számára a Summa Artium Nonprofit Kft. nyújtja az adminisztratív és pénzügyi hátteret. Török András, a Summa Artium alapító igazgatója Budapesttel foglalkozó helytörténeti könyvek írójaként már a kezdettől felfigyelt a Fortepan tevékenységére. 2010-ben a Mecénás Nap nyilvános árverésén ötszázezer forintot gyűjtöttek össze a Fortepan céljaira. Négy év múlva a honlap magánember tulajdonosa, Tamási Miklós szerződést kötött a Summa Artium Nonprofit Kft.-vel, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező Fortepan projektet attól fogva ők képviseljék. A Summa Artium egy elkülönített számlán kezeli a Fortepan pénzét, ők adminisztrálnak, ők pályáznak.

Fordulópontot jelentett, amikor Tamási Miklós, a Fortepan lelke, úgy döntött, hogy, otthagyja programigazgatói állását a Nyílt Társadalom Alapítványnál, és minden idejét az egyre növekvő archívumnak szenteli. Ekkortól a Summa csapatának kellett előteremtenie Tamási Miklós fizetését. A mai napig ő az egyetlen fizetett alkalmazott. Négy neves üzletembert sikerült megnyerni, hogy évi egy-egy millió forinttal támogassák őket. Két éve egy torontói alapítvány, az Archive of Modern Conflict is csatlakozott a támogatók köréhez, évi tízezer dollárral. Tamási Miklós egy Budapest, I. kerületi, tizennyolc négyzetméteres irodában bonyolítja le a képek válogatását, feldolgozását. Tizenkét önkéntes segíti a munkáját vidékről és a fővárosból. Többnyire ötven év feletti lelkes amatőrök, akik között van nyugdíjas, kisvállalkozó, filmtörténész, vegyészmérnök. Tamási Miklós erkölcsi okokból több ízben is visszautasított jelentősebb támogatásokat. Például akkor, amikor egy Andrássy úti divatpalotát akartak Fortepan-fotókkal díszíteni, és egymillió forinttal szerették volna honorálni a képek ingyenes használatát. (A képeket felhasználhatták volna, a visszautasítás oka a túl drága holmik árusítása volt.)

Török András véleménye szerint a Fortepant az internetes sajtó képéhsége futtatta fel. A minimális költségvetéssel működő website-ok nem is álmodhattak arról, hogy darabonként több ezer forintért vegyenek fényképeket könyvtáraktól, levéltáraktól. A Fortepan-képek hatására számos cikk látott napvilágot, ami beindította az adományozók aktivitását. Már több mint hatszáz család, magánszemély adta kölcsön digitalizálásra a tulajdonában lévő képeket, negatívokat. Nagy ismertséget hozott a Fortepannak a vezető internetes portállal, az Index-szel létrejöttt, havi százhuszonötezer forintot hozó együttműködés. A megállapodás értelmében csak az Index nézhet bele a Fortepan honlapján még meg nem jelent anyagokba. A digitális fotóarchívum hetente szállít nekik ötletet, hogy miről érdemes cikket írni. Emellett az Indexen alakult egy fórum, ahol anonim módon bárki segíthet a képek azonosításában. Török András második szellemi fordulópontnak nevezi a Fortepan életében, hogy Budapest Főváros Levéltára (BFL) nekik adományozta gyűjteményének ezerötszáz legértékesebb darabját, Klösz György híres városfotóit. Kenyeres István főigazgató nagy Fortepan-támogató. Hisz abban, hogy ez a fajta publikálás a jövő útja. A BFL szempontjából a Fortepant jó marketingcsatornának tekinti.

Egyedülálló eset az archívum történetében, hogy 2017-ben arra kényszerültek, fotókat távolítsanak el az oldalról. Bakó Jenő fotográfus több ezer fényképet tartalmazó életművéből harmincöt fotó látható, és letölthető volt a Fortepan weboldalán. Aztán a Terror Háza megvásárolta az életművet, és feltette a fotókat saját honlapjára, ahonnan több tízezer forintért lehet letölteni őket. Egyben kötelezték a fotóst, hogy a Fortepanról vetesse le a képeit.

A Fortepan kilenc évre visszatekintő működésének dicsőséges állomása a Nemzeti Galériában augusztus 25-ig megtekinthető, Minden múlt a múltam című kiállítás. (A cím Rakovszky Zsuzsa egyik verséből származik.) Virágvölgyi István kurátor az emberi arcokat helyezte fókuszba a mintegy háromszáz képet bemutató tárlaton. A XX. század Magyarországának társadalmi sokszínűsége, a történelem viharai is átszűrődnek a falusi életet, a városlakókat – az alapkoncepció értelmében – életkoronként, gyerek-, ifjú-, felnőtt- és időskorban megjelenítő képeken. A közös múltunk kollektív emlékezetét testközelbe hozó arcok mögött megannyi történet, ellesett pillanat, családi múlt lappang. A Nemzeti Galéria „A” épületének több mint ezerötszáz négyzetméterén látható kiállítás a főigazgató személyes érdeklődésétől kísérve készült. Az ő lobbitevékenységét sejtik a mögött is, hogy sokévi sikertelen pályázás után most először ötmillió forint támogatást kaptak a Szerencsejáték Zrt.-től, egy szponzorálási szerződés fejében. Ebből fedezni tudták az alapjaitól újraírt honlap költségeit, és némi tartalékuk is lett.

A Fortepan az oktatás, a média számára is jelentős segédeszközt nyújtó tevékenységének ingyenessége Tamási Miklós szerint azért fontos, mert megalapozza a közbizalmat. Török András is azon a véleményen van, hogy a Fortepan társadalmi példamutatási projektnek tekinthető: példát mutat abban, hogy a társadalomért lehet tenni valamit. A Nemzeti Galéria-beli kiállítás sikere is ezt támasztja alá. A látogatók jókedvvel, „ragadós” örömmel térnek haza, felkutatják a szekrényeiket, felajánlják a képeiket. 

Az egyik legértékesebb magyarországi nonprofit brand működtetőinek számos ötletük van a piaci alapon történő értékesítés terén. Kereskedelmi tevékenységbe szeretnének fogni, saját galériát nyitnának, ahol nemcsak kiállítanák, hanem árulnák is a bekeretezett képeket, magyaroknak és külföldieknek egyaránt. A már létező mobiltelefonos applikáció mellett Tamási Miklós kifejlesztett egy másikat, ForteGo néven. Ennek az a lényege, hogy a felhasználók a térképen jelzett pontokon archív képek segítségével képpárokat alkothatnak egy adott helyszín egykori és mai kinézetéből. A tervek között szerepel, hogy ezt az alkalmazást önkormányzatoknak árulják történelmi játék gyanánt. Fortepan-képekkel díszített, Fortepan elnevezésű kávéházban is gondolkodnak egy újonnan létesült szállodában, amelyik esetleg névhasználati díjat fizetne.

Az örökre ingyenes, nagy felbontásban közrebocsátott fotók mintájára a környező országokban is szeretnék bevezetni a Fortepan brandet. A világon egyedülálló magyar kezdeményezésre Amerikában is felfigyeltek. Az Északiowai Egyetem Vizuális Antropológia Tanszékének vezetője az interneten böngészve talált rá a Fortepan fotóarchívumára. Annyira megtetszett neki, hogy létrehoztak egy hasonló közösségi portált (fortepan.us). A különbség csupán annyi, hogy Iowában történeteket is írnak a feltett képekhez.Török András megemlíti az Azopan digitális oldalt. Három marosvásárhelyi barát alapította, és önkéntesen, a szabad idejében működteti. Az Azopan egy nagyszerű projekt, amely nem mindenben követi a Fortepant.

A jelenleg évi hétmillió forint biztos bevételből működő Fortepan „szárnyalásához” nagyjából húszmillió forintra lenne szükség. A fejlesztés érdekében üzleti szponzort keresnek. A MOL egyes felső vezetői például szeretik ugyan a digitális fotóarchívumot, de nem illik bele a XXI. századi márkaimidzsükbe. A Fortepan nagyon bízik abban, hogy a kiállítás ideje alatt meg tudják szerezni a hiányzó főszponzort. A múlt század Magyarországának emlékezetéhez szervesen hozzátartoznak az Amerikába emigrált magyarok is. Török András nemrég azzal a szándékkal utazott New Yorkba és tartott előadást a Magyarok Házában, hogy képeket gyűjtsön a kivándorolt magyarok XX. századáról.

Megjelent: 2019. június